belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Miklya Luzsányi Mónika

Már megint a kötelező...

Diákok és az előírt olvasás

„Kötelezőt" olvasni majdnem minden gyerek utál. Ha megkérdezzük őket, miért is utálják a kötelező olvasmányokat, akkor az első válasz általában az, hogy unalmasak, rosszak. És egyébként is, egy kötelező a legritkább esetben trendi.

Ezekben a válaszokban lényegében benne van mindaz, amit a magyar olvasáskutatók is állítanak. Hogy a kötelező olvasmányok nem veszik figyelembe a megváltozott viszonyokat: a gyerekek olvasási képességeit, érdeklődését, ízlését. A mai gyerekek zöme ugyanis a számítógépeken nő fel. Míg a szülők, pedagógusok számára a literalitás, a nyomtatott szövegek olvasása természetes, addig a digitális nemzedék gyermekeinek a multimédiás tartalmak jelentik az elsődleges ismeretszerzési forrást. Ezt bizonyítja az Országos Széchényi Könyvtár ezredfordulón végzett reprezentatív felmérése is, amely szerint a magyar fiatalok 51 százaléka egyáltalán nem olvas, 23 százalékuk pedig egy-két könyvet olvas el évente. Az ezredforduló óta a helyzet valószínűleg nem lett rózsásabb. A számokat látva valószínűsíthetjük, hogy gyerekeink közel negyede maximum a kötelező olvasmányt olvassa el, fele még azt sem.
Ennek a borzalmas arányszámnak egyik alapvető oka az, hogy a gyerekek nem tudnak olvasni. Bár pontos felmérések nem történtek még, de Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnökének véleménye szerint a magyar lakosság negyede(!) funkcionális analfabéta, ami az jelenti, hogy ismeri ugyan a betűket, de nem érti, amit olvas. Ám gyakorló szülőként, pedagógusként nem egyszer tapasztaljuk, hogy az egyébként jól olvasó, könyvtárlátogató gyerekek is utálják a kötelező olvasmányokat. Ennek elsődleges okát a könyvválasztásban kell keresnünk.
Gombos Péter olvasáskutató szerint a ma általánosan használt kötelező olvasmányok nem képesek bevonni a gyermeket az olvasás folyamatába. Az olvasás ugyanis aktív, alkotó folyamat: a gyerek a szöveg olvasása közben részesévé válik a történetnek, szeme előtt megjelennek az események, képzeletével kiegészíti, akár tovább is írja azt. A mai gyerekek azonban jobbára passzív olvasók: (jó esetben) elolvassák a kötelező olvasmányt, elvégzik a feladatokat, vagy megírják az olvasónaplót, amit a tanár követel, és ennyi. Ezzel azonban az irodalom elveszíti a lényegét: nem válik élet- vagy akár sorsformáló erővé. Üres szavakká degradálódnak így az irodalmi művek, olyan teherré, amely elriasztja a gyerekeket az olvasástól. Passzív olvasókká pedig azért válnak a gyerekek az iskolában, mert a kötelező olvasmányok szereplői, konfliktusai, a regények cselekménye számukra idegen, ismeretlen. Képtelenek azonosulni azokkal a konfliktusokkal, amelyek a katarzishoz vezethetnek. Életmódjuktól, gondolkodásuktól, etikai értékeiktől távol áll Nemecsek vagy Nyilas Misi értékrendje, gondolkodásmódja. Egyszerűen nem értik, hogy mit miért csinálnak. Miért olyan fontos a grund, vagy a miért olyan nagy cucc, ha valaki „pakkot kap". És itt a következő probléma: nagy gondot okoz a klasszikus művek nyelvezete és terjedelme is. A mai gyerekek zömének értelmező szótárral kellene olvasni a kötelező olvasmányok jó részét a régies nyelvezet miatt. Nem beszélve arról, hogy a kommentekhez, blogbejegyzésekhez szokott nemzedék számára inkább halálos fegyvernek tűnhet A kőszívű ember fiai vaskos kötete – ami biztos halált okoz, ha leesik a polcról –, mint olyan könyvnek, amit szívesen elolvasna. Ráadásul a számítógépes játékokhoz és akciófilmekhez szokott generációk számára bizony kevés az izgalom még a klasszikus kalandregényekben is.
A tanárok keze manapság ugyan nincs annyira megkötve, mint néhány évtizeddel ezelőtt, az olvasmányválasztásban mégis megmaradtak a régi, jól megszokott olvasmányok. A Magyar Olvasástársaság 2009-ben a felső tagozaton végzett felmérése szerint a magyartanárok közel 90%-a összesen hat-hét könyvből válogat, amikor kijelöli a kötelező és az ajánlott könyvek listáját. Listavezető Az egri csillagok és A Pál utcai fiúk (96%), majd a Szent Péter esernyője és a Légy jó mindhalálig (84%) következik, azután A kőszívű ember fiai (76%), míg a sort Az arany ember zárja (47%).
Nyilvánvaló, hogy a magyar klasszikusokat meg kell ismerniük a gyerekeinknek, ám az általános iskolai irodalomtanítás egyik fő célja az olvasóvá nevelés lenne. Az olvasáskutatók azt javasolják tehát, hogy a kötelező olvasmányok mellett a tanárok ajánljanak közösségi olvasmányokat is a gyerekeknek: olyan, akár kortárs irodalmi alkotásokat, amelyek megfelelnek a gyerekek olvasási szokásainak és igényeinek, s ezzel együtt magas irodalmi értéket képviselnek. Ezekkel az izgalmas könyvekkel rá lehetne szoktatni a gyerekeket az olvasásra, így később a kötelező olvasmányok sem jelentenének legyőzhetetlen akadályt. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2018. október 23., kedd,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Járay Márton
„Egy embernek volt két fia...”
Elkötelezettség vagy Szabadságvágy

Felszín

Tóth Sára
Egy angol nő, aki teljes lelkéből szerette Magyarországot
Vitéz Vásony Sándorné, született Florence Ayshford Wood

Sebesi Viktória
Köztes
Múlik... ha hagyjuk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Állat és ragaszkodás
Mire taníthatnak minket négylábú vagy szárnyas testvéreink?

Miklya Luzsányi Mónika
Már megint a kötelező...
Diákok és az előírt olvasás

Mélység

Thoma László
(El)kötelező?
A függetlenségből a teljesség felé

Miklya Luzsányi Mónika
Pán Péter szindróma
A szülői jóindulattal kikövezett úton Seholországba

Szoták Orsolya
A tékozló lány története
A szülőkre vágott ajtó ha újra nyílik

B. Tóth Klára
Anyósringató
Egy elvesztett és bepótolt gyermekkor

Teljesség

Thoma László
A megmentő keresztség
Bárka, anyaméh, szeretet

Székely Tamás
Öröm-függők
Korlátok és felszabadulás

Üzenet

Pete Violetta
Ima odaadásért
Vízisíelőből búvárrá lenni

Pete Violetta
Jószándékú láncraverés
Egyházi válaszok fel sem tett kérdésekre

Áthallások

Hancsók Barnabás
Holtomiglan… vagy csak amíg nem jön jobb?
Az a bizonyos első év

Kitekintés

Püski Rita, Hlavati Dávid
Elköteleződés – belülről
Egy pár, néhány gondolat, egy fogadalom

Laurinyecz Péter Pál
Keresztség, bérmálás és hit
Milyen Isten gyermekének lenni?

Látogatóink száma a mai napon: 6613
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42449233

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat