A vasárnapi prédikációk szövege 2026. január 4-től.

 

PRÉDIKÁCIÓK sorozat 2026. január 4-től a Bp. Pestújhelyi Református Templomban

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
Mi pedig, miközben fedetlen arccal,
mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan,
ugyanarra a képre formálódunk át az
Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre."
(2 Korinthus 3,17-18)

***

..........................................................................................

Elhangzott

2026. január 4.
a Budapest, Pestújhelyi Református Templomban

Igehírdető:
Trencsényi László
református lelkipásztor

***

„Isten rendelése szerint."

„Pál, Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint. Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól." (1Timótheus 1, 1-2)

 

Megállapíthatjuk, hogy Pál apostol két utolsó levelében végig Isten akarata domborodik ki és Isten világmegváltó üdvterve kerül szemünk elé. Elég részletesen ismerjük a levél címzettjének Timótheusnak az életét, sőt családját is.

Tudjuk, hogy a kisázsiai Lisztrában élt és Pál apostol vezette hitre és ő hívta el, rendelte az evangélium szolgálatára.

Az apostol és Timótheus között meglevő bensőséges testvéri és munkatársi kapcsolatnak a légköre betölti mindkét Timótheushoz írt levél hangulatát.

Mindkét levél meleghangú, és igen szívélyes. Már a megszólítás is az: „igaz fiamnak a hitben".

Nyomatékosítva így hangzik: a Krisztushitben való igaz fiamnak.

Ez csak hitben lehetséges.

Bárcsak mi is ilyenek lehetnénk!

Az Úr Jézus Krisztus tanítványai kétezer éve egymásnak adták át a lelki stafétát, a mennyei információt.

Isten rendelése szerint, így juthatott el egyszer hozzánk is.

Áldott legyen érte Isten szent neve.

Az apostol tisztában volt azzal, hogy szolgálatának, munkájának a vége felé közeledik.

Pál apostol közvetlenül az Úr Jézustól vette, kapta a felhatalmazást, a küldetését.

Tisztában van azzal, hogy őt az Úr Jézus hívta el és RENDELTE szolgálatra. Tudta, hogy ő az Úrnak választott edénye, eszköze.

Ő engedelmes gyermeke, tanítványa, önfeláldozó hűséges, követője volt a Megváltónak.

De nemcsak követője, hanem felhatalmazott KÖVETE is.

 

„Igaz fiam a hitben."

Az apostol tisztában van azzal, hogy elérkezett az idő, amikor a lelki stafétabotot át kell adnia.

Hallottuk, hogy Timótheus nem akárki volt. Különösen is közel állt az apostol szívéhez. Őszinte, meghitt, igazi testvéri kapcsolat alakult ki köztük. Ő lett az utódja.

Ahhoz, hogy az alkalmas utódot valaki észrevegye, nem csupán jó szem szükségeltetik.

Itt egyáltalán nem a külső számít, hanem elsősorban a hit tisztaságára utaló egyértelmű jelek.

A hit tiszta jelei. A biblikusság a hitkomolyság, a lelkiség, a lelki hozzáállás, a tiszta, őszinte, gyermeki, egészséges hit kisugárzása. Timótheus ilyen volt, hitben szilárd, hűséges, lelkileg stabil, terhelhető fiatalember volt.

Bárcsak ilyen lenne a mi életünk is.

Pál apostolnak megadatott, hogy megláthatta a következő láncszemet Timótheusban.

Az apostol úgy távozhatott a földi világból, hogy még felkészíthette őt, mint hűséges utódot.

Ő szívvel-lélekkel harcolta a hitnek ama szép és nemes harcát. Ezt hagyta az utódjára is.

Ismerjük a Bibliából, hogy Mózesnek megadatott, hogy ismerte a következő láncszemet, utódját, Józsuét.

Dávidnak megadatott, hogy ismerte és felkészíthette a következő láncszemet, fiát, Salamont.

Illés prófétának megadatott, hogy ismerte és felkészíthette a következő láncszemet, Elizeust.

A reformátor Luther Márton úgy távozhatott a földi világból, hogy ismerhette és felkészíthette, Philipp Melanchthont, a hűséges utódot.

Kálvin János is úgy távozhatott a földi világból, hogy ismerhette és felkészíthette, Theodor Bézát, a hűséges utódot. Mi magyarok is elmondhatjuk, hogy Károly Gáspár úgy távozhatott a földi világból, hogy ismerhette és felkészíthette, Szenczi Molnár Albertet, a hűséges utódot.

***

Az evangélium feltartóztathatatlanul halad tovább az Istentől elrendelt, megszabott pályáján.

Emberek jönnek és mennek, generációk támadnak és eltűnnek, de az evangélium mindig ugyanaz marad.

Az utánunk következő nemzedék viszi tovább. Mindig voltak és mindig lesznek, akik át fogják venni. Ez az élet rendje.

Mi is egyszer majd elmegyünk, és kilépünk még az időből is. Ennek így kell lennie.

Igehírdetők mindig voltak, vannak és lesznek. Támadnak, születnek újak.

Isten mindig gondoskodik arról, hogy legyen új igehirdető generáció.

Új emberek, új választottak. Új igehallgatók és újjászületett új megtérők. Új elhívottak, új képviselők.

Új harcosok és hithősök és mindig lesznek újabb és újabb mártírok is, akik az életüket adják Krisztusért.

Pál apostol rendben hagyta el a gyülekezeteket.

Boldogok lehetünk, ha mi úgy hagyunk hátra egy közösséget, hogy ott rend és rendezettség van, mert az reménytkeltő.

***

„Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől."

Az apostol Isten ajándékozó kegyelmét, bűnbocsátó irgalmasságát és Krisztus békességét kívánja Timótheusnak.

Nem egyebet, nem valami mást, nem földhöz kötött dolgokat!

Ó, mennyi mindent kívánnak az emberek egymásnak például, újévkor?

Tehát a legfontosabbra helyezi a hangsúlyt, az üdvösség javainak teljes gazdagságát kéri az utód életére.

Azt kéri, hogy Isten árassza ki rá drága kegyelmét, irgalmasságát és békességét. Miért?

Azért, hogy tudjon helytállni a hitnek szép harcában. Hogy rendületlenül tudja megharcolni a nemes harcot. Azt a harcot, amit az apostol kitartóan és hűségesen megvívott.

Mi se tévesszük szem elől-e három áldást. Szükségünk van rá.

Akit igazán szeretünk, kívánjuk ezt neki. Legyen veled Isten kegyelme, irgalma és békéje.

Mennyire fontos-e három?

Legalább annyira, mint a hit, remény és szeretet.

Az Úr Jézus a megtestesült szeretet, és az egyetlen remény.

Ő a kegyelem, Ő az irgalom, és Ő a békesség!

 

Mi lenne velünk Krisztus nélkül ebben a kegyetlen, elhidegült világban?

Naponta halljuk, hogy milyen sokan beszélnek a globális felmelegedésről.

Mi pedig lelki értelemben éppen ennek az ellenkezőjét,

a globális lehűlést, az Istentől való elhidegülést tapasztaljuk.

Ebben a könyörtelen világban nem túlzás Tóth Árpád gondolata:"...köztünk a roppant, jeges űr lakik.."

Mindannyian tapasztaljuk, ahogy a jégcsapszívek szúrnak.

Nagyon hideg lett a világ és kitapintható az igazságtalanság, az irigység, a gőg,

a büszkeség, a nagyravágyás, a haszonlesés, a harag és a gyűlölet.

Isten nélkül így él a világ az embertelenségben, és szenved a szeretet hiányától.

„Mivelhogy a gonoszság, megsokasodik a szeretet sokakban meghidegül."(Mt 24,12)

Szeretet nélkül nem lehet sokáig kibírni.

Áldott legyen az Isten, hogy gondoskodott rólunk, amikor találkoztunk az Úr Jézus Krisztussal.

Az Ő kegyelme és irántunk való mérhetetlen szeretete törte meg a mi szívünkben is a „lelki jégkorszakot."

 

Kegyelem

„De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

Azokon, akik megtartják az ő szövetségét." (Zsoltár 103, 17-18)

A Krisztus evangéliumából tudjuk, hogy nekünk kegyelmes Istenünk van.

Krisztus a KEGYELEM! Ő a megtestesült, a megmentő, a megtartó KEGYELEM.

Ha van örömhír, akkor ez az. Ez az evangélium evangéliuma.

Ez a legjobb hír: Van Megváltóm. Van bűnbocsánat. Van feloldozás. Van szabadság! Ez ám az örömhír!

A KEGYELEM nem érdem és nem jutalom, hanem Isten drága ajándéka.

Minden érdem nélkül kaptuk, mert a kegyelem kiérdemelhetetlen és megfizethetetlen.

Ez minket örökre lekötelez és elkötelez. Mindent fölülír és mindent meghatároz.

A kegyelem több mint öröm. Ez valóban az a bizonyos BOLDOG állapot. Valóban boldog ember, aki kapja.

A Szent Biblia idevonatkozó legismertebb Igéje így hangzik.

„Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez!" Efezus 2,8

***

A kegyelem, irgalmasság és békesség Istennek az a mindent felülhaladó ajándéka, amit a keresztyéneknek szüntelen kívánniuk kell egymásnak és minden embernek

Mi, Timótheushoz hasonlóan arra kaptunk elhívást, hogy mindhalálig küzdjünk a hitért, az igazságért, az evangéliumért és hűségesen képviseljük drága Megváltójukat az Úr Jézus Krisztust.

„Azt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timótheus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet." (1Timótheus 1, 18)

Maradjunk hű követői a Megváltónak, megtartván a hitet jó lelkiismerettel.

Úgy legyen. Ámen.

Trencsényi László

református lelkiásztor

***