Elhangzott prédikációk 2024.

.

 

 

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal,
mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az
Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

(2 Korinthus 3,17–18.)

 

..

..........................................................................................

Elhangzott

2024. december 29-én
a Budapest, Pestújhelyi Református Templomban

Igehírdető:
Trencsényi László
református lelkipásztor

***

 

NE FÉLJ, MERT MEGVÁLTOTTALAK

1De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. 3Mert én, az ÚR vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. 5Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. (Ézsaiás 43,1-5)

 

Örvendezzünk a mi áldott Istenünknek, aki mindent megtett értünk, aki úgy szeret, hogy egyszülött Fiában, az Úr Jézus Krisztusban kiválasztott és megváltott minket bűneinkből, akinek dicsőségében részesülhetünk!

Mert Csodálatos a mi Megváltónk Jézus Krisztus, és páratlan az Ő gazdagsága!

***

AZ ÚR BEMUTATKOZIK GYERMEKEINEK.

Ebből az áldott kijelentésből hitéletünk leglényegesebb igazságaival szembesülhetünk.

Megtudhatjuk, hogy Istenünk, az Úr szól az övéihez és bemutatkozik nekik.

„De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel."

Ő A TEREMTŐD, FORMÁLÓD, VÍGASZTALÓD, MEGVÁLTÓD, SZABADÍTÓD, ÜDVÖZÍTŐD.

Ő, aki velünk van. Ő, akinek tulajdonai vagyunk! Hétszeres megerősítés hangzik itt el.

1.       MEGVÁLTOTTALAK,

2.       NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK,

3.       ENYÉM VAGY.

4.       ÉN SZERETLEK TÉGED,

5.       DRÁGÁNAK TARTALAK

6.       BECSESNEK TARTALAK

7.       VELED VAGYOK

***

AZ ÚR MEGNYUGTATJA GYERMEKEIT.

„Ne félj". Így szólal meg Úr angyala, az Isten választottaihoz:

Zakariáshoz, Máriához, Józsefhez, a pásztorokhoz, a tanítványokhoz, Jairushoz, a sírnál lévő asszonyokhoz.

És hozzánk is így szól az Úr ebben a félelmetes világban, hogy NE FÉLJ!

Beláthatjuk, hogy mi gyarló bűnös emberek, naponta kegyelemre szorulunk.

Tudjuk, hogy a hívő ember is juthat elesett állapotba. Ha az Úr nem véd, akkor végünk van.

A hívő ember számára a megoldást, személyesen Isten adja az Ő szent Igéjén keresztül.

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Ésaiás 40,29

***

AZ ÚR MEGVÉDI GYERMEKEIT.

„HA VÍZEN KELSZ ÁT, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. (Ézsaiás 43,2)

Csak az Úr tudja, hogy hányszor kellett hányódnunk halálos veszélyben az élet vad tengerén.

FLUCTUAT SED NON MERGITUR   (Dobálják bár a hullámok, de el nem süllyed!)

Mi ismerjük az életveszélyes örvényeket. Ismerjük a fölénk tornyosuló félelmetes vad hullámokat.

Miért nem haltunk meg?  Miért nem pusztultunk el? Mert Isten azt mondja az övéinek:

ÉN SZERETLEK TÉGED,

DRÁGÁNAK TARTALAK,

BECSESNEK TARTALAK,

VELED VAGYOK.

„HA TŰZBEN JÁRSZ, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. (Ézsaiás 43,2)

Csak az Úr tudja, hogy milyen sokszor voltunk perzselő tűzben, a támadások kereszttüzében.

„A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől". Jakab levele 3,6

Mi ismerjük az életveszélyes fenyegetéseket, a gonosz nyelvek perzselő tüzét.

Miért nem haltunk meg? Miért nem pusztultunk el? Mert Isten azt mondja az övéinek:

ÉN SZERETLEK TÉGED,

DRÁGÁNAK TARTALAK,

BECSESNEK TARTALAK,

VELED VAGYOK.

„Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet;

neked semmi sem lehetetlen!" Jeremiás próféta könyve 32,17

„Mert Istennek semmi sem lehetetlen." Lukács evangéliuma 1,37

***

AZ ÚR TÁJÉKOZTATJA GYERMEKEIT.

Nem túlzás, ha kijelentjük, hogy Isten gyermeke a legboldogabb, mivel Krisztus jelenlétében él.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden." 2Kor 5,17

A Krisztus követő ember életében új teremtés történt. Újjá teremtve van.

Kiválasztva van.  Elrendelve, megigazítva van.

Megváltva, megmentve van.

Szeretve van, védve van, gondozva van.

Gyámolítva, vígasztalva, ápolva van.

Táplálva, erősítve van.

AKINEK ÉLŐ KRISZTUSA VAN, MINDENE MEGVAN.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" Róma 8,32

„Mert minden a tietek." 1Korinthus 3,21

***

AZ ÚR GONDOSKODIK GYERMEKEIRŐL.

Tudjuk, hogy Isten népét ugyanúgy érik gondok és bajok.

Nekik is el kell szenvediük a mindennapi terheket, de őket bátorítja Jézus Krisztus vigasztalása, biztató szava:

 

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" Lukács 12,32

Ez a nyáj mindig kicsiny volt, most is az,

de mégis nagy biztonságban menetel át a történelmen, mert van hűséges Pásztora,

Aki előttük jár és biztonságban vezeti őket:

„Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket..." Ézsaiás 40,11

Isten, nem csak megteremtett, hanem meg is váltott minket, és azóta is különösen gondoskodik népéről, gyermekeiről, az övéiről. Így rólunk is, akik engedelmes és hálás szívvel szeretjük és szeretve követjük Őt.

 

Testvérek, örvendezzünk a mi áldott Istenünknek, aki mindent megtett értünk,  aki úgy szeret, hogy egyszülött Fiában, az Úr Jézus Krisztusban kiválasztott és megváltott minket bűneinkből,  akinek dicsőségében részesülhetünk!

Mert Csodálatos a mi Megváltónk Jézus Krisztus, és páratlan az Ő gazdagsága!

Adja meg az Úr, hogy ezt valamennyien boldogan megtapasztalhassuk,  minden körülmények között higgyünk Őbenne, és kérjük az Ő segítségét, mert csak az Úr Jézus Krisztusba vetett üdvözítő hit segíthet át minket mindenen.

„De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézsaiás 43,1)

 

Trencsényi László

lelkipásztor

 

 

***

..........................................................................................

2024. december 26.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

KARÁCSONY

Az emberek általában háromféleképpen viszonyulhatnak a Szent Bibliához, így a karácsonyi történethez, a betlehemi csillaghoz, a Napkeleti Bölcsek történetéhez is.

A.) ELUTASÍTÓ HOZZÁÁLLÁS

A Szent Bibliát nem tartják szentnek, de mivel tudnak róla, csak mesének tartják.
Előszeretettel és tudatosan keverik össze a misztikával, jóslással, babonasággal.
Természetesen számukra semmi sem szent, ezért gúnyolódnak a Biblián.
Hozzáállásukban, egyértelműen KRISZTUSGYŰLÖLŐKÉNT viselkednek.
Ez az elutasító magatartás, hitetlen, tagadó, hiszékeny, agnosztikus, ateista, antiteista hozzáállás.
2000 év alatt a karácsonyi történetből például legendákat gyártottak, pl:
A karácsonyt megtévesztően „gyermekségtörténetnek" nevezik, legföljebb csak a kisdedről, a kis jézuskáról tudnak. A bölcseket „háromkirályoknak" nevezik, és hozzá még légből kapott neveket is kitalálnak. „Gáspár, Menyhért, Boldizsár."

 

• B.) KRITIKUS, BIZONYTALAN HOZZÁÁLLÁS

Akik előszeretettel hivatkoznak a tudományos alapra, ezért bizalmatlanok a Biblia kijelentéseivel szemben. Mivel ők mindent jobban akarnak tudni, ezért igyekeznek mindent racionálisan megmagyarázni.
Lehet, hogy ők valamilyen szinten még vallásosnak is tartják magukat, de árulkodó a hitben való felületes, kételkedő, tévelygő, bizonytalan hozzáállásuk, a hitkomolytalanságuk.
Általában az Úr Jézussal kapcsolatban, így a karácsonyi történet kapcsán is csak az ésszel felfogható, racionálisan magyarázható dolgokra szorítkoznak (Földrajzi helyek, történelmi személyek).
Itt pl. igyekeznek a csillag feltünését, a bolygók együtt-állásával, vagy üstökössel magyarázni.
Ők nem zárják ki az evolúciót, miszerint minden önmagától, tervező nélkül jött volna létre, a teremtést viszont megtagadják.
Megjegyzem: Aki elhiszi és meggyőződéssel azt vallja, hogy ez a pazar szépségű világ Tervező, Alkotó nélkül jött létre- akkor azon valóban nem lehet segíteni.
Ismerjük a megdönthetetlen biológiai tételt, mely Louis Pasteur ténymegállapítása:
OMNE VIVUM EX VIVO = Minden élő, élőből származik! Minden, ami körülvesz minket a hatalmas Teremtő létét bizonyítja, és a Teremtés ténye semmiképpen sem egyeztethető össze például az evolúció teóriával. Nekünk fölösleges győzködnünk a teremtésről bárkit is.

 

• C.) BIBLIKUS, HÍVŐ HOZZÁÁLLÁS

Hívő emberként, igaz hittel élve Istent szavahihetőnek tartják és feltétel nélkül bíznak benne. Ismerik Isten hatalmát. Isten kinyilatkoztatását, amit a Szent Bibliában mond, igaznak, áldottnak és szentnek fogadják el.
KRISZTUSKÖVETŐKÉNT élik az életüket, mivel tiszta, áldott, üdvözítő krisztusi hitben járnak.
·         Ők tudják, hogy a betlehemi csillag nem természetes, hanem természetfeletti jelenség volt. Olyan fényjelenség, amit meghatározott időre adott Isten, és miután a napkeleti bölcseket pontosan elvezette ahhoz a helyhez, ahol az Úr Jézus Krisztus megszületett, betöltötte küldetését.

A betlehemi csillag páratlan módon Északról Délre mozgott az égen!

Tudjuk, hogy a napkeleti bölcsek először Jeruzsálembe mentek, azután a csillag tovább vezette őket egészen Betlehemig. Tudjuk, hogy Betlehem Jeruzsálemtől pontosan déli irányban van.
Az égitestek azonban soha nem mozognak észak-déli irányban.
A betlehemi csillag megállt a hely fölött, ahol az Úr Jézus volt!
„Odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala." Máté 2,9
Mindezek alapján elég egyértelmű, hogy a betlehemi csillag nem lehetett más, mint Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség.

A betlehemi csillag egyértelműen Istentől küldött egyedi jelenség volt, mégpedig azzal a konkrét céllal, hogy a Messiás testet-öltésének pontos helyszínére vezesse a napkeleti bölcseket. A Szent Biblia tudósítása szerint:

Tudjuk, hogy pontosan követték az Úr utasításait
Tudjuk, hogy egy rendkívüli csillag vezette őket
Tudjuk, hogy igen nagy volt az örömük, amikor a csillag megállt a betlehemi ház fölött
Tudjuk, hogy bementek a házba és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával
Tudjuk, hogy milyen ajándékokat hoztak: aranyat, tömjént és mirhát
Tudjuk, hogy leborulva IMÁDTÁK a testet-öltött Igét, az Úr Jézus Krisztust!

Megnyugtató volt számukra, látván Isten jelét a csillagot, hogy az Úr szereti és biztonságban vezeti őket. Tudjuk, hogy Isten soha nem hagyta el őket, hanem az elrendelt célhoz vitte őket.
Számukra a csillag Isten szeretetének az egyértelmű jele volt, melynek a látványa igen nagy örömöt jelentett számukra, ahogy Betlehem felé vezette őket, de a legnagyobb örömük mégis az volt, hogy megtalálták a gyermeket!

„És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát." ( Máté 2, 9-11)

***

A Bibliában, a betlehemi csillag rendkívüliségével párhuzamban találjuk még az Istentől rendelt tűzoszlopot is.  A Szent Biblia beszámol arról, ahogy Isten vezette a pusztai vándorlás során az Ő népét. Amint a csillag a napkeleti bölcsek számára, korábban a zsidó nép számára a pusztai vándorlás során megjelent felhő és tűzoszlop egyértelműen Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség volt.

„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép előtt." (2Mózes 13,21-22)

***

AZ ÚR JÉZUS A VILÁG VILÁGOSSÁGA.

A mi számunkra a felhő és a tűzoszlop helyett ma még érthetőbb, világosabb vezetést ad az Úr az Ő IGÉJÉBEN. Az Úr Jézus Krisztus azt mondja önmagáról, hogy Ő A VILÁG VILÁGOSSÁGA.

Jelenvaló Szentlelke által és áldott megvilágosító örök Igéje világossága által irányít, és tévedhetetlenül vezérel minket a helyes úton. Ő ma is gondoskodik arról, hogy az Ő gyermekei egész életükben az Ő szent jelenlétében éljenek, Őt kövessék, és rendelkezései szerint járjanak.

„Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán." (2Kor 4,6)

A Szent Biblia szerint az IGAZI CSILLAG maga az Úr Jézus Krisztus, hisz Ő mondja önmagáról: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag." (Jelenések 22:16)

Aki az Úr Jézussal ilyen személyes kapcsolatba kerül, annak a szívét ma is betölti Isten jelenlétének csodálatos dicsőséges ragyogása és az evangélium drága örök öröme.

Legyen számunkra tanulság, hogy amint a napkeleti bölcsek célba értek, mi is célba érünk, ha nem vesszük le szemünket Krisztusról.
Nagy volt az örömük.  Nekünk is igen nagy lesz az örömünk.
Ők kitárták kincseiket a Messiás előtt. Tárjuk ki szívünket mi is előtte, de ne csak résnyire, hanem öntsük ki teljesen és így imádjuk Őt. (Zsoltár 62,9)
Ők boldogan mentek vissza hazájukba, és tették ezt abban a tudatban, hogy megérte a fáradságot.
Mindent megér az, ha valaki találkozik az Úr Jézus Krisztussal és neki szenteli életét.
Legyen ilyen Krisztushoz méltó az életünk.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

***

..........................................................................................

2024. december 25.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

KARÁCSONY

„Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" (Lukács 1,26-28)

ISTENRE FIGYELVE ÉLNI

A Szent Bibliában világosan láthatjuk, hogy Mária és József milyen tiszta, áldott életű, hűséges és engedelmes gyermekei voltak Istennek.

„Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lukács 1,38)

„József pedig... igaz ember volt." (Máté 1,19)

„József pedig ... úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki." (Máté 1,24)

Mária és József éltében minden Isten törvénye és vezetése szerint történt.

Meghatározó volt számukra Isten jelenvalósága, melyet a legnagyobbra értékeltek.

Isten akarata mindennél fontosabb volt számukra és mindenben a szerint éltek és jártak el.

Igyekeztek mindenben Isten rendelkezéseit, utasításait pontosan és hűségesen követni.

• Mindketten engedelmes szívvel fogadták el Isten világmegváltó tervét, szent akaratát.

• Mindketten nagy alázattal vették tudomásul, hogy Isten kiválasztotta őket.

• Egy akarattal mondtak igent az Isten angyala által közvetített hírre, a Messiás születéséről szóló prófécia beteljesedésére.

• Az Augustus császár által elrendelt összeíráskor, egy akarattal indultak el Betlehembe.

• Egy akarattal, alázattal és zúgolódás nélkül vették tudomásul, hogy nincs számukra hely a vendégfogadó háznál, és fogadták el a nyomorúságos istállót szálláshelyül.

• Együtt élték át a csodát, az Úr Jézus születésének körülményeit.

• Egy akarattal vitték fel Jeruzsálembe a gyermeket a törvény előírása szerint körülmetélni.

• Isten figyelmeztetését komolyan véve együtt menekítették a gyermeket Egyiptomba Heródes király haragja elől, majd Isten akaratának engedelmeskedve tértek vissza Galileába, Názáretbe és élték tovább Isten jelenlétében példamutató, alázatos hívő életüket.

József pedig: „...Galilea területére vonult vissza; és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni." (Máté 2, 22-23)

Mindebből kitűnik, hogy Mária és József mennyire hűséges és engedelmes gyermekei voltak Istennek.

Számukra mindig Isten akarata volt a legfontosabb.

A Szentlélek vezetése alatt éltek, Istenben reménykedve, várták Isten ígéreteinek beteljesülését, Izrael vigasztalását.

Mivel nagyon szerették Istent, ezért nagyon szerették, tisztelték és becsülték egymást is.

Mivel példamutató istenfélő emberek voltak, ezért példamutató családi életet is éltek.

Mindenben engedelmesek voltak. Annak ellenére is, hogy sokszor voltak életveszélyben.

Amikor Mária igent mondott Isten üzenetére, azonnal életveszélybe került. A törvény szerint Józsefnek ki kellett volna szolgáltatnia Máriát. (Megkövezés veszélye).
Mária, közvetlenül a szülés előtti áldott állapotában is vállalta a 200 km-es fárasztó utat Názárettől Betlehemig.
Betlehemben zárt ajtók fogadták, kizárták őket. (Nem volt hely számukra.)
Egy nyomorúságos istállóban kellett megszülnie gyermekét. (A fertőzésveszély miatt istállóban  nem szülnek anyák.)
Heródes király gyilkos tombolása miatt mindannyian halálos veszélyben voltak.
Az Egyiptomba való menekülésükkor a sivatagban is életveszélyben voltak.

Erről szól egy megrendítő vers:

"Durva pokrócban A VILÁG NAGY KOCKÁZATÁT VITTÉK, És tudták ezt és betakarva vitték...- AMIT OLYAN FÉLTVE ŐRIZTEK, MEGŐRIZTE ŐKET. Ahogy minket is naponta..." (William Everson)

Mária hitkomolyságáról a Szent Biblia úgy tudósít, hogy példamutató módon minden kijelentést a szívébe zárt. „Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében." (Lukács 2, 19)
Az Úr Jézus édesanyjának, Máriának nagyon szép szíve volt, mert mindig nyitva állt Isten üzenetének befogadására. Az isteni kijelentést nemcsak meghallotta, hanem megértette és engedte, hogy formálja, meghatározza életét.
Mária Istent dicsőítő énekét megtaláljuk a Szentírásban, melyet az ősi egyház a latin fordítás el-ső szava alapján Magnificatnak nevez.

„Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön." (Lukács 1,46-50)

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

***

..........................................................................................

2024. december 22.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

A keresztyén hitünk mobilizál:

MOZDÍT, LENDÍT, MOZGÁSBAN TART.

28Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az ÚR, Ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. 29Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 30Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás 40, 28-31

 

Istenünk Igéjéből megtudjuk, hogy az Úr az egyetlen,
aki soha nem fárad el, és soha nem lankad meg,
akinek értelme kifürkészhetetlen. „Bölcsességének nincs határa." Zsoltár 147,5

Tudjuk, hogy mi gyarló bűnös emberek, mindannyian törékenyek, elesettek, tisztátalanok vagyunk és kegyelemre szorulunk. Hallottuk, hogy közülünk még az ifjak is elfáradnak és ellankadnak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. Hogy lehet akkor mégis igaz ránk nézve az elhangzott Ige?

A keresztyén hitünk minket mobilizál: MOZDÍT, LENDÍT, MOZGÁSBAN TART.

1.        BÍZNAK

Akik csak az Úrban bíznak, és nem emberekben, azok, akik ismerik a Megváltót, ezért nem kiszolgáltatottak.
Mivel az Úrban bíznak, ezért minden problémához másképp viszonyulnak, a nehézségeket is másképp élik meg, dolgozzák fel. Mivel ők elsősorban nem az emberben, nem az orvosokban, nem a jóakarókban bíznak.
A hívők abban az Úr Jézus Krisztusban bíznak, Aki megváltotta őket, Aki szent vérét áldozta értük.
Akinek akaratából és nagy kegyelméből még ma is itt vannak és élnek.
Aki Istenre bízza életét, az nem hiába él a földön.

 

2.       EREJÜK MEGÚJUL

A lelki megújuláshoz kevés az emberi erőforrás."Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi."
Isten gyermekei csakis az Úrtól nyernek erőt, Aki Szentlelke által erősíti őket: az Erő, szeretet, józanság Lelkével.
Csak a mennyei-lelki erő az, mely mindenen átsegít, ezért valljuk Mózessel együtt: „Erőm és énekem az Úr."
Mivel az Úr Jézus lett a mi erőforrásuk, ezért újulhat meg napról-napra az életük.
A Krisztus követőknek mindenre van lelki erejük, lelki energiájuk, lelki tartalékuk, lelki tartásuk, mert VAN megváltójuk.
„Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít." Filippi 4,13

 

3.       SZÁRNYALNAK

A keresztyén életet CSODÁK övezik, kísérik!
Vannak olyan élethelyzetek, amikor bizony szárnyalni kell, de ez nem önerőből történik.
Mert van, amikor a lehúzó erőkön fölülemelkedni csak így lehet, túlemelkedni minden földi nyomorúságon.
Pl. Sok szép ház van itt, ahol mi élünk. Mi tesz széppé egy házat? Gyönyörű tervezés, és díszítőelemek, szép ornamentika. Számunkra Isten Igéje, vagy legalább  utalás a hitünkre! Van egy ilyen ház itt az Ady Endre utcában. Talán éppen az elhangzottak miatt olvasható egy pestújhelyi ház homlokzatán Isten Igéje: „Sasszárnyakon hordoztalak benneteket."

Van, amikor már minden reménytelennek látszik, ilyenkor az Úr az övéit szárnyaira emeli és sasszárnyon hordozza őket. „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket." 2Mózes 19,4

 

4.       FUTNAK

A keresztyén élet éles helyzetekben zajlik, ezért roppant ÉLES élet!
Van, amikor futni kell. Például kifutni Babilonból, a bűnök fertőjéből. Ézs 48,20,  Jer 50,8,  Jer 51,6, Jelenések 18,4
„Mert általad táboron is ÁTFUTOK, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk Ő mindazoknak, AKIK BÍZNAK BENNE." Zsoltár 18, 30-31
Aki tudja, hogy célegyenest kell haladnia, ott nincs helye ballagásnak, sétának, lazaságnak.
„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve FUTOK EGYENEST a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippi 3,4
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam" 2Tim 4,7

5.       NEM LANKADNAK

Azért nem lankadnak, mert Krisztust követik.  „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és AZ ÉN TERHEM KÖNNYŰ. (Máté 11,29-30)

 

6.       JÁRNAK

Azt mondtuk, hogy a keresztyén hitünk minket mobilizál: MOZDÍT, LENDÍT, MOZGÁSBAN TART.
Nekünk folyamatosan járni kell, az igen sok hátráltató, visszahúzó erő között is.
A keskeny úton nincs megállás, ott folyamatosan lépni, haladni kell. A hitben nem lehet szó helybenjárásról.

 

7.       NEM FÁRADNAK

Sokan sokszor feladták már, akár a cél előtt is. A célba be kell lépni, a célvonalon át kell lépni. Itt győzni kell.
ISTEN SOHA NEM FÁRAD EL ABBA, hogy szeressen, támogasson, emeljen, gyógyítson, vígasztaljon, vezessen.
Elvárja, hogy mi is mindenképpen szilárdan álljunk meg a HITBEN, maradjunk meg- MINDHALÁLIG hűségesen a Krisztus-követésben.

 

 

***
..........................................................................................

2024. december 15. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Az élő örök EVANGÉLIUM kötelez

Ézsaiás 40, 1-11

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. 2Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 3Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! 4Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!  5Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt. 6Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. 7Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony, csak fű a nép! 8Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. 9Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! 10Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. 11Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.

 

Az ézsaiási prófécia 600 évvel az Úr Jézus Krisztus testetöltése előtt íródott, és szó szerint beteljesedett, amikor arról írt, hogy:

Az Úr, a világegyetem Istene eljön és meglátogatja övéit

és megvígasztalja, megmenti, és megtartja választottait.

·         Igenis meglátják Őt, az Urat az övéi és meg is menti őket.

·         Ez a legjobb hír: Itt van Istenetek.

·         Jön az Úr, jön hatalommal,

·         Karja uralkodik.

·         Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,

·         Karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, szelíden terelgeti őket.

Nekünk ilyen szerető, kegyelmes Istenünk van. Micsoda biztonságot jelent ez a mi számunkra!!!

Mi hozzá: az Úr Jézus Krisztushoz tartozunk.

Minket Ő szent vérével váltott meg.

Minket a keresztyén hitünk KÖTELEZ.

 

NOBLESSE OBLIGE (kiejtése: nobléssz oblízs) (jelentése: A nemesség kötelez.

Eredetileg, a noblesse oblige elv, úgy általában a nemes viselkedést,

az erkölcsi kötelességet és a felelősséget kapcsolja össze.

Ennek értelmében, a keresztyén embert, az Úr Jézus Krisztus hűséges követése arra KÖTELEZI,

hogy mindenhez ilyen nemes hozzáállása legyen és minden tekintetben krisztusi módon viselkedjen.

Természetesen legyen példa minden ember előtt.

Ez a mentalitás, csak a keresztyénekre jellemző.

 

Az igazi krisztusi-hit mindig a mennyei értéket képviselte, ezért volt mindig értékközvetítő egy adott társadalomban. Természetesen a leglényegesebb jellemzője a keresztyén tisztaság, alázat és a szeretet.

Mindez kegyelemből van.

Tudjuk, hogy karácsonykor megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. (Títus 2,11)

Minket az Isten kegyelme, mindörökre lekötelez és ELKÖTELEZ.

Tudjuk, hogy a kegyelem Isten drága AJÁNDÉKA, mely kiérdemelhetetlen és megfizethetetlen.

Ez a kegyelem valóban az a bizonyos BOLDOG állapot.

Ez a mi féltett kincsünk, mely mindent fölülír és mindent meghatároz, mert ez megelevenítő kegyelem, megtartó, erősítő, tápláló, éltető és ÜDVÖZÍTŐ KEGYELEM. „Kegyelemből tartattatok meg, hit által." (Efezus 2,8)

***

Mindez lelkileg tartást kell, hogy adjon, mivel valóban ez a mi kincsünk.

Nekünk a Megváltónkra föltekintve kell élnünk, szólnunk, tennünk, léteznünk.

Minket a feltámadott Úr Jézus Krisztus élő jelenléte tart meg és éltet.

 

Mi református keresztyének vagyunk. Mi az Ige egyháza vagyunk.

Minket az őseinktől örökölt biblikusság, puritán tisztaság, hitkomolyság és szentség KÖTELEZ.

Mi soha ne engedhetjük, hogy eltérítsenek tiszta hitünktől.

Soha nem engedhetjük, hogy befolyásoljanak, vagy félrevezessenek.

Soha ne tegyünk elvtelen engedményeket senki kedvéért.

Mi a Krisztus anyaszentegyházának tagjai vagyunk.

Tudjuk, hogy az egyház különbözik minden más földi szervezettől, mert az Úr Jézus tulajdona.

Ő mondja: „Ezen a kősziklán építem fel az ÉN ANYASZENTEGYHÁZAMAT, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." Máté 16,18)

 

 

Az Igében hallottuk a csodálatos kinyilatkoztatást, a legjobb hírt, hogy

ITT VAN ISTENETEK.

Hallottuk, hogy Ő jön az Úr, mégpedig hatalommal jön.

Karja uralkodik.

Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,

Karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, szelíden terelgeti őket.

Tapasztaljuk személyes életünkben is, hogy Ő nem csak megment, hanem fölemel és hordoz is.

Ő szereti népét és őrzi, mint SZEME FÉNYÉT.

„Őrizz engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet." (Zsolt 17,8)

 

Mi Isten választottainak a közössége vagyunk (COETUS ELECTORUM),

Isten választott népe, a Jó Pásztor nyájának tagjai

ahol a KÖZÉPPONTBAN mindig az Úr Jézus Krisztus áll,

aki Szentlelke és Ígéje által VAN JELEN a gyülekezetben.

Számunkra az anyaszentegyház Isten drága ajándéka, mivel Ő az alkotója, életre hívója, és megtartója, hisz: „még a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." Máté 16,18)

 

***

Az Igében hallottuk a csodálatos kinyilatkoztatást, hogy minden elmúlik, mint a mező virága,

de Istenünk Igéje örökre megmarad.

VERBUM DOMINI MANET IN AETERNUM

Tudjuk, hogy megmarad a hit, a remény és a szeretet, mert ami krisztusi az örök.(1Kor 13,13)

Tudjuk, hogy az ég és a föld elmúlnak, de az Ő beszédei soha el nem múlnak. (Máté 24,35)

Tudjuk, hogy a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1János 2,17)

 

Ez meghatározó alapállás a hívő ember számára.

Az élő és örök evangélium hirdetése csak a hívőkre BÍZATOTT, így ránk is ma élőkre.

EZ MINKET KÖTELEZ.

„ Az egyenetlen legyen egyenessé."

Isten az egyenességre helyezi a hangsúlyt és ezt is elvárja övéitől, mert Ő az egyenes embereket szereti.

Isten gyűlöli a bűnt, a hamisságot, a ravaszságot, a ferdeséget, a fonákságot.

Mindig ahhoz tartsuk magunkat, amit Isten kér és elvár. A szívünkben is legyen egyenessé minden.

Legyünk egyértelmű emberek.

Ne legyünk tehát akadály az Úr munkájában.

Szenteljük Neki a jelent és a jövőt, hogy uralma teljes és totális legyen életünk felett.

 

Testvérek, a legdrágább kincs, az élő evangélium bízatott ránk, hogy becsüljük, védelmezzük és képviseljük.

Mi az Ige egyháza vagyunk. Itt nem lehet másra helyezni a hangsúlyt.

Ezt nem lehet csorbítani, alább adni. Azért bízatott ránk, hogy mi ettől egy jottányit sem térhetünk el.

Ez az igazság. Ezt várja el tőlünk a mi Urunk, Istenünk.

Az Ő mennyei kinyilatkoztatásához kell hűségesen és mindenekfölött ragaszkodnunk.

„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett." Zsidók 10,23

Budapest, 2024.

Trencsényi László

 

***

..........................................................................................

2024. december 8. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOL BÚCSÚZÁSA

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,33-38)

33Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, 34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni." 36 Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37 Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. 38Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.

***

Ebből az Igéből is kiderül, hogy az apostol mennyire szívén viseli szeretett efezusi testvéreit.

Megrendítő búcsúzásában Istenre bízza őket, akiket már többé ebben az életben nem fog látni.

Ez a testvéri gondoskodás irántuk való szeretetének biztos és egyértelmű kifejeződése.

Boldog ember az, akit így szeretnek. Elmondja nekik, hogy szó szerint:  „Istenre bízlak titeket és kegyelme Igéjére, akinek van hatalma!" Aki Istenre bízta őket és imádkozott értük.

***

Ebben az igében a Szent Biblia elénk tárja az IGAZI KERESZTYÉN KÖZÖSSÉG lelkületét. Ez az érzékeny búcsúzás önmagáért beszél, mely Krisztus népe körében mindig is meghatározó volt.

Az apostol példát mutatott abban is, hogy az Úr Jézus Krisztushoz tartozni

a legnagyobb megtiszteltetés és felelősség a földön.

Minden hívő emberrel valljuk, hogy a LEGCSODÁLATOSABB Őt megismerni,

vele életünket rendezni, vele élő és meghitt kapcsolatot ápolni.

Szent jelenlétében élni, mindörökre hozzá tartozni.

Szent vére által megmentettnek lenni.

Az üdvözítő kegyelmében részesülni.

Vele és általa valódi szabadságban élni.

Őt igazán szeretni és szeretve követni.

A hozzánk való végtelen jóságát megköszönni.

A minden ismeretet felülhaladó szeretetében örülni.

A minden értelmet felülhaladó békességét tapasztalni.

Szentlelke vezetésének feltétel nélkül engedelmeskedni.

Szent jelenléte áldása alatt örülni és Őt képviselni.

Az örök élet és a feltámadás reménységében élni.

Isten országa tagjaként, mennyei polgárjogban részesülni.

Neki szentelt életben, boldogan élni vele itt és a mennyben.

 

Az apostoltól láthatjuk a jó és szép példát, az igazi lelki egyházi közösségre.

AZ IGAZ EGYHÁZ ISMERTETŐJEGYEI

„Az igaz hívők, a szentek és a kiválasztottak szervezett gyülekezete,

akiket a hit, remény, szeretet és Krisztus Lelke tart össze." Szegedi Kis István

Az igaz egyház ott van:

(a) ahol az Igét tisztán hirdetik, tisztán hallgatják, és tisztán megélik,

(b) ahol a sákramentumokat helyesen szolgáltatják ki,

(c) ahol az egyházfegyelmet megfelelően gyakorolják.

Az igazi krisztusi egyház tehát nem más, mint a hitvalló keresztyének közössége.

Ahol mindent a Krisztus örök evangéliuma határoz meg, amely minden korban élő,

eleven, friss, üde, korszerű, időszerű, aktuális marad, mivel örök.

 

Minden igazán hívő keresztyénnek szíve vágya, hogy olyan testvéri lelki közösségre találjon,

akikkel egybeforrhat a szívük szeretetben.

Ahol szorosan összeköti őket a közös lelki kincs, az Úr Jézus Krisztustól kapott drága üdvözítő hit.

Ahol boldogan együtt lehetnek Krisztus megváltott népének tagjaként.

Ahol az Úr Jézus áldott és szent jelenlétében, az istentiszteleteken hétről hétre

az élő Ige melletti áldott csöndben erősödhetnek,

ebben a meghitt légkörében megpihenhetnek, feltöltődhetnek,

és megkaphatják azt, amit máshol nem.

A testvéri szeretetet, tiszteletet,

őszinteséget, bátorító szót,

önzetlen segítést, gondoskodást,

gyámolítást, törődést, figyelmességet, megbecsülést,

és mindent, ami épít, ami Isten előtt kedves!

Az apostol volt a legjobb példa rá, hogy mindez nem fikció, nem belemagyarázás, hanem igenis valóság és minden tekintetben példás kapcsolat.

 

Láthatjuk, hogy a KERESZTYÉN anyaszentegyházban milyen is a rend. A gyülekezet tagjai tudták, hogy az apostol az igazat mondta, amikor így szólt:

33Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,

EZ IGAZI BECSÜLETES ÉS TISZTESSÉGES HOZZÁÁLLÁSRA VALL!

 

34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35 Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni.

EZ IGAZI KERESZTYÉNI PÉLDAMUTATÓ ÉS SZERETETTELJES CSELEKEDET VOLT!

 

36 Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37 Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. 38Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.

EZ IGAZI ÉS ŐSZINTE, KÉPMUTATÁS NÉLKÜLI TESTVÉRSZERETETRE VALL!

 

Az Anyaszentegyháznak éppen ez a lényege, hogy ahol Krisztust szeretik és becsülik, ott mindez meg is látszik, megtapasztalható. Mivel ott jelen van az őszinteség, a képmutatás nélküli szeretet, a kölcsönös megbecsülés, és a testvéri egység.

***

Tudjuk, hogy ezt a testvéri egységet csak az Úr Jézus, az Ő Szentlelke által teremti meg az övéi számára.

Ahol a tagok együtt hallgatják az Igét, és figyelnek üzenetére.

Ahol együtt dicsérik az Urat és együtt imádkoznak.

Ahol együtt tanulják a Krisztust és egymás hite által épülnek.

Ahol együtt ápolják a képmutatás nélküli lelki-testvéri kapcsolatot.

Ahol együtt növekednek a kegyelemben, az ismeretben és szentséges hitükben.

Ahol együtt gyakorolják a testvéri közösséget, segítve, támogatva, bátorítva, vigasztalva egymást.

Ahol a tagok nem valami mesterkélt, emberileg fölülről vezérelt látszategységben, hanem igazi és valódi lelki-testvéri egységben élhetnek.

 

Az anyaszentegyház, az Úr Jézus Krisztus által egybegyűjtött VÁLASZTOTTAINAK gyülekezete.

Így lehetnek a tagok, Krisztus népévé, igazi, egymás terhét hordozó lelki közösséggé.

Így lehet a gyülekezet igazi lelki OTTHONNÁ, lelki BÖLCSŐVÉ, ahol a hívők valóban egyek a Krisztusban, ahol együtt részesülnek a kegyelemben és Isten megismerésében.

„Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által." 2Thesszalonika 2,13

Legyünk hűséges tagjai gyülekezetünknek és becsüljük meg azt a lelki közösséget, amit a mi áldott Megváltónk ajándékozott nekünk.

Trencsényi László

***

..........................................................................................

2024. december 1. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOL SZÍVÜGYE

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,31-32)

„Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy felépítsen és örökséget adjon a szentek közösségében."

***

Ebből az Igéből is kiderül, hogy az apostol mennyire szívén viseli szeretett efezusi testvéreit.

Megrendítő búcsúzásában Istenre bízza őket, akiket már többé ebben az életben nem fog látni.

Ez a testvéri gondoskodás irántuk való szeretetének biztos és egyértelmű kifejeződése.

Boldog ember az, akit így szeretnek.

Elmondja nekik, hogy szó szerint:  „Istenre bízlak titeket és kegyelme Igéjére, akinek van hatalma!"

Az apostol tudja, hogy mit beszél. Értésükre adja, hogy értsék meg és értékeljék a legfontosabbat.

Aki Istenre bízta életét az tudja, hogy jó és biztos kezekben van a sorsa, bármilyen veszélyes, kegyetlen, és embertelen a világ.

Aki viszont az Úr Jézus nélkül rendezte be az életét, az védtelen és kiszolgáltatott.

Ott minden érték hiányzik, ott hallani sem akarnak hitről, tisztaságról, erkölcsről, tisztességről, rendről, fegyelemről igazságosságról, becsületről.

A kizökkent világ tragikus kényszerpályán szemünk láttára rohan saját pusztulásába.

Akinek nincs Istene, az tetszés szerint önmagának gyárt szabályokat és bálványokat és rontja el életét.

Istent nem lehet következmények nélkül mellőzni.

Aki a hitetlenség útjára lépve Krisztust figyelmen kívül hagyva akar érvényesülni,

az gyorsan szembesülni fog a bűnös világ mindent elárasztó szennyes áradatával,

mivel az elvetemedett világ, tisztaság és szentség nélkül él, ezért tisztátalan, és szentségtelen.

Mivel szív nélkül él, ezért szívtelen,

mivel hit nélkül él, ezért hitetlen,

mivel lélek nélkül él, ezért lelketlen,

mivel erkölcs nélkül él, ezért erkölcstelen,

mivel fék nélkül él, ezért féktelen,

mivel gát nélkül él, ezért gátlástalan,

mivel törvény nélkül él, ezért törvényszegő,

mivel rend nélkül él, ezért rendzavaró és rendbontó,

mivel irgalom nélkül él, ezért irgalmatlan és kegyetlen,

mivel Isten nélkül él, ezért istentelen.

Manapság tömegek alkalmazkodnak ezekhez a szentségtelen normákhoz.

Akik viszont Krisztuséi, ők ismerik, igazán értékelik és becsülik a Szent Biblia útmutatásait, rendelkezéseit, ezért Istenre bízva magukat biztonságban tudhatják életüket az Úr kezében.

Így hallottuk:„...van hatalma arra, hogy felépítsen titeket!"

Ők már tudják, hogy egyedül Jézus Krisztus az, Aki felépítheti őket lelki házzá és senki más.

Ők tudják, hogy Krisztus nélkül

nincs épülés a hitben, csak leépülés,

nincs erősödés, csak elsorvadás,

nincs fejlődés, csak megrekedés,

nincs tiszta látás, csak sötétben való tapogatódzás,

nincs lelki tartás, stabilitás, csak ingadozás, kiszámíthatatlan bizonytalankodás.

„Istenre bízlak titeket és kegyelme Igéjére."

Az apostol nem véletlenül említi az Isten kegyelme Igéjét.

A Krisztus kegyelme felülmúlhatatlan, Szentlelke és Igéje által árad ki a benne hívőkre.

***

Tulajdonképen mindenki számára a földi élet minden egyes napja egy-egy ajándék, egy-egy új lehetőség, esély és természetesen állandó döntéshelyzet. De nem csupán ennyi.

A Krisztusban hívő ember élete sokkal több ennél.

Itt minden MÁS. A hívő élet komoly dolog és nem játék.

Itt nincs helye a bizonytalankodásnak, az ötleteléseknek, kísérletezéseknek.

Itt nincs helye a tétovaságnak, az alkalmak elmulasztásának, a tékozlásnak.

Itt minden élesben megy.

Itt minden szó szerint élet-halál kérdés.

Itt minden üdvösség, vagy kárhozat kérdés.

Itt más a cél, más a lelkület, más a hozzáállás, más a küzdelem és más a küzdőtér.

Más az eszköztár is és más a fegyverzet.

 

Mert más az Úr, akit szolgálnak.

Itt az Úr Jézus Krisztus drága ajándékának hűséges képviseletéről van szó.

Az üdvösségünk evangéliumának életbevágóan fontos kincséről van szó, amely soha semmi mással nem pótolható.

Itt az Úr Jézus Krisztus élő, életrehívó, életadó áldott Igéjéről,

annak életmentő szerepéről, éltető, életformáló erejéről van szó,

az üdvbizonyosságot adó ÜDVÖZÍTŐ hatalmáról van szó.

 

Ezért a Krisztus-követő ember folyamatos lelki harcban áll!

A hívő keresztyén élet állandó lelki fronthelyzetet (lelki frontszolgálatot) jelent.

Ezzel kapcsolatban Isten Igéje világosan tanítja a megszívlelendő üzenetet:

„Háború idején nem engednek szabadságra senkit." (Prédikátor 8,8) (Ebből a harcból nincs elbocsátás.)

 

Mi Krisztusért harcban állunk, de nem test és vér ellen.

„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok." Efezus 6,12-13

 

Ebben a harcban szóba sem jöhet a meghátrálás, a lelki harcálláspont feladása.

Az üdvösség kérdésében nincs hibázási lehetőség,

itt nincs helye az elvtelen kompromisszumnak, nincs helye a visszavonulásnak.

Aki a győztes Krisztushoz tartozik, aki a győztes oldalán harcol, annak a végsőkig ki kell tartania hűségesen.

Itt győzni kell. Itt csak a győzelem számít, minden más eredmény ELÉGTELEN.

***

„AZ URALOM AZ Ő VÁLLÁN LESZ!"

„...örökséget adjon a szentek közösségében."

Akik, már itt a földön együtt élhetnek az Úrral, majd ott a mennyben is együtt lehetnek a SZENTEK KÖZÖSSÉGÉBEN.

Mi csak az Úr kezében érezhetjük magunkat biztonságban.

Az anyaszentegyház, a Krisztus által életrehívott szentek közössége nekünk adatott.

Csak ebben a közösségben épülhetünk, erősödhetünk, gazdagodhatunk lelki kincsekkel.

Mi csak a lelki családunkban, a lelki testvérek körében érezhetjük igazán jól és felszabadultan magunkat.

Csak ebben a lelki közösségben gyakorolhatjuk krisztusi módon a kölcsönös bocsánatkérést és megbocsátást.

Csak ebben a lelki közösségben tudunk őszintén együtt sírni és örülni, mivel Krisztusban lelki testvérek lettünk.

Csak ebben a lelki közösségben lehetünk egyetértésben, testvéri szeretetben és békességben.

Mert ez az anyaszentegyház Urának akarata, amely számukra jó, szép, kedves és gyönyörűséges.

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" Zsoltárok 133:1-3

 

„AZ URALOM AZ Ő VÁLLÁN LESZ!"

Tudjuk, hogy csak az Úr Jézus, az Ő Szentlelke által teremthet övéi számára igazi egységet,

ahol a tagok nem valami mesterkélt, emberileg fölülről vezérelt látszategységben,

hanem igazi és valódi lelki-testvéri egységben élhetnek.

Ahol együtt hallgatják az Igét, és figyelnek üzenetére.

Ahol együtt dicsérik az Urat és együtt imádkoznak.

Ahol együtt tanulják a Krisztust és egymás hite által épülnek.

Ahol együtt ápolják a képmutatás nélküli lelki-testvéri kapcsolatot.

Ahol együtt növekednek a kegyelemben, az ismeretben és szentséges hitükben.

Ahol együtt gyakorolják a testvéri közösséget, segítve, támogatva, bátorítva, vigasztalva egymást.

Így lett az anyaszentegyház, az Úr Jézus Krisztus által egybegyűjtött VÁLASZTOTTAK gyülekezete.

Így lett a Krisztus népe igazi, lelki, egymást vígasztaló, és egymás terhét hordozó közösséggé.

Így lett a Krisztus gyülekezete igazi lelki OTTHONNÁ, lelki BÖLCSŐVÉ, ahol a hívők egyek a Krisztusban,

és együtt részesülnek a sákramentumokban, a kegyelemben és Isten megismerésében.

„Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által." 2Thesszalonika 2,13

 

Tudjuk, hogy az üdvösségünk evangéliuma, minden korban élő,

eleven, friss, üde, korszerű, időszerű, aktuális marad, mivel örök.

Becsüljük meg, amit a Megváltó ajándékozott nekünk és legyünk hűséges tagjai

annak az anyaszentegyháznak, melyet: „...tulajdon vérével szerzett."

 

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

***

..........................................................................................

2024. november 24.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI FIGYELMEZTETÉS

A FONÁK DOLGOKRÓL

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,28-32)

28Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29Tudom, hogy távozásom után gonosz (ragadozó) (vérengző) farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, 30sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat (hazugságokat) beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. 32Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.

***

Templomunkban heteken át foglalkoztunk azzal, ahogy Isten elhívott szolgája, Pál apostol lelki tanácsokkal látta el szeretett efezusi testvéreit. Látjuk, hogy Pál apostol nagy hangsúlyt helyezett a figyelmeztetésre.

MOST A KÖVETKEZŐRE HÍVJA FEL FIGYELMÜNKET. "Közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat (hazugságokat) beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat."

Azt gondolnánk, hogy senki sem szereti a fonák dolgokat.

Az ember mégis megszokja a kifordított világot és nem vágyakozik már a teljes igazságra. Olyannyira, hogy bűnös szívvel csak a fonák, a visszás dolgok válnak számára természetessé.

Reményik Sándor valamit érzékelt, megragadott ebből és versbe öntötte:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -A színéből is - - valamit."

A hívő emberek tudják, hogy ezek a "legszebb percek" a megtéréskor érkeznek el, amikor felragyog a Krisztus arca számunkra. "Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre." (1Kor 3,17-18)

A Szent Biblia arra tanít minket, hogy mi soha ne szokjuk meg, sőt utasítsunk vissza minden hazugságot.

Az istentelen világ hazugságaival igyekszik megbénítani az igazság keresést.

Ilyenkor az ember számára a világ sötétté, rideggé és idegenné válni, mert egy hazug világkép roncsoló hatása kezd dominálni. Isten ma ebből a veszélyzónából szeretne minket kimenteni és az igazság útjára irányítani életünket.

A mi korunkban egy új fogalmat ismertettek meg velünk a FAKE NEWS fogalmát. Ez álhíreket jelent. Ezek olyan szándékosan publikált átverések, melynek célja a fonák propaganda-terjesztés és a félrevezetés (dezinformáció). Ez manapság az un. lélektani hadviselés egyik bevett formája.

Magyarul ez szemenszedett hazugság, melyet manapság büntetlenül tehetnek.

 

Vegyük észre a csalárd módon kiforgatott lelki dolgokat is, és leplezzük le azokat.

Bárki tudhatja, hogy a háttérben a minden fonák dolgok szerzője, és propagálója, az őshazug, az ördög áll, aki a hazugság atyja. Ő az antikrisztus, a megtévesztés szelleme tálalja ki és erőlteti hallgatóira álságos és halálos termékét, hogy akiket csak el tud hitetni, azoknak nyugalmuk többé ne legyen, hanem féljenek és rettegjenek.

Mindez nem meglepő azoknak, akik az Ige szerint élnek. mivel ismerik az Igét a Jelenések könyvéből: "Megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék." (Jelenések 6,4)

A hívő embert az Ige figyelmezteti: "Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik." (Kolossé 2,8)

 

Tanulság: Ha jót akarsz, mindig és minden körülmények között igazodj Krisztushoz, és senki máshoz!!!!

Úgy tűnik, hogy korunkban már nincsenek evidenciák. A feje tetejére állt a világ.

Minden bizonytalan, minden relatív, minden felhígul, összekeveredik és összemosódik.
A romlás és morális válság egyértelmű tünetei láthatók abban is, ahogy fülünk hallatása pimasz módon a jót rossznak mondják és a rosszat jónak. Mindez tökéletesen szembe megy Isten Igéjével.

Ma már nincs tekintély, és nincsenek tekintettel egymásra az emberek.
A romlás útján nincs törvény, nincs erkölcs, nincs tisztesség, nincs kontroll.
Ahol a tisztát tisztátalannak mondják és a tisztátalant tisztának, ott minden zavaros, minden a feje tetejére állt.
Ott nincs hit, nincs remény, nincs szeretet, nincs áldás, mert ott nincs jelen Isten.
Ott farkastörvények vannak, és az ököljog uralkodik.
Ott gátlástalanul tombolnak a szenvedélyek.
Ott dominál a siker, a szerencse, a mámor, az érzékiség, a testiség.
Ott természetes az irígység, a gyűlölet, az erőszak, a kegyetlenség.
Ott szüntelen romlás van és morális válság.

Ma már nem is csodálkozunk, hogy mindez természetes a világban.

 

De miért látjuk e romlás jeleit az anyaszentegyházban is?

Ez bizony a mai tévtanítók hazugságainak következménye. Számunkra a mai Igében az a legszívszorítóbb, hogy az apostol arra tesz nyomatékos utalást, hogy ezek a fonák dolgokat hírdető tévtanítók nem kívülről érkeznek, hanem a gyülekezet köréből fognak előállni.

„Egyesek fonák és Isten Igéjével homlokegyenest ellenkező szertartásokat honosítanak meg.

Mások, minthogy szentségtelen ostobaságokkal borítják el Isten tisztelését, megrontják ennek tisztaságát."  (Kálvin János)

 

A Szent Bibliából nem szabad önhatalmúan, (de büntetlenül sem) kihagyni, hozzátenni, vagy félremagyarázni.

Az ördög volt a világon az első bibliakritikus és a legnagyobb bibliahamisító, amikor az Éden-kertben megkérdőjelezte Isten szavát! (Tapasztalhatjuk, hogy azóta már sok követője akadt!)

A Biblia Isten tévedhetetlen Igéje, megrendíthetetlen igazságot tartalmaz. Méltatlan lenne, ha mi kritikusan megkérdőjeleznénk, ha bizalmatlanul viszonyulnánk hozzá. „A Biblia nem antik, nem is modern, hanem örök."(Luther)

A Biblia az egyetlen Isten által kijelentett és hitelesített könyv, amely valódi mennyei kijelentéseket tartalmaz.

Miért nem veszik ezt komolyan oly sokan? Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy ahol nincs hitkomolyság, ahol nincs egészséges tiszta krisztusi hit, ott nincs jelen a krisztusi bölcsesség,

ott ravaszság és fonákság van, mivel meghamisítják az Ő áldott tanítását, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.

Az egyháztörténet tele van ilyen esetekkel.

Minden korban voltak hamis próféták, rosszakarók, gonoszkodók, akik megpróbálták megtévesztő, fonák tanításukkal kikezdeni, aláásni, csorbítani, megrontani az evangéliumot.

Napjaink bibliakritikusai is azért támadják a Szent Bibliát oly hevesen,

mivel az igaz hit az „ABSZOLÚT IGAZSÁG" kőszikláján építkezik, Aki személyesen a Megváltó Jézus Krisztus.

 

Igen veszélyes ember az, aki az Úr Jézus tanítását meghamisítva akar érvényesülni. „Közületek támadnak."

Teszik ezt bármilyen okból: büszkeségből, kapzsiságból, önfényezésből. Mindez méltatlan a hitünkhöz.

A fonák tanítás akkor is életveszélyes, ha azt a minden fortély nagymesterei csillogó csomagolásban kínálják.

Ha kellemes köntösben, kiváló körítéssel, tudományosan álcázva, fogyaszthatónak felcímkézve tálalják.

Ezek a tévtanítók, más tanítást képviselnek, más Jézusról beszélnek, más evangéliumot, eretnek tévelygéseket hirdetnek.

Komoly probléma az, ha a gyülekezet a veszélyt nem érzékeli vagy leértékeli.

Azt mondtuk, hogy az egyháztörténet tele van ilyenekkel.

Hogyan is reagáltak az egyház tagjai a hamis tanítókra?

Mindig voltak, akik kritikátlanul tudomásul vették és megtűrték őket.
Voltak, akik ellenőrzés nélkül elfogadták a tévtanitásokat és jóváhagyták ezeket.
Voltak, akik azonosultak a tévtanítókkal, sőt támogatták, segítették őket.
De voltak olyanok is, akik leleplezték a hamisságot, figyelmeztettek a veszélyre, sőt harcoltak is ellene.
Valószínűleg ők voltak kisebbségben. Lehetséges, hogy rövid úton el is távolították, kizárták őket a közösségből.

 

Mit mond a Szent Biblia a hamis tanítókról, a ravaszság és fonákság bajnokairól:

"Megromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis ez a nemzedék." 5Móz 32,5

"Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít." Péld 6,14

***

Minket komolyan figyelmeztet Isten Igéje: „Álljatok ellene a HITBEN szilárdan!" (1Péter 5,9)

Mi szeretnénk szentséges hitünket komolyan venni és a végsőkig ellenállni a hitben.

Mi szeretnénk mindvégig a tiszta és egészséges krisztusi tanításhoz szilárdan ragaszkodni.

Mi köszönjük szépen, de nem kérünk hamisítványokból, sem a gumigerincű fonákságot propagáló tévtanítókból.

...

Az Úr Jézus Krisztus mindig nyíltan beszélt az igazságról.
Nekünk csak Őt kell követnünk, mivel Ő személyesen az IGAZSÁG.
Menthetetlen mindenki, aki azt gondolja, hogy ez nem így van.

Adjon az Úr bátorságot, hogy mi tudjunk határozott nemet mondani arra, amire a Biblia is nemet mond. Adjon az Úr erőt, hogy legyünk egyértelműek, hogy soha ne mossuk össze a rosszat a jóval senki kedvéért. Adjon az Úr nekünk hit-stabilitást, hogy tudjuk megharcolni a hitnek szép és nemes harcát.

Isten gondoskodik arról, hogy Krisztus örök evangéliuma mindig szilárdan megálljon minden emberi okoskodással, fortéllyal, támadással szemben.

Ahol az Úr Jézus Krisztust ismerik, szeretik és szeretve követik, ott mindvégig megmaradnak a tiszta hitben, ott hűségesen kitartanak a próbák, a szenvedések között is, mert ahol Ő jelen van, ott Isten királyi uralma van jelen.

Trencsényi László

***

 

***

..........................................................................................

2024. november 17.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

 

AZ APOSTOLI FIGYELMEZTETÉS

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,28-31)

28Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29Tudom, hogy távozásom után gonosz (ragadozó) (vérengző) farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, 30sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat (hazugságokat) beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.

***

Templomunkban heteken át foglalkoztunk azzal, ahogy Isten elhívott szolgája, Pál apostol lelki tanácsokkal látta el szeretett efezusi testvéreit. Látjuk, hogy milyen nagy hangsúlyt helyezett a figyelmeztetésre.

Többek között úgy fogamaz, hogy: „Jönnek közétek gonosz farkasok, (vérengző farkasok)." Ez nem volt valami megnyugtató előrejelzés, sőt a sok hasonló kijelentés között, éppen ez a legfélelmetesebb, de tudjuk, hogy igaz volt.  Ez az előrelátó figyelmeztetés a mai keresztyénekre is vonatkozik.

Tudjuk, hogy minden nyájra legalább háromféle VESZÉLY LESELKEDIK.

1 Az önfejűség veszélye, amikor elkószálnak, eltévednek, eltávolodnak a nyájtól.

2 A hitstabilitás hiánya, amikor megtéveszthetnek, elcsábíthatnak, elcsalogathatnak a nyájtól.

3 A farkasveszély (szektaveszély), amikor nem csupán elcsábítani akarnak, hanem elragadni, elpusztítani.

Az elsőnél az a probléma, hogy sokan a maguk feje után akarnak menni, mivel ők mindent jobban tudnak, ezért nem csoda, ha bajba kerülnek. Önszántukból akarnak érvényesülni és maguknak keresnek tanítókat. "Saját kívánságuk vonja, édesgeti őket." (Jakab 1,14) Ők a pásztort nem veszik komolyan, így elszakadnak a nyájtól és lesznek kiszolgáltatottak.

A másodiknál az alapprobléma a hitstabilitás hiánya, a felületesség, a hit-komolytalanság, a befolyásolhatóság.

Ők a pásztor hitelességét kérdőjelezik meg.

A harmadiknál, a külső erőkön van a hangsúly. Mindig voltak a nyájat figyelő, a prédát kereső, betörni akaró farkasok.

Mi most ezzel a harmadik problémával kell, hogy foglalkozzunk részletesen.

Azt már eddig is tudtuk, hogy mi oly korban élünk, amikor a világ a GLOBALIZÁCIÓT tartja elsődlegesnek.

Pontosan így van ez napjaink egyházaiban is.

Megfigyelhető az egyértelmű törekvés a GLOBÁLIS ökumenikus világegyházra.  Ma ez a trend.

„Az Úr Jézus Krisztus mondja:  „Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! (Máté 24,4)

Nagy különbség van a szentek közössége, meg a ma annyira erőszakolt ökumené között.  Az ÖKUMENÉ erőszakolásában megpróbálnak egybegyömöszölni különböző felekezeteket egy mesterkélt, összetákolt keretbe úgy, hogy mindegyik veszítse el a saját színét és jellegét.  Ez a keret mindig újra szétfeszül, mert merev, nem életes. Ez az úgynevezett egység nem organikus egység. Ez CSINÁLT egység." (Cseri Kálmán)

 

Jellemző, hogy az egyházi GLOBALISTA erők képviselői egyáltalán nem beszélnek farkasokról. Számukra ez nem szimpatikus. Szerintük nincs is ilyen, ezért szeretnék törölni a Bibliából, természetesen a szektaveszéllyel együtt.

Az Igében viszont azt hallottuk, hogy az apostol egyértelműen fejezte ki magát: „Távozásom után bejönnek közétek gonosz (ragadozó) farkasok." Vagyis ilyen farkasok az egyházban is bent lesznek.

Kezdjük néhány nagyon megszívlelendő megállapítással. Talán a jelenlévők számára nem lesz új, de azért elmondom.

Tudni kell, hogy az egyházban is érhetnek minket csalódások és előre föl kell rá készülni.

Az egyházban sem mindenki tökéletes, ott is sokféle ember van. Az egyházban sem mindenki rendes ember és nem mindenki hívő, akinek Biblia van a kezében és nem mindenki „testvér", aki annak látszik.

„Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: ők istentelenek..." (Júdás 1,4)

„Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől." (2Tim 3,5)

Az Igében többször hallottuk, hogy RÁTÁMADTAK az apostolra. Rátámadni emberre általában vadállat szokott.

Van egy sokatmondó igehely, amikor Pál apostol így szól:

„Efezusban vadállatokkal küzdöttem."  „Efézusban fenevadakkal viaskodtam." 1Korinthus 15,32

Ezek bizony két lábon járó farkasok voltak és elég sokat tudunk róluk.

·         Tudjuk az ellenségről, hogy mindig hívatlanul szokott jönni.

·         Ezek a támadók az álcázás nagymesterei nyájasan érkeznek, de a jelmez alatt, az ereikben farkasvér folyik.

·         Ők soha nem szoktak farkasként bemutatkozni.

·         Az ellenség mindig résen van. Mivel a Krisztusba vetett hitünk miatt szívből gyűlöl minket, ezért a tapasztalat azt mondatja velünk, hogy BÁRMIKOR, BÁRHOL, BÁRMILYEN ürüggyel, BÁRMILYEN eszközzel meg fog támadni! Ezt eddig még minden Krisztusban hívő ember tapasztalta!

·         A farkasok kíméletlenek! "Ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat." (Ap. Csel. 20,29)

A farkastermészetű ellenségnek nincs lelkiismerete, és mivel istentelen, ezért könyörtelen, szinte BÁRMIRE képes, nincs tekintettel senkire és semmire.  "Jól ismerjük az ő szándékait." (2Korinthus 2,11)

Az a céltudatosan eltökélt "foglalatossága", folyton azon töri magát,

hogy vádolhasson, hogy bármi áron, de ártson,

hogy levadásszon, hogy kíméletlenül támadni tudjon,

hogy fondorlatosan csapdát állítson, hogy orvul lesben álljon,

hogy megrögzötten ássa a vermet, és szorgalmasan készíti a hurkot, és

kitartóan keresi az alkalmat, hogy mérgezhessen, megkeserűsithessen, rágalmazhasson.

A farkastermészetű ellenség végső célja, hogy ellehetetlenítsen, tönkretegyen, elpusztítson.

 

"A rágalmazó ember szíve sötét, mint a félelmetes éjszaka. Jaj annak, akit a nyelvére vesz! Közelsége félelemmel tölti el az embert, mert sosem tudhatja, miből mit hoz ki, milyen álnok vádakat kohol. Szemtől-szemben hízeleg, majd pedig alkalomadtán visszaél a hallottakkal. A világ tele van ilyen emberekkel. akik az ördög szolgálatába állították nyelvüket, és rontanak, vermet ásnak, szakadékba taszítanak, elveszejtenek másokat. A GONOSZSÁG NEM ISMER HATÁROKAT." (Szikszai Béni)

***

Az Úr Jézus elvárja övéitől, hogy mindent megvizsgáljanak, hogy észleljék a veszélyt.

Igyekezzenek a támadót beazonosítani, hogy minél előbb tudják fölvenni a harcot.

Mindenekelőtt imádságban az Úr Jézus Krisztushoz kell menekülnünk. És természetesen hozzá kell vinnünk sebeinket is, mivel Ő a LEGFŐBB BIZALMASUNK és EGYETLEN LELKIGONDOZÓNK!

 

A kegyeseknek, meg kell tanulniuk az ellenséget helyén kezelni és amennyire csak lehet, biblikusan, helyesen, bölcsen és józanul kontroll alatt kell tartani és végig imádságban kell hordozni az eseményeket.

Fontos, hogy soha ne adjanak az ellenségnek támadási felületet, okot, alkalmat arra, hogy támadhasson.

Soha ne feltételezzenek jóindulatot részükről.

Soha ne szolgáltassák ki magukat az ellenségnek, vagyis ne avassák őket a bizalmukba.

Fontos, hogy soha ne vegyék félvállról, ne becsüljék le az ellenség erejét.

De az is nagyon fontos, hogy soha ne tulajdonítsanak neki nagyobb jelentőséget, mint amennyit érdemel. Hanem helyesen, okosan, bölcsen és biblikusan vegyék használatba a hit pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát megolthatják. És természetesen Isten minden más fegyverét is! (Efezus 6,10-17)

A Szent Bibliából világosan megismerhetjük ellenségeink szándékait.

"A farkas elragadja, és elszéleszti a juhokat." (Jn 10,12) A tolvaj azért jön, hogy lopjon, öljönés pusztítson. (Jn 10,12

Soha nem szabad feltételeznünk, hogy nyugton hagynak majd minket, ezért alattomos támadásaikra jó előre fel kell készülnünk! Soha nem számíthatunk az ellenség jóindulatára,- mivel nincs ilyen.

Ezért az orvtámadások nem érhetnek minket váratlanul! Sőt ellenségeinknek azonnal meg kell tapasztalniuk, hogy az Úr Jézus nem hagyott minket fegyvertelenül. „Hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására." (2Korinthus 10:4)

 

"A kegyesek, amíg ebben a világban vannak, a farkasok között élnek... Isten felvállalja sérelmeink megbosszulását, és befedez minket az Ő igazságának pajzsával, vagy ítéletének kardjával védelmez, valahányszor csak igazságtalan támadás ér minket." (Kálvin János)

 

Jól ismerjük az Igét. Az Úr Jézus Krisztus azzal a döbbenetes, és első hallásra érthetetlen üzenettel küldi ki tanítványait: „Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." (Lukács 10:3)

Ő ezt tudatosan teszi, mert jól tudja, hogy az evangéliumot ott is hirdetni kell, ahol többségben farkasok élnek, de ott is életet kell menteni! Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez a küldetés, ez a helyzet és állapot mindörökre életveszélyes, ezért nem mindennapi helytállást igényel."Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért." (2Kor 4:11)

 

Az Úr Jézus nagyon jól tudja, hogy a hívő emberek ebben a gonosz és kegyetlen világban fokozott veszélynek vannak kitéve. Nélküle, az Ő tökéletes védelme nélkül a két lábon járó ragadozókkal szemben, esélyük sem lenne.

Éppen ezért mondja a tanítványainak azt is: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek." (Lukács 10:19)

Az Úr Jézus Krisztus küldetésében járva csak azért nem leszünk áldozatok, mert Ő nemcsak ismer minket, hanem minden körülmények között VELÜNK VAN és egyedül Neki, a Jó Pásztornak van hatalma megvédeni, megvígasztalni, újra talpra állítani és ismét hadra fogható állapotba hozni minket. „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága!" (Jeremiás Sir. 3,22)

* * *

A hívők feladata mindenek fölött a helytállás, a kitartás a hitben, mivel tudják, hogy az ellenség bármilyen félelmetesnek is látszik, csak „por és hamu", nem mindenható, és nem az övék az utolsó szó, mozgásterüket az Úr szabályozza, és semmiképpen nem fogják elkerülni az ÍTÉLETET!

Ha az Úr velünk, nem árthatnak nekünk!    Félelmetes körülmények között sincs tehát okunk a félelemre.

"Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézsaiás 51,12-13)

Akinek Krisztusa van, MINDENE van! Ehhez a mindenhez a teljes védelem is hozzátartozik.

Csak az történhet velünk, amit az Úr megenged. Mi pedig nemcsak a nyugodt, hanem a kritikus élethelyzetekben is bízunk az Úrban és hittel úgy imádkozunk, hogy legyen meg mindenben az Ő szent akarata.

Trencsényi László

 

 

***

..........................................................................................

2024. november 10.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI INTÉS

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,31)

Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig

éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.

***

„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd." (2Timótheus 4,1-5)

Templomunkban heteken át foglalkoztunk azzal, ahogy Isten elhívott szolgája, Pál apostol lelki tanácsokkal látja el szeretett efezusi testvéreit. Többek között úgy fogamaz, hogy:

Három éven át éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek titeket.

Látjuk, hogy Pál apostol nagy hangsúlyt helyezett az intésre és ez elsősorban a tiszta tanítás védelmét jelenti.

Nekünk is ezen kell munkálkodni. Igenis kell az intés, a veszélyekre való figyelem fölhívás.

A múlt alkalmon a reformáció témakörében gondolkodtunk közösen. Szükséges, hogy még mindig erre szánjunk egy kis időt, de először villantsuk fel az eddig elhangzottakat.

***

Megtudtuk, hogy ma javában zajlik az egységes globális világegyházra való törekvés, a nagy elvtelen ökumené jegyében.

Hallottuk, hogy ma már egyre népszerűbb, hogy a reformáció hónapját átnevezzék ökumené szellemiség hónapjának.

Fájdalom, hogy sok helyen neves katolikus előadókat hívnak meg a reformációs ünnepségre, sőt ők magyarázzák, hogy szerintük a reformáció hiba volt.

Ebben a szellemi áramlatban természetesen tagadják, az Úr Jézus Krisztus az EGYEDÜLI közbenjáró szerepét.

Megtudtuk, hogy a katolikus egyház még ma is hazugságnak tartja a reformáció áldott hitigazságait:

a Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Solus Christus, Soli Deo Gloria elvét.

***

Meg kellett említenünk, hogy a reformáció áldásait a Római Katolikus Egyház akkor sem nézte jó szemmel, sőt.

1545-63-ig Észak-Itáliában, Tridentben (TRENTÓ) zsinatot tartottak, ahol egyértelműen elvetették, sőt átokkal sújtották a reformáció Isten által adott csodálatos hittételeit.

Ezen a hírhedt zsinaton az evangéliumi hitet valló embereket is átokkal sújtották. Megtudtuk, hogy a tridenti átkokat mindmáig nem vonták vissza. Hallottunk arról is, hogy a Római Egyház azóta sem változott meg, csupán a kommunikációja.

***

 

Kénytelenek voltunk tisztázni a reformáció jelmondatainak LÉNYEGÉT:

SOLA GRATIA. Mindig az üdvösséggel kapcsolatban kell értelmezni. (Kegyelemből van és nem pedig emberi teljesítmény által.)

SOLA FIDE. Mindig a bűnbocsánattal és a megigazulással kapcsolatban kell értelmezni (Csak Krisztus érdeméért nyerhetjük el.)

SOLA SCRIPTURA. Az egyetlen írott forrással kapcsolatban kell érteni (A Biblián kívül nincs semmi más szent írás.)

SOLUS CHRISTUS. Ezen az Úr Jézus Krisztus egyedüli közbenjáró szerepét kell érteni (Rajta kívül nincs senki más.)

SOLI DEO GLORIA. Nemet kell mondani minden emberi dicsekvésre, minden egyházi és világi emberimádatra.

A dicsőítés sem az elhunyt szenteket, sem az egyházi méltóságokat nem illeti meg! Egyedül csak Istent és senki mást!

***

Még egyszer reformációról kell szólnunk.

Láthatjuk, hogy reformátor őseink hitünk tisztasága érdekében az Ige tiszta hirdetéséért, és tiszta megértéséért küzdöttek.

Életüket és tanításukat szigorúan a bibliai alapelvek határozták meg és mindig határozottan küzdöttek a Katolikus Egyház bibliátlan torzulásaival, tudatos tévelygéseivel szemben.

A reformátorok nem haboztak a Római Egyházat hamis egyháznak nevezni, és a pápát antikrisztusnak nevezni, mivel legnagyobb eltévelyedése és bűne az, hogy elszakadt a Bibliától, megfeledkezett arról, hogy az egyetlen végső tekintély: Istennek a Szent Bibliában kijelentett Igéje és akarata.

A reformáció nemcsak az igazságot védelmezte, hanem a katolicizmus tévelygéseit is leleplezte és keményen elítélte például a bibliátlan eretnek kegytárgyak bálványozását, mivel azok sokszor térdelésre, imádatra, olykor csókolgatásra indították a babonás vallásos embereket, ezt pedig a Szent Biblia határozottan BÁLVÁNYIMÁDÁSNAK tartja.

„Azok, holmi idegen tanokkal vezetgették a nyomorult népet, és bárgyúságokkal kijátszották azt. A pásztorok nagy hitványsága, a nép butasága következtében minden megtelt ártalmas tévelygéssel, hazugsággal, babonával."   „Az EVANGÉLIUMOT ELTEMETTÉK, mintegy KITÖRÖLTÉK az emberek emlékezetéből... elrendelték, hogy a szentekhez forduljanak." (Kálvin János)

***

 

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy sem az eddig elhangzottak, sem a következők nem irányulnak senki ellen, pusztán a tények bemutatására szorítkozunk.

Mivel nincs mindenki tisztában vele, ezért érdemes újra és újra végiggondolni a reformáció felszabadító vívmányait.

A reformáció azonnal elhatárolódott minden katolikus tévtanítástól és radikálisan eltörölt minden bibliátlan gyakorlatot és dogmát.  Mindenekelőtt eltörölte a miseáldozatot, mivel katolikus felfogás szerint az áldozás Krisztus golgotai áldozatának megismétlése. Szerintük az ostya Jézus valóságos testévé, a bor Jézus valóságos vérévé változik. (transzubsztantiatio).

 

 

A reformáció eltörölte azokat a katolikus szentségeket, melyekre a Biblia alapján nincs konkrét parancs: (bérmálás, fülbegyónás, egyházi „papi" rend, a szentségi házasság, utolsó kenet).

A reformáció eltörölte a tisztítótűzről (purgatórium) szóló bibliátlan tanítást, a halottakért tartandó misét.

 

Eltörölte a tipikusan katolikus ünnepeket, köztük Szűz Máriának és az összes szenteknek ünnepeit, így a bibliátlan halottak napját, a mindenszentek ünnepét, a negyvennapos tilalmakkal teli böjtöt, a farsangolást, stb.

A reformáció eltörölte az eskütevést Szűz Máriára és a szentekre.

A reformátorok által eltörlésre került.

az ereklyék, a képek-szobrok, kegytárgyak tisztelete, a szentek segítségül hívása,

az oltáriszentség imádás, a szenteltvíz, a keresztvetés, a letérdelés,

a fülbegyónás, keresztcsókolgatás, a búcsújárások, a rózsafűzér,

a Jézus testét kiábrázoló korpuszos feszület használata.

A reformáció eltörölte a kenetek és tömjénezők használatát.

Eltörölte a bűnbocsátó-cédulákat, a zarándoklatokat, körmeneteket,

a szentek ereklyéinek, legendáinak, hagyományainak babonasággal kevert vallásos tiszteletét.

De a reformáció radikálisan eltörölte a cölibátust (kötelező papi nőtlenség), a szerzetesrendeket is, és nem utolsó sorban a pápaság főségét, mivel soha nem fogadhatja el a pápát Krisztus földi helytartójaként.

A reformáció eltörölte a latin nyelvű liturgiát.

A Bibliát lefordították nemzeti nyelvekre, hogy az igehirdetés a nép számára végre érthető legyen.

 

Mivel nem mindenki érti a különbséget, a két testvér-protestáns egyház,

az evangélikus és a református között, ezért talán nem érdektelen szólni erről is.

A református (Svájc) reformátorok azonnal eltávolították a templomokból az oltárokat.

Eltávolították a vallásos témájú festményeket, oltárképeket.

Megtiltották a liturgikus gyertyák használatát.

Megszüntették a „háttal-misézés" és a letérdelés gyakorlatát.

A liturgiából elhagyták azt a katolikus gyakorlatot (responsorium), amikor a pap énekére a gyülekezet felel.

A református (Svájc) reformátorok nem használták sem a papi stólát, sem a keresztet a lelkész nyakában.

A keresztet, mint jelképet sem a templombelsőben, sem a templom tornyán nem használták.

(Megállapíthatjuk, hogy ma már sok református gyülekezetben, templomban egészen más a helyzet.)

 

A tisztánlátás érdekében szeretnék megemlíteni még a két egyház közötti teológiai különbségeket.

Kevesen tudják, hogy ma is különbség van az úrvacsoratan értelmezésével kapcsolatban.

Lényeges különbség van az ember szabad akarata kérdésében, de legfőképpen a predestinációtan megítélésében.

(Most nem feladatunk ezek részletes magyarázata, csupán megemlítettük a különbségeket.)

***

Célunk tehát nem az ítélgetés, hanem pusztán a tények közlése volt.

Megállapíthatjuk, hogy a református liturgia egyáltalán nem a külsőségre, hanem a prédikációra helyezi a hangsúlyt.

Számunkra meghatározó volt és marad az Úr Jézus Krisztus élő Igéjének, a tiszta evangéliumnak a tiszta hirdetése.

Reformált hitünk tanítása csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket, mint abszolút tekintélyt fogadja el hitünk és életünk egyedüli zsinór-mértékeként, mivel az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Szent Bibliával.

 

Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy mi olyan korban élünk, amikor az egyházak egyre kevesebb hangsúlyt helyeznek a tiszta teológiára, a dogmatikai alapigazságokra, a hitvallásokra.

Manapság egyre több a hitvallástalan tévtanító prédikátor jelent meg a színen.

Tudjuk, hogy a Sátán fortélyos és félrevezető módszereivel sokakat megtéveszt, lépre csal, kifoszt és tönkre tesz.

Fontos tudni, hogy a Kísértő az Egyházban különösen is a dogmatikát, a tiszta hitvédelmi rendszert gyűlöli, ezért támadja minden eszközzel. Legfőbb törekvése megszüntetni a hitvallásokat, átlépni a felekezeti határokat. Feloldani és eltörölni a felekezeti különbségeket (Ez a globalista ökumenikus mozgalom legfőbb törekvése).

Így iktatja ki és semmisíti meg totálisan a hitvédelmet. Sajnos így vált napjainkra a keresztyén világ nagy része liberálissá, ugyanakkor a hitetlenek felé toleránssá, és értékeit feladva vallás-semlegessé.

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük."

Minket, reformátusokat a krisztusi hitkomolyság, tisztaság és szentség kötelez.

Soha ne engedjük, hogy minket is befolyásoljanak, félrevezessenek. Nehogy elvtelen engedményeket tegyünk.

Világos, hogy a meghasonlott, semleges, színtelen, gerinctelen, langyos keresztyénségnek NINCS JÖVŐJE. Csak sajnálhatjuk azokat, akiket megtévesztettek, akik ilyen helyeken érzik jól magukat. Szomorú látni, ahogy félrevezetik és kihasználják ezeket a becsapott embereket.

 

Keresztyén kötelességünk, hogy segítsünk, ha lehet és tegyük meg a tőlünk telhetőt, ha egyáltalán meghallgatnak minket, és elfogadnak egy-egy tájékoztató felvilágosító lelki irodalmat.

Kötelességünk felvenni a harcot minden hamisság és hamisítvány ellen. Ezt tanultuk reformátor őseinktől is.

„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett." Zsidók 10,23

Trencsényi László

 

 

***

..........................................................................................

2024. november 3.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI INTÉS

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,31)

Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig

éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.

***

Templomunkban heteken át foglalkoztunk azzal, ahogy Isten elhívott szolgája, Pál apostol lelki tanácsokkal látja el szeretett efezusi testvéreit. Többek között úgy fogamaz, hogy:

Három éven át éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek titeket.

Látjuk, hogy Pál apostol nagy hangsúlyt helyezett az intésre.  Itt elsősorban a tiszta tanítás védelmét kell értenünk.

Igenis kell az intés, a figyelmeztetés, a veszélyekre való fölhívás.

„Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus EGÉSZSÉGES BESZÉDEIT és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért." (1Timótheus 6,3-4)

Testvérek, most a reformáció miatt, szomorú aktualitása van ennek a témánknak.

Sajnos a reformációval kapcsolatban igen nagy zavar van a fejekben és a szívekben.

Egyszerűen fölháborító, hogy manapság már a protestáns egyházakban is sokan a megtisztulást jelentő reformációt nem Isten ajándékának tartják, hanem FÁJDALMAS SZAKADÁSNAK, SZOMORÚ SEBNEK titulálják.

·         Ez azért lehetséges, mert ma javában zajlik az egységes világegyház törekvés, a nagy elvtelen ÖKUMENÉ. Ebben az a veszély ismerhető fel, hogy ez az egység nem Jézus Krisztus körül, hanem egy humán világeszme körül szerveződik. Nem meglepő, hogy ennek a mesterséges egyesítésnek nyíltan hangoztatott célja: Egy világ, egy egyház, egy akol, egy nyáj, egy vezető, egy központ: RÓMA.

·         Emiatt sokan képviselik és fennen hangoztatják az ökumenizmus hamis jelszavait, féligazságait:

„Hisszük, hogy csak egy Isten van, és mindnyájan azt imádjuk."

„A hitvallás elválaszt, míg a szeretet egyesít."

„Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt!"

·         A reformáció hónapját átnevezték ökumené szellemiség hónapjának. (Természetesen ebbe már a szektákkal való testvéri egységet is beleértik, hisz nyíltan vállalva meg is nevezik azokat.)

·         Halljuk, hogy sok helyen neves katolikus előadókat hívnak meg a reformációs ünnepségre, sőt ők magyarázzák, hogy szerintük a reformáció hiba volt, elszakadás az egységes római nyájtól, tehát vissza kell oda térni.

·         Úgy tűnik, hogy ennek az egységnek érdekében félre fogják tolni a hitvallásokat, a Szent Biblia alapvető tanításait és keresnek egy olyan igazság-minimumot, amelyben mindenki megegyezik, a többit pedig eltüntetik.

·         Így válik érthetővé, hogy miért is tagadják olyan vehemensen, hogy az Úr Jézus Krisztus az EGYEDÜLI üdvözítő közbenjáró. Sokan szeretnék, hogy ez ne lenne benne a Bibliában. Ezért messze kerülik a 1Timótheus 2,5-ben található egyértelmű isteni kinyilatkoztatást.  „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért."

 

Ha valaki eddig nem tudta volna, most tudja meg, hogy 2024-ben is a katolikus egyház szerint a reformáció áldott hitigazságai: a Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Solus Christus, Soli Deo Gloria elv, így mind együtt, hazugság és elitélendő. Nyílván ezért képviselik azt, hogy a reformáció hiba volt, hogy nekünk „elszakadt testvéreknek" vissza kell térnünk az egységes római nyájhoz, hogy egy egyház, egy akol, egy nyáj, és egy vezető legyen.

C. H. Spurgeon mondta: „Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az IGAZSÁGOT semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek..." „Minden olyan egység rombol, amely nem IGAZSÁGON alapszik..."

***

Mi reformátusok csak az eredetit értékeljük, és soha nem a hamisítványt.

RAGASZKODJUNK AHHOZ, HOGY A REFORMÁCIÓ ISTEN DRÁGA AJÁNDÉKA.

Hadd idézzek Lóránt Gábor ref. lelkipásztor tanulmányából:  MI A REFORMÁCIÓ ÉS MI NEM?

„Először is: nem RENOVÁCIÓ: azaz nem megújítás, NEM „TATAROZÁS".

Másodjára: nem RESTAURÁCIÓ: azaz nem helyreállítás vagy JAVÍTGATÁS.

Harmadjára: nem REVOLÚCIÓ: azaz NEM FORRADALMI ÚJÍTÁS.

A REFORMÁCIÓ - mint elnevezése is mutatja: VISSZAALAKÍTÁS, mégpedig az eredetire. Luther, Kálvin és a többi reformátor végül is úgy szerették volna megújítani az egyházat, hogy helyre akarták igazítani, vissza akarták alakítani arra az élő mintára, melyet az Igében látunk. Visszatérni, megtérni szerető, kegyelmes Urunkhoz, Megváltónkhoz, mint tékozló fiak a bennünket visszaváró Atyához."

***

Istennek hála, több mint 500 éve VAN REFORMÁCIÓ,

és a reformátorok életük árán is hirdették az alábbi tiszta, egészséges keresztyén tanítást.

 

SOLA GRATIA = Egyedül Isten KEGYELMÉBŐL van ÜDVÖSSÉGÜNK, nem pedig emberi teljesítmény által! (Ef 2,8)

 

SOLA FIDE = Egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett HIT által, az Ő érdeméért nyerhetünk bűnbocsánatot,  MEGIGAZULÁST! "Meg van írva, az igaz ember pedig hitből él!" (Róma 1,17)

 

SOLA SCRIPTURA = Egyedül a SZENTÍRÁS az isteni kinyilatkoztatás egyetlen írott forrása és semmi más! (2Tim 3,16)

 

SOLUS CHRISTUS = Egyedül az ÚR JÉZUS KRISZTUS a közbenjáró, Isten és ember között és senki más! (1Tim 2,5)

 

SOLI DEO GLORIA = Egyedül ISTENÉ A DICSŐSÉG. Azt jelenti, hogy a dicsőítés sem az elhunyt szenteket, sem az egyházi méltóságokat nem illeti meg! Egyedül csak Istent és senki mást! (Róma 16,27)

A Soli Deo Gloria elv nemet mond minden emberi dicsekvésre, minden egyházi és világi emberimádatra.

***

 

A reformátor őseink hitünk tisztasága érdekében az Ige tiszta hirdetéséért, és tiszta megértéséért küzdöttek.

Életüket és tanításukat szigorúan a bibliai alapelvek határozták meg és mindig határozottan küzdöttek a Katolikus Egyház bibliátlan torzulásaival, tudatos tévelygéseivel szemben.

A reformátorok az egyházat gyógyítani akarták, mert az beteg volt.

A reformátorok nem haboztak a Római Egyházat hamis egyháznak nevezni, és a pápát antikrisztusnak nevezni, mivel legnagyobb eltévelyedése és bűne az, hogy elszakadt a Bibliától, megfeledkezett arról, hogy az egyetlen végső tekintély: Istennek a Szent Bibliában kijelentett Igéje és akarata.

***

A reformáció áldásait, a nagy lelki ébredést, Isten igéjének szabad hirdetését a Római Katolikus Egyház akkor sem nézte jó szemmel. 1545-63-ig Észak-Itáliában, Tridentben (TRENTÓ) zsinatot tartott, ahol hitbeli és teológiai döntéseket hoztak, ahol egyértelműen elvetették, sőt átokkal sújtották a reformáció Isten által adott csodálatos hittételeit.

Ezen a hírhedt zsinaton az evangéliumi hitet valló protestánsokat átokkal sújtották:

33 pontban kimondták az anatémát (átkot) azokra, akik az evangéliumot képviselték.

Ezzel elkezdődött az ellenreformáció, a visszakatolizálás, csellel, ravaszsággal, tűzzel-vassal.

Róma a reformáció ellensége volt, és az is maradt.  Ami változott, az csupán a kommunikációja.

Fontos tudni, hogy ezeket a tridenti átkokat mindmáig nem vonták vissza.

Sőt, ma is ezekre a tridenti zsinati határozatokra kell esküt tenni a római katolikus bíborosoknak.

Ma már csak kevesen tudják, hogy a reformáció idején a 1523. évi magyar országgyűlés kimondta, hogy:

„A király... valamennyi lutheránust... fejvétellel és jószágvesztéssel büntesse",

az 1524. és 1525. évin pedig, hogy „az összes lutheránusok kiirtassanak... és akárhol találtatnak megégettessenek".

Ez a törvény alkalmazást nyert a gyakorlatban is, de érvénye mindössze egy évig tartott, mivel már az 1526-ban eltörölték.

A protestánsok kegyetlen és gyilkos üldözése viszont folytatódott a római katolikusok által az ellenreformáció idején. Kollonich Lipót, a római katolikus egyház feje, esztergomi érsek, a 17. század végi erőszakos ellenreformációs törekvések vezéralakja a következő hírhedt kijelentést tette: „Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá teszem".

Ez a sötét-ördögi terve nem sikerült, mivel a legfontosabbat: Istent kihagyta a számításból.

Isten viszont másként gondolta, és meg kívánt tartani minket, és nem hagyta, hogy a pusztító eltaposson.    Áldott legyen érte az Úr neve.

 

***

Tegyük föl a kérdést: Mi lenne velünk a REFORMÁCIÓ nélkül?

 

AKKOR AZ ALÁBBI TÉVEDÉSEKET KELLENE HINNÜNK:

 

Akkor azt a TÉVEDÉST kellene hinnünk, hogy az üdvösségünk, az érdemeinktől és jótetteinktől függ.

Akkor azt a TÉVEDÉST kellene hinnünk, hogy bűneink bocsánata a Római Egyház „üdvintézményétől" függ.

Akkor azt a TÉVEDÉST kellene hinnünk, hogy a Biblia csupán az egyik szent irat a sok közül.

Akkor azt a TÉVEDÉST kellene hinnünk, hogy Krisztus mellett, még más közbenjáróhoz is kell imádkoznunk.

Akkor azt a TÉVEDÉST kellene hinnünk, hogy embernek is kijár a vallásos tiszteletadás és az imádat.

MINDEZ TÖKÉLETESEN SZEMBEN ÁLLNA AZ IGAZ ÉS EGÉSZSÉGES KERESZTYÉN TANÍTÁSSAL!

„Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus EGÉSZSÉGES BESZÉDEIT és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért." (1Timótheus 6,3-4)

 

***

Hálásak vagyunk Istennek a számunkra igen becses, őseink véráldozatával, szenvedéseivel (gályarabok) védelmezett tiszta, református, bibliás hitért.
Reformátor őseink számára kimeríthetetlen erőforrást jelentett Isten Igéje, amelyért mindig küzdöttek.

Kitartóan harcolták a nemes harcot minden tévelygés ellen,
a személyes szentségért a bűn kísértése ellen,
az egyházi tisztaságért és nemzeti tisztességért, a romlottság és a hitetlenség ellen.

Tudták, hogy Isten különösen gondoskodik arról,
hogy választottai a nagy megpróbáltatások alatt se maradjanak vigasztalás nélkül.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy őseink tisztán fölragyogtatták számunkra a bibliai igazságokat,
és példamutató hitvalló életükkel elénk élték a dicsőséges Szentháromság Isten igaz tiszteletét.

 

Trencsényi László

 

 

 

***

..........................................................................................

2024. október 27.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

 

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." Apostolok Cselekedetei 20,28

Pál apostol a legfontosabbakra helyezi a hangsúlyt, amikor utolsó tanácsokkal látja el szeretett efezusi testvéreit. Kettős fontos feladatot említ. Gondot viselni magatokra, és gondot viselni az egész nyájra.  Vegyük a legkomolyabban az apostoli intést. Nehogy lelkileg gondozatlanok, ápolatlanok, elhanyagoltak legyünk.

Tegyük most mérlegre a hitéletünket az alábbiak szerint: IMAÉLET, IGEÉLET, KÖZÖSSÉGI ÉLET, SZOLGÁLÓ ÉLET.

1. Aki nem igényli naponta az Isten Igéjével való táplálkozást, nem tud gondot viselni!

Nem tud, sem magára, sem másokra! Testvérek soha ne engedjük, hogy az ördög valamilyen ürüggyel kicsavarja a kezünkből a Szent Bibliát! Mutassunk példát! Hozzuk magunkkal az istentiszteletekre a Bibliát!

Boldog gyülekezet az, amelynek együtt dobban a szíve és együtt olvassa Isten szent Igéjét lelki testvéreivel!

 

2. Aki nem tud naponta elcsöndesedni Ura, Istene előtt, az nem tud gondot viselni sem magára, sem másokra!

Nem tud, mert a belső szoba csöndje megspórolhatatlan minden keresztyén számára!

„Csak légy egy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz."

Az Úrral való lelki közösséget pedig naponta ápolni kell, mert különben mi magunk leszünk ápolatlanok, és az valami rettenetes, ha valaki lelkileg ápolatlan! (Ez egyébként azonnak ki szokott derülni.)

 

3. Aki nem tartja fontosnak a közösségét, gyülekezetét, nem tud másokról gondot viselni!

Nem tud! "Áron is vegyétek meg az alkalmakat." Lehet, hogy komoly ára van a rendszeres istentiszteleteken való részvételnek, mert így egyéb dolgokból, más programokból ugyan kimaradunk, de nem maradunk ki a hívő testvérek lélekerősítő közösségéből, akikkel együtt figyelhetünk az Úrra, és dicsérhetjük áldott Istenünket!

 

4. Aki nem találja meg a maga szolgálati területét az Isten anyaszentegyházában, az hogyan tudna az Isten országának előmenetelén munkálkodni?

Nem tud! Testvérek, minden hívő keresztyén, mint élő kő épül be Isten anyaszentegyházába. Mindenkinek megvan a maga szolgálati területe, feladata, amit végezni tud. Ez az Urért való szolgálat, tegyük, amíg még megtehetjük!

 

Testvérek, mi küldetésben járunk.

Az Úr embereket bízott ránk.    Elsősorban családtagjainkat, azután a gyülekezetünk kedves tagjait, de azokat is, akikkel találkozunk valahol. Tudniuk kell, hogy mi Krisztushoz tartozunk.

 

A Szent Biblia szerint sokan vannak, akik sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, a szeretetet, a tisztaságot.

Ó mennyi gyönge, beteg, sérült, mennyi rászorult, mennyi eltévedt, megtévesztett, félrevezetett, cserbenhagyott embertársunk várja az egyetlen megoldást, a gyógyulást, a boldogulást, amely Krisztuson kívül nincs sehol!

És mi tudjuk ezt!  Mekkora a mi felelősségünk.

***

Bizony bűnvallással mi is elmondhatjuk: Bocsáss meg nekem Istenem!

Belátom, hogy egyáltalán hogyan is tudnék én másokról gondot viselni, ha még magamról sem tudok!

Bocsásd meg a mulasztásaimat, amikor nem ápoltam naponta Veled a kapcsolatot.

Bocsásd meg, amikor nem szóltam, pedig lehetett volna.

Vagy ha szóltam is, bocsáss meg, ha nem voltam eléggé felkészült, és nem tudtam mennyei Igét adni, csak e-világi földit.

Bocsásd meg, hogy nem tudtam sem magammal, sem a rámbízottakkal törődni, figyelmeztetni, inteni, óvni, vigasztalni, helyes utat mutatni!

Ezután szeretnék megváltozni, még odaadóbb, hűségesebb, engedelmesebb gyermeked lenni.

Használj Uram, ahogy és ameddig jónak látod. Legyen meg a Te akaratod.

***

Testvérek, mi nem vagyunk egyedül a harcban. A kétezer éves keresztyénség története alatt hitelt érdemlően bizonyított tény az, hogy ahol az Úr Jézus Krisztust ismerik, szeretik és szeretve követik, ott minden élethelyzetben számíthatnak rá.

Ahol Krisztus jelen van, ott megoldás van, szabadulás van, békesség van,

biztonság van, ott igazi boldogság van, ott áldás van, mert ott mennyei ÉLET van.

Ott mindvégig megmaradnak a hitben, a Krisztuskövetésben, ott hűségesen kitartanak a PRÓBÁK, a KÍSÉRTÉSEK, a SZENVEDÉSEK között is, mert ők Isten véren megváltott gyermekei, választottjai.

„Vele vannak, az elhívottak, a választottak és a hűségesek." (Jelenések 17,14)

 

***

Összefoglalva.

INTÉS ÉS BÁTORÍTÁS MINDEN KERESZTYÉNNEK

Mindig hálásan köszönjük meg Istenünk drága kegyelmét.

Becsüljük meg Istenünk minden Igéjét, és minden ajándékát.

Feltétel nélkül higgyünk, és gyermeki őszinteséggel bízzunk az Úr Jézus Krisztusban.

Rendszeresen és hűségesen tanulmányozzuk az Igét.

Imaéletünk legyen mindig biblikus.

Szeressük a belső szoba meghittségét.

Legyen lelki otthonunk a templom és Isten népe, a gyülekezet.

Igyekezzünk hasznossá lenni Isten munkájában.

Szüntelenül örüljünk Megváltónknak!

Óvakodjunk mindentől, ami megzavarhatja az Úrral való áldott, szent, meghitt, szoros és élő kapcsolatunkat, legyen az bárki, vagy bármi!

 

Kérjük, mert ma még kérhetjük a mi áldott Istenünket, hogy:

Adjon az Úr nekünk, Szentlelke által minden körülmények között krisztusi indulatot.

Adjon az Úr tiszta szívet, hogy tudjunk mindenhez krisztusi módon viszonyulni, igazodni.

Adjon az Úr tiszta hitet, erős lelket, hogy tudjunk megállni és győzni minden kísértésben.

Adjon az Úr értelmet, hogy mindig észleljük a veszélyeket és meg tudjunk maradni biblikus talajon.

Adjon az Úr lelki erőt, hogy legyünk készen mindent megvizsgálni.

Adjon az Úr tiszta látást, hogy tudjuk megítélni, hogy mi a helyes és helytelen.

Adjon az Úr bátorságot, hogy mindig tudjunk határozott nemet mondani arra, amire a Biblia is nem mond.

Adjon az Úr erőt, hogy legyünk egyértelműek, hogy soha ne mossuk össze a rosszat a jóval senki kedvéért.

Adjon az Úr nekünk hit-stabilitást, hogy tudjuk megharcolni a hitnek szép és nemes harcát.

Adjon az Úr Szentlelke által kellő bölcsességet, hogy merjünk és tudjunk mindig helyes, okos, bölcs, Isten előtt kedves döntéseket hozni.

Kérjük, a mi áldott Istenünket, hogy tudjunk úgy élni és helytállni, hogy soha senki

és semmi ne zökkentsen ki, és ne blokkoljon minket, az Urral való áldott kapcsolatunk ápolásában.

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is." 1Timótheus 4,16

Adjuk tovább teljes szívvel, szeretettel, következetesen, kellő odaadással, kitartással és feltétlenül hitelesen az ÚR JÉZUS KRISZTUS ÉLŐ, ÉLETMENTŐ, ÉLTETŐ, ÖRÖK EVANGÉLIUMÁT.

Ezért élünk és ez a legjobb, amit tehetünk.

Trencsényi László

 

 

***

..........................................................................................

2024. október 20.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,28)

Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.

Pál apostol a legfontosabbakra helyezi a hangsúlyt, amikor utolsó tanácsokat ad az efezusiaknak.

Kettős fontos feladatot említ. Gondot viselni magatokra, és gondot viselni az egész nyájra.
Feltehetjük a nagy kérdést: Ki is tud gondot viselni Isten népére? Az apostol logikusan előre helyezi, hogy gondot kell viselni magunkra, mivel aki saját lelki épülésére nem fordít gondot, hogyan tudna akkor másokra?
Véleményem szerint ezen a földön a legnagyobb felelősség keresztyénnek lenni.
Legyünk tisztában értékeinkkel, az Úr Jézus Krisztus vére árán szerzett drága kincsünkkel:
A mi hitünk, a Krisztus-hit az egész világon egyedülálló, páratlan, igaz és igazolt hit.
Ezt az egyet érdemes hinni, mert biztos és bizonyított. Mert valódi és valóságos.
Mert hiteles, élő, ható és hatékony.
A mi hitünk, a Krisztus-hit az egyedül ÜDVÖZÍTŐ hit, mivel az Úr Jézus Krisztus feltámadása a hitelesítő pecsét.

A Szent Biblia DRÁGA KINCSNEK nevezi hitünket.

A kincset, kincsként is kell kezelni, úgy is kell becsülni és feltétlenül ápolni is kell.
A mi hitünk a legcsodálatosabb, a legdrágább, a legértékesebb, a legbecsesebb.
Igazoljuk, hogy miért a legnagyobb érték, miért is drága kincs a mi hitünk?
„Mert nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből,
hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. 1Péter 1, 18-19
Az Úr Jézus Krisztus vére tesz a legdrágábbá a hitünket.

A keresztyén ember mivel nagyon szereti Megváltóját, ezért folyamatosan igyekszik épülni is szentséges hitében.
Ezért nagyra értékeli az általános ápoltság mellett, a lelki higiéniát is.
Aki mellőzni tudja, vagy elutasítja Krisztust, az lelkileg ápolatlan marad
és tudtán kívül is életveszélyesen leromlott állapotban van! Ez a helyes diagnózis.

Egyedül Krisztussal és Krisztusban lehet szép életet élni. Teljes, tiszta, szent életet élni.
Tartalmas, értelmes, értékes, józan, mértékletes életet élni.
Egyáltalán,  a vele való élet az maga az ÉLET. Nélküle nem élet az élet. Mert Ő a feltámadás és az ÉLET.

***

Az Ige arra, hív fel: „Viseljetek gondot tehát magatokra."

Hogyan? Úgy, hogy a lelki ápoltság komolyanvétele, szigorú egyéni felelősségünk:

 

Először is a hívő ember életében mindent meghatároz a Krisztus iránti odaadó szeretet, a HÁLA, az IMÁDSÁG és az ÖRÖM.  „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." 1Thesszalonika 5,16-18  A lelki ápoltsághoz szervesen hozzátartozik:  Értékelni, becsülni az életet, nem rombolni semmivel, sőt hitben épülni, fejlődni, erősödni, minél inkább elmélyülni.  Csak így maradhat hitben szilárd, stabil, kiegyensúlyozott, ápolt a hitéletünk.

 

Másodszor, az Úr Jézus parancsa szerint naponta, kötelezően be kell lépnünk a belső szobádba, a Bibliánkkal, összekulcsolt kezünkkel és kitárt szívünkkel, mert a napi csendesség, ápoltság, lelki higiénia számunkra egyszerűen elengedhetetlen és pótolhatatlan. Ez a lételemünk! Testvérek, legyen belső szobánk és otthonosan lakjuk be azt. A napi elcsöndesedés legyen kedves számunkra, és ha lehet minél többet legyünk "négyszemközt" az Úrral, mégpedig úgy, ahogy az Ige tanácsolja: „Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, ÖNTSÉTEK KI ELŐTTE SZÍVETEKET, Isten a mi oltalmunk! Zsoltár 62,9   Ha ez kimarad, elveszett az a nap.

 

Harmadszor, amint az Úr Jézus közösségbe vonta tanítványait, úgy minket is: „Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!" Márk 6,31   Ezt nekünk sem szabad elhanyagolni. Állandó közösség vele. Csak vele és általa és nála tudunk lelkileg megpihenni. Az ápoltsághoz hozzátartozik, hogy a gyülekezeti alkalmakat kötelezően meg kell ragadni. Aki él ezzel, az már kétségtelenül hívő életjel.

***

Megállapítottuk tehát, hogy aki saját lelki épülésére nem fordít gondot, az a nyájra sem tud.
A legnagyobb felelősség tehát keresztyénnek lenni.
Ha ez így van, gondoljuk meg, hogy mekkora felelősséggel ruháztatik fel az, aki az Isten anyaszentegyházában tisztséget vállal. Péter apostoltól az Úr Jézus háromszor kérdezte meg: „Szeretsz-e engem?" (János ev. 21.)
Ha mi szeretjük Őt, akkor nekünk is ugyanazt adja parancsba:
"Legeltesd az én bárányaimat! Őrizd az én juhaimat! Legeltesd az én juhaimat!"
Világos a program!  LEGELTETÉS ÉS ŐRZÉS!
„...legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak." 1Péter 5,2-3

A hívő embereket, Krisztus szolgáit, Isten azzal bízta meg, hogy adják tovább az igazi élő és éltető táplálékot.
A pásztorolás hivatását Istentől kapja az, akit az Úr erre kiválasztott és elhívott.

Mint a boldog szolgák, hirdessük örömmel és alapos pontossággal az Igét, nehogy éhen haljanak a ránk bízottak.
Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a Gazda hazajön, mert az ÖVÉ ITT MINDEN, és neki kell majd számot adnunk.
Bárcsak azok közé tartoznánk, akiket aktív munkában talál Uruk,  akik bölcsen, hűen, felelősségteljesen teljesítik hitbeli kötelességüket. Az Ige szerint csak bennük gyönyörködik az Úr!
Legeltetni tehát, annyit jelent, mint idejében enni adni, sőt konkrétan azt adni, amit kell és nem mást: az IGÉT, az örök evangéliumot. Az élő, életmentő éltető és üdvözítő evangéliumot, a Krisztus örök evangéliumát.
Ez a legdrágább eledel, amely nélkül nincs élet.

Testvérek, tisztában kell lennünk azzal, hogy meg fog érkezni a Főpásztor, nekünk pedig számot kell adnunk mindenről!
Két lehetőség van: jutalmazás, vagy elmarasztalás.  Bárcsak a jutalom lenne osztályrészünk!
"És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját." 1Péter 5,4
Van miért küzdenünk! Amit teszünk, az Úr nevében tegyük:
teljes szívvel, szeretettel, odaadással, kitartással Urunk,
Jézus Krisztus iránti megbecsüléssel, hűséggel,
mert csak akkor remélhetjük a legáldottabb jutalmat a „Dicsőség hervadhatatlan koszorúját".

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

***

..........................................................................................

2024. október 12.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,27)

(ISTEN AKARATA II.)

"Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát."

Pál apostol mindig a legfontosabbakra helyezi a hangsúlyt a hitünkkel kapcsolatban, amikor a következő alapfogalmakat említi:  Mennyei szeretet, mennyei öröm, megtérés, kegyelem. Isten országa, Isten akarata, élő reménység.

Ő az Úr Jézust hitelesen képviselte, így prédikált, tanított és tett bizonyságot, mivel neki adta a szívét.

Szolgálatának középpontjában mindig Isten Igéje, Krisztus személye állt. Ő egy valóban megtért, hiteles ember volt. Krisztusnak szentelt életű, becsületes, tisztességes hívő ember volt. Hallottuk, hogy Pál apostol így szólt az efezusi vénekhez: „...nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az ISTEN TELJES AKARATÁT!"

Ő teljes szívvel és lélekkel hírdette ISTEN TELJES AKARATÁT.

Nekünk is ez a szent feladatunk. Ez a legcsodálatosabb Istentől kapott felhatalmazás.

 

MIT KELL TUDNUNK ISTEN TELJES AKARATÁRÓL?

Mindenkinek tudni illene Isten akaratáról. Egyáltalán Istenről hallani, mint Teremtőről, Megváltóról és megszentelő Istenről. Isten törvényéről, a Szent Biblia kinyilatkoztatásáról, az egyetlen igazságról, az Úr Jézus áldozatáról, az életmentő evangéliumról, az örök életről, az üdvösségről.

Ha ez így lenne, el tudjuk képzelni, hogy milyen szép is lenne ez a világ. Isten akarata szerint szép és rendezett családok, kapcsolatok, közösségek, maga a társadalom. De ez az ideális állapot  csak ott valósulhat meg, ahol valóban Isten akarata szerint élnek és magukat alárendelik az Ő szent akaratának. Nélküle csak a káosz uralkodik.

 

·         Tudjuk, hogy vannak, akikhez nem jut, vagy nem juthat el az evangélium. Pl. Elszigetelt népek-törzsek, vagy a csecsemőkorban meghaltak, vagy az értelmi fogyatékkal élők. Az elsőt kivéve, nem a mi területünk, ez szigorúan Isten felségterülete.

·         Mindig voltak olyanok is, akik a hitünkről hallani sem akarnak. Zsigerből ellenállnak Istennek. Fogalmuk sincs Isten akaratáról.  Nem keresik az alkalmat, nem hallják, nem olvassák, nem tudnak róla, nem ismerik. Nincs igényük, nincs hitük, nincs Bibliájuk, nincs templomuk, nincs semmijük, ami lelki kincs lenne. Ez egy üres, és céltalan élet.

·         Vannak, akikhez valahogy mégis eljutott a mennyei információ. Hallottak róla, de mélységében nem értették meg, nem kerültek éles, húsbavágó döntéshelyzetbe. Ha el is jutott a tudatukig, különösebben nem hatotta meg őket.

·         Ők vagy teljesen elutasítják, vagy esetleg megrekednek a látszathit szintjén. Két okra térjünk ki:

Az egyik ok, mondván: egy kis vallásosság meg nem árthat. „Nem tanulni ott rosszat." „Elmegyünk egy évben egyszer az éjféli misére."  Mi ez? Ez a komolytalanság netovábbja.

A másik ok az érdek: Látszatból mutatni egy kis a vallásosságot. Például, hogy létrejöjjön az óhajtott házasság, ha ez az ára. Vagy egy felvételi az egyházi egyetemre, esetleg megpályázni egy jól jövedelmező egyházi állást.

Istent nem lehet becsapni. Ő soha nem értékeli a képmutatást, hanem mindig le szokta leplezi azt.

***

Istennek hála, mindig voltak és vannak, akik nem csupán hallanak Isten akaratáról, hanem meg is értik azt. Szembesülnek vele, felfogják és befogadják és azonosulnak is vele. Ők, azok, akiknek az Úr Jézus Krisztus világosságot gyújtott a szívükben, Aki a világ Világossága. Ettől a krisztusi belső világosságtól, ragyog fel számukra Isten tökéletes akarata.

Elkezdődik számukra az elkötelezett és felelősségteljes keresztyén élet, amelyben járnak és élnek.

Az a céltudatos és öntudatos élet, amelyről az Úr tanít:

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Máté 5, 16

Ez a mi feladatunk, áldott küldetésünk is, mint minden más Krisztus-követő hívő emberé.

***

Életbevágóan fontos tehát, hogy Isten akarata mindenképpen érvényesüljön az életünkben.

Istenünk szent akaratát, világosan megtudhatjuk Isten kinyilatkoztatásából, a Szent Bibliából.

A hívő ember az Igét szívébe zárja és a Szentlélek által élővé és meghatározó lesz számára Isten terve. Sőt a hívő lelkiismerete is működésbe lép, ahogy Luther mondta:

„Én kötve vagyok a Szentírás Igéihez és az Isten Igéjébe vetett bizodalmamhoz (lelkiismeretem Isten Igéjének foglya)- semmit vissza nem vonhatok, de nem is akarok, mert nem tanácsos és nem biztonságos (nem helyes, nem bátorságos, nem okos dolog) a lelkiismeret ellen cselekedni." (Luther Márton)

***

„Ezentúl mindent csak az Ő dicsőségére tegyünk, gondoljunk, beszéljünk, tervezzünk... Ne azt keressük, ami nekünk jól esik, hanem azokat, amik az Úr akaratával megegyeznek, s amik az Ő dicsőségének előmozdítására szolgálnak..." (Kálvin János)

 

„Ha Isten dicsőségét keressük, magunkat meg kell tagadnunk.

A keresztyén ember legyen kész és hajlandó emlékezetébe vésni azt,

hogy élete minden pillanatában Istennel kell számolnia.

A keresztyén ember minden cselekedetét Isten törvényéhez méri,

és még titkos gondolatait is az Ő akaratának veti alá. (Kálvin János)

 

Mit tudhatunk Isten akaratáról?

1.)  Fontosságáról megtanít minket, az Úr Jézus az imájában.

„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is" Máté 6,10

2.) A Szent Biblia szerint: Isten akarata az, hogy ne idomuljunk a világhoz!

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek:

mi az Isten AKARATA, mi az, ami JÓ, AMI NEKI TETSZŐ ÉS TÖKÉLETES." Róma 12,2

3.) A Szent Biblia szerint: Isten akarata az ember életében, a megtérés!

„Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -,

hanem azt, hogy MEGTÉRJEN ÚTJÁRÓL, ÉS ÉLJEN." Ezékiel 18,23

4.) A Szent Biblia szerint: Isten szent akarata az ember életében: az Úr Jézust látni, és hinni benne!

Az Úr Jézus mondja:   „Mert az én Atyámnak az az AKARATA, hogy annak, AKI LÁTJA A FIÚT, ÉS HISZ BENNE, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon." János 6,40

Ehhez bizony hit, vagyis tiszta, világos lelki látás szükségeltetik! Miért nem látják, ma sokan az Úr Jézusban a Megváltójukat?   A bűn blokkolja a lelki látást. A bűn miatt iszonyatos nyomás nehezedik minden emberre, ami megfojtja Isten Igéjét:  „A szemek kívánsága, a test kívánsága, az élettel való kérkedés."

 

5.) A Szent Biblia szerint: Isten szent akarata az ember életében a megszentelődés.

Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben.

Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmonduk nektek, és bizonyságot is tettünk róla.

Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem MEGSZENTELŐDÉSRE.

Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja. 1Thessz. 4,3-9

***

A hívő ember különösképpen megtapasztalják Isten jelenlétét életükben s tudják, hogy Isten Szentlelke mutatja az utat, és vezeti őket. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." Róma 8,14

Ez elsősorban azt jelenti, hogy a Szentlélek vezeti a megváltottakat a megszentelődés útján.  De jelent konkrét vezetést is.

 

Tudjuk, hogy semmi sem történhet velünk Isten tudta és akarata nélkül csakis az, amit Ő megenged: Minket pedig így tesz helyre és figyelmeztet: „Változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Róma 12, 2

Pál apostol életében is láthatjuk, hogy Istennél minden esemény hajszálpontosan időzítve van.

Mindent végtelen bölcsessége szerint valósít meg. Számára nincs akadály, és nincs lehetetlen!

Mi is így lettünk keresztyénné, Isten Szentlelke és Igéje által megérintett, legyőzött és a maga számára elpecsételt  minket!

 

A hitre jutás soha nem sablonos. De közös benne az, hogy egyszer csak váratlanul, mindig rendkívüli módon megtörténik.

Egyszer csak valamilyen módon bekerülünk Isten jelenlétébe, szeretetének áldott vonzásába és megdöbbenve rácsodálkozunk az Ő szentségére.  Ugyanakkor az Ő világosságában meglátjuk elesett bűnös voltunkat. „Menj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok."

Egyszer csak Isten Igéje megszólít minket, a szívünkig hatol, és Isten Szentlelke által elkezd áldásosan munkálkodni bennünk. Így egyszerre fölragyog és érthetővé válik a bibliai üzenet, fölragyog az Úr Jézus Krisztus örök evangéliuma, és minden megváltozik.

Egyszerre megértjük és szembesülünk Istenünk szent akaratával. És hittel kimondjuk: „Legyen meg a Te akaratod."

Isten Szentlelke megérteti velünk a legfontosabbat, a hitünk szívét, miszerint az Úr Jézus Krisztus keresztáldozatával váltott meg minket bűneinkből és, hogy feltámadásával legyőzte a halált, hogy bűnbocsátó kegyelmével, szeretetével vett körül minket és, hogy Ő örök életet készített nekünk a mennyben!

Mindezek hatására egyszer csak megértjük az is, hogy Istennek terve van a mi kicsiny, jelentéktelen, törékeny bűnös kis életünkkel és mennyei áldásokat tartogat a mi számunkra is!

A legszebb élet a keresztyén élet!

Engedjük, sőt kérjük, hogy az Úr formáljon minket Szentlelke és Igéje által akarata szerint, hogy megújuljon, felfrissüljön, megpezsdüljön végre a hitéletünk, hogy ezután mindig és minden körülmények között lehessünk alkalmas és hasznos eszközök Megváltónk szent kezében.

Trencsényi László

lelkipásztor

 

***

..........................................................................................

2024. október 6.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,27)

"Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát."

***

Pál apostol magához hívatta az efezusi gyülekezet véneit. Fontosnak tartotta, hogy még legyen egy utolsó személyes találkozás.

Az apostol felhívta az efezusi gyülekezet előljáróinak figyelmét a legfontosabbakra, ami meghatározza a hitünket.

A következő alapfogalmakat említi:

Mennyei szeretet, mennyei öröm, megtérés, kegyelem. Isten országa, Isten akarata, élő reménység.

Efezusban is pontosan úgy, mint másutt az Úr Jézust képviselte, hitelesen prédikált, tanított és bizonyságot tett.

Szolgálatában mindig a lényeg volt a középpontban: Isten Igéje, Krisztus személye. Ő nem akart tudni másról. Miért?

Mert ő egy valóban megtért, hiteles ember volt. Krisztusnak szentelt életű, becsületes, tisztességes hívő ember volt.

Ezért mondhatta, hogy „Még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat."

 

Hallottuk, hogy Pál apostol így szólt az efezusi vénekhez:

„...nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az ISTEN TELJES AKARATÁT!"

Ő mindent az Isten KEGYELME evangéliumának rendelt alá, és teljes szívvel és lélekkel hírdette ISTEN TELJES AKARATÁT.

MIT KELL TUDNUNK ISTEN TELJES AKARATÁRÓL?

Mi is Isten akarata az ember életében?

Megtudhatjuk ezt Isten kinyilatkoztatásából, a Szent Bibliából. A hívő ember az Igét szívébe zárja és a Szentlélek által élővé és meghatározó lesz számára Isten terve. Sőt a lelkiismerete is működésbe lép, ahogy Luther mondta:

„Én kötve vagyok a Szentírás Igéihez és az Isten Igéjébe vetett bizodalmamhoz (lelkiismeretem Isten Igéjének foglya)- semmit vissza nem vonhatok, de nem is akarok, mert nem tanácsos és nem biztonságos (nem helyes, nem bátorságos, nem okos dolog) a lelkiismeret ellen cselekedni." (Luther Márton)

***

1.       Isten akaratáról megtanít minket, az Úr Jézus az imájában. „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is" Máté 6,10

ISTEN AKARATA MINDENKÉPPEN ÉRVÉNYESÜLJÖN!

Egyik kedves énekünk mondja: „Akaratod nekem, mutasd meg szüntelen, ne rejtsd el Mesterem, tetszésedet!"

Ebben az énközpontú hitetlen világban bárcsak minden ember így keresné naponta Isten akaratát!

Tudjuk, hogy Isten erőszakkal senkire sem kényszeríti rá akaratát.

Láthatjuk, hogy milyen sokan ellentmondanak és nem engedelmeskednek Istennek.

Mondhatni eszük ágába sincs. Ők mással vannak elfoglalva. Nincs idejük-soha.

A hitetlenség megkeményíti a szívet. „Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és MEGKEMÉNYEDETT a szívük." (Efezus 4,18)

Ezen a gránit földön ma is ilyen tudatlanul, elidegenedve, hideg szívvel viszonyulnak az emberek Istenhez.

A hitetlenség miatt elméjükre sötétség borult, és sötét szívük megkeményedett. Éppen úgy, ahogy az Úr Jézus is jellemzi őket, hogy: „...szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket". (János 12,40)

Az ember romlottsága leginkább abban nyilvánul meg, hogy NEM ISTEN AKARATÁNAK rendeli magát alá.

Sajnos, még a megtért embereknél is előfordul ez a "betegség", és nem tudnak Isten akaratába feltétel nélkül belehelyezkedni, hát még beletörődni milyen nehéz!

 

Minden olyan imádság céltévesztett és kisiklott, amelynek végére nem lehet odaérteni, hogy: „Legyen meg a Te akaratod".

Nagy példa: A mi Urunk, Jézus Krisztus az utolsó éjszakán is ki tudta mondani, hogy legyen meg az Atya akarata!

Pál apostol a megtérésekor kimondta a legfontosabbat: "Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?"

Gondolkodtunk, már azon valaha, hogy mit akar velünk az Isten?

Kimondtuk már valaha úgy őszintén, szívből: "Mit akarsz Uram, mit cselekedjem?"

Ameddig ezt nem tettük meg addig nincs közünk Istenhez!

Mi emberek nagyon akaratosnak születünk, de aki a mennybe készül, annak feltétlenül

el kell jutnia, a legyen meg az ÉN akaratomtól, a legyen meg a TE AKARATOD -ig.

 

Nagy kincs az IMÁDKOZÁS lehetősége: „Kérjetek és adatik..."

Lehet, hogy sokan félreértik ezt, és rosszul imádkozva visszaélnek vele.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mit kérünk, az sem hogyan kérjük.

Mi soha ne le legyünk önfejűek, erőszakosak, követelődzők.

Sokszor Isten azért nem ad, mert még mindig mással vagyunk elfoglalva, mással van tele a kezünk, a fejünk, a szívünk és mással van tele a lelkünk. Pedig jól ismerjük az Igét: „ Szeresd az Urat, a Te Istenedet..."

Jézus Krisztus nevében bátran kérhetünk! De csak akkor, ha valóban az övéi vagyunk.

Tanács: A szívünket megüresíteni az Úr Jézus előtt csak bűnbánattal, bűnvallással és bűnmegtagadással lehet.

Ha ez megtörténik,  Ő gazdagon fog adni.

Mindig adjunk szabad kezet Istennek!

Ő mindíg valóban azt adja, amire éppen szükségünk van és nem azt, amit mi elképzeltünk.

 

2.) A Szent Biblia szerint: Isten akarata az ember életében:

ISTEN AKARATA, HOGY NE IDOMULJAK A VILÁGHOZ!

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek:

mi az Isten AKARATA, mi az, ami JÓ, AMI NEKI TETSZŐ ÉS TÖKÉLETES." Róma 12,2

Mennyire más lenne az életünk, ha mindenkor szemünk előtt lebegne Isten élő Igéjének vezetése, tanácsa:

A hívő ember mindig tartsa szem előtt, hogy bár a világban van, de nem a világból való, ezért ne igazodjon, ne idomuljon az (istentelen) világhoz és annak szennyes kínálatát a leghatározottabban utasítsa vissza.

(1János 2,15-17) (Róma 12,2) (2Thesszalonika 3,2)

 

Az Ige figyelmeztet: NE IGAZODJATOK! NE IDOMULJATOK! NE SZABJÁTOK MAGATOKAT -E VILÁGHOZ!

Ez ige alapján átgondolhatjuk életünket. Mihez is, kihez is igazodtam, idomultam eddig? Mihez szabtam eddigi életemet?

Tudjuk, hogy az ördög nagyon jól tud idomítani, és kitűnő szabásmintákat tud készíteni.

Nagyon szimpatikus kínálataival minket is igyekszik letéríteni a keskeny útról.

Mindig, minden helyzetben, minden körülmények között MENEKÜLJÜNK az Úr Jézushoz.

Ezért, kérhetjük most is a mi Urunkat, hogy bocsásson meg nekünk:

 

· Bocsássa meg az Úr, ha hagytuk, hogy ez a sikerorientált világ minket is magával ragadjon és Tőle elszakítson.

• Bocsássa meg az Úr, ha mi is a bűnös világhoz idomulva engedtük, hogy a kapzsiság, az irigység, a harag, és a gyűlölet minket is megfertőzzön és teret nyerjen életünkben!

• Bocsássa meg az Úr, ha nem Isten igéjéhez igazodtunk és engedetlenségünk által, mi is betévedtünk a mértéktelenség mocsarába, a bűnös kívánságok útvesztőibe.

• Bocsássa meg az Úr, ha sokszor fontosabb volt számunkra az evilági szórakozás, a munka, a család, az egészség, vagy bármi és bárki más, mint az Ő szent akarata!

Testvérek, ezután már nem lehet más célunk, mint Istennek odaszánt élettel, azt keresni, kutatni és megélni, ami Istennek kedves, ami jó, ami neki tetsző, ami tökéletes!  Istenünk Szentlelke adjon hozzá erőt mindannyiunknak!

 

 

3.) A Szent Biblia szerint: Isten akarata az ember életében:

ISTEN AKARATA A MEGTÉRÉS!

„Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -,

hanem azt, hogy MEGTÉRJEN ÚTJÁRÓL, ÉS ÉLJEN." Ezékiel 18,23

Isten azt akarja, hogy éljünk.  Az Úr Jézus mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben éljenek." Jn 10,10

Nélküle nem élet az élet! Isten akaratát kutatva, feltétlenül fel kell tennünk a nagy kérdést:

Ismerjük-e, és éljük-e már a krisztusi életet?  Tudjuk-e, hogy mi lesz velünk, HA MEGHALUNK?

A Szent Biblia egyértelmű választ ad:

Menny vagy pokol.  Örök élet, vagy örök halál.

Örök vígasztalás, vagy örök gyötrelem.   Üdvösség, vagy kárhozat.

 

Hogyan menekülhetünk meg?

Csakis Istenhez térve. Krisztust követve. Rá figyelve. Neki engedelmeskedve. Neki szentelve a hátralévőt.

Istenre kell bízni teljesen, totálisan, feltétel nélkül az életünket.

Mindenképpen az Ő akaratát kell megismerni és minden körülmények között azt választani.

A Szent Biblia szerint, meg kell térni. A szoros kapun kell belépni.  A keskeny úton kell haladni.

És mindenekelőtt Jézus Krisztusban kell bízni és hinni.

Csak Ő a Megmentő, Szabadító, Üdvözítő és senki más!

Ehhez el kell fogadnom a tényt, hogy: Krisztus az életét adta értem.

Ez az jelenti, hogy Isten szeret engem!  Sőt, ha ez így van, akkor tudom, hogy senki sem szeret jobban!

Be kell látnom, hogy nekem egyedül rá van szükségem!

Csak az Úr Jézus képes segíteni rajtam! Krisztus által új életet kaphatok!

 

A Szent Biblia megtanít arra, hogy mi  a teendőm.

Őszinte imádságban forduljak a dicsőséges Szentháromság egy, örök Istenhez.

Rá kell látnom valós életemre, helyzetemre, és a Szent Bibliát, mint tükröt használni!

Be kell látnom, hogy Krisztus nélkül nagy bajban vagyok, és ez így nem mehet tovább!

Meg kell látnom, hogy bűneim oly halálosak, hogy csak ítéletet és kárhozatot érdemlek az igazságos Istentől!

Meg kell vallanom őszintén Istennek minden bűnömet!

Le kell tennem, meg kell tagadnom a bűnt és elszakadni minden gonoszságtól, a hiábavaló világtól.

Kérnem kell, hogy az Úr könyörüljön rajtam bűnös gyermekén!

Hálásan meg kell köszönhetem mindazt a jót, amit értem tett!

Feltétel nélkül oda kell szentelhetem neki egész hátralévő életemet!

 

Testvérek, tegyük meg azt, ami tőlünk telhető és fenntartás nélkül adjuk át Neki életünk irányítását, mondván.

„Itt vagyok, Uram, állok rendelkezésedre."

Adja meg az Úr, hogy megtapasztalhassuk, hogy Ő az őszinte gyermeki hitet gazdagon meg tudja áldani.

Engedjük, hogy Istenünk az Ő szent Igéje és Szentlelke által vezessen, bíztasson, bátorítson, vigasztaljon.

Bízzunk Isten ígéreteiben. Nem fogunk csalódni.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus Krisztus áldott bizonyságtétele:

„Bizony, bizony, mondom néktek:  aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."  (János evangéliuma 5,24)

Trencsényi László

lelkipásztor

 

 

 

***

..........................................................................................

2024. szeptember 15.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,22-25)

22És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom,  23csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám.   24De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.  25És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki.

*

Pál apostol magához hívatta az efezusi gyülekezet véneit. Fontosnak tartotta, hogy még legyen egy utolsó személyes találkozás.  Az apostol felhívta az efezusi gyülekezet előljáróinak figyelmét a legfontosabbakra, ami meghatározza a hitünket.

A következő alapfogalmakat említi:

Mennyei szeretet, mennyei öröm, megtérés, kegyelem.

Isten országa, Isten akarata, élő reménység.

Efezusban is pontosan úgy, mint másutt az Úr Jézust képviselte, hitelesen prédikált, tanított és bizonyságot tett.

Szolgálatában mindig a lényeg volt a középpontban: Isten Igéje, Krisztus személye. Ő nem akart tudni másról. Miért?

Mert ő egy valóban megtért, hiteles ember volt. Krisztusnak szentelt életű, becsületes, tisztességes hívő ember volt.

Ezért mondhatta, hogy „Még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat."

Hallottuk, hogy így szólt az efezusi vénekhez: „...közöttetek jártam, az Isten országát hirdetve!"

Ő mindent az Isten KEGYELME evangéliumának rendelt alá, és teljes szívvel és lélekkel hírdette Isten Országát.

 

ISTEN ORSZÁGÁRÓL SZÓLÓ TANÍTÁS

Ha van örömhír, akkor ez az. Jézus Krisztusban elérkezett hozzánk Isten Országa, és azóta is itt van, és mindörökké velünk is marad. Az Úr Jézus Krisztus személye az evangéliumnak, (örömhírnek) a beteljesedését jelenti.

Ez valóban a legnagyobb örömhír azoknak, akik az Úr Jézusban igazán hisznek. De csak nekik.

Isten országa, vagy más kifejezéssel, a mennyek országa az Úr Jézus Krisztus személyében érkezett a földre és Szentlelke által van jelen ma is Övéi életében.

 

Az Isten országa kifejezés a Szent Bibliában a dicsőséges Szentháromság egy örök Isten abszolút uralkodását jelenti.

Az eredeti görög szónak, a basilea-nak pontos fordítása: Isten királysága, Isten királyi uralkodása: ami egy olyan BOLDOG, TÖKÉLETES állapotot jelöl, melyben csak egy akarat van: mégpedig a KIRÁLY akarata.

Az Ézsaiás könyvében szereplő prófécia így hangzik.

„Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: ISTENED URALKODIK!" (Ézsaiás 52,7). (Uralkodik a te Istened! Királyként uralkodik Istened!)

A prófécia immár beteljesedett, mert mi már tudjuk, hogy egyedül ki is az, aki:

„Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet." A mi Urunk Jézus Krisztus az egyedül.

A legjobb őhozzá tartozni. Ez a mi kincsünk.

 

ISTEN ORSZÁGA

1  FONTOS tudni:

Az Úr Jézus Krisztus tanításának központi üzenete az ISTEN ORSZÁGÁRÓL szól.

Ő, mint a királyoknak Királya és uraknak Ura. (Jelenések 19,16) az Isten országa meghirdetésével kezdte meg messiási munkáját, ezzel folytatta tanítását és ezzel is fejezte be.

1.       „Betelt az idő, és elközelített az ISTEN ORSZÁGA: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."  (Márk 1,15)

2.       „Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az ISTEN ORSZÁGA."(Lk 11,20)

3.       „Mert az ISTEN ORSZÁGA közöttetek (bennetek) van!"  (Lukács17,21)

4.       „Negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az ISTEN ORSZÁGA dolgairól." (Apostolok Csel. 1,3)

 

2  FONTOS tudni:

Isten országa csak ott van, AHOL JÉZUS KRISZTUS JELEN VAN, mert őáltala és őbenne érkezett a földre. Ő, mint Király van jelen övéi életében.

 

3  FONTOS tudni:

Isten országa csak ott valósulhat meg, ahol Jézus Krisztust szeretik, és szeretve követik. Ahol Őt önként, hittel, belső meggyőződéssel elfogadják, és akaratát cselekszik. Ahol ez nincs így, ott nem ő irányít.

 

4  FONTOS tudni:

Isten országa VAGY MÁR ITT EZEN A FÖLDÖN elkezdődik valakinek az életében, vagy nem kezdődik el SOHA!

A Krisztus-hit tehát élet-halál kérdés.

 

5  FONTOS tudni:

Isten országa nem a világ végén fog megvalósulni, mivel már itt van, hanem akkor fog tökéletesen kiteljesedni. A mennyben csak azok lesznek, akik itt a földön Isten uralma alatt éltek.

 

6  FONTOS tudni:

Az Úr Jézus megtanította nekünk, hogy naponta imádkoznunk kell Isten országáért, Isten akaratának érvényesüléséért.

„Jöjjön el a Te országod." Közbenjáró imádságként is mindig tudatosan imádkozzuk ezt a kérést, hogy a családunk minden tagja legyen Isten királyi uralma alatt.

 

7.  FONTOS tudni:

Ő a mennyek országának természetét sok-sok példázatban mutatta be. (Máté 13.)

Példázatai érthetővé, élhetővé tették az életet. Gondolkodóba ejtették a bölcseket, megfontolásra késztették a hitetlenkedőket, és világos látásra vezették a bizonytalankodókat.

Soha senki nem volt olyan mély és áldott hatással a történelemre, mint Ő!

 

8  FONTOS tudni:

Isten országát az anyaszentegyháznak kell képviselni. Az egyház részeit így különböztetjük meg:

Isten népe a földi vándor (zarándok) úton lévő egyház (ECCLESIA PEREGRINANS)

amely a földön tanító egyház (ECCLESIA DOCENS).

 

A földön küzdő, harcoló egyház (ECCLESIA MILITANS),

amely a földön Krisztusért, a szenvedést is vállaló egyház (ECCLESIA PATIENS).

 

A már mennybe jutott győztes Krisztus-hívők közössége (ECCLESIA TRIUMPHANS).

 

De tudunk a végső, az utolsó ítélet utáni megdicsőült egyházról is. (ECCLESIA GLORIANS)

Ez egyébként a mi földi küldetésünk is. Úgy kellene élni, hogy az Ecclesia Gloria - Isten dicsőséges gyülekezete - láthatóvá legyen-már itt-e mai világban.

***

9  FONTOS tudni Isten országa jellemzőit:

Isten országának nincs országhatára, mert élettere és tevékenységi köre az egész földre kiterjed.

Nincs hadserege, csak az evangélium hirdetők serege.

Nincs más fegyvere, csak az élő Isten Igéje, amely élesebb minden kétélű kardnál. (Zsidók 4,12)

Nincs pénze, de van fizetőeszköze, mely a krisztusi SZERETET.

Van viszont alkotmánya, mely az Isten törvénye.

Van államformája: Teokrácia, vagy még pontosabban: KRISZTOKRÁCIA, azaz Krisztus uralma.

ISTENED URALKODIK! (Ézs 52,7)

Isten országának vannak POLGÁRJOGOT NYERT TAGJAI. (Filippi 3,20)

Isten népe, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartatásra való nép. (1Péter 2, 9-10)

 

10  FONTOS tudni:

Isten országa ott valósul meg, ahol Isten gyermekei igyekeznek az Úr törvénye szerint élni neki kedves életet, hűséges engedelmességben. Ahol Őt önként, hittel, belső meggyőződéssel elfogadják, és akaratát cselekszik.

„Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart." (Zsoltár 145,10-13)

***

Kálvin János egyszer megfogalmazta, hogy mi a TELJES ÉS TÖKÉLETES BOLDOGSÁG.

„Az evangélium hirdetésével a földön Isten országa állíttatik fel és alakul meg, és Isten csakis ezen a módon uralkodik az emberek között... Isten országa az, hogy Isten felemeli népét, hogy vezesse őket. EZ A TELJES ÉS TÖKÉLETES BOLDOGSÁG." (Kálvin János)

 

Isten országának tagjai, Isten választottai, véren megváltott gyermekei tudják, hogy a nevük ott van az Élet Könyvében, mely drága véren van felírva, az Úr Jézus Krisztus szent vére által!

„Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, az ő vére által azoknak, akik hisznek."(Róma 3,25)

Boldog az az ember, aki Őt hittel befogadja és tudatosan és örömmel neki szenteli hátralévő életét.

Boldog az az ember, aki az anyaszentegyház hűséges tagjaként, az Úr Jézus Krisztus királyi uralma alatt élhet,

mert népeket le lehet igázni,  nemzeteket meg lehet gyalázni,

országokat meg lehet csonkítani, vagy el lehet pusztítani,

de a Krisztus népét, a keresztyén Anyaszentegyházat,

az Isten választott népét, a szent nemzetet SOHA.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság szent nemzet, megtartatásra való nép vagytok." (1Péter 2, 9-10)

A szent nemzet, csak azokat a hívőket jelöli, akik Jézus Krisztusban hisznek és SENKI MÁST.

Legyünk hűséges tagjai az anyaszentegyháznak. Bízzunk Isten ígéreteiben. Nem fogunk csalódni.

Trencsényi László

lelkipásztor

 

 

 

***

..........................................................................................

2024. szeptember 8.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,2

 

 

 

 

 

 

 

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,21-24)

21Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. 22És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, 23csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem (pálya)futásomat (örömmel) és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

***

Pál apostol magához hívatta az efezusi gyülekezet véneit. Fontosnak tartotta, hogy még legyen egy utolsó személyes találkozás.

Az apostol felhívta az efezusi gyülekezet előljáróinak figyelmét arra, hogy a hívő keresztyén embernek több karakteres és meghatározó jellemvonása van. Tudatosítja, hogy mindezek kifejezetten és szervesen az Úr Jézus Krisztus személyéhez, az evangéliumhoz kötődnek.  Pál apostol a következő alapfogalmakat említi meg a hitünkkel kapcsolatban:

Mennyei szeretet, mennyei öröm, megtérés, kegyelem, Isten országa, Isten akarata, élő reménység, bizalom, biztonság, békesség: Mindez valóban a BOLDOGSÁG kulcsa.

Hallottuk, hogy így szólt az efezusi vénekhez: „Még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten KEGYELMÉNEK evangéliumáról."

Efezusban is pontosan úgy, mint másutt az Úr Jézust képviselte, hitelesen prédikált, tanított és bizonyságot tett.

Szolgálatában mindig a lényeg volt a középpontban: Isten Igéje, Krisztus személye. Ő nem akart tudni másról. Miért?

Mert ő egy valóban megtért, hiteles ember volt. Krisztusnak szentelt életű, becsületes, tisztességes hívő ember volt.

Ezért mondhatta, hogy „Még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat."

Mindent az Isten KEGYELME evangéliumának rendelt alá.

 

KEGYELEM

Ha van örömhír, akkor ez az. Ez az evangélium evangéliuma.

Ez a legjobb hír: Van Megváltóm. Van bűnbocsánat. Van feloldozás. Van szabadság! Ez ám az örömhír!

Ez a felismerés határozta meg a reformációt.

Ez határozza meg a mi hitéletünket és egész életünk minden területét.

A KEGYELEM. Isten drága ajándéka. Valóban boldog ember, aki kapja.

A Szent Biblia idevonatkozó legismertebb Igéje így hangzik.

„Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez!" Efezus 2,8

Ki írja ezt? Pál apostol. Kiknek írja? Az efezusi gyülekezetnek! Nem véletlenül.

***

OMNIS GRATIA Minden kegyelem. Kegyelemből élünk. Kegyelemből van még világ, élet, hit, üdvösség.

Egy bűnös számára, nem lehet többet adni, mint: „ Megbocsáttattak a te bűneid."

Isten megkegyelmezett nekünk bűnösöknek és mindent megtett értünk.

A mi kötelességünk pedig: felelősen elfogadni, befogadni, komolyan venni és egy életen át hálás szívvel becsülni Isten drága ajándékát.

 

A kegyelem jelzős szerkezetben így hangzik:

Megelevenítő kegyelem. Megtartó, hordozó, erősítő, tápláló, éltető, üdvözítő kegyelem.

Mindez lelkileg stabilitást ad, és emberséges emberré formál.

A kegyelem Isten drága ajándéka, minden érdem nélkül. A kegyelem kiérdemelhetetlen. Megfizethetetlen.

Ez mindörökre lekötelez és elkötelez. Mindent fölülír és mindent meghatároz.

A kegyelem több mint öröm. Ez valóban az a bizonyos BOLDOG állapot.

 

A kegyelemtan nemcsak a reformáció kulcskérdése marad, hanem egyszersmind a Szent Biblia helyes értelmezésének alapkérdése is.

Akik szerint a Krisztus kegyelme kevés, lelkesen arra buzdítanak, hogy egy kicsit nekünk is be kell segíteni az Istennek.

Az egyedül elégséges kegyelemről mélyen és nagyokat hallgatnak. Azt kínosan és következetesen kerülik. Mintha nem is lenne benne a Bibliában.

 

A Krisztus érdemét szeretnék még valamivel kiegészíteni. Egy kis érdemszerzéssel, egy kis produkcióval, jócselekedettel, egy kis vezekléssel, búcsújárással, Stb.

Akik ezt képviselik, bizony kevésnek tartják a Krisztus keresztáldozatát és tökéletes elégtételét, érdemét.

Az ördög elhiteti, hogy Krisztus keresztáldozata kevés, valamit még nekünk is cselekedeni is kell az üdvösségért, hogy kiérdemeljük Isten jóindulatát. Ez pedig nem más, mint megtévesztés, félrevezetés, tudatos átverés.

A valóság az, hogy NINCSENEK ÉRDEMEINK, nekünk csak BŰNEINK vannak. Nincs igaz ember Isten előtt.

„Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett." Zsoltár 32,1

 

A kegyelemtan a reformátori teológia SÚLYPONTJA. Sőt, ez az egész hitünk alap és tartópillére.

A reformáció elsőszámú alapelve így hangzik: SOLA GRATIA = (EGYEDÜL KEGYELEMBŐL)

Hisszük, hogy az üdvösség kizárólag Isten kegyelmétől függ.

NEM a bűnbocsátó-cédulák megvásárlása által!

NEM a vezeklés és a zarándoklatok által! NEM a körmeneteken való részvétel által!

NEM a szentek ereklyéinek tisztelete által! NEM az emberi teljesítmény, az érdem és jócselekedetek által!

Mindez csak önáltatás, meddő pótcselekvés.

 

Az üdvösségünk kizárólag Isten kegyelmétől függ. Világosan tanít erről a Káté:

Káté 21.: Mi az igaz hit?

Nemcsak az a bizonyos megismerés, amelynél fogva igaznak tartom mindazt,

amit Isten az Ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is,

melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is

bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az Ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.

 

Valljuk, hogy Isten minket kegyelemből, egyedül az Úr Jézus Krisztus kereszthaláláért mentett fel a halálos ítélet alól. A kegyelem egyetlen forrása és oka Isten szuverén kiválasztásában és Krisztus tökéletes áldozatában van, és soha nem az emberben. Ezért Isten kegyelme ellenállhatatlan, elveszíthetetlen és tökéletesen elegendő az üdvösségre.

„Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el." 2Korinthus 12,9

 

Szervesen idekapcsolódik a SOLA FIDE = EGYEDÜL HIT ÁLTAL

Ez azt jelenti, hogy nem a Római Egyház hierarchikus "ÜDVINTÉZMÉNYE" által felkínált szentségek vételével igazul meg és üdvözül az ember! HANEM egyedül a Krisztusba vetett hit által.

Csak az Úr Jézus Krisztus érdeméért és az Őbenne való hit által üdvözülhetünk:

Sicut scriptum est: IUSTUS AUTEM EX FIDE VIVIT "Meg van írva, az igaz ember pedig hitből él!" (Róma 1,17)

 

A hitre-jutás tehát egészen isteni mű, belőle tökéletesen ki van rekesztve az emberi érdem gondolata.

A hitvallásunk ezért azt tanítja, hogy az üdvösség elnyerése szempontjából az emberi „jócselekedetek" nem számítanak, hanem kizárólag az Úr Jézus Krisztus értünk meghozott áldozata. A jócselekedetek pedig a megtérés és a hit velejárói, gyümölcsei.

Mi lenne velünk a REFORMÁCIÓ nélkül?

Akkor azt a TÉVEDÉST kellene hinnünk, hogy az üdvösségünk, az érdemeinktől és jótetteinktől függ.

Akkor azt a TÉVEDÉST kellene hinnünk, hogy bűneink bocsánata a Római Egyház „üdvintézményétől" függ.

Adjunk hálát mindig a reformációért. Védjük meg tiszta hitünket. Ebből nem engedhetünk.

 

A hívő ember Krisztusban MINDENT MEGKAPOTT!

Az Úr Jézus Krisztus értünk jött a Földre, azért, hogy:

·         megmentsen minket bűneinkből, a pokoltól a kárhozattól, hogy

·         megbékéltessen minket, bűnös embereket az Atyával.

·         Azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa bennünk, és Ő

·         valódi szabadságra megszabadítson fel minket.

·         Azért jött, hogy világosságot gyújtson a mi sötét szívünkben, hogy

·         Lelke által megerősítsen, megvígasztaljon, oltalmazzon, vezéreljen minket a mennyei úton.

·         Azért jött, hogy életünk legyen, és örök élettel ajándékozzon meg minket.

 

Heidelbergi Káté 61. Miért állítod, hogy egyedül csak a hit által lettél igazzá?

Nem azért, mintha a hitem érdemesítene arra, hogy Istennek kedves legyek, hanem mert Isten előtt az én igazságom egyedül Krisztus elégtétele, igazságossága és szentsége, és ezeket én csak hit által tudom elfogadni és sajátommá tenni.

Mi csak az Ő mérhetetlen kegyelme által kaphatjuk meg a mindennapi lelki nyugalmat, békességet, biztonságot.

Krisztusban mindent megkaptunk, ami a boldog élethez és az örök élethez szükséges.

Mindez mély hálára indít minket és soha nem tehet elbizakodottá, felelőtlenné, vagy kényelmessé, hanem tevékennyé és szolgálatkésszé.

Boldog ember az, aki Ővele éli életét, és a drága kincsünket az üdvözítő hitünket a legnagyobbra értékeli és ebben a hitben mindvégig és minden körülmények között hűségesen megmarad. Legyünk ilyenek mi is.

 

Trencsényi László

lelkipásztor

 

 

 

***

..........................................................................................

2024. szeptember 1.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET 3.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,21-24)

• 17Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. 18Mikor azok megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. 20Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. 22És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, 23csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem (pálya)futásomat (örömmel) és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

***

Pál apostol gondos és lelkiismeretes pásztor volt. Ezért hívatta magához az efezusi gyülekezet véneit. Fontosnak tartotta, hogy még legyen egy utolsó személyes találkozás. Mindenekelőtt szembesítette őket az igazsággal:  „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek".

Efezusban is pontosan úgy, mint másutt az Úr Jézust képviselte, hitelesen prédikált, tanított és bizonyságot tett.

Több képet is használ szolgálatára. Ő Krisztus küldetésében járt, melyet nevezett futásnak is, melyet örömmel futott.

Melyet nevezett nemes harcnak is, melyet hűségesen megharcolt, miközben a hitet rendületlenül megtartotta.

Szolgálatában mindig a lényeg volt a középpontban: Isten Igéje, Krisztus személye. Ő nem akart tudni másról. Miért?

Mert ő egy valóban megtért, hiteles ember volt. Krisztusnak szentelt életű hívő, becsületes, tisztességes ember volt.

 

Ő nem hátrált meg a bajban sem. Ebben volt része bőven. Ő még a szenvedések között is örömmel végezte a szolgálatát. Lelkiismeretesen pásztorolta a gyülekezetet még üldöztetés közepette is, pattanásig feszült légkörben is gondos gyülekezeti vezető maradt. „Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek."

Még ilyen éles helyzetben is hűségesen igyekezett átadni mindent, ami az üdvösségre nézve hasznos. „Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos." Nekünk is erre kell törekednünk.

***

Ebben a fejezetben kidomborodik Pál apostol grandiózus, lényegre törő, mélyenszántó teológiája is. Az a tiszta, világos krisztocentrikus egészséges tanítás, amit ő példaértékű módon és határozott hozzáállással képviselt.

Igehirdetésének középpontjában mindig az Úr Jézus személye állt.

Minden körülmények között szívügye volt, a mi URUNKBAN, JÉZUS KRISZTUSBAN VALÓ HIT.

Ő tudta, és vallotta, hogy ez az egyetlen hit, amit hinni érdemes, mivel ez üdvözítő hit.

Ez a hit minden mástól különbözik. A mi krisztushitünkben nincs semmi bizonytalanság.

Ez az egy nem az emberi képzelgés, vagy a hiszékenység homokjára épül, mivel ez eredeti és valódi üdvözítő hit.

Az ÜDVÖZÍTŐ HIT meghatározó Igéje: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van." (János 3,36)

 

Az apostol felhívja az efezusi gyülekezet előljáróinak figyelmét arra, hogy a hívő keresztyén embernek több karakteres és meghatározó jellemvonása van. Tudatosítja, hogy mindezek kifejezetten és szervesen az Úr Jézus Krisztus személyéhez, az evangéliumhoz kötődnek.  Pál apostol a következő alapfogalmakat említi meg a hitünkkel kapcsolatban:

Mennyei szeretet
Mennyei öröm
Megtérés
Kegyelem
Isten országa
Isten akarata
Élő reménység
Bizalom
Biztonság
Békesség

Tudjuk, hogy az evangélium örömhírt jelent. Hallottuk, hogy így szólt az efezusi vénekhez: „Még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat ÖRÖMMEL."

És valóban, az Úr Jézus Krisztusban való életet meghatározza a MENNYEI ÖRÖM. „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek." (Filippi 4,4) A Lélek gyümölcse között az egyik fontos „termés" az öröm! (Galata 5,22) Pál ap. a Filippibeliekhez írt levelében 6-szor fordul elő az a bátorítás, hogy nekünk okunk van ÖRÜLNI, mert van Megváltónk.

Keresztyén testvérek, valóban boldogok vagyunk, amennyiben mi is elmondhatjuk a Szentíróval, hogy szívünkbe zártuk Isten beszédét. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsoltár 119,11)

Ha Isten Igéje védett helyen van a mi szívünkben, és ott meg is marad frissnek, elevennek, csak akkor leszünk hitelesek, mert akkor mi is elmondhatjuk, hogy valóban ismerjük, szeretjük, értékeljük és éljük az evangéliumot, a drága örömhírt.

Ez már ÉLET, Csak ez igazán az ÉLET.

Az apostol írja: „Bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről."

Központi üzeneteként említi az Istenhez való MEGTÉRÉST.

Pál apostol mindig a lényegről beszélt, ezért mondjuk, hogy élő EVANGÉLIUMOT hirdetett. Amikor a Jézus Krisztusba vetett hitről szól, szívvel-lélekkel az Istenhez való megtérésre hív fel.  Ezt is igei alapon teszi.

„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára.

És veszitek a Szentlélek ajándékát, mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, akik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." (Apostolok cselekedetei 2:38)

A mennyek dicsőségébe nem akárkik juthatnak, hanem csak a „kipróbált" újjászületett - megtért emberek.
Az Istenhez megtért ember életében radikálisan és gyökeresen megváltozik minden:
az életszemlélete, a hozzáállása, a világlátása, a világnézete, a gondolkozása,
az életcélja, az életének iránya, ilyenkor Isten Szentlelkének áldott munkája által, minden újjá lesz.
Tulajdonképpen egész élete alapjaiban változik meg.
Életre szóló végleges hátraarc történik, mert 180 fokos fordulat áll be.
Itt nincs visszaút, a régi élet elmúlt, megszűnt, lezárult, vége van.
És így elindulhat végre az új, a krisztusi, a mennyei, az áldott, az örök.
Aki valóban megtért, azt félreérthetetlen jelek igazolják.
Más lesz a viselkedése és elkezd krisztusivá formálódni az élete, mert immár Krisztusért dobog a szíve.

Mondottuk már, hogy ilyenkor a kívülállók először csak azt érzékelik, hogy például a durva, önző, érzéketlen emberből: kedves, gyöngéd, tapintatos személyiség lett. Ezt a gyökeres változást a Biblia újjászületésnek nevezi.

 

Mi jellemzi tehát a valódi hívő életet?

Most megadatott számunkra egy lehetőség, hogy magunkon ellenőrízhetjük.

 

A valódi hívő élet nem szeretetlen, nem írigy, nem haszonleső, nem képmutató, nem erőszakos, nem lázadó és nem lázító. Az Úr Jézus Krisztusban való újjászületett életet meghatározza a MENNYEI SZERETET. Végül is a Krisztus önfeláldozó szeretete adja életünk célját, tartalmát, értelmét. „Semmi nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent, a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róma 8,39)

A valódi hívő életben nincs semmi passzivítás. Meghatározza az Isten országáért való törekvés, szolgálat, igyekezet, MUNKÁLKODÁS.  „A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Kor 15,58)

A valódi hívő életben nincs semmi bizonytalanság, vagy kiszolgáltatottság érzés. Meghatározza az Isten iránti gyermeki BIZALOM és a BIZTONSÁG. „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek."(János 15,5)

A valódi hívő élet nem zsákutca, nincs kapuzárási pánik, mert soha sem remény nélküli. Meghatározza az örök élet REMÉNYSÉGE.  A mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadása megdönthetetlen tény, igazság, valóság. Ezzel Ő élő reménységet szerzett nekünk az üdvösségre, hisz Ő világosan tudatja velünk az örök igazságot: „Élek én, és ti is élni fogtok." (János 14,19) Ez a mi rendíthetetlen reménységünk!

 

A valódi hívő élet nem magának való, nem meddő és nem gyümölcstelen. Tudjuk, hogy a Jézus Krisztusban való hiteles élet, megtéréshez illő GYÜMÖLCSÖT terem, mely meghatározza hitéletünk minden területét. „Aki énbennem marad és én őbenne az terem sok gyümölcsöt." (János 15,5)

A valódi hívő élet nem egy nyugtalan, zaklatott, ideges, örökösen feszült élet. Meghatározza a minden értelmet meghaladó mennyei BÉKESSÉG.  Az Úr Jézus kereszten meghozott áldozatával, olyan békességet szerzett számunkra, melyben NAPONTA megnyugszik a lélek, melyben elcsendesedül a vihar, kisimulnak a ráncok, és minden elcsitul! „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne is féljen." (János14,27)

A hívő ember élete, jelene, jövője, egész lénye, szüntelenül Jézus Krisztusra mutat és ő előtte, (CORAM DEO) áldott jelenlétében TÖRTÉNIK, zajlik.
Krisztusivá lett, mert Krisztusé lett.
A Megváltóhoz való tartozás lett az identitása, mert oda kötődik és abból merít.
Élete ott van meghatározva és ezután már csak ott értelmezhető.
A keresztyén hit a mi lételemünk.
Olyan áldott és szent ÉLETTÉR ez, mint halnak a víz. Más közegben elképzelhetetlen az életünk.
Krisztus nélkül csak fuldokolnánk, vergődnénk, elpusztulnánk.
STAT CRUX  DUM VOLVITUR ORBIS= A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog! (Augustinus)
„Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről." 1Korinthus 2,2

Minden örömünk, tartásunk egyetlen erőforrásunk, nyugalmunk, békességünk csak Krisztusban lehet!

Minden körülmények között tekintsünk az Úrra, hűséges Megváltónkra.
Minden bajunkban csak Őt hívjuk segítségül. Nem fogunk csalódni.
„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért ÖRÜL a szívem, és UJJONG a lelkem, testem is biztonságban van." (Zsoltár 16,8-9)

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

***

..........................................................................................

2024. augusztus 25.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET 2.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,17-21)

17Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. 18Mikor azok megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.  20Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről.

***

Troászban láthattuk a keresztyén egyházat működés közben. Istenünk bepillantást engedett nekünk az eredeti apostoli istentisztelet szép rendjébe. Tudjuk, hogy a hét első napján vasárnap és nem szombaton tartották az istentiszteleteket. Az istentisztelet elemei között kitüntetett helyen szerepelt a prédikáció, az úrvacsora, a tanítás, imádság, és minden bizonnyal volt zsoltáréneklés is.

AZ ANYASZENTEGYHÁZRÓL

Tudjuk, hogy az egyház különbözik minden más földi szervezettől, mert az Úr Jézus tulajdona. Ő mondja: „Ezen a kősziklán építem fel az ÉN ANYASZENTEGYHÁZAMAT, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." Máté 16,18)

Az anyaszentegyház Isten népe.  Mi református keresztyének valljuk, hogy ami az Ige egyháza vagyunk. Ez minket, mindörökre kötelez. Ebből nem engedhetünk.

Isten választottainak a közössége vagyunk (COETUS ELECTORUM), ahol a KÖZÉPPONTBAN mindíg az Úr Jézus Krisztus áll, aki Szentlelke és Ígéje által VAN JELEN a gyülekezetben.

 

Az egyház Isten drága ajándéka, Ő az alkotója, életre hívója, megtartója. Szereti és őrzi, mint SZEME FÉNYÉT. „Őrizz engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet." (Zsolt 17,8)

Meggyőződéssel valljuk, hogy az egyház Krisztus DICSŐSÉGES TESTE.

Az egyháznak egyedül Krisztus a FEJE és őríző PÁSZTORA, és senki más.

Az Úr Jézus ígérete szerint, Szentlelke és Ígéje által jelen van minden napon a világ végezetéig.

Ő, mint ÉLŐ KŐ a fundamentum és a rendíthetetlen kőszikla alap.

Ő az Ura és Királya. Ő a gazdája, a tulajdonosa.

Az Úr Jézus Krisztus az egyház őrízője, vigyázója, gondviselője, áldott orvosa, vígasztalója, üdvözítője.

A Krisztus egyháza ezért legyőzhetetlen, megsemmisíthetetlen, ezért örökké dicsőséges.

A legjobb a Krisztus egyházához tartozni.

Heidelbergi Káté 54.kérdés-felelet: Mit hiszünk a keresztyén anyaszentegyházról?

„Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében, magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

Boldog ember az, aki Krisztus a nyájához tartozik.

***

PÁL APOSTOL magához hívatta a gyülekezet véneit. Fontosnak tartotta, hogy még legyen egy utolsó személyes találkozás. Tulajdonképen ez egy megható búcsúzás volt, áldott útravalóval, sok-sok tanulsággal.

Mindenekelőtt szembesítette őket az igazsággal: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek".

Efezusban is pontosan úgy, mint másutt az Úr Jézust képviselte, hitelesen prédikált, tanított és bizonyságot tett.

Szolgálatában mindig a lényeg volt a középpontban: Isten Igéje, Krisztus személye.

Ő alapos volt Felkészülten tanított, és lelkiismeretesen pásztorolta a gyülekezetet.

Még üldöztetés közepette is, pattanásig feszült légkörben is gondos gyülekezeti vezető maradt.

Szívügye volt, hogy minden körülmények között és minden tekintetben óvja, védje, vigyázza, őrízze a nyájat.

Igehirdetésének középpontjában mindig az volt, amit az Úr Jézus bízott rá. Igyekezett átadni mindent, ami az üdvösségre nézve hasznos. „Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos."

Manapság ez nem mindig van így. Az elvtelen tolerancia jegyében sok hasznos információ elhallgatásra kerül.

 

De mi is az, ami a gyülekezeteknek hasznos?

Nyílván nem a mellébeszélés, a sablonos vallásos(kodó) semmitmondó szöveg, hanem a lényeg, az élő EVANGÉLIUM.

„Az Istenhez való MEGTÉRÉS és a mi Urunkban, Jézusban való HIT."

Ez az egyetlen, ami minden kor emberének igazán és egyedül HASZNOS, minden más haszontalan és hiábavaló.

Pál apostol saját életével igazolta mindezt. Ő volt rá az élő példa ott. Miért?

Mert Ő hiteles volt, ő valóban megtért ember volt. Krisztusnak szentelt életű hívő, becsületes, tisztességes ember volt.

Arra buzdítja az efezusi véneket, hogy ilyenek legyenek a gyülekezet tagjai is. Legyünk ilyenek mi is.

Ilyenekre van szükség ma is a gyülekezetekben. Ilyen emberek kerestetnek ma is.

***

Az anyaszentegyház 2000 éve szakadatlanul hirdeti, hogy az egyetlen okos, bölcs, józan, döntés az, ha valaki a legkomolyabban veszi a MEGTÉRÉST és a Krisztusba vetett ÉLŐ HITET.

Tudjuk, hogy a Krisztus evangéliuma az egyetlen

élő, életet adó, életre hívó, életre segítő, életmentő, életformáló, éltető, üdvözítő hit, amit hinni érdemes.

Valljuk, hogy a Szentírás, VIVA VOX DEI, azaz Isten élő beszéde, mely bekapcsol minket a szent, mennyei vérkeringésbe. A Szent Biblia, Istenünk hozzánk szóló Igéje, melynek áldott, üdvözítő ereje, hatása van.

 

Valljuk, hogy a Szentírás, az élet könyve, az egyetlen tekintély, mely számunkra:

·         Hiteles forrás, amelyből meríthetünk.

·         Tévedhetetlen mennyei iránytű, melyre ráhagyatkozhatunk.

·         Stabil fundamentum, melyen szilárdan állhatunk.

·         Mennyei világosság, amelyben járhatunk.

·         Örök norma, amelynek engedelmeskedhetünk.

·         Élő út, amelyen soha el nem tévedhetünk.

A Szent Biblia áldott révkalauz, mely kegyetlen viharok között is biztonsággal a mennyei kikötőbe, HAZA vezet.

 

Ez az egyetlen könyv, mely páratlan, hasonlíthatatlan, nélkülözhetetlen, pótolhatatlan, létfontosságú számunkra.

Ezért értékeljük mi is a legnagyobbra a Bibliát, mint ahogy tették ezt reformátor őseink!

Számukra a Szent Biblia, Isten hibátlan, tévedhetetlen, tökéletes, igaz, élő, ható áldott, szent és örök kijelentése volt.

Ők szerették, védték, becsülték a Szentírást, mint az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrását!

Ők tudták, hogy semmi olyat nem tehetnek, nem gyakorolhatnak, nem taníthatnak, ami nincs összhangban a Bibliával.

Akik Istent igazán szeretik, azok a legnagyobbra értékelik, szeretik és ismerik a Bibliát.

Ezért a mindennapi bibliatanulmány a hívő számára létfontosságú és nélkülözhetetlen. Ez lett az életelemünk.

 

Pál apostol mindig a lényegről beszélt, ezért mondjuk, hogy élő EVANGÉLIUMOT hirdetett.

Szívvel-lélekkel beszélt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba vetett hitről.

Ő ezt az Úr Jézustól parancsba kapta: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek". Apostolok Cselekedetei 26,18

 

A mennyek dicsőségébe nem akárkik juthatnak, hanem csak a „kipróbált" újjászületett - megtért emberek.

Az Istenhez megtért ember életében megváltozik minden: az életszemlélete, a hozzáállása, a világlátása, a világnézete, a gondolkozása, az életcélja, az életének iránya, mert 180 fokos fordulat áll be. Ilyenkor minden újjá lesz.

Tulajdonképpen egész élete alapjaiban változik meg.   Más lesz a viselkedése és elkezd krisztusivá formálódni az élete. Ilyenkor a kívülállók először csak azt érzékelik, hogy például a durva, önző, érzéketlen emberből: kedves, gyöngéd, tapintatos személyiség lett. Ezt a gyökeres változást a Biblia újjászületésnek nevezi.

 

A megtért ember Krisztusban, nemcsak sokat, vagy nagyon sokat, hanem MINDENT megkapott.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32)  Így kell az Úr Jézust követni!

Tudjuk, hogy az Úr Jézus követése: MEGBÁNHATATLAN!  Jézus Krisztus nemcsak Megváltónk akar lenni, hanem életünk Ura is, mégpedig oly mértékben, hogy egyetlen kis területét sem vonhatjuk ki uralma alól.

A megtért ember tisztában van azzal, hogy ő Isten választottja. Az ilyen embert a hála lelkesíti, hogy az őt mindhalálig szerető Urának mindenben rendelkezésére álljon és hasznos lehessen.

Mi is megtapasztaltuk, hogy ahol az Úr Jézus jelen van, ott van az élet. Ezért vagyunk még itt, mert Isten Igéje él és éltet!

 

 

***

..........................................................................................

2024. augusztus 18.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ APOSTOLI ISTENTISZTELET

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 20,6-12)

• 6 Tróászban hét napot töltöttünk. 7A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket (prédikált), és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.
• 8Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk.  9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, (virradatig beszélgetvén), majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

***

Egy új helyszínen találjuk az apostolt, Troászban.
Istenünk bepillantást enged nekünk az eredeti apostoli istentisztelet szép rendjébe.
Mai összevetésben sok-sok tanulsággal szolgál. Fontos, hogy mindez a hét első napján történt.
Az istentisztelet elemei között szerepel a prédikáció, úrvacsora, tanítás és beszélgetés, de biztos, hogy volt imádság is.

***

A HÉT ELSŐ NAPJÁRÓL

Hogy megkülönböztessék magukat, az őskeresztyének már az apostoli korban szakítottak az évezredes zsidó hagyománnyal. Ők már nem a hét utolsó napját, a szombatnapot tartották a nagy és szent napnak, hanem az Úr Jézus Krisztus feltámadásának a napját, mely a hétnek az első napja.

Vasárnap= Úrnapja    A keresztyének nyugalomnapja.

Mi, akik az Úr Jézus Krisztus követői vagyunk, nem a szombatot ünnepeljük nyugalom napjaként, hanem a vasárnapot, mert a mi Urunk Jézus Krisztus ezen a napon, a hét első napján támadt fel a halálból.

Számunkra ez az áldott nap nem "vásár"-nap, hanem az Úr napja, feltámadás-nap. A lehető legautentikusabban az orosz nyelv nevezi meg a vasárnapot: (воскресенье, vaszkreszényje) feltámadás nap.

Mi keresztyének tehát biblikusan és igei alapon, az apostolok és az őskeresztyének példáját követve: a vasárnapot, az ÚRNAPJÁT ünnepeljük nyugalom napjaként. (Ap.Csel 20,7; 1Kor 16,2, Jelenések 1,10)

A kenyér megszegésére és a prédikálás meghallgatására a tanítványok a hétnek első napján gyűltek egybe (Csel. 20,7).

János apostol az Úrnak napján kapta Isten beszédét Patmos-szigetén (Jel. 1,10).

Tudjuk, hogy amikor az Úr Jézus feltámadt, a hétnek első napján vétetett el a kő a sírról  (Jn. 20,1).

Tudjuk, hogy a mi feltámadott Urunk hét első napján ment be a zárt ajtók mögé, az Övéihez ( Jn. 20,19).

Pál apostol a diakónia gyakorlását is vasárnapra - a hét első napjára teszi- amikor is a jeruzsálemi szegényeknek gyűjtést rendez (1Kor 16,2).

 

Tudjuk, hogy Isten rendelte népének a hetedik napot nyugalomnapnak. A sabbat jelentése ugyanis nyugalom.

A negyedik parancsolatban Isten arra kér minket, hogy tartsuk meg a nyugalom napját. Áldásul adta nekünk ezt a napot, hogy egész heti munkánk után megpihenve, testileg és lelkileg feltöltődve, tudjunk tovább menni kiszabott utunkon. A Szent Biblia azt állítja, hogy a szombat csak a zsidóknak adatott. A szombatot Izráel népe a Sínai-hegyen kapta, és szövetségi jelül.  „Megtartsátok azért Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről-nemzetségre, ŐRÖK SZÖVETSÉGÜL. Legyen közöttem és Izrael között örök jel ez..." (2Mózes 31:16-17)

Pál apostol írja.  „Senki se ítéljen el titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak ÁRNYÉKAI az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság." Kolossé 2, 16-17

Tehát mi keresztyének nem akarunk tovább az árnyéknak szolgálni, hanem a VALÓSÁGNAK, azaz Krisztusnak..

A keresztyének számára minden vasárnap az ÚR nyugalomnapja:.

Ó hányan értelmezik félre a vasárnapi nyugalmat. Sokan csak testi tétlenséggel, lustasággal töltik ezt a munkaszüneti napot, a lelkükkel pedig nem törődnek. A mi számunkra a vasárnap nem a tétlenség, vagy a szórakozás napja, -hanem az Isten tiszteletére kapott, áldott nyugalomnap. E nap megszentelését Isten elvárja az övéitől, úgy hogy legyen e napon fokozott az Istenre figyelésünk: (imádkozás, bibliatanulmány, templom, gyülekezet.)

Ma is sokaknak nagy kérdés az, hogy mit szabad és mit nem szabad a nyugalom napján cselekedni. A kérdésre a választ maga az Úr Jézus adja meg azzal, hogy ezen a napon is "szabad jót cselekedni." (Máté 12,12)

***

AZ ANYASZENTEGYHÁZRÓL

Azt mondtuk, hogy Istenünk bepillantást enged nekünk az eredeti apostoli istentisztelet szép rendjébe.

Az istentisztelet elemei között szerepel az imádság, prédikáció, úrvacsora, tanítás és beszélgetés.

Nincs leírva, minden bizonnyal volt zsoltáréneklés is, de hangszeres zenekari produkció biztosan nem volt.

Ma már egészen más a helyzet az egyházban.
A XXI. században ezen a területen a keresztyén egyházak liturgiájában mondhatni, gyökeres változás történt.
A posztmodern kor tipikusan evilági hatása, módszere, stílusa szinte kontroll nélkül minden felekezetbe beáramlott és meghatározó tényezővé válva ott is maradt. Úgy tűnik kimozdíthatatlanul.

Én magam hallottam egy egyházi műsorban, amint egy "dicsőítő" zenekar vezetője, "frontembere" szabta meg a gyülekezet lekipásztorának, hogy hány percig prédikálhat.

Ez lenne ma az Egyház?
Ez ma nemcsak súlyos probléma, hanem végzetes identitásvesztés.

Ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna.
Ma már követhetetlen és felfoghatatlan, hogy mi minden történik egy templomi istentiszteleten.
Pál apostol rá sem ismerne, hogy itt keresztyének vannak jelen.

***

Troászban láthattuk a keresztyén egyházat működés közben.

Az egyház különbözik minden más földi szervezettől, mert az Úr Jézus tulajdona. Ő mondja: „Ezen a kősziklán építem fel az ÉN ANYASZENTEGYHÁZAMAT, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." Máté 16,18)

 

Az anyaszentegyház Isten népe.

Mi református keresztyének valljuk, hogy az egyház Isten választottainak a közössége (COETUS ELECTORUM), ahol a KÖZÉPPONTBAN mindíg az Úr Jézus Krisztus áll, aki Szentlelke és Ígéje által VAN JELEN a gyülekezetben.

 

Az egyház Isten drága ajándéka, Ő az alkotója, életre hívója, megtartója.

Szereti, mint SZEME FÉNYÉT. „Őrizz engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet." (Zsolt 17,8)

Valljuk, hogy az egyház Krisztus DICSŐSÉGES TESTE.

Az egyháznak egyedül Krisztus a FEJE és őríző PÁSZTORA,

Az Úr Jézus ígérete szerint, Szentlelke és Ígéje által jelen van minden napon a világ végezetéig. Ezért az Egyház nem szorul soha földi helytartóra (A pápa ugyanis Krisztus földi tévedhetetlen helytartójának mondja magát.)

Az egyháznak tehát egyedül Krisztus a FEJE és Fejedelme.

Ő, mint ÉLŐ KŐ a fundamentum és a rendíthetetlen kőszikla alap.

„Mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. járuljatok Őhozzá, mint ÉLŐ KŐHÖZ, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága." (1Péter 2,3-4)

Ő az Ura és Királya. Ő a gazdája, a tulajdonosa.

Az Úr Jézus Krisztus az egyház őrízője, vigyázója, gondviselője, áldott orvosa, vígasztalója, üdvözítője.

A Krisztus egyháza ezért legyőzhetetlen, megsemmisíthetetlen, ezért örökké dicsőséges.

A legjobb a Krisztus egyházához tartozni.

Heidelbergi Káté 54.kérdés-felelet: Mit hiszünk a keresztyén anyaszentegyházról?

„Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében, magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

Boldog ember az, aki Krisztus nyájához tartozik.

***

PÁL APOSTOL ilyen boldog ember volt, mert mindörökre Krisztushoz tartozott.

Ő mindenütt az Úr Jézust képviselte, mindenütt hitelesen prédikált és tanított, de volt ideje beszélgetni is az Igéről.

Ő az istentisztelet minden szegmensébe, (műfajába) alaposan be volt avatva.

Korának egyik legműveltebb embere volt.  A teológiai tudásban mindenkit túlszárnyalt.

Kiváló prédikátor, igehirdető volt.

Alapos, felkészült tanító volt.

Lelkiismeretes igazi pásztor, (fel)vigyázó, őríző volt.

Gondos, alapos, felelős gyülekezeti vezető volt.

Miért?

Mert megtért ember, Krisztusnak szentelt életű hívő, becsületes, tisztességes ember volt.

Ilyenekre van szükség ma is a gyülekezetekben.

Ilyen emberek kerestetnek ma is.  (Hozzáteszem: nem pedig „botcsinálta" hitvallástalan tévtanító prédikátorok, zsebre dugott kézzel imádkozó álapostolok, ahogyan a múlt vasárnap hallottuk a Jelenések 2,2-ben.)

 

Az Igéből kiderült, hogy Isten minden módon és minden tekintetben igazolta apostolát.
A Szentírás szűkszavúan tudósít, de a Troásziak csodaként élték meg, ahogy Euthikhosz halálos zuhanásból újra életre kelt.
Ennél az esetnél jelzés értékű, hogy nem a helyszínen lévő orvos, Lukács tudott segíteni, hanem Isten embere, Pál apostol. Neki kellett közbeavatkozni. Tudjuk, hogy Isten tette a csodát és nem Pál apostol.
A gyülekezet pedig megvígasztalódott. Ahol az Úr Jézus jelen van, ott élet van.
Isten nem akarta, hogy ott egy ilyen tragédia okozzon megrendülést, keserű megszomorodást.

Rajtunk is sokszor könyörült már, hogy békességben és megvigasztalva térjünk haza és ne fájdalommal a szívünkben.

Megemlítem, hogy lelki értelemben a mi bűnös zuhanásunk nem 3 emeletnyi volt.

Mi is megtapasztaltuk, hogy ahol az Úr Jézus jelen van, ott van az élet. Ezért vagyunk még itt.

***

 

Az anyaszentegyház 2000 éve szakadatlanul hirdeti, hogy az egyetlen okos, bölcs, józan, megfontolt döntés az, ha valaki az élő Kősziklára, az Úr Jézus Krisztusra, az Isten élő szent és örök Igéjére építi az életét!

Boldog az az ember, aki az Úr Jézus Krisztus királyi uralma alatt élhet,

mert népeket le lehet igázni, nemzeteket meg lehet gyalázni,

országokat meg lehet csonkítani, vagy el lehet pusztítani, de a Krisztus népét, a keresztyén ANYASZENTEGYHÁZAT, az Isten választott népét, a szent nemzetet SOHA.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság szent nemzet, megtartatásra való nép vagytok." (1Péter 2, 9-10)

A szent nemzet, csak azokat a hívőket jelöli, akik Jézus Krisztusban hisznek és SENKI MÁST.

Isten választottai, Krisztus vérén megváltott gyermekei, a Szentlélek templomai lettek.

Ők tudják, hogy Isten országának tagjaiként, nevük ott van az Élet Könyvében, mely drága véren van felírva, az Úr Jézus Krisztus szent vére által.

Ez a kincs, a drága hit, minket is kötelez. Áldjuk a mi Urunkat azért, hogy mi Őhozzá; a halálon is győztes Királyhoz tartozhatunk.

 

 

***

..........................................................................................

2024. augusztus 11.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Problémák Efezusban 5.

Az első szeretet elhagyása (Olvasmány: Jelenések 2,4-5 )

„Az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg!" Jelenések 2,4-5

***

Arról hallottunk, hogy a Krisztus evangéliuma megjelent Efezusban, hatására lelki ébredés történt és az üdvözítő hit hatalmasan terjedt és megerősödött. Az efezusi gyülekezet erős, megalapozott, példás, terhelhető volt. Hitben hűségesek, kitartóak, fáradhatatlanok voltak. Ugyanakkor egyszerre és egyidőben több frontos is harcolták a lelki harcot. Tegyük hozzá, hogy volt mivel. Birtokukban volt az Efezus 6-ban leírt lelki fegyverzet.

Eredményesen küzdöttek meg a gyülekezetbe betörő gonoszokkal, az álapostolokkal, és a Nikolaitákkal.

 

Pál apostol Kru. 60 környékén járhatott ott. Az apostol áldott szolgálata nyomán, megalakult az efezusi gyülekezet és vonzáskörzetében sorban még másik hat is Ázsiában.  Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdis, Filadelfia, Laodicea.

János apostol a Jelenések könyvét Kru. 90 körül írhatta. Tehát kb. 30 év telhetett el. Ez aránylag nem nagy idő.

Kérdésünk. Mi történt a hét gyülekezetben ez idő alatt? Hűen beszámol erről a Jelenések könyve 2-3 fejezete.

Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a 30 évet, fény derül az igazságra. Efezusban azonnal megjelent az ellenség is:

A gonoszokat, nem viselhette el. Az álapostolokat hazugnak találta. A Nikolaiták cselekedeteit elutasította.

Szmirnában nyomban megjelentek az álizraeliták, akiket a sátán zsinagógájának nevez.

Pergamonban a Nikolaitákat már befogadták, és a Bálám tanítása: a paráznaság és a bálványáldozat már természetes lett.

Thiatirában a hamis prófétaasszony Jezábel nyíltan taníthatott, úgy, hogy még az Úr szolgáit is megtéveszthette.

Szárdiszban már a következményeket látjuk, hisz a gyülekezet már haldokló és tévtanítással fertőzött, szennyezett.

Laodiceában már egyszerre hét rettenetesen elszomorító probléma van jelen: elsősorban a langyosság,

azután az elbizakodottság, majd a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen állapot.

Ezek súlyos megállapítások. Egyik súlyosabb, mint a másik.

Talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez az elkeserítő állapot tökéletesen ráillik korunk Krisztustól eltávolodott, emberközpontú, elvtelen, humánteológiát képviselő egyházára is.

A posztmodern kor humanizmusa és racionalizmusa szemünk láttára elképesztő erővel hatolt be az egyházba és fertőzi azt.

Így válik például fokozatosan a krisztocentrikus igehirdetés antropocentrikussá, mert Isten helyett a főszereplő az ember lett, mégpedig az az ember, akinek kívánságát mindenben keresni és kielégíteni (szórakoztatni) kell az egyházban is.

TERMÉSZETESEN EZ A SZEMLÉLET A SZENT BIBLIÁTÓL ABSZOLÚT IDEGEN!

Korunk elszomorító egyházi problémái közül, talán csak egyet emeljünk ki.

Ma javában zajlik az egységes világegyház törekvés, a nagy elvtelen ökumené. Ebben az a veszély ismerhető fel, hogy ez az egység nem Jézus Krisztus és a Szent Ige körül, mint középpont körül szerveződik, hanem egy humán világeszme körül.

Nem meglepő, hogy ennek a mesterséges egyesítésnek nyíltan hangoztatott célja:

Egy világ, egy egyház, egy akol, egy nyáj, egy vezető, egy központ: RÓMA.

Manapság sokan képviselik és fennen hangoztatják az ökumenizmus hamis jelszavait, féligazságait:

„Hisszük, hogy csak egy Isten van, és mindnyájan azt imádjuk." „A hitvallás elválaszt, míg a szeretet egyesít."

„Csak a szeretet számit, ezért ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt!"

C. H. Spurgeon mondta: „Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az IGAZSÁGOT semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek..." „Minden olyan egység rombol, amely nem IGAZSÁGON alapszik..."

Úgy tűnik, hogy ennek az egységnek érdekében félre fogják tolni a hitvallásokat, a Szent Biblia alapvető tanításait és keresnek egy olyan igazság-minimumot, amelyben mindenki megegyezik: a többit pedig eltüntetik.

Már most nyilvánvaló, hogy ebbe nem fér bele az Úr Jézus Krisztusról, mint EGYEDÜLI üdvözítő közbenjáróról szóló tan.

Nem fér bele Jézus Krisztus kizárólagossági igénye:  EGO SUM VIA VERITAS ET VITA:

„Én vagyok az út az igazság és az élet, SENKI sem mehet az Atyához CSAKIS ÉNÁLTALAM!"  János 14,6

***

De térjünk vissza az efezusi gyülekezethez.  A 4. versben van egy döbbenetes üzenet, az első SZERETET elhagyásáról.

„Az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg!" Jel2,4-5

Le van írva, hogy ők az Úr Jézus Krisztus nevéért fáradoztak és nagy odaadással képviselték, üldöztetve is hűségesen hordozták a terhet, de közben valamit - a legfontosabbat - elveszítettek.

Az Úr Jézus mondja: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Máté ev. 24,12

Tudjuk, hogy Krisztus nélkül, az Ő szeretete nélkül egyre sötétebb lesz a világ.

A Szent Bibliában a következő szomorú megállapításokat halljuk az Isten szeretete nélkül élő emberekről:

„Esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek és egymást gyűlölők." Titus 3,3

Ezért üzen az Úr Jézus az efezusi gyülekezetnek, és figyelmezteti őket a legfontosabbra, az első szeretetre!

Így van ez ma is, az Úr Jézus ismeri mai gyülekezeteit is. Azt mondja ebben a levélben, hogy közöttünk jár, a gyertyatartók között és kézben tart, tehát naprakészen ismer minket. Ezért mondhatja így ma is nekünk:

„Tudom a te dolgaidat" azaz ismerlek, naponta vizsgállak, kézben tartalak: "szüntelenül előttem vannak falaid".(Ézs 49)

Az Úr Jézusnak ez az üzenete figyelmeztetés,

de egyben öröm is, mert jót akar nekünk és nincs jobb hely, mint amikor az áldott Isten kezében lehetünk!

Ott jó lenni egyedül az Ő gyermekeként, és tőle mindig feltétel nélkül kell elfogadnunk a figyelmeztetéseket is!

***

 

Van-e ma az Úrnak panasza ellenünk? Esetleg szomorúan kell megállapitani rólunk is, hogy a legfontosabbat veszítettük el?

Ó ez fáj az Úrnak leginkább, ha megerőtlenedik az életünkben a Krisztus szeretete által lángra lobbant hit.

Ha oda az olvasztó hevület és a legnagyobb szeretet: a KRISZTUS KERESZTÁLDOZATA meghidegül a szívünkben!

Ilyenkor a Krisztusba vetett hit már csak egy üggyé silányul, és a templomba járás megszokásból történik.

Az imádság erőtlenné, a Biblia olvasása teherré, a bizonyságtétel pedig kényszerré válik!

Olyan ez, mint amikor kifogy az üzemanyag, és csöndben leállnak a motorok. Nincs erőforrás, nincs lendítő erő tovább.

 

A keresztyénségben a SZERETET, létfontosságú hajtómű.

Nemcsak lendületet, hanem szilárd hitstabilitást is biztosít.

Ez a szeretet, az Istentől kapott szeretet.

Ez nem múlékony emberi érzelem!

Nem egy velünk született mentális beállítottság.

Nem valamiféle átvett humanista lelkület.

Nem egy merev, erőltetett mesterséges magatartás.

Ez a szeretet Isten drága ajándéka, Ennek a szeretetnek a neve is rendkívüli: „AGAPÉ" szeretetnek hívják.

Ennek a páratlan kincsnek, az „AGAPÉ" szeretetnek a pontos bemutatása benne van az Énekek Éneke 8. fejezetében.

„Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte." (Énekek 8,6-7)

Az „agapé" szeretet nem puhány, nem erélytelen, nem engedékeny, nem ingadozó nádszál.

Az „agapé" szeretet hét jelzője:

ERŐS, KEMÉNY, BUZGÓ, AZ ÚR LÁNGJA, OLTHATATLAN, ELSODORHATATLAN, MEGFIZETHETETLEN.

Ezt a szeretetet nem lehet megtanulni vagy más módon elsajátítani.

Ez a szeretet Isten drága ajándéka, Isten jelenlétének kisugárzása, Isten bennünk munkálkodó Szentlelke jelenlétének ajándéka, mely csordultig árad a szívünkbe, ahol a Lélek jó gyümölcseként terem!

„Mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." Róma 5,5

***

„Az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad."

Tudjuk, hogy ezen a földön mindent elveszíthetünk: gyermeket, szülőt, hitvestársat, barátokat, pénzt, vagyont, egészséget, stb.., de ha a Krisztus szeretetét elveszítettük, akkor semmink sem maradt, mert a mi számunkra az "ÉLET KRISZTUS"!  Krisztus szeretete pótolhatatlan. Nélküle koldusok, szegények, szánalomra és halálra méltóak lennénk!

***

Az Úr Jézus ma minket akar ébreszteni!  Ne vessz el, ne halj meg! EMLÉKEZZ és térj meg!

Emlékezz most arra, hogy honnan estél ki. Honnan-milyen mélységből szabadított meg az Úr?

Nézz a Golgotára és szeress, ha tudsz még szeretni, de azzal az első szeretettel szeress,

ahogyan először rádöbbentél arra, hogy érted állt a kereszt és bűneid meg vannak bocsátva!

Térj meg hát, jöjj vissza, hogy élhess örökké és többé el ne veszítsd a LEGDRÁGÁBBAT soha.

***

Ez a kincs az üdvözítő hitünk, mely a Krisztus irántunk való szeretetéből FAKAD.

Az Úr Jézusnak kellett eljönnie azért, hogy mi találkozhassunk Isten minden ismeretet felülhaladó szeretetével. (Ef 3,19)

Jézus Krisztusnál jobban senki sem szeret minket!

Az Ő szeretete örök, és gazdagon árasztja ki minden gyermekére.

Boldog az az ember, aki kapja, mert még tovább adhatja!

Isten gyermekeinek életében mindent meghatároz az Úr Jézus Krisztus szeretete,

mely a legcsodálatosabb ajándék a világ számára. Megmarad a hit, a remény és a szeretet, e három. (1Korinthus 13, 13)

 

Ő a megtestesült SZERETET. Ő a megváltó, megmentő, megtartó, élő és éltető s z e r e t e t.  Ő, A SZERETET !

A krisztusi szeretet ellen nincs orvosság, mivel az totális és legyőzhetetlen SZERETET!

Ez az a szeretet, mely soha el nem múlik. (1Korinthus 13, 8)

Kétezer éve a Tőle kapott kegyelmi időben él még a világ,

mivel mindez ideig az Ő irántunk való érthetetlen és mérhetetlen szeretete TARTOTTA MEG A VILÁGOT.

„Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért."  (1János 4,10)

 

Keresztyénnek lenni a legnagyobb felelősség és megtiszteltetés a földön.

A keresztyén ember teljes élete Isten jelenlétében hitben, reménységben, szeretetben, kegyelemben és igazságban történik.

Hitünket, küldetésünket betölteni igazán őszintén és tisztán csak az Úr Jézustól kapott mennyei szeretet hűséges megélésével lehet.  Kövessük hát Őt oly szent életben, amelyet nekünk szánt a világ kezdete óta.

Isten Szentlelke adjon erőt, hogy reánk áradó szeretetét mindig tudjuk hűségesen tovább ragyogni ott, ahol élünk!

„Semmi nem választhat el minket Isten SZERETETÉTŐL, amely MEGJELENT, a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róma 8,39)

 

 

***

..........................................................................................

2024. augusztus 4.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Problémák Efezusban 4.

A megtámadott gyülekezet

( Lázadás az evangélium ellen )

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 23-40)

23 Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt.  24 Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, nem csekély keresethez juttatta a kézműveseket.

***

A Krisztus evangéliuma megjelent Efezusban, hatalmasan terjedt és megerősödött így sokakban komoly megtisztulást eredményezett. De az evangélium ellenségei is nyomban aktivizálták magukat.

Nincs új a nap alatt: NIHIL SUB SOLE NOVUM EST

A mi Krisztus-hitünk mindenkor irritálta a hitetleneket, vagy a más vallásúakat.

Ez változatlanul érvényes, minden korra, minden helyre, ahol keresztyének élnek.

***

Az ige beszámol arról, hogy Efezusban adott volt egy speciális feszültségforrás. Két év békeidő után egyszer csak elérkezett a tűréshatár és bekövetkezett a robbanás. Ez mindig így szokott történni. Előbb - utóbb ránk támadnak.

Ott adott volt egy sértődött, anyagilag is érdekelt (károsult) ember. Demeter ezüstműves: egy nagyobb műhely élén állhatott. Az efézusi Artemisz-szentély kicsinyített mását készítették ezüstből és ezt árusították kegytárgyként. Mivel Pál apostol missziói munkája vállalkozásukat fenyegette, tüntetést szervezett ellene, AZONBAN ÚGY, hogy a tüntetés nemes tiltakozásnak látsszék, az efézusi Artemisz kultusz mellett való kiállásnak tűnjék.

Az önérdeket minden további nélkül összemosta a közérdekkel. Ez is jellemző! Nincs új a nap alatt.

Egyébként az efézusi Artemisz-templom világhírű volt, a hét világcsoda egyikének tartották.

Méreteit tekintve: 150 m hosszú, 70 m széles és 157 db 20 m magas oszlopon nyugodott.

Középen volt az oltár, Artemisz görög istennő képével. A rómaiak átvették imádatát és Dianának nevezték.

***

Leegyszerűsítve kijelenthetjük, hogy Demeter ötvös nem volt egy rendes ember. Anyagias, számító, ravasz, LÁTSZAT ÉRDEKKÉPVISELŐ volt. Sokakat megtévesztett, kiszámíthatatlan és ellenőrízhetetlen lázításba kezdett.

Az ilyen embernek, bőven akadnak követői ma is.  Ez is jellemző! Nincs új a nap alatt.

Jól értett ahhoz, hogy tudja HERGELNI a tömeget.

Látható, hogy SZÍVBŐL GYŰLÖLTE A HITÜNKET.

Arra hivatkozott, hogy amióta Pál apostol Efezusban tanít, megcsappant a bevétel.

Egész Ázsiában egyre kevesebben veszik a bálványszobrokat, a vallásos kézművestermékeket.

Mivel Ő a nép babonás hajlamaiból gátlástalanul üzletet csinált, ezért bosszantotta,amikor látta az üzletet leépülni, a boltot tönkremenni. A nyereséges hitetés, ámítás, félrevezetés eddig jól jövedelmezett, most pedig csődközeli helyzetbe jutott, és ezzel a veszélybe került a megélhetése.

Mindent megmozgatott, csak maradjon az olcsó pénzkereset, a kényelmes jólét bármi áron.

Ezzel viszont az akarta, hogy tovább maradjon a hiszékenység, a lelki sötétség, a babonaság.

Nyíltan Pál apostolt hibáztatta.

„Ez a Pál, nagy tömeget nyert meg és vezetett félre, mivel azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.

Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy a mesterségünk csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik," (26-27)

 

Ez a vállalkozó tűrhetetlennek tartotta az igazságot, mivel anyagilag volt érdekelt.

Személyes érdekből indított támadást.

A leírtak alapján ez tipikus tömegpszichózis volt. A semmiből nagy vihar kerekedett.

Aki szelet vet:  „Mert szelet vetnek és vihart aratnak." Hóseás próféta könyve 8,7

Egy kis tűz miatt az egész város lángba borult.  „Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől." Jakab levele 3,5-6

 

Ami ott történt, az kiszámíthatatlan, ellenőrízhetetlen, kontrolálhatatlan és életveszélyes volt.

Robbanást idézett elő. Lavinát indított el és lincshangulat alakult ki a városban.

Az események hatására az irányítás azonnal és tökéletesen kicsúszott Demeter kezéből.

El is tűnt a tömegben. Az események elsodorták.

***

Mindez az Úr útja miatt történt. „...zavargás támadt az Úr útja miatt."

Az Úr Jézus útja, az élet útja, és boldogok azok, akik azon járnak, „a bűnösök útja pedig semmibe vész."(Zsoltár 1,6)

A keresztyén hit mindig is útjában volt a gonosz erőknek.

A keresztyén tanítás mindig is gúny tárgya volt a hitetlenek számára.

A keresztyén hívő ember szent életvitele, mindig is szálka volt a bűnösök szemében.

A keresztyén világnézet tisztaságával és szelídségével mindig is irritálta a hitetleneket.

Ebben semmit nem változik a világ. Ez is jellemző! Nincs új a nap alatt.

 

Ez az oka, hogy a GONOSZ VILÁG mindenkor igyekszik támadni, gúnyolni, mivel szívből gyűlöli hitünket.

Az Úr Jézus mondja: „Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ." János evangéliuma 15,19

***

Pál apostol békés ember volt. Nem bántott senkit.

Nem lázított, nem provokált, nem gázolt senki becsületébe.

Ő az Igét hirdette, és Krisztus evangéliumát az igazságot képviselte hűségesen és rendületlenül.

Ő úgy élt, ahogy az Úr Jézus megköveteli. Kimondta az igazságot és leleplezte a hazugságot.

Tudta, hogy az evangélium miatt meghasonlás lesz.

Tudta, hogy itt kemény harc folyik a babonaság és a hamisítványok ellen.

Az evangélium kíméletlenül lerántja a leplet minden hazugságról.

Az evangélium kérlelhetetlenül szemben áll minden babonasággal, minden hamis vallással, a világiassággal, a képmutatással, és mindennel, ami istentelen és sötét.

 

A lázongó tömeg a színházba vonult, mely a népgyűlések helye volt.

Az efézusi színház 26 000 ülőhelyes, hatalmas épület volt.  Itt két órán át őrjöngött a tömeg.

„Egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz!"

 

Így hallottuk az Igében: „Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt."

Megállapíthatjuk, hogy ma is mintha egyetlen kiáltás törne ki az istentelen világ száján az Úr Jézus Krisztus ellen.

Ma már nem az efezusi Arthemiszt tartják nagynak, imádandónak, ahogy mondták, „amelyet az egész világ tisztel", hanem ma mást imád és tisztel, másért rajong és másnak hódol a posztmodern világ.

És nem igen ismer ellentmondást, kritikát. Aki ellenáll, könnyen megütheti magát, de nemcsak a bokáját.

KORUNKBAN A LIBERÁLIS POSZTMODERN PROGRESSZÍV IDEOLÓGIA SZEMBE MEGY MINDENNEL, AMI SZENT.

Megkérdőjelez és kigúnyol mindent, ami biblikus.

És ezt szabadon teheti. Az egyházak pedig nagyokat hallgatnak.

Napjainkban gőzerővel folyik a megtévesztés a lelki átverés.

A halál civilizációja által képviselt TORZ KÉPZETEK, KIFICAMODOTT NÉZETEK uralkodnak.

Korunk átlag polgára hallani sem akar tízparancsolatról, szentségről, szűzi tisztaságról, de becsületességről sem.

A mindent szabad elvet propagálja.

Ezt veszi körül szinte vallásos kultusszal.

A HITETLENSÉG TRAGIKUS FELELŐTLENSÉG!

A Biblia egyik legszívszorítóbb mondata így hangzik:

„Az Úr ezt mondta Sámuelnek: Engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük." (1Sámuel 8,7)

 

Sokan vannak, akiknek semmi közük sincs Istenhez.

Sokan vannak, akik csak embereket követnek, csak emberekben bíznak és reménykednek.

Sokan vannak, akik csak az emberire, a földire építik életüket.

Embertől viszont nem kaphatnak, se lelki békét, se nyugalmat, se megoldást.

Ezért menthetetlenül csalódni fognak.  Ez az ELVESZETT állapot. Miért?

Azért mert tudatosan szembeszegültek Istennel és megátalkodott módon életükből kizárták Őt.

Sokan vannak olyanok, akik kényelmesen érzik magukat hitetlenségükben, a megszokott bűneikben, ezért úgy gondolják, hogy nekik egyáltalán nincs szükségük Istenre, kegyelemre, bűnbocsánatra, megtérésre!

Vallják, hogy nekik ne parancsoljon se Isten, se ember. Az Ige leleplezi őket: „A tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük." (Titus 1,15)

***

Sokan vannak, akik nem ismerik a Bibliát. Istenről legföljebb csak káromkodásokból hallanak.

Az Úr Jézus neve csak töltelékszóvá lett számukra.

Mivel Isten törvényéről, a Bibliáról hallani sem akarnak, ezért egyáltalán nem foglalkoznak a bűneikkel sem, viszont rutinszerűen napról napra szaporítják azokat. Őket Isten Igéje tökéletesen hidegen hagyja.

Ők úgy gondolják, hogy semmi közük nincs a Bibliához.

A bennük uralkodó zsigeri makacs elutasítás, idegenkedés és közöny miatt képtelenek magukra vonatkoztatni, jobb belátásra jutni, ezért életükre nézve tökéletesen hatástalan marad az Ige.

Jézus Krisztus nélkül viszont mindenki reménytelen, kárhozatos állapotban van. „Aki hisz őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3,18)

***

Aki az Úr Jézus Krisztust nem veszi komolyan és nem tiszteli, aki Őt félvállról veszi, aki a hit drága ajándékát nem értékeli, nem becsüli, az MENTHETETLEN.

KRISZTUS NÉLKÜL NINCS MEGOLDÁSA AZ ÉLETNEK!

A hitetlenség a legtragikusabb FELELŐTLENSÉG!

Aki nincs tisztában Isten akaratával, kiszolgáltatott játékszere lett az ördögnek.

***

Az emberiség a Krisztusba vetett hit nélkül, A FÉLELEM, A KÁOSZ ÉS A HALÁL RABSZOLGÁJA lett.

Ne csodálkozzunk tehát, ha manapság az egész világ azt képviseli és tiszteli, ami ellenkezik az Úr útjával.

Mert mindez az Úr útja miatt történik. „...zavargás támadt az Úr útja miatt."

Az Úr Jézus útja, az élet útja, és boldogok azok, akik azon járnak.

Manapság tömegek járnak a népszerű, de istentelen széles úton, mely a veszedelemre visz.

Rajtavesztenek, mert az akkor is a pusztulás útja, ha az egész világ tiszteli, élvezi, követi, értékeli.

Ma Efezus már csak egy kihalt romváros. Minden eltűnt a színről.

Mivel Isten megítélte, a hamisítványoknak vége.

Csak az evangélium maradt!

Mert igaz, mert tiszta, mert életmentő, mert értékes, mert időtálló, mert örök, mert legyőzhetetlen.

Mi tartsunk ki a lelki fronton rendíthetetlenül!

Ezt el is várja tőlünk a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus.

 

 

 

***

..........................................................................................

2024. július 28.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Problémák Efezusban 3.

( AMI SZEMÉTRE VALÓ ) (Tiltott tárgyak tartogatása)

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 17-20)

• 17Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
• 18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
• 19 Sokan, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Amikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
• 20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.

***

 

A Krisztus evangéliumának megjelenése Efezusban, sokakban komoly megtisztulást eredményezett.

Hallottuk, hogy Skéva főpap fiainak gyalázatos viselkedése, csúfos bukása, látványos megszégyenülése, elrettentő példa lett Efezusban. Gyorsan közismertté vált és sokakat elgondolkodtatott.

Félelem szállta meg őket, és az Úr Jézus nevét kezdték el magasztalni.

„Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét." (Apostolok cselekedetei 19,17)

***

Nemcsak magasztalták az Úr nevét, de cselekedtek is. A tettek mezejére léptek.

„A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. Sokan, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették." (Apostolok cselekedetei 19,18-19)

Ez látványos szakítás volt az istentelen, gonosz világgal és annak ördögi kínálatával.

Zsidók és görögök egyaránt megdöbbentek, megrendültek és belátták, hogy nem mehet így tovább.

Kézzel fogható lett a bűnbánat, a bűnvallás, és látványos lett a beismerés.

Felszínre kerültek a sötét praktikák és így sokan lelepleződtek.

Belátták, hogy minden, ami sötét, mágikus, misztikus, az istentelen és a SZEMÉTRE VALÓ.

Azonnal elkezdték kidobni, kihordani, elégetni istentelen tárgyaikat, dolgaikat, könyveiket.

Példa lehet minden keresztyén számára, hogy az Úr Jézus nevét gyakorlatilag úgy kezdték el DICSŐÍTENI, magasztalni, hogy megváltak minden „szemétségtől" és tűzre került mindaz, ami a szemétre, tűzre való. Ez az igazi dicsőítés.

Tanulság: Hiába van reggeltől estig tartó szórakoztató zenés „dicsőítés", ha nem történik ÁTTÖRÉS, ha nem történik meg a szakítás a bálványokkal.

Ehhez radikális elhatározás szükségeltetik.

Ehhez bizony életre szóló döntést kell hozni.

Az Ige arról tudósit, hogy kiderült az, hogy milyen sokan rendelkeztek sötét háttérrel, milyen sokan foglalkoztak varázslással Efezusban.

Ez egyszerre elképesztő, félelmetes, ugyanakkor jelzés értékű is.

A gyülekezetnek egyszer s mindenkorra rá kellett döbbennie, hogy Isten szentsége kötelez és mindent fölülír.

Egyszerűen nem keveredhet, a tiszta a tisztátalannal, és a hívő a hitetlennel.

Meg kell érteni, hogy képtelenség hitetlennel felemás igában élni.

Nem lehet ötvözni azt, aminek kétségtelenül más a természete.

Tudomásul kell venni, hogy nem keveredhet a tűz a vízzel és értelmetlenség vele kísérletezni.

Be kell végre látni, hogy más a természete a vasnak és a fának.

Egészen más a szent és más a szentségtelen.

Ég és föld különbség van az erkölcsösség és a züllöttség, a szűzi tisztaság és az undokság között.

Mást képvisel a templom és mást képvisel a szórakozóhely.

Egészen más képet mutat a krisztusi Szentlélek temploma és egészen mást a démoni megkötözöttségek által ronccsá tett élet.

Egyszerűen nem férhet meg egy szívben, egy házban, egy otthonban a krisztusi és a démoni.

 

Teljes határozottsággal TISZTÁZNI KELL, hogy kinek szolgálunk. Ezt mindennél előbb meg kell tenni.

Erre figyelmeztet az Ige: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen." (Efezus 5,15)

Az Úr elvárja, hogy mi is tegyük meg a tőlünk telhetőt!

Mi is sürgősen rendezzük életünket.

Vegyünk példát az efezusi hívő emberektől.

Késedelem nélkül kezdjük el kidobni, mindazt, ami a szemétre való: a bálványokat, istentelen tárgyakat, gonosz szokásokat. Nem leszünk szegényebbek, hanem szabadabbak és gazdagabbak!

Egész életünkben gyakoroljuk azt, hogy gondolkodás nélkül váljunk meg mindattól, amiről KIDERÜL, hogy megzavarhatja, megronthatja, megmérgezheti az Úrral való áldott, szent, meghitt, szoros és élő kapcsolatunkat.

Legyen az bárki, vagy bármi!

A hívő ember szem előtt tartja az Igét, mely egyértelműen és világosan így figyelmeztet:  „De kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot." Jelenések 22,15

***

Amint mondottuk, ehhez radikális elhatározás szükségeltetik.

Sorra hallunk a Szentírásból erre kiváló biblikus példákat:

 

JÁKOB meghozta ezt a radikális döntést idegen istenek ellen.

„Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is,

Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá."(1Mózes 35,4)

 

MÓZES nem tűrhette a bálványimádást.

„Amikor a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál." (2Mózes 32,19)

 

JÓZSUÉ a legkeményebben lépett fel idegen istenek ellen.

„Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek közöttetek vannak, és fordítsátok oda szíveteket az Urhoz, Izráel Istenéhez!" (Józsué 24,23)

 

GEDEON mindent kiírtott, ami bálvány.

„Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták." (Bírák 6,28)

 

SÁMUEL felszólította a népet a megtisztulásra.

„Sámuel pedig így szólt Izráel egész házához: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok, akkor megszabadít titeket." (1Sámuel 7,3-4)

***

Az efezusi keresztyénekről azt hallottuk, hogy „sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték", hogy mi az istentelen életükben, majd kidobták azt, ami tűzrevaló.

Mi is haladéktalanul vizsgáljuk meg, hogy mi van tulajdonunkban.

Hozzuk meg mi is azt a döntést, amit Isten Igéje megkövetel tőlünk.   Miért?

Mert világosan nevén kell nevezni a dolgokat.

·         Ne tegyük az asztalra azt, ami tisztátalan, romlott és undorító.

·         Ne dédelgessük, ne ápolgassuk azt, ami halálos méreg.

·         Azt, ami istentelen, ne tároljuk a lakásunkban, se a könyvespolcon, se a számítógépen, de a szívünkben sem.

·         Ne kerüljön az értékeink közé, a megbecsült dolgaink közé az, ami szemét.

·         Nehogy szégyent hozzunk Istenünk szent nevére. Nehogy megbotránkoztassunk másokat.

Tegyük föl az alapkérdéseket:

·         Ami a tulajdonunkban van, azért hálát tudunk-e adni?
·         Kedves-e az Isten előtt? Isten dicsőségét szolgálja-e?
·         Lelki épülésünkre szolgál-e?  Hasznos-e, erősíti-e a keresztyén hitet?
·         Nem botránkoztat-e meg másokat?
·         Szolgálja-e Isten országa előmenetét?

 

Az efezusiak, amikor megváltak attól, ami szemét, a legjobbat tették.

Lelkileg fölszabadultak, megkönnyebbültek, fellélegeztek, hálát adtak, magasztalták az Úr nevét.

***

Kérjük mi is áldott Istenünket, hogy:
Adjon az Úr nekünk, Szentlelke által minden körülmények között krisztusi indulatot.
Adjon az Úr tiszta szívet, hogy tudjunk mindenhez krisztusi módon viszonyulni, igazodni.
Adjon az Úr tiszta hitet, erős lelket, hogy tudjunk megállni és győzni minden kísértésben.
Adjon az Úr értelmet, hogy mindig észleljük a veszélyeket és meg tudjunk maradni biblikus talajon.
Adjon az Úr lelki erőt, hogy legyünk készen mindent megvizsgálni.
Adjon az Úr tiszta látást, hogy tudjuk megítélni, hogy mi a helyes és helytelen.
Adjon az Úr bátorságot, hogy mindig tudjunk határozott nemet mondani arra, amire a Biblia is nem mond.
Adjon az Úr erőt, hogy legyünk egyértelműek, hogy soha ne mossuk össze a rosszat a jóval senki kedvéért.
Adjon az Úr nekünk hit-stabilitást, hogy tudjuk megharcolni a hitnek szép és nemes harcát.
Adjon az Úr Szentlelke által kellő bölcsességet, hogy merjünk és tudjunk mindig helyes, okos, bölcs, Isten előtt kedves döntéseket hozni.
Kérjük, a mi áldott Istenünket, hogy tudjunk úgy élni és helytállni, hogy soha senki és semmi ne zavarhassa meg, ne zökkentsen ki, és ne blokkoljon minket, az Urral való szent és áldott kapcsolatunk ápolásában.

 

 

***

 

***

..........................................................................................

2024. július 21.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Efezusban 2.

(Visszaélések az Úr nevével)

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 8-17)

8 Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. 11  Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; 17Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.

***

Két év nagy idő. Mire használta az apostol?  Természetesen a zsidók Efezusban is ellentmondtak és elutasították az evangéliumot. Az apostol kénytelen volt bérelni egy épületet, ahol naponta tanított az Isten országának dolgairól.

Számunkra is ez legyen a legfontosabb.

Mindent az Úr Jézus evangéliuma határoz meg. Isten országának dolgairól mindenkinek hallani kell, ezt érteni és élni kell.

 

Mire volt elég ez a két év?

Az apostol áldott szolgálata nyomán, megalakult az efezusi gyülekezet és vonzáskörzetében sorban még másik hat is Ázsiában. Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdis, Filadelfia, Laodicea.

Voltak Efezusban, akik tisztán hittek az Úr Jézus Krisztusban.

Voltak, akik nem hittek, sőt makacsul ellenálltak.

Voltak, akik megpróbáltak kettős életet élni és a hit mellett megtűrték a babonaságokat is.

Voltak, akik visszaéltek az Úr Jézus nevével és hasznot próbáltak húzni belőle.

Voltak, a helybeli görögök, pogányok közül, akik csak az alkalmat keresték arra, hogy lázadást szítsanak.

Mi is érintettek vagyunk. Mi hogyan viszonyulunk az evangéliumhoz. Vajon mi melyik csoportba tartozunk?

 

Pál apostol ottani szolgálatával kapcsolatban, az Ige csodálatos gyógyulásokról is beszámol.

Világos, hogy a gyógyulások forrása Isten, nem pedig az apostol. „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által."

Isten hatalmas módon volt jelen és a meggyőző jelek hitelesítették, igazolták Pál apostol szolgálatát.

 

Ezzel egyidőben sorra jelentek meg a gyógyítási hamisítványok, az utánzások, a hitvány másolatok.

Ebben a fejezetben, több ponton is beszámolót hallunk egészen szélsőséges, szinte bizarr babonás szokásokról.

Furcsán hangzik, amikor arról hallottunk, hogy különböző tárgyakhoz milyen hiedelmek kötődtek.

(Pál apostol kendői, kötényei.)

Teljesen egyértelmű, hogy nem Pál apostol használati tárgyainak, ruhadarabjainak volt varázserejük, hanem a pogányoknak volt merész KÉPZELŐEREJÜK.

Az ereklyetisztelők, és relikviaimádók ma is erre az igére alapoznak. Pedig súlyosan tévednek.

Tudjuk, hogy az ereklyék vallásos tisztelete nagy jelentőséggel bírt   a szentek kultusza   kialakulásában.

Katolikus rituális törvény, hogy minden oltár kövében, valamely szent ereklyének kell lenni.

Már a korai pápaság kezdetétől alapkövetelmény volt, hogy minden oltár - lett légyen az kápolnában vagy templomban - magába foglaljon valamilyen ereklyét is. A legtöbb esetben természetesen nem egy teljes testereklyéről van szó, hanem annak csupán egy-egy részéről. A relikviák közé sorolják a csodatévő képeket is.

 

E tekintetben is sziklaszilárd és változatlan a református álláspont. Nem hiszünk az ereklyék varázserejében SOHA!

Kálvin János írja magyarázatában: „Ízetlen a pápisták gyakorlata, akik a relikviák tiszteletére hívnak fel, hogy azokat csókolgassák a hódoló emberek, mint ahogy a pápaságban Szent Ferenc saruját és nadrágját,

Szent Róza övét, Szent Margit fésűjét és hasonló kacatokat imádnak."

Mi reformátusok a bálványok közé soroljuk, a szerencsehozó tárgyak, amulettek, kabalák, szobrocskák, zarándok utakon vásárolt csodatárgyak, ereklyék, szentek szobrainak, szentképeknek sokaságát, melyektől az emberek csodákat, gyógyulást, segítséget várnak.

Sajnos a sok babonás vallásos misztika, így az ereklyekultusz a mai napig igencsak virágzik, mondhatni burjánzik.  Óvakodjunk tőle!

A fölolvasott Igében teljesen világos, hogy Pál apostol nem küldött magáról semmiféle tárgyakat SENKINEK, SEHOVA.

A szövegből kiderül, hogy nem ő találta ki, nem ő kezdeményezte, nem ő szorgalmazta, nem ő küldte. És a nevét sem adta hozzá! Ő nem tett ilyet. NEM TÁPLÁLTA A BABONASÁGOT, A VALLÁSOS MISZTIKÁT SOHA.

 

Mindezeket a hiedelmeket egyértelműen a hitetlenek, a babonás pogányok találták ki.

Ezt a tévelygést ők táplálták, ők népszerűsítették és ők vitték be a köztudatba. Mindig is voltak erre kapható emberek.

Ezek a babonás elképzelések, azóta sem haltak ki. Az ereklyetisztelet, úgy tűnik, hogy KIÍRTHATATLAN.

MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS 5. fejezet: A szentek ereklyéiről:

„Nem hisszük, hogy a szentek ereklyéit imádnunk vagy tisztelnünk kellene.

Elődeink a legnemesebb ereklyéiknek, az ősök erényeit, tanítását és hitét tartották!

TISZTA HIT NÉLKÜL AZ EMBER, MINDEN TÉVELYGÉSRE, MINDEN ROSSZRA   HAJLAMOS ÉS  KÉPES!

Micsoda zavar volt a fejekben Efezusban?

Szinte ide kapcsolva, közvetlenül-e babonás hiedelmek után Skéva főpap fiainak gyalázatos tettéről olvasunk.

(Tudjuk, hogy egy másik főpapnak, Élinek a fiai is hasonló sötét alakok voltak: Hofni és Fineás.)

Arról számol be a Szentírás, hogy Efezusban sorra jelentek meg a lézengő, csavargó, semmirekellő önjelölt ördögüzők és végezték gyalázatos praktikáikat. Skéva főpapnak hét fia is ilyen sötét módon művelte ezt a sötét mesterséget.

Ez az istentelen akció látványos megszégyenüléssel zárult.

Elképesztő volt már a tervük is, mivel az Úr Jézus nevét akarták felhasználni anélkül, hogy személyesen hittek volna benne. De nemcsak vissza akartak élni illetéktelenül a Jézus nevével, hanem jól jövedelmező haszonszerzésre is akarták használni. Megállapíthatjuk, hogy az olcsó megélhetés reményében kísérleteztek, - NULLA sikerrel.

A zsidó ördögűzők látványosan csődöt mondtak.

Isten itélete volt rajtuk. Az ördög rájuk támadt, leteperte őket és megsebesülve pánikszerűen menekültek el.

***

TESTVÉREK, A SZENT EVANGÉLIUM, NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG.

A hozzá való viszonyulásunk sem lehet az.

Vagy tiszta, őszinte, szent indulattal viszonyulunk hozzá, vagy mi is életveszélyes játékot űzve csak kísérletezgetünk.  AZ EVANGÉLIUM NEM JÁTÉK!

Ne próbáljon meg senki visszaélni az Úr Jézus nevével.   Csak akkor vegye a szájára, ha tisztességesen akar róla beszélni.

Aki Istent kísérti, annak még soha nem lett jó vége. Erre számtalan példát lehetne hozni a történelemből.

Gondoljuk csak a diktátorok működésére, földi életére:  hitványságaikra, istentelen kegyetlenkedéseikre,

de szörnyű végükre is,  - halálukra, emlékezetükre, történelmi megítélésükre.

Kivétel nélkül mindannyian úgy végezték, ahogy a Malakiás próféta könyve 2. fejezetének 2-3. versében van megírva.

Aki Istennel szembe megy, az megítéltetik, könnyűnek találtatik és a történelem szemétdombjára kerül.

***

AMINT MONDOTTUK: AZ EVANGÉLIUM NEM JÁTÉK!

FONTOS ÜZENET SZÁMUNKRA!

Nemcsak emlegeti kell tudni az Úr Jézus Krisztus szent nevét, hanem közvetlen, személyes kapcsolatban kell vele lenni.

„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." Apostolok cselekedetei 4,12

Nincs más erő, csak az Úr Jézusé, amely által a sötétség ereje és hatalma legyőzhető.

Mi is csak Ővele és Őáltala győzhetünk. Mert Ő a halálon is győztes Király! Ezért mondja nekünk az Ige: „Vegyétek fel a hitnek pajzsát, és a Lélek kardját!"

***

Skéva fiainak kudarca, csúfos bukása, látványos megszégyenülése, elrettentő példa volt Efezusban.

Gyorsan közismertté vált. Sokakat elgondolkodtatott. Félelem szállta meg őket, és az Úr Jézus nevét kezdték el magasztalni.

„Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek,

úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét."

***

Nemcsak magasztalták az Úr nevét, de cselekedtek is. A tettek mezejére léptek.

Megdöbbentek, megrendültek és belátták, hogy nem mehet így tovább.

Kézzel fogható lett a bűnbánat, a bűnvallás, és látványos lett a beismerés, mert ők maguk is lelepleződtek.

Belátták, hogy minden, ami sötét, mágikus, misztikus, az a SZEMÉTRE VALÓ.

Azonnal elkezdték kidobni istentelen tárgyaikat, dolgaikat.

Ezt mindennél előbb nekünk is teljes határozottsággal TISZTÁZNI KELLETT.

Erre figyelmeztet az Ige: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen." (Efezus 5,15)

 

***

..........................................................................................

2024. július 14.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Efezusban 1.

(Megrekedtek a hit útján)  (Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 1-8)

• „Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, Efezusba érkezett. Ott néhány tanítványra talált, 2 és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek:Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek. 3 Ezután megkérdezte tőlük: Akkor milyen keresztséget kaptatok? János keresztségét - válaszolták ezek. 4 Pál ekkor így szólt: János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. 5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. 6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. 7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. 8 Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.

***

A Szent Biblia sok fontos részlettel és alaposan informál minket. Pál apostol megérkezett Efezusba, Asia római provincia fővárosába. Mint mindenütt, itt is végezte áldott küldetését, hirdette az igét.

Ő talált rá néhány tanítványra, és nem fordítva. Ez jellemző és arra világít rá, hogy Ő éles szemmel járt-kelt. Ő volt a kezdeményező, ő kereste a lehetőségeket a bizonyságtételre. Ő talált rájuk. Így találkozott 12 olyan férfival, akik ugyan hívőknek tartották magukat, de mint kiderült, csak a János keresztségét ismerték.

Ők még nagyon az út elején jártak, lelkileg kezdők voltak.
Még nem kaptak tanítást Isten Szentlélekről,
nem ismerték tisztán sem az Úr Jézus Krisztus élő evangéliumát,
sem a Krisztus nevében való keresztséget.
Pál apostol azonnal észlelte a súlyos hiányosságokat, a keresztyén tanítás alapjainak hiányát,
a téves hitismeretet, melyről kiderült, hogy csupán üres lelkesedés, fellángolás volt.
Világosan látszott, hogy mind a 12-en csak félútig értek és lelki zsákutcába jutottak.
Gyakorlatilag ez helyben járás volt, mivel megrekedtek és lelki parkolópályára kerültek.

***

Krisztus nélkül, az Ő szent jelenléte nélkül, Isten Lelke nélkül UGYAN MEDDIG IS JUTHAT AZ EMBER?

Csak a látszatig.

A latinban így fogalmazták ezt meg. NON VIDERI SED ESSE = Nem látszani kell, hanem lenni!

A látszat önbecsapás és mások SÚLYOS félrevezetése, megtévesztése.
Láthatjuk, hogy a vallásos külsőség, még nem minden.
Határozottan megállapítható, hogy csak felszínes, felületes volt a hitük.
Ami nem alapos, ami nem komoly, az nem értékes, nem is tiszta és nem működőképes.
„Nem látszani, hanem lenni kell."
Nekünk azzá kell lenni, ami a VALÓSÁG.
Azzá kell lenni, ami valóban -VALÓDI: Eredeti, KRISZTUSI!

***

Ők lehet, hogy meg voltak elégedve azzal a szinttel, amelyen éppen voltak.
Ha nem találkoztak volna Pál apostollal, abban a szomorú állapotban maradtak volna.
Komoly problémájuk volt. Hiányos volt az hitismeretük, egyszerűen nem voltak képben.
Nem ismerték az Úr Jézus Krisztus evangéliumát, nem élt bennük az Ige.
Nem szentelték életüket Istennek, így nem élhetett bennük Krisztus.
Nem mondhatták el, hogy Isten országa bennük van, csupán hallottak róla.
Nem vallhatták, hogy ők a Szentlélek templomai, mivel valójában nem is voltak azok.
Csak szimpla átlag-vallásosak voltak, tiszta, meggyőződéses hit nélkül. Ez volt a probléma!
Csak a János keresztségét ismerték. Ők még a Pünkösd előtti tanítványság szintjén álltak.
Csodálkozhatunk, hogy milyen tájékozatlanok voltak. Pedig tudniuk kellett volna, hogy Keresztelő János így tanított: „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket." (Máté 3,11)
János,  Krisztusra mutatott, elismerte, sőt látta is az Ő istenségét és dicsőségét.

***

Azt azért el kell ismerni, hogy ők mind a 12-en őszinték voltak. Megvallották, hogy nem is hallottak Pünkösdről.  Nyitottak voltak, és partnerek voltak a tiszta tanítás elfogadásában. Nem zárkóztak el, hanem elfogadták a jobbra való tanítást, sőt készek voltak engedelmeskedni.

***

Isten hűséges eszköze Pál apostol éppen időben érkezett.

Ő lendítette ki őket, ebből az elesett, lelkileg meddő, alvó állapotból.
Kész volt segíteni, azonnal aktivizálta magát és munkához látott.
Világosan látta, hogy mi a probléma, de tudta azt is, hogy mi a megoldás.
Rendezte, amit hívő emberként rendezni lehetett:
tiszta vizet kellett önteni a pohárba, tiszta információ kellett a szívekbe, hogy minden helyes irányba változzon.
Kellett ez a külső beavatkozás, a helyes és egészséges tanítás, az a szent impulzus, amely egyértelműen Krisztusra mutat.

Elmagyarázta nekik, hogy Keresztelő János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézus Krisztusban.
János Őrá mutatott, amikor kijelentette, hogy az Úr Jézus az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Amikor az Úr Jézus megkeresztelkedett, hallotta az Atya hangját, hogy „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." Máté 3,17

***

Pál apostol egyértelművé tette, hogy kit szolgál, amikor fölmagasztalta mindenek fölé az Úr Jézus Krisztus szent nevét.
Nemcsak fölvilágosította ezeket az embereket, hanem közösséget vállalva velük, kézrátétellel áldást is kért életükre.
Isten igazolta Pál apostol erőfeszítéseit, odaadó munkáját, tanítását, hűséges szolgálatát és áldást adott ezekre a tanítványokra.
Ez hatalmas erővel hatott és mindent meghatározott.
A tanítást egyértelműen elfogadták és engedelmeskedtek.
Megkeresztelkedtek, megteltek Szentlélekkel, és azonnal megtörtént a változás.
Isten egyértelmű jelekkel is igazolta szent jelenlétét.
Feltűnő, hogy minden szép csöndben történt, fegyelmezetten, kiszámíthatóan és rendben történt.
Nem volt ebben semmi önkívületi rajongás, vagy ködös misztika.
Nem érthetetlenül beszéltek, nem új kijelentéseket prófétáltak.
Nem botránkoztattak meg senkit, de jelek lettek a pogányok számára.
Minden Isten dicsőségére történt, éppen úgy, mint Pünkösdkor.

***

Az eredmény az lett, hogy Isten Lelke elkezdte áldott munkáját bennük.
Az anyaszentegyház 12 új, elhívott, igazi hívő taggal bővült.
Többé nem voltak némák, hanem megszólaltak, úgy ahogy addig nem tudtak: „Szólták Isten nagyságos dolgait."
Az egyház igehírdetőkkel gyarapodott, hisz kapták a prófétaság Lelkét is.
Az Úr Jézus mondja: „Örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén." Lukács 15,10

***

Láthatjuk, hogy a Krisztus helyes ismerete nélkül, hűséges követése és a kereszt hordozása nélkül: a vallásosság csupánk üres látszat, csak állóvíz, csak képmutató színjáték, és ez így ítéletes! Megreked a fejlődésben és zátonyra fut minden, annak vége pedig hajótörés, összeomlás, katasztrófa.
NEHOGY ILYEN LEGYEN A MI HITÉLETÜNK.

Amennyiben mi öntudatos keresztyénnek valljuk magunkat, imádkozzunk azért,  hogy Isten adjon nekünk Lelke által bölcsességet, hogy a lelki fronton. minden szinten helyt tudjunk állni.

Elsőszámú feladatunk, hogy figyelnünk kell a jelekre.
Nekünk is érzékelnünk kell a hit-komolyságot, vagy a hit-hiányosságot.
Ha ismerünk másokat, akik hasonló szomorú helyzetben vannak, próbáljunk meg biblikus segítséget nyújtani, ha alkalmunk nyílik rá.
Nekünk is, mint Pál apostolnak minden esetben, az Úr Jézus Krisztusra, mint egyetlen megoldásra kell mutatnunk.

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor valaki igazán Isten Lelke által, az Ő hatalmába kerül, akkortól kezdve nemcsak más lesz, hanem teljes lesz az élete.
Mivel immár Krisztusa van, teljes lesz az öröme.
Ilyenkor a legfontosabb mondanivalója az lesz, amivel csordultig van a szíve.
Ettől kezdve igyekszik hasznára lenni a közösségének.
Feltétlenül igyekszik valamilyen módon átadni a megismert hitigazságokat.
Ezután már az Ő teljességéből merít és él.

Akinek a szíve megnyílik az Úr Jézus előtt, ott a Szentlélek által új élet fakad és elkezdődhet a legszebb és legáldottabb élet.
Boldog ember az, aki ma meghallja az Úr Jézus Krisztus hívását és vállalja,  hogy Őt igazán megismeri, életét neki szenteli és eltökélt határozottsággal végig követi.
Adja meg az Úr, hogy mi ilyen boldog gyermekei lehessünk Istennek.

 

 

***

..........................................................................................

2024. július 7.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 5.

(Hamis tanítók tanításainak elfogadása)

(Olvasmány: 2Korinthus 11,4: 13-15)

• „Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek." 2Korinthus 11,4
• „Az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz." 2Kor 11,13-15

Pál apostol Korinthusban elvégezte áldott küldetését.  Hirdette az igét, egybegyűjtötte és megalapította a gyülekezetet,  táplálta, gondozta, őrízte, védte őket.

Az Úr Jézus Krisztus élő evangéliuma hatására, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött, de ezzel még nem lettek tökéletesek. Már eddig is láthattuk, hogy súlyos problémák adódtak a gyülekezetben:

1.                  Megjelent a széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás. Ez méltatlan volt.

2.                  Megtűrték és nem orvosolták az erkölcsi kicsapongást. Ez botrányos volt.

3.                  Támadás történt Pál apostol ellen, mivel kétségbevonták apostolságát. Ez fájdalmas volt.

4.                  Súlyos visszaélés történt a lelki ajándékokkal. Ez felháborító volt.

5.                  Most pedig azt látjuk, hogy hamis tanítók jelentek meg a gyülekezetben. Ez tragikus volt.

Amikor mi az egyházban hasonló torzulásoknak vagyunk tanúi, hogyan reagálunk?

Lehet, hogy csak passzív elszenvedői vagyunk, de miként Pál apostol, mi is lelki fájdalomként éljük meg.

***

Amit láttuk a korinthusi gyülekezetben egyszerre csak hamis tanítók, rosszindulatú álapostolok jelentek meg, és ezeket nemcsak megtűrték, nemcsak szót kaphattak, taníthattak, de be is épülhettek a gyülekezetbe.

Hamarosan ezek a veszélyes emberek át is vették az irányítást. Volt tehát gond bőven Korinthusban!

Ezek más tanítást képviseltek, más Jézusról beszéltek, más evangéliumot, eretnek tévelygéseket hirdettek.

Az alapprobléma az volt, hogy a gyülekezet vagy nem érzékelte, vagy leértékelte a veszélyt.

Hogyan is reagáltak a hamis tanítókra, ebben a helyzetben?

Voltak, akik kritikátlanul tudomásul vették és megtűrték őket.

Voltak, akik ellenőrzés nélkül elfogadták a tévtanitásokat és jóváhagyták ezeket.

Voltak, akik azonosultak a tévtanítókkal, sőt támogatták, segítették őket.

De voltak olyanok is, akik leleplezték a hamisságot, figyelmeztettek a veszélyre, sőt harcoltak is ellene.

Valószínűleg ők voltak kisebbségben.  Lehetséges, hogy rövid úton el is távolították, kizárták őket a közösségből.

Pál apostol nem tűrhette és nem engedhette meg a hamisságot. Ő tisztában volt azzal, hogy az igazi evangélium megment (üdvözít), a meghamisított evangélium viszont a kárhozatba taszít. Ezért sürgősen rendet kellett tennie!

***

Tudjuk, hogy a tévtanításnál nincs veszedelmesebb, mert a valódi köntös látszata mögött sötét erők hamis tanítása burjánzik. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a tájékozatlanság miatt sokan nem látják mi a különbség az eredeti és a hamisítvány között. A tévelygőkkel lehetetlen a közös nevező vállalása.

A hívő keresztyének mivel jól ismerik az Igét: „Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21) és észlelik a veszélyt, az ördög alattomos csalásait, kísértéseit, ezért nem barátkoznak az ellenséggel soha.

Nem hisznek a behízelgő hamis ígéreteknek, ezért nem esnek áldozatul a vallásos csalók megtévesztő hamis tanításának, sőt leleplezik ezeket, mert felismerik a jeleket.

A hamis tanítók más Jézusról tudnak, más lelket képviselnek és határozottan más evangéliumot hirdetnek.

Ezek az emberek, bár magukat előszeretettel az igazi keresztyénség képviselőinek tartják, mégis félrevezetik hallgatóikat.

 

Árulkodó, hogy tanításuk döntő része különbözik a Szent Biblia egyetemes tanításától.

Erőszakosak, tagjaikat rendszerint szembefordítják saját gyülekezetükkel, sokszor még családjukkal is.

Kevésnek találják a Szentírást és az Úr Jézus Krisztus váltságát és sajátos tanaikkal ("szent" könyveikkel) egészítik ki.

A Bibliának egy-egy kiragadott részletét túlhangsúlyozzák, melyre tanaikat saját szájíz szerint fölépítik.

Jellemző, hogy Krisztus mellett, vagy helyett, más tanítókat is szinte szolgai tisztelettel követnek. (szektavezérek)

Általában azt tanítják, hogy csak ők az igazi hívők, hogy csak náluk van az igazság, és csak az ő híveik üdvözülhetnek.

Ezzel tökéletesen megfertőzik és meg is félemlítik áldozatukat.

Az Úr Jézus Krisztus így figyelmeztet: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok." Máté 7,15

***

Mindig voltak hamis próféták, akik megpróbálták a Krisztus örök evangéliumának tekintélyét

megtévesztő, fonák tanításukkal kikezdeni, aláásni, csorbítani, megrontani.

Azért támadják a Szentírást, mert Isten Igéje az abszolút igazság kősziklájára épült, Aki személyesen az Úr Jézus Krisztus.

 

Megállapíthatjuk, hogy világunkból a hamis tanítás nem halt ki.

A hamis tanítók nem fogytak el, és ártó természetük sem változott meg.

Úgy tudjuk, hogy még egyetlen hamis próféta sem vallotta be, hogy ő tévtanító.

Úgy tudjuk, hogy még egyetlen hamis próféta sem kért bocsánatot azért, hogy férevezetett lelkeket.

 

A hamispróféták által képviselt más evangélium nem mindenkinek tűnik fel, mivel használják a Biblikus fogalmakat, csak éppen más jelentéssel, tartalommal ruházzák fel.

Ami más, az nem ugyanaz, bár lehet, hogy a megszólalásig hasonló, de éppen ez benne a csalás, ez teszi roppant veszélyessé.

A kristály tisztának látszó víz nem biztos, hogy iható. Az ehetőnek tűnő gyümölcs nem biztos, hogy egészséges.

A hamis tanító más evangéliuma azért megtévesztő, mert megszólalásig hasonlít az eredetire.

Az ördög jó minőségű hamisítvánnyal akar célt érni. Nem a bizonytalanra épít, ezért egyre rafináltabban tökéletesíti módszerét.

A hamis tanító annál veszélyesebb, minél inkább ügyel a részletekre és minél alaposabban kozmetikázza termékét.

A becsempészett mérget kitűnően álcázza, sőt gyógyszerként tünteti fel.

***

Ők ma is más Jézusról tudnak, más lelket vesznek, és határozottan más, megtévesztő evangéliumot hirdetnek.

Megszámlálhatatlanul sok hamis tanítás van korunkban, az egyik ilyen például az un. reformált evangélium.

Az Úr Jézus Krisztus élő, életmentő, éltető evangéliuma, mint egyetlen örök igazság,

soha nem szorul reformálásra, soha nem szorul korrekcióra.

NINCS REFORMÁLT EVANGÉLIUM! Aki ma reformált evangéliumról beszél, az idegen tudományt tanít.

Aki a Krisztus beszédét próbálja megreformálni, felhigítani, vagy átértelmezve a korszellem elvárásaihoz igazítani,

az bizony igehamisító, vagyis más evangéliumot hirdet, ezért eretnek és veszélyes tévelygő.  Meneküljünk tőle!

***

Azt mondtuk, hogy a korinthusi gyülekezetben megjelentek ezek a tévtanítók, akik álapostolok voltak.

Megállapítottuk, hogy minden korban bőven akadtak vallásos szélhámosok, félrevezetők és tévelygők.

Nehogy azt gondoljuk, hogy ők kispályás csalók,

ők a lelki átverésnek szakképzett, profi mesterei.

A hamisítás minden hájjal megkent ügynökei.

Ők a félrevezetés elismert szakértői.

A fortélyosság megszállott képviselői.

A léprecsalás, tőrbeejtés szakavatott ismerői,

és az álcázás, titkolózás, ködösítés művészei.

„Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát."

Ők az áltudományosság doktorai.

A megtévesztés ügybuzgó élharcosai.

Az elvtelen alkalmazkodás bajnokai.

Az engedékenység, a lazaság, a keverés és összemosás fáradhatatlan elöljárói.

 

Káros és romboló működésük így összegezhető:

Rosszindulatból jelesek. Ravaszságból kitűnőek, Képmutatásból utolérhetetlenek,

Önteltségből, hiúságból, arroganciából felülmúlhatatlanok.

***

Ezek a veszélyes tévelygők nem szoktak fél munkát végezni.

Azoknak, akiket behálóztak, nincs sok esélyük.

Jellemző, hogy áldozatukat mindig elhitetik, félrevezetik, átverik, becsapják.

Nincs lelkiismeretük. Könyörtelenek. Ők zsigerből bárkit elárulnak és gondolkodás nélkül bárkit hátba támadnak.

Ők felelősségre vonhatatlanok, képesek mindent másokra hárítani.

A legnagyobb természetességgel, bármikor cserbenhagyják áldozatukat.

***

Veszélyes korban élünk és folyamatosan VESZÉLYBEN is vagyunk. Mivel a Krisztusba vetett hitünk miatt mi is célpontok vagyunk, ezért számolnunk kell azzal, hogy az ellenség mindig támadásra kész.

Legyünk résen, mert a farkasok kíméletlenek! A tapasztalat azt mondatja velünk, hogy

BÁRMIKOR, BÁRHOL, BÁRMILYEN ürüggyel, BÁRMILYEN eszközzel meg fognak támadni!

Ezt eddig még minden Krisztusban hívő ember tapasztalta!

Pál apostol így figyelmeztet: „Ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat." (Apostolok Csel 20,29)

Az Úr Jézus mondja: „A farkas elragadja, és elszéleszti a juhokat." (János 10,12)

De Ő Jó Pásztor, csak Ő védhet meg!

***

Láthatjuk, hogy a hamis próféták életveszélyesek.

Mindig résen kell lennünk. A HITFIGYELEM és a HITFEGYELEM meg nem lankadhat soha.

 

Adjon az Úr erőt, hogy ebben a kegyetlen világban, tudjunk vigyázva helytállni, mindent megvizsgálni, hitben maradni és megállni.

Imádkozzunk, hogy Isten mentsen meg a veszélyes szélhámos emberektől.

Tegyük meg, amit megtehetünk. Elővigyázatosan óvakodnunk kell tőlük. Térjünk ki és kerüljük őket.

Számunkra kötelező a kellő és biztonságos távolságtartás, ha lehet ne vitatkozzunk velük, de meg kell tudni védenünk hitigazságainkat.  „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk." (Zsidók 10,23)

Semmilyen közösségünk nem lehet velük, mert őket egészen más mozgatja, más motiválja, más erőket szolgálnak ki elvtelenül és gerinctelenül, melyhez nekünk nem lehet semmi közünk.

A veszélyek között mindig meneküljünk az Úrhoz.

Tőle kérjünk védelmet, megoldást, lelki nyugalmat, lelki békességet.

Kérjünk védelmet, hogy soha senki és semmi meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, élő, szoros és szerves kapcsolatunkat.

Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen, ne keserítsen meg és ne blokkoljon minket szent küldetésünkben. Soha senki és semmi el ne szakítson minket a mi áldott Megváltónktól, az Úr Jézus Krisztustól.   Ámen!

 

***

..........................................................................................

2024. június 30.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 4.

(Visszaélés a kegyelmi ajándékokkal )

(Olvasmány: 1Korinthus 14, 20-23: 33   1Korinthus 13, 8-10)

• 14, 20  Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. 21A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr. 22Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. 23Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
• 14, 33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.
• 13, 8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes."

 

 

Pál apostol Korinthusban elvégezte az áldott küldetést.
Hirdette az igét,
egybegyűjtötte és megalapította a gyülekezetet,
táplálta, gondozta, őrízte, védte őket.
Az Úr Jézus Krisztus élő evangéliuma hatására, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött, de ezzel még nem lettek tökéletesek. Már eddig is láthattuk a súlyos problémákat a gyülekezetben:

·         Jelen volt a megosztottság, széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás. Ez méltatlan volt.

·         Megtűrték és nem orvosolták az erkölcsi kicsapongást. Ez botrányos volt.

·         Támadás az apostol ellen. Ez fájdalmas volt. Visszaélés a lelki ajándékokkal. Ez felháborító volt.

 

Az Anyaszentegyháznak Krisztustól kapott lelki hatalma van, és ezt a felhatalmazást lelki módon az Ő nevében kell gyakorolni.  A kegyelmi ajándékokat Isten szuverén döntése és akarata alapján az Anyaszentegyház újjászületett tagjai kapják szolgálat céljára

"Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint SZOLGÁLUNK is." (Róma 12:6)

Kegyelmi ajándékok csoportosítása: (Róma 12;  1Korinthus 12;  1Korinthus 14;  Efezus 4).

I.  Az Ige hirdetése   II. Tanítás  III. Kormányzás  IV. Könyörületesség gyakorlás V.  Jelajándékok

 

A Szent Biblia az alábbi lelki ajándékokat sorolja fel:  (Apostolok, próféták, evangélisták,  nyelvek nemei, csodatevő erők. Bölcsesség beszéde, ismeret igéje, hithűség, lelkek megkülönböztetése.  Pásztorok, elöljárók, egyházkormányzók, püspökök, presbiterek.  Sáfárok, szolgálók, gyógyítók, gyámolítók, buzdítók, adakozók, könyörülők.)

„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy SZOLGÁLJATOK azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." (1Péter 4,10-11)

***

A jelajándékok között  meg volt említve a nyelvek nemei, csodatevő erők, gyógyítások.

A nyelvekenszólás helytelen gyakorlata botrányos volt Korinthusban. Visszaéltek vele, ezt tették az első helyre, és bibliátlanul gyakorolták.
Ez a probléma, az értelmetlen beszéd, önkívületi állapot, extázis a pogányságban is megtalálható volt.
Mivel nem helyesen, biblikusan, világosan, érthetően, építően használták, így sokakat megtévesztettek.

„Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is."(Máté 24,24)

 

Napjainkban igen sok hamis tanító szektavezér működik. Minden további nélkül visszaélnek a Bibliával, így a kegyelmi ajándékokkal is. Tudjuk, hogy a nyelvekenszólás pünkösdkor érthető, építő hitre segítő beszéd volt.  Korinthusban visszaéltek vele, úgy és olyan célra használták, ami nem egyezett a Bibliával. Ez a megtévesztés ma is világosan felismerhető a különböző szekták, elsősorban, a karizmatikus mozgalomban, pünkösdizmus képviselőinek hozzáállásában, viselkedésében, tanításában.

 

Egy leírás így számol be erről:

• „Ilyen karizmatikus csoport például a Hit Gyülekezete, ahol szinte sokkolják, fanatizálják híveiket. Siker evangéliumot hirdetnek. Hisznek a szellemkeresztségben. Bibliaellenesen nyelveken szólnak. Nyelveken szólva ördögöket űznek. Ez a NYELVEKEN SZÓLÁS nem felel meg a bibliai normáknak, attól idegen, olyan misztikus jelenség, mely a pogány vallásokban lelhető fel. Ha üzenetet közvetít, az nem Istentől való, mivel a nyelveken szólás Istenhez szóló beszéd és nem emberekhez szóló beszéd (1Kor. 14,2 ).   Prófétikus látomásokban hisznek, gyógyítanak, kézrátételekkel adják tovább a "Szellemet".  Gyakorolják pl. a torontói áldásnak nevezett gyülekezeti nevetést. Összejöveteleiken előszeretettel használják a rock zenei elemeket, amely így inkább egy Show műsorhoz hasonlit. A Szent Biblia világosan tanítja: „Legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni."

 

***

Egy református hittankönyben így írnak erről a problémáról:

• „A pünkösdista és karizmatikus mozgalom képviselőivel ne keressük a találkozást, mivel ott hamis lélek munkálkodik.
• Az erőtelen keresztény testvéreink hamar áldozatul eshetnek e hamis lélek gyötrésének. Ne nyisson senki ajtót az extázis előtt. Példának mondjuk el - amit magunk is láttunk -, hogy egy pünkösdista összejövetelen a „lélekkereszteltek" a padlóra zuhannak, s hamarosan görcsbe merevedett testek borítják a padlót, az emberek eszméletlenül esnek el, s lesznek áldozatok.
• Egy ilyen veszélyes, hamis közösség a Hit-gyülekezete napjainkban. Ez a karizmatikus mozgalom ál-ébredést képvisel, melyben a hamis lelkek munkálkodnak. Ez a nyelveken szóló mozgalom gyökeréig romlott fa, mert ők akarják a világot megváltoztatni - miként a világ is így gondolkodik-, s azt „megoldottnak" nem Krisztus golgotai áldozatában látják.
• A nyelveken szólást sokan azzal az Igével indokolják, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz", de némelyek elfelejtik, hogy az ugyanaz nem jelenti az ugyanazon módon való munkálkodást (Zsidók 13,8).
• Sokkal inkább megáll az, hogy a nyelveken szólás az apostoli időkre adatott, s miután betöltötte feladatát, megszűnt.  Erről szólt Pál apostol is: „a nyelvek megszűnnek" (1Kor. 13,8).
• Ez a jelajándék a zsidóknak adatott, akik jeleket kértek! (I. Kor. 14,21. 1,22. Mt. 12,34-38. 16,1. Jn. 4,48).
• Pál apostol későbbi leveleiben sincs már szó a nyelveken szólásról és az apostolok többi levelei sem tesznek említést erről a problémáról, amely teljesen háttérbe szorult.
• Sőt az egyházatyák feljegyzéseiben sem találunk utalást, hogy a nyelveken szólás szerepelt volna a gyülekezetek gyakorlatában. Ezért okoznak mindig zavart és szakadást a nyelveken szóló mozgalmak az egyháztörténelem- folyamán, mint a rajongás lelkének közösségei."  (Református hittankönyv)

 

Pál apostol, rendet tett Korinthusban ezen a téren is. „Azt fogják hinni, hogy őrjöngtök!"  „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene!"

 

Az Úr Jézus így figyelmeztet a veszélyre: "Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a Te nevedben űztünk-e ördögöket és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők." Máté 7,22-23

 

Soha ne fogadjuk el és ne kövessük a korunk hamis prófétáinak megtévesztő tanításait.
Soha ne azonosuljunk a kontroll nélküli, -fék nélküli- érzelmi rajongó keresztyénséggel.
Soha ne hallgassunk a vallásos hitetőkre, akik látványos, show műsorhoz hasonló „rock-oltárok" előtt zenés-szórakoztató alkalmakat tartanak.
Tanítani kell, nem szórakoztatni!!!
Tudjuk, hogy sokan jól érzik magunkat ott, ahol ez a világi stílus van a középpontban. Ma már ez a menő.
Pedig ezeken a világias csatornákon beáramlik az istentelen világ szennyes kínálata is,
a maga megbotránkoztató stílusával, világi módszereivel, zajos zűrzavarával, zenebonájával,
érzelmi kitöréseivel, rajongó, kontroll nélküli önfeledt tobzódásával.

 

Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden hamis próféta feltett szándéka nem más, mint befolyásolni, megtéveszteni a tudatlan és vigyázatlan kereső embereket, vagy éppen a hívőket elbizonytalanítani, köztük meghasonlást támasztani, közéjük éket verni, de mindenképpen letéríteni őket az üdvözítő által elkészített keskeny útról.
Mindez sajnos kőkemény valóság!
A Sátán fortélyos és félrevezető természetével, és mérges marásával így akarja tönkre tenni mindazt, ami szent.
Fontos tudni, hogy a Kísértő az Anyaszentegyházban különösen is a dogmatikát, a tiszta hitvédelmi rendszert utálja, ezért támadja minden eszközzel.
Legfőbb törekvése megszüntetni a hitvallásokat, átlépni a felekezeti határokat.
Feloldani és eltörölni a felekezeti különbségeket (Ez az ökumenikus mozgalom legfőbb törekvése).
Így teszi totálisan kiszolgáltatottá a hitvédelmet.
Sajnos így vált napjainkra oly tragikusan megosztottá, ugyanakkor a hitetlenek felé toleránssá,
értékeit feladva vallás-semlegessé a keresztyén világ nagy része.

Ne engedjük, hogy minket is befolyásoljanak.  Nehogy elvtelen engedményeket tegyünk.

Világos, hogy a meghasonlott, semleges, színtelen, gerinctelen, langyos keresztyénségnek NINCS JÖVŐJE.

Csak sajnálhatjuk azokat, akiket megtévesztettek, akik ilyen helyeken érzik jól magukat.
Szomorú látni, ahogy félrevezetik és kihasználják ezeket a becsapott embereket.
Keresztyén kötelességünk, hogy segítsünk, ha lehet, tegyük meg a tőlünk telhetőt, ha egyáltalán meghallgatnak minket, és elfogadnak egy-egy tájékoztató felvilágosító lelki irodalmat.
Kötelességünk felvenni a harcot minden hamisság ellen félelem nélkül, mert „nagyobb az, AKI BENNÜNK VAN, MINT AZ, AKI-E VILÁGBAN VAN!" (1Jn. 4,4).
A Szent Biblia szerint különbség van azok között, akik elestek, és azok között, akik már az Úrtól elszakadtak:
A tévelygő, megtévesztett embertársainknak is van bocsánat, ha megtérnek az Úrhoz, az egészséges, és tiszta tanitáshoz.
„Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől..., ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson bennünket minden hamisságtól?" (1János 1,7-9).

 

„Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz." (2Korinthus 13,11)

 

 

***

..........................................................................................

2024. június 23.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Problémák Korinthusban 3.

(Támadás az apostol ellen )

(Olvasmány: 1Korinthus 9, 1-3:    2Korinthus 10, 10-10)

• 1Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. (vádolnak)
• 2Kor 10,10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas (Gyatra, silány).
• „Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!" (2Korinthus 11, 11)

***

Azzal, hogy Korinthusban ebben a fertőzött nagyvárosban is megjelent az Úr Jézus örömhíre, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött, de ezzel még nem lettek tökéletesek. Már eddig is láthattuk a súlyos problémákat a gyülekezetben:

·         Jelen volt a megosztottság, széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás. Ez méltatlan volt.

·         Megtűrték és nem orvosolták az erkölcsi kicsapongást. Ez botrányos volt.

És most kétségbevonták Pál apostolságát. Kijelentették, hogy nem szereti őket. Ez enyhén szólva, nem volt valami hízelgő. Éppen úgy, mint korinthusban, mindig voltak a gyülekezetekben: zavartkeltők, hangadók, rosszindulatú emberek. Ők azok, akik uralkodni, diktálni akartak és tudatosan meghasonlást gerjesztettek.

Pál apostol tisztában volt ezekkel a veszélyekkel, hisz éppen Ő írja egy helyen: „...közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat (fonák dolgokat) beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat." (Apostolok Cselekedetei 20,30)

Mi történt itt és mi volt a vád Pál apostollal szemben?

A hangadók kijelentették, hogy nem szereti őket.  „Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!" (2Korinthus 11, 11)  Ezek a hangulatkeltők kétségbevonták apostolságát, és ezzel lejáratták őt. Nem vagyok apostol? (1Korinthus 9,1)

Leértékelték a munkáját, szolgálatát, sőt generálták, szították a feszültséget. Megkérdőjeleztek szinte mindent, amit az apostol képviselt. Miért?  Lehet, hogy sértődésből, írigységből, érdekből, vagy szimpla rosszindulatból?

Ebben a hangulatkeltésben sajnos partnerek voltak és asszisztáltak a gyülekezet tagjai közül is.

Nem léptek fel ellenük, eltűrték, és nem orvosolták a kialakult feszültséget.  Talán túl naívak voltak, befolyásolhatók, elővigyázatlanok voltak? Mindenesetre hagyták magukat megtéveszteni, sodortatni.

Úgy tűnik, hogy nem fogadták be teljesen a krisztusi tanítást, az alázatot, a szelídséget, és nem értékelték, nem becsülték eléggé az apostol által képviselt hittisztaságot, a fegyelmet, a szép rendet.

Ez tulajdonképen támadás volt az apostol ellen.  Tudjuk, hogy támadásokban már eddig is bőven volt része. Volt amikor a zsinagógában a zsidók támadtak rá, volt amikor a pogány hatóság emberei, volt amikor az utcai csőcselék, és most a saját gyülekezetének tagjai (lelki testvérei). MELYIK FÁJT NEKI A LEGJOBBAN?

Pál apostol kénytelen volt védekezni. Tulajdonképen itt védekezik a legelszántabban.  Minden jogalapja megvolt erre, hisz Ő alapította a gyülekezetet. (Lelki atyjuk volt.) Nem maradhatott néma.  Megteszi a tőle telhetőt. Határozottan kikéri magának a gyanúsítgatást.  Elszántan védi az igazát.  Védekezése jogos, helyénvaló, biblikus, igeszerű, őszinte, ugyanakkor visszafogott, józan és mértéktartó.  Ezt tanulta az Úr Jézustól, a Megváltójától is. Következetesen aszerint járt el.

Emlékeztette őket, hogy Ő az alapító.   Felemlegette a kezdeti elszántságukat,  a hűségüket. Szembesítette őket az igaztalan vádakkal, és a hálátlansággal.  Elhallgattatta a lázítókat.  Az apostol nemes hozzáállással érvel, cáfol, igazol, meggyőz, belátásra késztet. Elhordozza, elviseli, elszenvedi őket és tud megbocsátani. Ugyanakkor bizonyítja hűségét, szeretetét, elkötelezettségét irántuk. Helyesen kezelte a problémát.  KRISZTUSI MÓDON JÁR EL.

***

Mire tanít minket ez a mai Ige?

Nekünk is fel kell készülnünk, minden eshetőségre, a lehúzó, destruktív erők támadásaira.

Ne engedjük, hogy minket is befolyásoljanak.  Nehogy elvtelen engedményeket tegyünk. Világos, hogy a meghasonlott, semleges, színtelen, gerinctelen, langyos keresztyénségnek NINCS JÖVŐJE.

Mi nem lehetünk közömbösek, nem tűrhetjük az igaztalanságot. Mi is folyamatos lelki harcban állunk.  Készülnünk kell nekünk arra, hogy hitünk miatt minket is bármikor érhetnek külső és belső támadások.  Az Úr Jézusért a szenvedést is vállalni kell. Ő előre figyelmeztetett minket, hogy hívő életünkre időről-időre viharok zúdulnak! Bármikor kerülhetünk ilyen hitet próbáló lelki „tornádók" borzalmas pusztító szélcsatornáiba.

Mit kell tennünk ilyen helyzetekben? Hogyan kell reagálnunk?  CSAKIS KRISZTUSI MÓDON! Hitünk kötelez.

Tudjuk, hogy a szenvedések, üldöztetések bizony erősen fékezhetik futásunkat, megtörhetik lendületünket. Ismerjük azt, amikor fizikailag kell szenvedni, de mi tudjuk, hogy a lelki fájdalmak sokkal ÉRZÉKENYEBBEK, MÉLYEBB SEBET MARNAK az emberben. Gondoljunk csak arra, ha igaztalan rágalmak fókuszába kerülünk, vagy amikor váratlan támadások, üldözések vihara, zuhataga szakad ránk.

Az igaztalan vádakkal kapcsolatban Luther Márton mondta: „Gyaláznak engem ellenségeim, hát tegyék, de ha kegyes keresztyének Krisztus Urunkkal együtt dicsérnek, HA CSAK EGYETLEN KERESZTYÉN is hűséges munkásnak tart, már túlontúl gazdagon elnyertem jutalmamat. Amazok nem érdekelnek, nem méltók rá, hogy munkámat értékeljék, ha dicsérnének, annak szívem mélyén fájnia kellene. Gyalázkodásuk a legnagyobb dicséret és tisztesség számomra."

Amikor hívő életünk lelki békéjét, nyugalmát, stabilitását megpróbálják sötét, gonosz ördögi erők kikezdeni, aláásni, megbontani, megtörni. Ilyenkor mindig: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére..." (Zsidók 12,2)

A Szent Bibliából világosan kiderül, hogy a támadásokra jó előre fel kell készülnünk! Nem érhetnek minket váratlanul! Sőt ellenségeinknek azonnal meg kell tapasztalniuk, hogy az Úr Jézus nem hagyott minket fegyvertelenül.  „Hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására." 2Korinthus 10:4

Minden támadást és kísértést csak az élő és ható áldott Igével védhetünk ki, amely az Isten szájából származik. Mi nem használhatunk nemtelen eszközöket. Bármilyen viharos időket is kell megélnünk, mi csakis a Mindenható Isten parancsolatai, intelmei, rendelései, tanácsai szerint járhatunk el. Mi Krisztushoz tartozunk. Ez minket KÖTELEZ!

 

***

 

***

..........................................................................................

2024. június 16.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 2.

(tisztátalanság, erkölcsi fertő)

(Olvasmány: 1Korinthus 4, 19-21:   5, 1-3, : 5,11-13   )

• 4, 19 Ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, és megismerkedem majd ezekkel a felfuvalkodottakkal, de nem a beszédükkel, hanem az erejükkel. 20Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. 21Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
• 5, 1Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. 3Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett.
• 11 Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! 12Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?   13A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!

***

Mi már tudjuk, hogy a Krisztus evangéliuma ebben a sötét világban világosságot gyújt és gátat szab a bűn áradásának. Azzal, hogy Korinthusban is megjelent az Úr Jézus örömhíre, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött. Átvette az uralmat a mennyei értékek sora, így jelent meg az szívekben: a hit, szeretet, józanság, mértékletesség. Az evangélium által a megváltozott életekben meghatározó lett az, ami addig nem volt: a tisztaság, az erkölcsösség, a szentség.

De tudjuk, hogy ezzel nem mindenki volt így. Mindig voltak hitben komolytalanok, akik nem is akartak megváltozni. Ötvözni próbálták a hitet a gonosz szokásokkal.

Bepillantottunk a korinthusi gyülekezet életébe, mely igen elszomorító, sőt elképesztő, felháborító képet mutatott.

Tudjuk, hogy Korinthus hírhedt, bűnökkel fertőzött, kicsapongó, erkölcsileg a legzűlöttebb hely volt. A romlás melegágya volt, ahol undorító szexuális szokások, elképesztő erkölcsi fertő uralkodott.

Sajnos szomorúan tapasztaljuk, hogy ez a korinthusi probléma, ma már mindenütt az egész földön jelen van. Az a helyzet, hogy egyre mélyebbre süllyed az emberiség a maga ásta erkölcstelenség vermében.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a testiség, a paráznaság, a pornográfia elárasztotta világunkat, és szinte minden forrásból árad ránk a szenny. Korunk embere (kevés kivétellel) annyira fertőzött már, hogy a szabad szexualitást tartja természetesnek!  Sajnos, itt is a sátán nyílt vadászterületével állunk szemben, aki alattomosan felhasználva az irodalom, a film, az internet világát, az emberiség túlnyomó részét már szerencsétlen koldussá tette.

Jó tudnunk, hogy a „Ne paráználkodj!" parancsolat sincs felfüggesztve, és nem is lesz soha!

Az Úr Jézus több helyen is komolyan rávilágít a paráznaság bűnére. „Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében." Máté 5,28

„Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát." 1Korint 6,9-10

Tudjuk, hogy miután Pál apostol elhagyta Korinthust, lélekben nem szakadt el tőlük" ...testben távol vagyok, de lélekben jelen." Ott maradt a szíve! Most is világosan látszik, hogy szívén viseli őket és továbbra is törődik velük. Menti a menthetőt. Szinte lelki tűzoltást végez, mert nem léptek fel a nyilvánvaló bűnnel szemben, sőt megtűrték azt.

„Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek. El kellett volna távolítani magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. Ne tartsatok kapcsolatot vele. Az ilyennel még együtt se egyetek! Távolítsátok el az ilyet!

Pál apostol, mint Isten követe igyekezett nemcsak nevén nevezni, hanem orvosolni a problémákat és megbüntetni a felelősöket. Szolgálatának meg is lett az eredménye, volt hatása, foganatja. Korinthusban helyes korrekciók történtek és jó irányba fordultak a dolgok. A gyülekezet felelős vezetői elfogadták az apostoli intést, belátták és beismerték tévedésüket, és cselekedtek is. Bűnbánatot tartottak, megbánták és megtagadták bűneiket és helyreállították a szép rendet maguk között.

Látjuk, hogy Pál apostol leveleiben féltő szeretettel, ugyanakkor határozottan intézkedik. De ennél sokkal többet is tesz, még mélyebbre ás, amikor csodálatos atyai gondoskodással tanítja őket, (gondoljunk csak a Szeretet Himnuszára), de többek között arról is komoly tanítást ad, hogy a Krisztus követője nem élhet akárhogy, hisz a SZENTLÉLEK TEMPLOMA lett.

„Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek?" (1Korinthus 6,19)

Hogyan és miért lehetséges az, hogy az áldott Isten élő Igéje az egyszerű hívő embert templomnak nevezi? A templomról úgy általában mindenkinek megvan a véleménye. Ezeket ismerjük is: hogy miért járnak, vagy miért nem járnak oda.

A jeruzsálemi templom viszont egyedi és páratlan volt. Tudjuk, hogy az Isten jelenlétének a helye, az imádság háza volt. Jellemzője a mindennapi áldozat, az igehirdetés, a tisztaság, a szentség, az áhítat volt. Oda tilos volt idegennek a bemenetel.

A korinthusiaknak ezután tudniuk kellett, hogy Isten a hívő embert templomnak tervezte, hisz azért adta egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust, hogy Ő lehessen életük alapja és Ura.

A mi életünk is csak attól lehet a Szentlélek templomává, Isten lakóhelyévé, ha őszintén befogadjuk Őt a szívünkbe. Tudjuk, hogy amit az Úr, Lelke által megtisztított és megszentelt, az TISZTA, és többé nem vágyik vissza a tisztátalanságba! Mi, akik hiszünk megkaptuk a FELMENTŐ kegyelmes ítéletet: „Én se ítéllek el, eredj el és többé ne vétkezzél." (János 8,11)

Aki valóban a Szentlélek temploma lett, attól kezdve élete igehirdetéssé is válik, mert az Úr Igéjét szólja a szája és hirdeti az élete. Ugyanakkor ott van a hálaáldozat is a szívében, a Krisztustól kapott szabadságért a bűnbocsánatért! Akinek az élete Istennek szentelt hely, a tisztaság és az áhítat helye lett, az becsülje meg ezt a kegyelmet,   őrizze meg tisztán és ne rombolja tovább Isten drága ajándékát, se szenvedéllyel, se tékozlással,- semmivel!

(Kálvin János mondta: „Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk.")

JÓL VIGYÁZZUNK HOGYAN ÉLÜNK:  „Aki Isten templomát, megrontja: megrontja azt az Isten, mert az Isten temploma szent és ez a templom ti vagytok!" (1Korinthus 3,16)

Nekünk, ma élő keresztyéneknek az a küldetésünk, hogy megismertessük kortársainkkal az élő, feltámadott Jézus Krisztust. Az a küldetésünk, hogy mint az igazi templom, életünk határozottan, egyértelműen és hitelesen a Megváltó Jézus Krisztus személyére, jelenlétére, szentségére mutasson. Tulajdonképpen ezért születtünk, ezért élünk még, ezért születtünk újjá, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez az életünk értelme. Kövessük mindenkor hűségesen és engedelmes szívvel Istenünk akaratát, hogy mint a Szentlélek templomai, Őt képviselve betölthessük nemes és szent küldetésünket. Nincs is ennél gyönyörűbb és áldottabb feladat!  „Hirdessétek Annak HATALMAS DOLGAIT, aki a sötétségből az Ő CSODÁLATOS világosságára hívott el titeket." (1Péter 2,9)

 

 

***

..........................................................................................

2024. június 9  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 1.

(megosztottság, széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás)

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,18-22)

• 22 Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. 23Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt.  24Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. 25Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. 26Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. 27Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. 28Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

 

Tudjuk, hogy miután Pál apostol elhagyta Korinthust, de lélekben nem szakadt el tőlük. Ott maradt a szíve! A hozzájuk írt pásztori leveleiben világosan látszik, hogy szívén viseli őket és továbbra is törődik velük.

Eközben Pál apostol lelki testvérei Akvila és Priszcilla Efezus városában, találkoznak Apollóssal.

Apollósról tudjuk, hogy alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és a Szentírásokban jártas ember volt.  Ő már tanítást kapott az Úr Jézus útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Ő bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját, különösen is az Úr Jézus missziós parancsát, a keresztségről. Ők adtak ajánlólevelet a korinthusi hívőknek, hogy fogadják be Őt.

Pál apostol róluk a legnagyobb megbecsüléssel ír: „Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, akik nekem munkatársaim Krisztus Jézusban. Akik az én életemért a saját nyakukat tették le; akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is." (Róma 16,3-4)

APOLLÓS tehát nem akárki volt. Hatalmas tudás, rendkívüli tehetség, pallérozott elme, kiváló szónok, fiatalon is tekintélyes, aki bátran lépett fel a hitünk védelmében. Ugyanakkor szerény és alázatos volt. Csupa nemes tulajdonság. Ő áldott eszköz volt az Úr kezében.

Példa lehet számunkra, ahogy Akvila és Priszcilla bátran megosztják a tudós igehírdetővel a kristálytiszta hitigazságokat.

Példa lehet, ahogy Apollós, a tekintélyes tanító készséggel elfogadja az egyszerű gyülekezeti tagoktól a testvéri tanítást.

A korinthusi frissen alakult gyülekezetben voltak problémák bőven. Erről szól az apostol leveleiben.

Ő tisztában volt a gyülekezeti nehézségekkel, az ottani legkomolyabb problémával is, amikor kiderül, hogy a gyülekezetben méltatlan: MEGOSZTOTTSÁG, SZÉTHÚZÁS, VISZÁLYKODÁS, PÁRTOSKODÁS, IRÍGYSÉG, SZAKADÁS van.

Hogy történhetett meg ez? Úgy, hogy levették szemüket az Úr Jézusról és csak az emberekre néztek. Az igehirdető személye, tehetsége, tudása, egyénisége fontosabb lett számukra. Nyilvánvalóan nem Apollós okozott zavart, feszültséget, pártoskodást a gyülekezetben, hanem az ottani komolytalan hívők, akik saját maguknak kerestek tanítókat.

1Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. 13Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (1Kor 1, 11-13)

 

3„..még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: „Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e? 5Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. 6Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. 7Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. (1Kor 3, 3-7)

Világosan megérthetjük, hogy Krisztus dicsőségét soha senki nem homályosíthatja el. SENKI SOHA: se Pál apostol, se Kéfás, se Apollós, se Akvila, se Priszcilla, se Szilás, se Timótheus, se Barnabás, se Lukács.

Mert az egyházban csak szolgák vannak, nincsenek pótolhatatlanok személyek, tekintélyek. Itt csak az egyház Ura, az Úr Jézus Krisztus PÓTOLHATATLAN. Mi mind elmegyünk, de Ő MARAD! „Az ég és a föld elmúlnak, de az Ő beszédei, soha!"

Érthető, hogy a MEGOSZTOTTSÁGOT, SZÉTHÚZÁST, VISZÁLYKODÁST, PÁRTOSKODÁST, IRÍGYSÉGET, a SZAKADÁSOKAT azonnal orvosolni kellett. Pontosan ezt tette Pál apostol a nekik küldött leveleiben. Ő gyorsan cselekedett, azonnal határozottan és keményen helyretette a dolgokat. Ebben az értelemben Pál apostol tökéletesen elvégezte az Úrtól ráruházott feladatott, a BÉKÉLTETÉS szolgálatát.

Ő a békesség helyes útján lépett fel, azonnal tollat ragad és cselekszik. Abban az éles helyzetben úgy lép fel, ahogy az hívő embertől elvárható: mint a béke e mbere, mint a BÉKESSÉG követe: lecsendesít, helyre tesz, leállítja a hangoskodó zavartkeltőket, elnémítja az acsarkodókat, kiveszi a fegyvert a hangadók kezéből.

Ő, mint Isten követe igyekezett tökéletesen elvégezni a békéltetés szolgálatát, mivel Ő nemcsak ismeri a Békesség Fejedelmét, az Úr Jézus Krisztust, hanem szereti, követi és azt teszi, amit Tőle hallott és tanult.

Pál apostol, engedelmesen szolgálta és helyesen képviselte a Megváltót! Meg is lett az eredménye. Volt hatása, foganatja. Korinthusban helyes korrekciók történtek és jó irányba fordultak a dolgok és helyreállt a jó rend.

MIÉRT? Mert a gyülekezet tagjai a biblikus tanácsot megértették, elfogadták, és belátták és beismerték tévedésüket. Bűnbánatot tartottak és megbánták bűneiket és megbékültek. „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak." (Máté 5,9)  Tudjuk, hogy a nekik címzett mindkét levelet megbecsülték és nagyra értékelték.

Mi is ebben a feszült és zaklatott világban, minden körülmények között a biblikus vezettetést válasszuk, azt kövesük, aszerint éljünk, hogy lehessünk mi is a békesség követei, ott ahol élünk. Isten nem hagy el minket és nem fogunk csalódni.

„Kövessétek mindenki irányában a BÉKESSÉGET és a SZENTSÉGET, amely nélkül senki sem látja meg az Urat."(Zsidók 12,14)

 

 

***

..........................................................................................

2024. június 2. 26. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Pál apostol távozott Korinthusból.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,18-22)

 

• 18Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkhreában, mert fogadalmat tett.
• 19Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal.
• 20Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, 21hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: Visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja. Azután elhajózott Efezusból.
• 22Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába.

Azt látjuk, hogy Pál apostol számára Korinthusban 1,5 év után kritikussá vált a helyzete, mivel az Isten választott népe, a zsidóság ebben a városban is rátámadt és meghurcolták. Ameddig lehetett folytatni kellett ezt a fájdalmas küzdelmet, tűrni kellett a méltatlan megaláztatást. Amig lehetett becsületesen harcolta a nemes harcot.
Tudjuk, hogy Pál apostol mindent Isten vezetése alapján cselekedett. Itt is engedelmeskedik, ebben az éles döntéshelyzetben is bölcsen, helyesen reagál. Tudta, hol a határ. Nem akarta a húrt túlfeszíteni.

A jelek teljesen egyértelműek voltak: lezárult ez az időszak és tovább kellett indulni.
Vannak helyzetek, amikor igenis határozottan lépni kell. Nincs más megoldás. Így történt ez Korinthusban is.
Ehhez bizony tiszta látás, engedelmesség, komoly hit, Isten Igéjére, a Lélek vezettetésére való teljes hagyatkozás, mennyei bölcsesség és erő szükségeltetik.
Már csak napok voltak hátra. Azt a néhány napot, igyekezett helyesen és bölcsen kihasználni. Intézkedni, hisz a gyülekezet életét rendezni kellett és a lelki életfeltételeket biztosítani: a liturgiát, az anyagiakat, a személyi feltételeket egyaránt..
Korinthus nem volt egyszerű eset. Sőt a legbonyolultabb volt.
Nem kétséges, hogy az apostol mindenben Isten dicsőségét és a gyülekezet javát tartotta szem előtt. Milyen szívvel hagyta el Korinthust?
Eltávozott onnan, de nem szakadt el. Ott maradt a szíve! A hozzájuk írt pásztori leveleiben ez ki is domborodik. Világosan látszik, hogy szívén viseli őket és továbbra is törődik velük.

Eljött a nap, amikor el kellett búcsúzni a gyülekezettől. Pál apostollal együtt, Akvila és Priszcilla is távozott. A frissen alakult gyülekezetben voltak komoly hívők, akik szívből ragaszkodtak a tiszta evangéliumhoz és voltak, akik csak felületesen. Így voltak, akadtak problémák bőven.
Erről szól a leveleiben. Ő tisztában volt a gyülekezeti nehézségekkel, a realitásokkal, a veszélyekkel és mindennel, ezért is írja egy helyen: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak." (Apostolok Cselekedetei 20,29)

Sajnos ez megtörtént Korinthusban is. Kik kerekedtek felül?

A hitben komolyak, vagy a komolytalanok?
A megbízható testvérek, vagy a megbízhatatlanok? Nem nehéz kitalálni.
Itt az egyház életének az iránya volt a tét.
Kitűnt, hogy a komolyak kevesebben voltak, és háttérbe szorultak, a megbízhatatlanok száma viszont egyre növekedett.
Elszaporodtak a látszat-vallásosak, a névleges keresztyének, a kételkedők, a hitben bizonytalanok, a felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállású tagok.
Ők botrányosan viselkedtek, mivel magukkal hozták, régi értékrendjüket, és pogány szokásaikat.

Ezzel viszont fellazult, felhígult, lelkileg erodálódott a keresztyén gyülekezet. Úgy gondolták, hogy ötvözni lehet a kettőt, a krisztusit és a pogányt.
Csak átnevezték, átöltöztették új köntösbe, megszelidítették megtöltve (leöntve) egy kis keresztyén mázzal.
Elvtelenül viszonyultak és igazodtak a világiassághoz, átvették a pogány stílust, szokásokat, hagyományokat.

Sajnos napjainkban is tapasztaljuk ezt a súlyos problémát. Korunkban is így vették át a farsangozást és vele a tombolást, szórakozást. Ilyenek még pl: a téltemető, a busójárás, vagy az ősi kelta szokás a halottak napja, a mindenszentek, halloween pogány szertartásai, stb.
Mindez azzal járt, hogy föllazult a rend, az erkölcsi hozzáállás és lelkileg végzetesen lejtőre kerültek. Ez a baj.

Ezek következményeiről, a romlásról, e fájdalmas jelenségekről nyíltan tudósít a két korinthusi levél:

Feszültségek a gyülekezetben: irígykedés, megosztottság, pártoskodás, versengések, szakadások.

Alacsony erkölcsi színvonal: paráznaság, konkrétan a szexuális tisztaság hiánya.

A lelki ajándékokkal való visszaélések sora: extatikus nyelveken szólás, őrjöngéssel keverve.

A pogányság sötét praktikáinak, maradványainak megtűrése a gyülekezetben.

De ott voltak a méltatlan súlyos vádaskodások is, amikor kétségbe vonták Pál apostolságát.

Ugyanakkor veszélyes farkasok, álapostolok, szektás hamis tanítók jelentek meg, és ezeket nemcsak megtűrték, hanem engedték őket beépülni.

Ezek más Jézust, más evangéliumot, eretnek tévelygéseket hírdettek és ezeket a tévtanításokat elfogadták. Volt tehát gond bőven! Többek között így ír erről az apostol:

„Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek."2Kor 11,4
Az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz." 2Kor 11,13-15

Pál apostol nem kis erőfeszítéssel állította helyre a gyülekezeti rendet. Továbbra is lelkiismeretesen törődött velük. Nem volt hiábavaló tehát a fáradozása. Bevégezve az Úrtól kapott küldetését, lelkeket mentett Korinthusban is. Eltávozott ugyan a gyülekezetből, mivel az Úr más területre hívta őt, de lélekben nem szakadt el tőlük. Láthatjuk, hogy valóban velük maradt a szíve, látszik abból is, ahogy a gyülekezeti gondokat, bajokat, problémákat, leveleiben rendre és következetesen orvosolta. Munkájának meg lett a gyümölcse, mivel hűséges pásztorként védelmezte a nyájat, és a helyes útra, a krisztusi életre nevelte őket.

Nem csalódik az, aki mindenre az Úrtól kér és kap erőt. Legyen ilyen az életünk!

 

***

..........................................................................................

2024. május  26. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

RÁTÁMADTAK AZ APOSTOLRA

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,12-17)

 

• 12 Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték,
• 13 és így szóltak: Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
• 14 Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket.
• 15 Ha viszont tanításról, nevekről és a ti törvényetekről vitatkoztok, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni. 16Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. 17Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagógai elöljárót, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel.

 

Azt látjuk, hogy Pál apostol számára Korinthusban 1,5 év után kritikussá vált a helyzete. Azt látjuk, hogy az Isten választott népe, a zsidóság ebben a városban is mereven ellenállt az evangéliumnak, sőt méltatlan módon viselkedtek.

Ha az apostol csupán emberileg állt volna a dolgokhoz, e makacs elutasítás miatt nem látta volna értelmét, hogy ilyen hosszú ideig ott szolgáljon, hisz az Ige szinte lepergett róluk.

Pál apostol az Úrnak engedelmeskedett, amikor megértette, hogy maradnia kell és semmiképen sem állhat le az evangélium hirdetésével. Ott maradt tehát és tanította közöttük Isten igéjét. Ez volt az egyik leghosszabb ideig tartó szolgálata egy adott városban.

A mai igében azt látjuk, hogy amikor a zsidók rátámadnak az apostolra. Feljelentik a római helytartónál, Galliónál, kíméletlenül törvény elé hurcolják és alaptalanul megvádolják.

Csak az Úr tudja, hogy milyen nehéz is áldott lelki építőmunkát végezni ilyen körülmények között, állandó feszültségben és zaklatásban.

Ilyen feszült idegállapotban, hangulatban, folyamatos nyomás, lelki prés alatt.

Még koncentrálni is alig lehet, ilyen stresszes lelkiállapotban, életveszélyes támadások kereszttűzében.

Ilyen körülmények között kellett helytállni az apostolnak a lelki fronton.

Fontos részlet. Talán észre is vettük, hogy panaszkodásról nincs szó az Igében. Nagy tanulság ez nekünk!

Ebben a robbanásig feszült helyzetben honnan van az erő? Honnan-e lelki béke?

Ilyen körülmények között bizony MENNYEI ERŐ szükségeltetik. Itt teljes odaszánás, rendíthetetlen kitartás kell. Erős hit kell. Krisztusi erő kell.

Adja meg nekünk is az Úr, hogy megfutamodás nélkül mi is mindhalálig kitartsunk a lelki fronton. Bátorítson Isten Igéje: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak a lelkét." (2Timótheus 1,7)

Az Igében azt hallottuk, hogy RÁTÁMADTAK az apostolra. Rátámadni emberre általában vadállat szokott.

Van egy sokatmondó igehely, amikor Pál apostol egy helyen így szól:  „Efezusban vadállatokkal küzdöttem." „Efézusban fenevadakkal viaskodtam." 1Korinthus 15,32

Ezek bizony két lábon járó vadállatok voltak. Ne feledjük, hogy Jákob, amikor kézbe vette fiának Józsefnek vérbemártott köntösét - ezt állapította meg:  „Ez a fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat tépte szét Józsefet! És ott álltak előtte a saját fiai. Ők voltak a tettesek.

Az apostol számára ez igen fájdalmas küzdelem volt, mivel saját népe támadt rá. Ott tűrni kellett, hitben megállni kellett, és harcolni kellett.

Sajnos a hit frontján sokan elbuknak, mert az Úr Jézus nevéért a sértéseket, az ütéseket, a megalázást, a szó szerinti gyalázást csak kevesen vállalják. Csak Isten választottjai. Csak az Istennek szentelt életűek.

Fájdalom, hogy a saját népe támadt rá az apostolra. DE MI VOLT A TÁMADÁST KIVÁLTÓ OK?

A KRISZTUS ÉLŐ, ÖRÖK EVANGÉLIUMA, mert számukra azt hallani tűrhetetlen, és elviselhetetlen volt. Szúrta a szemüket, irritálta őket, szerették volna Pált apostolt elfojtani, elhallgattatni, megsemmisíteni. Emiatt mindent megmozgattak, szinte vérszemet kaptak, amikor feljelentették.

Így van ez ma is. Nem változott a világ. Ma sem igénylik az evangéliumot. Köszönik szépen, de nem kérnek belőle. Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik az emberek számára. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat (reformátusságukat). Tanúi vagyunk, hogy egyre inkább elhidegül, látványosan eltávolodik Istentől a világ és átveszi helyét valami más. Valami torz, langyos, fajsúlytalan humanista látszat-vallásos pótlék, kevert, mindent elfogadó hiszékenység.

Sajnos így válik napjainkra oly tragikusan hiteltelenné, megosztottá, ugyanakkor a hitetlenek felé TOLERÁNSSÁ, értékeit feladva vallás-semlegessé, a keresztyén világ nagy része. Ez a probléma. A Krisztust elutasító civilizáció lelki romlása valahogy így foglalható össze röviden:

Akiket hidegen hagy a hit, az egyház, a templom, azoknak a Szent Biblia, a Krisztus evangéliuma és az igehirdetés ÉRTHETETLEN. Ennek következtében pedig az ilyen hitetlenségében megátalkodott ember: MENTHETETLEN. Ezzel viszont kizárják a Megváltót, eltorlaszolják az élet forrását, és végkép magukra zárják a bűn rozsdás ajtaját.

Ez a valóság. Ez az igazság.

ŐK NEM TUDJÁK, HOGY MIT VESZÍTENEK! A legkockázatosabb ezen a földön, hitetlenségben letudni egy napot. Pedig a Krisztus evangéliuma a legfontosabb az életben. Ez a tartalmasabb üzenet, amit ember valaha is hallott. Az evangélium szó szerint ÉLETET MENTHET. Ezt kell képviselnünk. Ez a mi Istentől rendelt küldetésünk is. Krisztusra mutató életet élve, az élő reménységről bizonyságot téve, az örök evangéliumot hirdetve.

Mi nem lehetünk némák. Mi is harcban állunk lelki küzdelemben, a hitnek szép és nemes harcában. Adjuk tovább hűségesen és hitelesen a ránk bízott életmentő evangéliumot, mert mi már tudjuk, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusra van szüksége ennek a kegyetlen, hitetlenségbe dermedt, meghasonlott, tisztátalan, erkölcstelen, és céltalan világnak.  Pál apostolhoz hasonlóan, mi is igyekezzünk mindig az Úrra nézni és kitartóan, bátran, mindig HŰSÉGESEN ÉS HITELESEN képviselni drága Urunkat, az Úr Jézus Krisztust.

 

***

 

***

..........................................................................................

2024. május  12. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

 

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS MENTŐÖVET NYÚJT.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,9-11)

• 9Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass:
• 10 mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. 11 Ott is maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét.

 

Pál apostol végig az Úr Jézus Krisztus vezetése alatt állt.
Korinthusban már az elején kritikussá vált a helyzet.
Azzal, hogy az Isten választott népe a zsidóság ebben a városban mereven ellenállt az evangéliumnak, sőt méltatlan módon viselkedtek, hisz szidalmazták az apostolt és káromlásokat szóltak. Szinte ellehetetlenítették szolgálatát.
Ezért kellett a zsinagógából távoznia és egy istenfélő Jusztusz nevű ember házába költözik.
Tudjuk, hogy az apostol nem töltött hosszú időt egy-egy helyen. Szinte minden városból elüldözték. Athénból viszont önként távozott. Filippiben csupán néhány napot töltött. Thesszalonikában néhány hétig tartózkodott.
Béreában és Athénban igen rövid ideig volt.  És itt Korinthusban? Úgy tűnt, hogy itt sem lesz maradása.
Sejthetjük, hogy milyen lelkiállapotban lehetett az apostol.
Abban a pattanásig feszült helyzetben érkezett az Úr Jézus rendkívüli kinyilatkoztatása, -amely egyébként az apostoli korban nem volt páratlan. (Pl. A Jelenések könyvének keletkezése.)
Mit üzent, az Úr Jézus Krisztus az apostolnak?

SZINTE LELKI MENTŐÖVET NYÚJT NEKI.

Hála legyen az Úrnak, hogy ezt a bizonyos lelki vezettetést mi is tapasztaljuk, amikor Igéje és Szentleke által rajtunk is könyörül és útba igazít.

 

„NE FÉLJ."

Ez az egész Szentírásban az egyik kulcsmondat, a legkomolyabb bátorítás. Az, hogy: „NE FÉLJ!" gyakran vészhelyzetben hangzik el. A tengeren a tanítványok halálfélelmekor. Krízishelyzetben, az összeroppanás előtti gyors segélyként. (pl. Jairus kislánya halálakor.)

Az apostol is ilyen félelmetes helyzetben volt. Félt.  Ezt nem is titkolja, később megrendítően ír erről nekik: „Én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek." (1Korinthus 2,3)

 

„SZÓLJ, ÉS NE HALLGASS."

„ Hihetetlenül nagy bátorítás volt ez.  Ha az apostol csupán emberileg állt volna a dolgokhoz, a makacs elutasítás miatt nem látta volna értelmét a további szolgálatnak, hisz az Ige szinte lepergett róluk. Pál apostol itt is engedelmeskedett az Úrnak, mert megértette, hogy itt maradni kell és semmiképen nem állhat le az evangélium hirdetésével. Tudjuk, hogy 1,5 évig maradt ott és tanította közöttük Isten igéjét. Ez volt az egyik leghosszabb ideig tartó szolgálata egy adott városban.

 

„SENKI SEM FOG RÁD TÁMADNI ÉS ÁRTANI NEKED."

Ez a kijelentés megnyugtatta őt. Hisz annyi méltatlan támadás érte már apostoli szolgálatában. Ebből megértette, hogy itt nem fogják TESTILEG bántalmazni.

Értek-e már minket hitünk miatt, Krisztus nevéért atrocitások? Lehet, hogy fizikailag nem bátottak, de annál inkább voltak verbális bántalmazások, akár szemtől szemben is. De ha hátunk mögött támadtak meg, akkor még védekezni sem tudtunk.

De nyugodjunk meg, mert az Úr viszont tudja ezt! Roppant hangsúlyos az evangélium idevonatkozó Igéje: „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék." Máté 10,26

Kiderül a leírásból, hogy az apostolra itt is rátámadnak, feljelentik, kíméletlenül törvény elé hurcolják és alaptalanul vádolják, DE bántalmazni nem fogják. Volt már abból addig bőségesen. Erről külön is megemlékezik és fölsorolja ezeket a fájdalmas eseteket:

„Hisz többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, 25háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 27fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja." 2Korinthus 11,23-28

 

„MERT NEKEM SOK NÉPEM VAN EBBEN A VÁROSBAN."

Az Úr világosan tudtára adta, hogy sok népe van ebben a városban.   Ahol az Úrnak sok népe van, ott sok a feladat is. Ahol sok a feladat, ott sokakat kell tanítani, arra sok időt is kell szánni. Ilyenkor sok hívőt kell az Élet Igéjéről informálni, sokakat kell Krisztushoz vezetni. Tudjuk, hogy ilyenkor az ellenség is sok, ezért sokat is kell szenvedni. (Ap.Csel 9,16)

Az Úr nem mindenütt mondta azt, hogy ott sok népe van. Lehet, hogy ott ahol élünk, csak néhány van. Emiatt viszont  ne keseredjünk el, hanem értékeljük a legnagyobbra, azt a méltóságot, hogy minket az Úr azon kevesek közé számlált, akik az ÖVÉI.  EZ A LEGNAGYOBB MEGTISZTELTETÉS!

 

„MERT ÉN VELED VAGYOK."

Ha ezt egy ember mondja nekünk, legfeljebb jól esik, de semmi több.

Ha viszont ezt az Úr Jézus Krisztus mondja nekünk, Aki uraknak Úra és királyok Királya, Akié minden hatalom mennyen és földön, akkor ez a legmegnyugtatóbb kijelentés számunkra. „Ha Ő velünk, kicsoda ellenünk?" Róma 8,31
Ez a kijelentés, csak Isten gyermekeinek szól. Ezt a biztonságot, védettséget jelentő nyugalmat, csak Krisztus adhatja.
Ez a mennyei nyugalom bátorít, talpra állít, gyógyszerként hat, erősít, vígasztal. Nélkülözhetetlen, hogy kibírjuk az életet.
Az Úr Jézus így nyugtat minket: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" János 14,1
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" János 14,27
„Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek." Máté 11,29

Később meglátszott az apostol korinthusi fáradozásának gyümölcse.
Az Úr valóban vele volt és megáldotta.
Legyünk mi is mindig TÜRELMES, ENGEDELMES és HŰSÉGES gyermekei a Megváltónak.
Mi sem fogunk csalódni!

 

 

 

***

..........................................................................................

2024. május  5. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

 

AZ EVANGÉLIUM ELUTASÍTÁSA KORINTHUSBAN

Tudni kell A HITÉRT, AZ ÚRÉRT, AZ EVANGÉLIUMÉRT sokszor fájdalmas, de mindig biblikus döntéseket hozni.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,1-8)

• 1Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. 2Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk,  3és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. 4Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. 5Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus.
• 6Amikor azonban ellene szegültek és (káromlásokat szóltak) szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.
• 7Ekkor eltávozott onnan, és egy Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. 8Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt, és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek.

 

Pál apostol bátran tett bizonyságot a zsidóknak, hogy Jézus a Messiás. Ez hiteles hitvallástétel volt, bizonyításos bizonyságtétel, szemtanúságos, korona-tanúságtétel volt.

Láttuk, hogy Isten választott népe Korinthusban nagyrészt ellenállt az evangéliumnak. Sőt méltatlan módon viselkedtek.

Pedig az Izraeliták nem akárkik. A római levél 9. fejezetében 4-5. versekben így olvassuk az Igét:

„Akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen."

Ők mindezeket tudták. Ezért különösen is meglepő a zsinagógai imádkozó zsidóktól, hogy szidalmazták, káromlásokat szóltak, majd később az apostolra támadtak, feljelentették, kíméletlenül törvény elé hurcolták és alaptalanul vádolták.

Miért-e makacs ellenállás ott abban a zsinagógában? Kik ők, és miért ez a kegyetlen viszonyulás az evangéliumhoz.

A megdöbbentő és félelmetes választ a János ev. 8,44-ben és a Jelenések könyve 2,9 és 3,9-ben találjuk meg.

Az Úr Jézus mondta az ilyen lelkületüeknek: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja."

Súlyosan leleplező kijelentés az Úr Jézus szájából, Látjuk, hogy ők nem szándékoztak a próféciákat komolyan venni, megváltozni, megtérni. Ők jól érezték magukat tagadásukban is és a züllött fővárosban. Abban a városban, amely a bűn melegágya volt, hírhedt, kicsapongó, mondhatni erkölcsileg a legzülöttebb hely volt.

Nekik nem volt szándékuk elhagyni a várost, már megszokták ezt az ősi babonás pogány fészket, közeget.

Pál apostol viszont velük nem hajlandó tovább közösséget vállalni. „ ...lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek."

Lerázta ruhájáról a port: Az Úr Jézus így tanít erről: „Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." Márk 6, 11

Véretek a ti fejetekre szálljon: Így halljuk az evangéliumban a félelmetes kijelentést: „Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Én ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! Máté 27,24-25     Ezt még olvasni is félelmetes.

Mostantól fogva a pogányokhoz megyek. Tudjuk, hogy Pál apostol mindent Isten vezetése alapján cselekedett.

Isten soha senkit nem vezet félre. Így engedelmeskedik az apostol is.  Vannak ilyen éles döntéshelyzetek. Vannak határpontok ahova érkezünk. Minden józanul és biblikusan mérlegelni kell, Eddig és nem tovább. Tudni kell, amikor fölösleges maradni, amikor nincs értelme tovább a kivárásnak, a huzavonának, a késlekedésnek.

Tanulság számunkra is, hogy ha a jelek ennyire egyértelműek, akkor túl kell lépni, tovább kell állni és indulni kell. Ilyen ellenséges közegben fölösleges a drága időt pazarolni. Tudni kell elhagyni „Babilont". Ehhez bizony tiszta látás, felülről való vezettetés, engedelmesség, komoly hit, Isten Igéjére való teljes hagyatkozás és mennyei bölcsesség és erő szükségeltetik.

Tudni kell A HITÉRT, AZ ÚRÉRT, AZ EVANGÉLIUMÉRT sokszor fájdalmas, de mindig biblikus döntéseket hozni.

Vannak helyzetek, amikor igenis határozottan lépni kell.
Radikálisan váltani kell.
El kell különülni, el kell válni, el kell határolódni, le kell zárni, meg kell szakítani, be kell fejezni, fel kell adni, ott kell hagyni, ki kell lépni, a port is le kell rázni.
Nincs más megoldás.

Ez lelkiismereti és hitkérdés. Így történt ez Korinthusban is.

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?" 2Korinthus 6, 14-16

Nem túl szigorú ez?  Cseri Kálmán szerint napjaink két legnagyobb veszélye:  az elvtelen tolerancia és a pluralizmus

„Ettől védi, óvja és akarja megszabadítani Isten az Ő népét. Az összemosástól, a keveréstől, az IS-IS-től. Nincs IS-IS!  Itt vagy-vagy van! Aki kaput nyit idegen istenek előtt, az ezen a kapun máris kilépett az élő Istennel való szövetségből, ÉS OTT MAGÁRA MARAD."

Nem lehet kétfelé sántikálni. Aki megtűri a kevert hitet, és nem tud radikálisan elkülönülni az totálisan védtelenné válik. Sajnos így vált napjainkra oly tragikusan megosztottá, ugyanakkor a hitetlenek felé TOLERÁNSSÁ, értékeit feladva vallás-semlegessé „színtelenné-szagtalanná" langyossá, fajsúlytalanná a keresztyén világ nagy része. Ez a probléma.

De Korinthusban volt lelki gyümölcs is. Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró, és egy másik előljáró, Sosthenész is és mások. Ők fölismerték és vállalták a Messiást és hűek maradtak a hitben.        Mi is igyekezzünk mindig TISZTÁN, BECSÜLETESEN, HŰSÉGESEN ÉS HITELESEN képviselni drága Urunkat, Jézus Krisztust.

Legyünk mi is ilyen hű követői a Megváltónak. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." (Jelenések 2,10)

 

***

..........................................................................................

2024. április  28. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ EVANGÉLIUM MEGJELENIK KORINTHUSBAN

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,1-6)

1Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. 2 Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, 3 és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak.  4 Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. 5 Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. 6 Amikor azonban ellene szegültek és (káromlásokat szóltak) szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.

Lelki FRONTHELYZETBEN "KÜZDJETEK a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott." (Júd 1,3)

Pál apostol életútját követve megállapíthatjuk, hogy folyamatos, szünet nélküli lelki fronthelyzetben volt, élt, harcolt, küzdött és szolgált az Úrért. Ő a legkritikusabb éles helyzetekben is tudta, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusra számíthat és reménykedhet, Akinek van hatalma megsegíteni, megmenteni őt.

Az athéniak méltatlanok voltak. Ők meggyőzhetetlenek voltak, ott teljes elutasítás, makacs értetlenség volt a jellemző. Ott megátalkodott ragaszkodás volt az istentelen bálványokhoz, a hamis vallásos kultuszhoz. EZ, MA IS NAGY VESZÉLY!

Isten ezúttal is egyértelműen igazolta Pál apostol helyes döntését, hogy távoznia kellett onnan.

Tanulság számunkra is, hogy ha a jelek ennyire egyértelműek, akkor túl kell lépni, tovább kell állni és indulni kell. Ilyen ellenséges közegben fölösleges a drága időt pazarolni. Tudni kell elhagyni „Babilont".

Ehhez bizony tiszta látás, felülről való vezettetés, engedelmesség, komoly hit, Isten Igéjére való hagyatkozás és mennyei bölcsesség és erő szükségeltetik.

Tanuljuk meg az alapszabályt, hogy csak azok a döntésink helyesek, amelyek biblikusak:

Isten dicsőségét szolgálják.

Istentől rendeltettek.

Krisztus iránti hálából fakadnak.

Példa lehet az is, hogy az apostol nem rágódik a múlton, - eltűri, elviseli, elhordozza, elszenvedi az elutasítást, a mellőzöttséget. Nem bosszankodik, nem blokkolja őt és nem keseredik el, mivel jól tudja, hogy valójában nem is őt,

hanem a világegyetem Teremtőjét, Úrát és Királyát utasították el.

Krisztus elutasítása, vagy félvállról vétele, mindig megrendítő, mivel az TRAGÉDIA!

***

Pál apostol életútját követve, láthatjuk, hogy Athénból, az akkori görög fővárosba, Korinthus városába érkezett. Várta őt a nagyváros. Volt ott feladat bőven, és volt is rajta áldás.

Tudta mi a feladata, az amit a feltámadott Úr Jézus Krisztus az egész világra szóló missziós parancsként adott tanítványainak: „Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között."( Lukács 24,47)

 

Korinthusnak nem volt jó híre. Mivel forgalmas kereskedelmi útvonalon feküdt és két tengeri kikötővel is rendelkezett, ezért nyüzsgő nagyváros volt és nagyon vegyes népesség lakta.

Elmondhatjuk, hogy lelkileg is nagyon sötét, hírhedt volt, mondhatni erkölcsileg a legzülöttebb hely volt.

Itt kellett fölragyognia Krisztus világosságának, az élő, életmentő, éltető és üdvözítő evangéliumnak.

Határozottan Isten vezetését látjuk itt is az apostol életében. Isten megvigasztalja őt. Nem volt véletlen, hogy éppen itt talál igazi, megbízható és hűséges lelki testvérekre, Akvillára és feleségére Priszcillára, akik a leghűségesebb munkatársai, igazi segítői lesznek.

Ez a házaspár szó szerint áldásul volt az apostol számára, a korinthusi hívők számára és minden Krisztusban hívő ember számára. Ez a házaspár tökéletes példaként szolgálhat,- amilyen tisztán, lelkesen, hűségesen és odaadással képviselték a hamisítatlan, igazi keresztyén értékeket.

Azt láttuk, hogy az apostol egyértelműen mindent alárendelt az evangélium hirdetésének.

(A Károli bibliafordításban ez az Ige úgy szerepel, hogy:„Szorongatta őt az Úr Lelke.")

Isten Lelke nem hagyta őt nyugodni, szent nyugtalanítással serkentgette, késztette, mozdította, lendítette, sőt szó szerint bátorította is, mondván: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." (9-10. vers)

Istennek legyen hála, azóta már sokan megtapasztalták ezt az áldott és szent mennyei késztetést, bíztatást.

Áldott legyen az Úr neve, ha mi is tudtunk engedelmeskedni, belehelyezkedni, belesimulni az Úr tervébe, szent akaratába.

Az apostol a leghatározottabban „Bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus."

Láthattuk, hogy a korinthusi zsidók nagy része éppen úgy, mint az athéniek mereven elzárkóztak az evangéliumtól. Nem éltek az alkalmatos kegyelmi idővel, sőt megátalkodottan, káromlásokat szólva, mereven visszautasították azt.

Ez éles lelki fronthelyzet volt, valóságos és vérre menő lelki harc és küzdelem volt. Bizony ehhez hasonló kritikus helyzet volt bőven az egyháztörténetben.

Pál apostol ezt a nemes harcot is kitartóan és hűségesen megvívta. Ő megtette azt, ami tőle telhető volt. Tegyük ezt mi is.

Jól tudjuk, hogy Isten gyermekeinek mindig fokozottan résen kell lenniük, hogy a HITFIGYELEM és HITFEGYELEM meg ne lankadjon, MIVEL ARRA KAPTAK ELHÍVÁST, hogy rendíthetetlenül, mindhalálig KÜZDJENEK a hitért, az igazságért, az evangéliumért. Isten gyermekei bíznak az Úrban, mert tudják, hogy Ő megsegít és Ő ad erőt továbblépni, átlendülni a lelki holtpontokon is. Tapasztalják, hogy Ő erősíti, bátorítja és vígasztalja övéit, hogy el ne keseredjenek és ne essenek kétségbe, hanem

BECSÜLETESEN, HŰSÉGESEN ÉS HITELESEN képviseljék tovább drága Megváltójukat az Úr Jézus Krisztust.  Legyünk mi is ilyen hű követői a Megváltónak. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." (Jel 2,10)

 

 

***

 

..........................................................................................

2024. április  21. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ ATHÉNI PRÉDIKÁCIÓ II.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,30-34)

30A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.
31Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.   32Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is.
33Pál ezután eltávozott közülük. 34Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.

***

Láthatjuk, hogy Pál apostol az Athéniakat döntés elé állította, és bizonyította, hogy nem érdemes hinni a pogányság hamis képzeteiben.  A berögzült hagyományok, babonás hiszékeny tradíciók nagy akadályt jelentettek számukra.

Ők ebben éltek, ebben szocializálódtak, ez volt számukra természetes.

Úgy tűnik, hogy a filozófusok számára a Krisztus evangéliuma érthetetlen, követhetetlen, felfoghatatlan volt.  Ma is az. Ezért elvesznek.

Az apostol világossá tette a hitünk lényegét és felszólította hallgatóit, hogy végre döntsék el, hogy kinek hisznek, mivel ez a legfontosabb az életben. Ez pengeéles helyzet. Élet, halál kérdés. Egyáltalán, nem mindegy, hogy mit hisz az ember.

Vagy igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett,

becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos? Nem mindegy!

 

PÁL APOSTOL rávilágított arra, hogy Isten akarata nem a hiszékenység jóváhagyása, hanem a Hozzá való MEGTÉRÉS.

30. vers „A tudatlanság idejét elnézte Isten."

...most azt parancsolja az embereknek, hogy mindenki mindenütt TÉRJEN MEG.

A megtérést központi- sarkalatos kérdéssé teszi. Mivelhogy az is.  A megtért embernek más az alapállása.

Nemcsak hisz, hanem tudja azt is, hogy mit és azt is, hogy Kit követ, mivel ismeri Megváltóját, az Úr Jézus  Krisztust.

Megállapítottuk, hogy az igaz megtérés gyökeres változást jelent.  Nincs megtérés Ige nélkül, és Szentlélek nélkül.

Az igazi megtérés összességében, és teljességében Isten műve: OPUS DEI.

Isten alkotása. Ő a kezdeményező, Ő állít meg, Ő szólít meg, Ő késztet belátásra és bűnvallásra.

A megtérés- újjászületés, Isten életre szóló kinyilatkoztatása. Minden, ami történik, Isten szent jelenlétében történik.

Ez totális fordulat, teljes Istenhez fordulás, Ez valójában egy teljes hátraarc. Hatalmas erővel Isten kezd el munkálkodni.

Mindezt nem lehet emberileg elérni. Minden más, minden új lesz. Ezt nevezhetjük radikális változásnak is.

A megtérés kétirányú változás. ISTEN LELKE KINYIT KAPUKAT ÉS BEZÁR KAPUKAT.

Egy negatív, gonosz korszak végleg lezárult. A régiek elmúltak, hitelüket vesztették, megszűntek.

Mivel Krisztus kezd el élni az emberben, Aki az ÉLETET hozta el szívébe, ezért valóban, tökéletesen újjá lett minden.

Attól kezdve, a hit nemcsak elmélet, hanem valóságos, gyakorlat hitgyümölcs is.

Gyökeres gondolkodásbeli változás, mely minden tekintetben, tettekben, életvitelben is tudatos Istennek szentelés, élő, szerves, elválaszthatatlan kapcsolatba került az Úrral mindörökre, megbánhatatlanul. EZ A VALÓDI MEGTÉRÉS!

 

PÁL APOSTOL rávilágított arra, hogy mindenkire IGAZSÁGOS ÍTÉLET vár.

31Azért rendelt egy napot, amelyen IGAZSÁGOS ÍTÉLETET MOND majd az egész földkerekség fölött

Mi alapján fog Isten ítélni? Az Úr Jézushoz való viszonyúlás és rajta keresztül a Szent Bibliához viszonyulás alapján.

Ez igen súlyos kérdés!  Minden ember élete során háromféleképpen viszonyulhat a Szent Bibliához!

A.) KRISZTUSKÖVETŐKÉNT      Tiszta, áldott, üdvözítő krisztusi hittel

B.) KRISZTUSGYŰLÖLŐKÉNT    Hitetlen, tagadó, ateista, antiteista, agnosztikus hozzáállással

C.) BIZONYTALANUL                Vallásoskodó, kételkedő, felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállással

A Szent Biblia állítja, hogy az utolsó ítéletkor pedig csak kétféle ember lesz.

A.) ÜDVÖZÜLŐK (Atyám áldottai), akik az örök életre jutnak.

B.) ELKÁRHOZÓK( átkozottak), akik az örök tűzre (gyötrelemre) jutnak.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,16)

„Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3,18)  „Ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték." (Jelenések 20,15)

PÁL APOSTOL nyomatékosan rávilágít arra, hogy Isten igazságos ítéletet egy FÉRFI ÁLTAL fog gyakorolni, akit erre kiválasztott, és feltámasztott a halálból.  Az Úr Jézus Krisztus, Aki a Messiás, Isten Fia, Dávid Fia, Emberfia, aki az Immánuel.

Ő a Kiválasztott, a halálból feltámadt, Általa mentette meg a világot és Általa fogja megítélni a világot, minden embert.  Őt senki nem mellőzheti. Ő megkerülhetetlen.

„Egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is."

Az athéniek elzárkóztak, ez a város zárva maradt az evangélium számára.  Nem éltek az alkalmatos kegyelmi idővel, sőt visszautasították azt. Tudjuk, hogy NEM ADATOTT MÁSIK ALKALOM!

A gúnyolódók azóta sem fogytak el, akad belőlük ma is bőven. Lenézik, lesajnálják, böcsmérlik hitünket. Volt az egyháztörténetben hitünket sértő megnyilvánulás bőven. De igazságos ítélet is volt. És lesz, az nem maradhat el.

Az apostol szemszögéből nézve ez bizony eredménytelenség volt.

Nem volt egyszerű elviselni az elutasítást, a mellőzöttséget, ami igen lehangoló, elszomorító tud lenni.  Úgy tűnik, hogy az apostol nem lepődik meg, nem bosszankodik, nem blokkolja őt és nem keseredik el.

Pál apostol nem volt érzéketlen, közömbös, de tudta, hogy nem is őt, hanem a világegyetem Teremtőjét, Úrát és Királyát utasították el. Krisztus elutasítása, vagy félvállról vétele, több mint elszomorító. Mindig megrendítő, mivel az TRAGÉDIA!

Pál apostol példa lehet számunkra, hogy Istenre bízta és szent kezéből fogadta el az eredményességet és az eredménytelenséget is.

Ha nehéz szívvel is tudomásul vette a történteket, de megnyugtatta őt a tudat, hogy az Úr új kapukat fog megnyitni az evangélium számára. Várja őt a nagyváros, az akkori főváros, Korinthus. Lesz ott feladat bőven. És lesz is rajta áldás. Tudta mi a feladata, az amit a feltámadott Úr Jézus Krisztus az egész világra szóló missziós parancsként adott tanítványainak: „Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között." (Lukács 24,47)

Tegyük mi is ezt: szóban, tettekben, életpéldával, ott ahol élünk! Jutalmunk, hogy még tehetjük.

 

 

..........................................................................................

2024. április  14. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

 

AZ ATHÉNI PRÉDIKÁCIÓ I.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,22-31)

22Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.

24Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, 28mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk."

29Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.

30A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.

31Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.

***

Láthatjuk, hogy Pál apostol Athénban is világossá tette a hitünk lényegét. El kell végre dönteni, hogy kinek higgyünk?

Itt minden élesben megy. Egyáltalán nem mindegy! Ez élet vagy halál kérdés. Igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett, becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos?

A pogányok, a maguk hamis képzeteikben hittek.   Amint látjuk a hagyomány, a tradíció nagy akadály.  A hitetlenség viszont nagy baj.  A hiszékenység pedig nagy veszély.

Megállapítottuk, hogy csak a Szent Biblia leleplezi le a hamisítványokat.

Természetesen Athénban is a vallási kérdés volt a középpontban.

E kérdésben az emberiség három csoportba osztható. E csoportok között mérhetetlen szakadék van.

HOMO NATURALIS =  Természeti ember, a hitetlen, aki tagadja Isten létét: Ateisták, antiteisták, libertinusok

Nincs felelősség, mindent szabad, nincs kontroll

HOMO RELIGIOSUS =vallásos, hiszékeny ember.  Minden, ami vallás, válogatás nélkül.  Az athéniek is ilyenek voltak.

Teljes káosz, minden bizonytalan. Az athéniek Olümpos istenei szeszélyesek, tehetetlenek, néma elképzelt bálványok.

HOMO CHRISTIANOS =  Krisztushoz tartozó ember, az igazit, a valódit, az egyetlen Istent ismeri, követi, képviseli.

Aki egyben HOMO RENATUS  = Újjászületett ember. Micsoda hatalmas (kozmikus méretű) különbség a többihez képest.

Ő a megtért ember, újjászületett, kegyelmet, bűnbocsánatot nyert ember, aki immár mennyei állampolgár:

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül." Fil 3,20

PÁL APOSTOL TISZTA VIZET ÖNT A POHÁRBA. (Az athéni filozófus fejekbe.)

Tisztázza a legfontosabb alapkérdéseket: Kicsoda és milyen az Isten, de bizonyítja azt is, hogy mi nem jellemző rá.

Súlyos és nyomatékos hitigazságok. Meggyőző érvelés és egyben tanítás hangzik el.  „Akinek van füle, hallja".

Tanításában Pál apostol távolról indít és a KÖZPONTHOZ, az Úr Jézus feltámadásához érkezik meg!!

Rávilágít a hallgatóság tévelygéseire és határozottan felszólít, hogy térjenek meg az Úrhoz. Világosan beszél arról, hogy csak egyetlen Isten van: Ő teremtett mindent. Ő a menynek és földnek Ura.  Ő ad életet, leheletet, Övé itt minden.

Őt szabad és lehet, sőt kell keresni, és meg lehet találni. Ő nincs távol, nem egy távoli ismeretlen, vagy kiismerhetetlen.

De tudni kell, hogy Isten NEM lakik emberkéz alkotta templomokban, és NEM szorul emberkéz szolgálatára.

NEM szabad hinni, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz hasonló.

NEM szabad hinni, hogy művészi alkotáshoz hasonló.

NEM szabad hinni, hogy emberi képzelgéshez, okoskodáshoz, elgondoláshoz, filozófiához hasonló.

Hogyan hatottak ezek a hitigazságok, a filozófus füleknek?

Elég volt a kőszobrok, kiábrázolások imádatából. Hálát kell adni a reformációért, hogy a faragott képek előtt mi már SOHA nem térdelünk. „Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek." Zsoltár 97,7)

Sajnos ez az Ige sokak bibliájában rejtve marad, észrevehetetlen, láthatatlan. Pedig ez nem játék! Mást imádni, életveszélyes!

30. vers „A tudatlanság idejét elnézte Isten."

A HIT ELLENTÉTE NEM A TUDÁS!    A hit ellentéte a hitetlenség, a tudás ellentéte pedig a tudatlanság!

A hit és a tudás testvérek. A teológia pedig a legfontosabb tudomány, - a tudományok királya!

Az informálatlanság a hit kerékkötője. Korunk fertőzésének a digitális elbutulásnak olyan tünetei vannak, mint a lelki közöny, a lelki tespedség, lelki tunyaság, lelki igénytelenség.

A hitben járatlan, tudatlan ember könnyen megtéveszthető, befolyásolható, manipulálható.

Korunk a hitetés, megtévesztés kora. Sokan ügyködnek rajta, hogy felvilágosítás helyett tömegeket FELHOMÁLYOSÍTSANAK.

Boldog, aki szereti a tudományt, aki vágyakozással érdeklődik hitünk alapigazságai iránt. Meg is fogja tudni!

...most azt parancsolja az embereknek, hogy mindenki mindenütt TÉRJEN MEG.

A megtért ember, nemcsak hisz, hanem tudja azt is, hogy mit és azt is, hogy Kit követ, mivel ismeri Megváltóját, az Úr Jézust.

Azt mondtuk, hogy az igazi  HOMO CHRISTIANOS =  Krisztushoz tartozó ember,  HOMO RENATUS  = Újjászületett ember.

Az igaz megtérés gyökeres változást jelent. Attól kezdve, a hit nemcsak elmélet, hanem valóságos, gyakorlat hitgyümölcs is terem.

Nincs megtérés Ige nélkül, és Szentlélek nélkül.  Isten szent jelenlétében történik. Isten MŰVE.  Ez totális fordulat, teljes Istenhez fordulás, hátraarc. Gyökeres gondolkodásbeli változás, de tettekben, életvitelben is tudatos Istennek szentelés.

Élő, szerves, elválaszthatatlan, örök kapcsolat.

„Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam." Zsolt31,2-3

 

 

..........................................................................................

2024. április 7. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Az Evangélium Athénban II.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,19-23)
19Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
20Mert amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
22Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva:
AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek
***

Az Athéniek számára IDEGENSZERŰ volt az evangélium.

Sajnos valamikor számunkra is idegenszerű és érthetetlen volt a FELTÁMADÁSRÓL SZÓLÓ EVANGÉLIUM. De már nem az!
Vagy mégis? Tisztában vagyunk, hogy mit hiszünk! Legyünk tisztában, tájékozódjunk, kutassunk, hisz ez élet-halál kérdés.
A mi számunkra mindaddig volt idegenszerű, amíg Isten meg nem állított
és nem beszélt velünk, a szívünkkel és a kezünkbe nem adta a Szent Bibliát.
Azóta már nem új-és idegen tanítás, hanem
ÁLDOTT ÉLETMENTŐ TUDOMÁNY.
A tudományok KIRÁLYA.
Már nem idegen istenség, hanem DRÁGA MEGVÁLTÓ.
Már nem érthetetlen, nem idegenszerű a keresztyén hit,
hanem IDŐSZERŰ és szívügyünk lett,
amelyben élhetünk, amit nagyon szeretünk és a legtöbbre értékelünk,
ami nélkül el sem tudjuk képzelni az életet.

MI AZ, AMI IDEGEN?
Ami ismeretlen, homályos, ködös, rejtélyes, titokzatos, misztikus, bizonytalan, leinformálhatatlan, veszélyes.
Nemcsak az Athéniak, sajnos sokan szeretik ma is a fikciót, a találgatást, a misztikát, a meséket, mondákat. Athénban volt minden, bő választék volt az Olümposzon: Zeusz, Héra, Poszeidón, Hermész, Aphrodité, Pallasz Athéné, Apollón, Artemisz.
Mindez csak üres lufi volt, de nagyot szólt. Nagy és jól jövedelmező tartalom nélküli, hitetés folyt. Erre volt, van igény.

Ami Istentől idegen, azzal szemben legyünk mindig óvatosak, bizalmatlanok és távolságtartók. Kerüljük a titkos dolgokat!
Sok veszélyes idegen csaló közlekedik közöttünk és próbálják a hitelesnek látszó portékájukat eladni.
Vigyázzunk az idegenekkel.
Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik Európában.
Látványosan elhidegül és elidegenül tőle a világ. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat. (reformátusságukat)
Akik ma az Úr Jézus Krisztusról hitelesen és meggyőzően tesznek bizonyságot, azoknak ugyanúgy elutasításban van részük.
Pál ap. mondhatta: Nekem már nem ismeretlen, én már ismerem, éppen ezért vagyok itt, hogy nektek se legyen ismeretlen. Jézus Krisztusban higgyetek, Hozzá forduljatok, Benne bízzatok, Őt kövessétek!

Nem kis közdelem folyik a lelkekért. Kinek higgyünk?
Micsoda fájdalom, hogy sok családban, -általában az oktatásban, de még az egyházi iskolákban is kettős nevelés folyik.
Egészen mást tanít a lelkész és mást a szaktanár. Nem kis zavart-zűrzavart (Ad abszurdum: káoszt) okozva a fejekben.
Korunkban ma már nem meglepő, sőt természetesnek hangzik, ha a Szent Biblia hitelességét vonják kétségbe.
Jaj nekünk, ha minket is megvezetnek, elhitetnek. Egyáltalán nem mindegy mit képviselünk, tanítunk, hiszünk:
Teremtés vagy evolúció? Isten örök igazsága, vagy hiszékenység, babonaság? Valóság vagy mese?
Az Úr Jézus Krisztus személyével kapcsolatban egyáltalán nem mindegy, ki mit képvisel:
Isten Fia, a Szentháromság második személye, vagy csak egy nagy ember? (Jehova Tanúi, Unitáriusok)
Madách művének, az Ember Tragédiájának megjelenése óta nálunk is szokás lenézően beszélni arról a bizonyos iotáról, amely az óegyházat két táborra osztotta: HOMOUZIOS táborra és HOMOIUZIOS táborra.
„Óh jaj, ne tréfálj! Hát egy I miatt is mehetni ily elszántan a halálba?"
Az első azt vallotta, hogy Krisztus egylényegű az Atyával, az utóbbi, hogy csak hasonló lényegű.
Az egyikből az következett, hogy Krisztus a testté lett Ige, az abszolút igazság; a másikból az következett, hogy Jézus csak ember, de hasonló egy istenséghez.
Végeredményében Krisztus dicsőségéről, Isten hatalmáról, a bibliai kijelentés igazságáról volt szó.Van-e valami, amiért érdemesebb lehet meghalni, mint ezért?

Nem egy iotáért (miatt) haltak meg, hanem Istenért.

El kell végre dönteni, hogy kinek higgyünk?
Itt minden élesben megy. Egyáltalán nem mindegy! Ez élet vagy halál kérdés. Igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett, becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos?
A pogányok, a maguk hamis képzeteikben hittek.
Amint látjuk a hagyomány, a tradíció nagy akadály.
A hitetlenség viszont nagy baj.
A hiszékenység pedig nagy veszély.

Az informálatlanság a hit kerékkötője.
Korunk fertőzésének a digitális elbutulásnak olyan tünetei vannak,
mint a lelki közöny, a lelki tespedség, lelki tunyaság, lelki igénytelenség.

Csak a Szent Biblia leleplezi le a hamisítványokat.
A Szent Biblia mindíg leleleplezi a hamisítványokat.

„Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! (1Thessz 5,21-22)

Az első keresztyének, hitünk mártírjai miért áldozták életüket?
Mert hitték, hogy: Krisztos Küriosz! DOMINUS JESUS CHRISTUS!
Ez rendíthetetlen, mindhalálig hit. Krisztusért, Megváltójukért, erre az igazságra ha kellett mérget vehettek, ha kellett tűzbe tehették a kezüket, mert erre az igazságra rá lehetett tenni, bízni, helyezni az egész életüket.  Ezért érdemes élni és tenni. Te is tedd ezt, nem fogsz csalódni.

 

 

..........................................................................................

2024. március 17. Bp. Pestújhelyi Református Templom
............................................................................................

Pál apostol Athénban

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,16-21)

• 16Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.  17Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált.  18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele.  Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? - mások ezt mondták: Idegen istenség hirdetőjének látszik - mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20Mert amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.

***

A szövegbő kiderül, hogy nem Pál apostol kezdeményezte, hogy az athéni Areopágoszon felszólaljon.

Az Areopágosz, az Akropolisz tövében van a nyugati oldalon és a törvénykezés helyszíne volt.

Pál apostol lehetőséget látott benne, hogy az evangéliumot ott is hirdesse. Meg is tette.

Úgy fogadta, mint Istentől rendelt időt, alkalmat. Nem ijedt meg, hanem, megragadta a lehetőséget és élt vele.

És volt áldás rajta, mert voltak, akik megtértek, köztük név szerint: Dienes és egy Damaris nevű asszony.

Tanulság nekünk: Legyetek készen számot adni. Az apostol föl volt készülve és készítve a váratlan helyzetekre. Erre csak azok képesek, akik szíve csordultig van Krisztus szeretetével.

Így volt ez a lelki testvérek között:

Népe között.  Ellenség között.

Népe vezetői, a Nagytanács tagjai között.

Római helytartók: Félix és Fesztus előtt,  Heródes Agrippa király előtt

És most Athénban először az Agorán, majd az Areopáguszon a filozófusok között.

Igy mi is, ha kimegyünk a templomból, figyeljük a lehetőségekre. Még a börtönben is volt lehetőség bizonyságtételre....

***

IDEGENSZERŰ DOLGOKAT BESZÉLSZ

Valamikor számunkra is idegenszerű és érthetetlen volt a feltámadásról szóló evangélium. De már nem az!
Vagy mégis? Tisztában vagyunk, hogy mit hiszünk?
Meg tudjuk védeni keresztyén hitünket, reformátusságunk tisztaságát, becsületét?

Legyünk tisztában, tájékozódjunk, kutassunk, hisz ez élet-halál kérdés.

A mi számunkra mindaddig volt idegenszerű az evangélium, amíg Isten meg nem állított és nem beszélt velünk, a szívünkkel és a kezünkbe nem adta a Szent Bibliát.

Azóta már nem új-és idegen tanítás, hanem áldott életmentő tudomány.
Már nem idegen istenség, hanem drága Megváltó.
Már nem érthetetlen, nem idegenszerű a keresztyén hit, hanem IDŐSZERŰ és szívügyünk lett, amelyben élhetünk, amit nagyon szeretünk és értékelünk.

***

EGYÉBBEL SEM TÖLTÖTTÉK AZ IDEJÜKET

Úgy általában mivel tölti az idejét az emberiség?   És mi mivel töltjük az időnket, az Istentől kapott 24órákat?

I.

A mai hitetlenek, az ateisták, antiteisták, panteisták, nihilisták. Ők unatkoznak és sok hasztalansággal agyonütik valahogy a szabadidőt, vagy éppen egymást szórakoztatják, támadják, rágalmazzák, kiutálják vagy meggyűlölik.

Ugyan, mit is tehetnének? Ők Isten nélkül tengődnek, és lelki sötétségben reménytelenül, kilátástalanul vergődnek.

II.

Akik nem ateisták, de hitünk iránt közömbösök, ők nem tartják számon azt, hogy templom is van a világon. De ha mégis elmennek néha, nemigen hatja meg őket az Ige. Üresen érkeznek és üresen távoznak. Hiányzik az érintettség, a felelősség, a hála, a gyermeki nyitottság és bizalom.

Remélem, hogy mi nem tartozunk közéjük és soha nem fogunk magunkat közéjük sorolni!

III.

A hívő ember egyébbel sem tölti idejét, mint, hogy az élete hasznos lehessen Ura, Istene előtt.
Ők az Istent szeretők, a Krisztust követők, a mennybe készülők, a keskeny úton haladók.
Ők azon vannak, hogy megragadják a lehetőségeket.

A hívő ember nem unatkozik, Szinte issza az Igét. A legáldottabb tevékenységgel foglalja le magát. Készül Istene elé! Van Szent Bibliája, imakönyve., Van Istene, Úra, Megváltója. Van hite, van temploma, van gyülekezete, és feladata.

De ha van családja, szülei, hitvestársa, gyermeke, unokája, szerettei, nem szűnik meg SOHA imádkozni értük, mert tudja, hogy ez a legjobb és legáldottabb, amit tehet. Ebbe nem fog belefáradni SOHA.

Jellemző az is, hogy minél több időt szeretne a belső szobában, vagy a templomban tölteni. Zsoltár 26,8  „ Uram, szeretem a Te házadban való lakozást, és a Te dicsőséged hajlékának helyét."

A hozzáállása természetesen az, hogy SOHA nem akarja Urát megbántani, megszomorítani.
Nincs sem ideje, sem oka panaszkodni, hanem mindenért hálás. Tudja, hogy minden javára szolgál, mivel Krisztusban van.
Azzal tölti idejét, ami jó, helyes, nemes, értékes, TISZTESSÉGES, BECSÜLETES, Isten előtt kedves.
Igyekszik úgy élni, hogy ne hozzon szégyent Istenére és semmiképen ne adjon támadási felületet, se okot, hogy az Úr Jézus szent nevét bántsák, gyalázzák.
Igyekszik azt képviselni, amit az apostol is: az evangélium magvát, Jézus Krisztus feltámadását. Nincs is ennél a fontosabb, tartalmasabb és áldottabb élet a földön.

***

..........................................................................................

2024. március 10. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

A Krisztus evangéliuma Athénban

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,15-18)

15Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.  16Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.  17Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele.

Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? - mások ezt mondták: Idegen istenség hirdetőjének látszik - mivel Jézust és a feltámadást hirdette.

***

Pál apostol megérkezett Athénba, a civilizáció egyik legismertebb városába. Az ókori kultúra, műveltség, a tudomány, a művészetek, a bölcselet fellegvárába.

Pál apostol tapasztalata szerint, hitünk szempontjából viszont totális sötétség uralkodott ott a szívekben, mivel: „ tele volt bálványokkal".

Az apostol ott is a zsinagógát kereste fel és hirdette a Krisztust a zsidóknak és az istenfélőknek, és a főtéren is azoknak, akiket ott talált. Az üzenet, amit képviselt és átadott a legfontosabb. Jézust és a feltámadást hirdette nekik.

Nincs ennél a legfontosabb és tartalmasabb üzenet. Ez a küldetése lényege, hogy Krisztusra mutasson, a feltámadást hirdesse. Néhányan hitre jutottak, köztük név szerint: Dienes és egy Damaris nevű asszony.

Athénban Pál apostol szíve megrendült (háborgott) amikor azt látta, hogy a város bálványokkal van tele.  Megrendült a lelke, háborgott, felindult, zaklatott, indulatos lett, elcsodálkozott és megbotránkozott. Nem tudott napirendre térni a fölött, amit látott és tapasztalt.

Kálvin János szerint: Az ember szíve bálványgyártó műhely.

Bármi bálvánnyá válhat, amit imádattal veszünk körül.

„Földiekkel játszó égi tűnemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Kit teremt magának a BOLDOGTALAN, S mint védangyalának, BÓKOL ÚNTALAN. ( Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez)

Manapság furcsa ezt hallani: az egoisták, a celebek, a gátlástalan autokraták, elvtelen karrieristák korában.

Mindez egyenesen arányos az értékvesztéssel, a lelki davalválódással, a lelki elkorcsosulással, a lezülléssel.

A bálványimádáshoz általában hogy szoktak viszonyulni az emberek?

I.            Van, aki tudatlanul benne van, egyetért vele és felelőtlenül műveli.

II.            Van, aki tudomásul veszi és egyáltalán nem zavarja, közömbös iránta, hidegen hagyja.

III.            Van, aki elítéli ugyan, de egyébként nem foglalkozik különösebben vele.

IV.            Van, akit nagyon felháborít és megpróbálja megtenni azt, amit lehet. Pál apostol ezt tette.

Feltűnő, hogy az ott élő zsidókat NEM ZAVARTA, őket NEM háborította fel. Pedig az athéni bálványimádás hatalmas kontraszt volt egy zsidó ember számára. Ők mégis megszokták, tudomásul vették, az ő lelkük nem háborgott.

Miért éltek ott mégis?

Nyilván nem üdülés miatt, hanem gazdasági érdekeltségeik miatt érezték ott jól magukat.

Hát nem jellemtelen, elvtelen megalkuvás ez?

Semmiért nem adták fel a kényelmes életet.

Ők csupán a saját érdekeltségeiket nézték, Pál apostol pedig a Krisztus evangéliumát nézte!

Athénba érkezésével minden megváltozik. Ott is megjelenik, és hirdettetik az élő Isten örök Evangéliuma.

A görög EPIKUREUS (materialisták) és SZTOIKUS (panteisták) filozófusok is vitába ereszkedtek vele. Nem értették, hogy miről beszél. Nem tudták felfogni, - vagy igazán nem is akarták.

Számukra csupán: „idegen istenség hirdetőjének látszott".

MI AZ, AMI IDEGEN?

Ami ismeretlen, homályos, ködös, rejtett, titkos, leinformálhatatlan.

Az ilyenekkel szemben legyünk mindig óvatosak, bizalmatlanok és távolságtartók.

Sok veszélyes idegen csaló közlekedik közöttünk és próbálják a hitelesnek látszó portékájukat eladni.

Vigyázzunk az idegenekkel.

A tékozló fiú is idegenbe vágyott és távozott az ismeretlenbe, és majdnem belepusztult.

Isten így figyelmeztet a veszélyre. „Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem."

***

Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik Európában.

Látványosan elhidegül és elidegenül tőle a világ. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat. (reformátusságukat)

Akik ma az Úr Jézus Krisztusról hitelesen és meggyőzően tesznek bizonyságot, azoknak ugyanúgy elutasításban van részük.

Az életmentő üzenet nem változott! A legfontosabbat: Jézust és a feltámadást hirdette nekik.

Ez a mi dolgunk is. Ezért születtünk.

Ez kell hirdetnünk! Ez az első számú feladatunk!

Ezért születtünk újjá. Ez az Istentől rendelt KÜLDETÉSÜNK.

Nem lehetünk némák. Adjuk tovább hűségesen és hitelesen a ránk bízott életmentő örök evangéliumot,

mert mi már tudjuk, hogy egyedül Jézus Krisztusra van szüksége ennek a kegyetlen, hitetlenségbe dermedt, meghasonlott, tisztátalan és erkölcstelen, céltalan világnak. Íme a KÜLDETÉSÜNK lényege:

A Krisztust mindinkább elutasító civilizáció valós lelki helyzete valahogy így foglalható össze:

Akiknek ma az evangélium idegen,

a feltámadás számukra lehetetlen,

a Szent Biblia és az igehirdetés érthetetlen,

az ilyen bűneiben megátalkodott ember pedig- menthetetlen.

Ez a valóság. Ez az igazság. Mi nehogy így járjuk.

Ma még tart a kegyelem, ma még hirdettetik az evangélium, ma még lehet megtérni.

Nehogy idegen legyen számunkra az Evangélium. Ezért vagyunk ma itt!

Nehogy az Úr Jézusnak azt kelljen majd mondania, hogy: „ nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők." Hanem inkább azt, amit az igazak közé tartozóknak mond:

„Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely nektek készíttetett a világ kezdete óta."

„És azok elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.  Máté 25, 46

 

 

 

..........................................................................................

2024. március 3. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

 

Evangelizáció Béreában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,10-12)

"A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen."

Bérea egy példás gyülekezet, ahol komoly lelki ébredés volt. Isten Lelke elkezdett munkálkodni és sokan megtértek. A Krisztus evangéliuma mélyen érintette a szíveket, és ők ezt láthatóan értékelték, becsülték is.  Ez egyébként mindig meg is látszik a gyülekezeten!

***

Az apostolokat tulajdonképen kimenekítették Thesszalonikából. Így kerülnek a 80km-re fekvő Béreába.

Vannak ilyen élethelyzetek, amikor a menekülésnek is RENDELT IDEJE van. Ki kell térni az üldözők elől, - ha lehet.

Isten az övéiről menekülés közben is gondoskodik. Ők sem keseredtek el, nem adták fel.

Körülöttük felgyorsultak az események. Bár a külső tényezők igen labilisak voltak és arról tanúskodtak, hogy teljes létbizonytalanságban vannak, de az Úrnak gondja volt rájuk.

Láthatjuk azt is, hogy a belső tényezők mennyire stabilak voltak.

Lelkileg erősek és megalapozottak voltak. Ez a hívő ÉLETSTABILITÁS.

Volt TARTÁSUK, lendületes KITARTÁSUK.  Fáradságot nem ismerő SZOLGÁLATUK.

Ez abból is látszik, hogy az Evangélium hirdetésében nem volt megállás, szünet, hézag, megszakítás, pihenés, leállás.

Krisztus evangéliuma minden korban és élethelyzetben mindörökké élő marad.

Soha nem változik meg és mindig lelki stabilitást ad, mert az Úr ugyanaz, és a Lélek ugyanaz. (1Kor 12,4)

A Küldő, a Megbízó, a Felhatalmazó ugyanaz. Mert a kegyelem, a szeretet, a békesség, az öröm, az áldás ugyanaz.

Mert az Úr Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

 

VEGYÜNK PÉLDÁT az apostolokról, akik az üldözések között és bátrak, lelkiismeretesek, és hűségesek voltak, ezért volt munkájukon ÁLDÁS. Minket is folyamatosan különböző hatások érnek, pozitív vagy negatív, konstruktív, vagy destruktív, építő, vagy romboló hatások.

ISTEN GYERMEKEI jól ismerik a veszélyeket, az élet viharait.

Ők lelkileg EDZETTEK.

ŐK NEM SZÁRAZFÖLDI TENGERÉSZEK. Bőven vannak keserves tapasztalataik.

Jól tudják, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusban reménykedhetnek, Akinek van hatalma megmenteni őket.

Meg kell tanulnunk, hogy csak az Úrnál találhatunk lelki nyugalmat, lelki békességet. Vigyázzunk, hogy soha senki és semmi meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, szoros és szerves kapcsolatunkat. Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen és ne keserítsen meg minket KÜLDETÉSÜNKBEN.

***

Vegyünk példát a béreai gyülekezetről, hogyan viszonyultak az Igéhez.

Ők nemes lelkűek voltak.

Példás hozzáállással, megfelelő magatartással, hitkomolysággal viszonyultak az Igéhez, úgy, ahogy kell, ahogy az Ige megköveteli. Megértették, fölfogták az Igét. Számukra életté vált az evangélium.

Teljes készséggel fogadták az igét.

Nem kritikusan, nem felületesen, nem hiszékenykedve, nem kívülállóként, vagy szimpatizánsként viszonyultak az Igéhez.

Beépült az életükbe, sajátjukká lett, azonosulni tudtak vele. Személyesen lettek megszólítva, érintettek lettek, döntéshelyzetbe kerültek általa.

 

Kutatták az Írásokat.

Az Írás, számukra szent volt: Sacra scriptura.

Életük középpontjába a Szentírás került. EZ MÁR AZ ÉLET JELE. Bizonyítéka a lázas érdeklődés.

Utánanéztek, ellenőriztek, bizonyítékokat kutattak,

és mindent MEGALAPOZOTTNAK, HELYESNEK, IGAZNAK találtak.

Mindezek MEGKÉRDŐJELEZHETETLENEK és MEGGYŐZŐEK voltak számukra.

Napról napra kutatták az Írásokat.

Ez a szünet nélküli tudásszomj. Szinte itták az evangéliumot, úgy kellett számukra, mint a levegővétel, a szívdobbanás, az életfontosságú szervek egészséges működése. Nélkülözhetetlen lett számukra az evangélium.

Isten Igéje Béreában nemcsak bekerült a köztudatba, hanem át lett ültetve a gyakorlatba is, a szívükbe, az életükbe, az életvitelükbe, a gondolkodásukba, a magatartásukba, a lelki vérkeringésükbe.

Számukra a Krisztus útján már nem volt többé megállás, szüneteltetés, vagy leállás.

Legyen számunkra is példa a béreai gyülekezet.

„Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség AZOKNAK, AKIK szövetségét és bizonyságait megtartják." (Zsoltár 25,10)

 

 

 

 

..........................................................................................

2024. február 25. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Evangelizáció Thesszalonikában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,1-9)

Thesszalonikában ébredés volt. Isten Lelke elkezdett munkálkodni.   Jázon házánál, már gyülekezet is formálódott. Amint azt már korábban Filippiben is láthattuk: ahol a Krisztus élő, életmentő, éltető örök evangéliuma megjelenik, ott a gonosz is hihetetlen gyorsan aktivizálja magát. Így történt ez Thesszalonikában is, és nálunk is, és mindenütt. Így kerülnek emberek halálos veszélybe ma is.

Arany János írja: „A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!"

Az ÉJI VAD igen találó, jellemző és autentikus: SÖTÉT és VAD!

Isten ellensége húzódik meg a háttérben, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva."

Az apostolok itt is az Úr nevéért szenvednek gyalázkodást, meghurcoltatást, pedig ők semmi rosszat nem cselekedtek, csak hirdették az Igét.  A Krisztusba vetett hitükért kapják a megaláztatást, és szenvednek ártatlanul.

Így olvastuk. „Ez IRIGYSÉGGEL töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül

NÉHÁNY HITVÁNY EMBERT, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost,

felvonultak Jázón házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé."

Jellemző, hogy mi minden fakadhat az IRÍGYSÉGBŐL.

Rájuk küldték, rájuk uszították a hitvány gonosz piaci csavargókat.

Jellemző, hogy gyorsan találtak NÉHÁNY HITVÁNY EMBERT.

ŐK A BELIÁL FIAI VOLTAK. A sötétség, a gonoszság, a romlottság fiai.

Hol találták őket? Mire használták őket?  Mi volt a feladatuk?      Tudjuk és ismerjük.

Ne legyenek illúzióink. Ők mindenütt megtalálhatók, mindenütt kéznél vannak, nemcsak Thesszalonikában.

Mindenre kaphatók, bármikor bevethetők, hisz erre kaptak kiképzést.

Gátlástalanul végrehajtják megbízóik kívánságát. Semmitől sem riadnak vissza, mert nincs lelkiismeretük.

 

Mit mond a Szent Biblia, ezekről a HITVÁNY, GONOSZ, BELIÁL embereiről?

Béliál: Istennel szembeforduló, lázadó szellemi lényt takar.

Magát a fogalmat zűrzavarnak, haszontalanságnak, semmirekellőségnek, gonosznak is fordítják.

A Szentírásban több helyen is találkozhatunk velük.

·         „Éli fiai azonban Béliál fiai valának, NEM ISMERÉK AZ URAT." 1Sámuel  2,12

·         Jesabel tanácsa Nábót tönkretételére:   „Fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis tanúságot mondják:  „Káromolta Istent s a királyt"  s aztán vigyétek ki s kövezzétek meg, hogy így meghaljon."1Királyok 21,10

·         „Mi egyezsége van Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? 2Korinthus 6,15

Tudjuk a Szentírásból, hogy ott volt Cipruson is Elimás a varázsló, aki minden álnoksággal és gonoszsággal teljes ördögfajzat volt. Minden igazság ellensége, aki az Úr egyenes útját igyekezet elfordítani. (Ap. Cselekedetei 13,10)

A Szent Biblia világosan tudósít arról, hogy mindig voltak:

Üldözők és üldözöttek. Felbújtók és felbújthatók.

Kihasználók és kihasználtak. Kifosztók és kifosztottak,

Támadók és megtámadottak. TETTESEK és ÁLDOZATOK.

Nekünk is a kegyetlen világ farkastörvényei között kell élnünk, léteznünk és vigyázva megállnunk.

Megtudhatunk ezekről a HITVÁNY, GONOSZ emberekről, hogy életveszélyesek.

·         Imádkozzunk, hogy Isten mentsen meg tőlük.

·         Tegyük, meg amit megtehetünk. Óvakodni kell tőlük. Ki kell térni, kerülni kell őket.

·         Kötelező távolságot kell tartani. Nem lehet semmilyen közösségünk velük, mert őket más mozgatja, más motiválja, más erőket szolgálnak ki, melyhez nem lehet semmi közünk.

·         A gonoszok nem érdemlik meg, hogy időt pazaroljunk rájuk, annak nem lenne értelme. De megtesszük, ami tőlünk telhető.Istenhez kell menekülünk. Tőle kell kérünk a védelmet, a megoldást.

Kérjük a lelki nyugalmat, a lelki békességet, hogy soha senki és semmi

meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, szoros és szerves élő kapcsolatunkat.

Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen, ne blokkoljon és ne keserítsen meg minket küldetésünkben.

Mert ha ez -- Isten mentsen - mégis bekövetkezik, akkor az ördög elérte célját.

Ezért nekünk mindig résen kell lenni.  A HITFIGYELEM ÉS HITFEGYELEM meg ne lankadjon soha.

Az Úr nem hagy el, Ő megsegít és majd ad erőt továbblépni, és átlendülni a lelki holtpontokon is. Ő vígasztal minket a Zsoltár szavaival, hogy ne keseredjünk meg és ne essünk kétségbe, hanem tudjuk hűségesen és hitelesen rendületlenül tovább képviselni Őt.

„Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan, áldást nyer az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől." (Zsoltár 24, 4-5)

 

 

 

 

........................................................................................

2024. február 18. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

EVANGELIZÁCIÓ Thesszalonikában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,1-5)

Láthattuk, hogy az apostolok küldetése, életmentő, lélekmentő szolgálata nagy erővel folytatódik tovább Thesszalonikában, mert a Krisztus evangéliuma soha nincs bilincsbe verve, nincs kalodába zárva.

Az Evangélium, Isten Igéje minden korban friss, üde korszerű, időszerű és aktuális marad. Ma is az, mert élő és örök.

A rómaiak Thesszalonikát, Macedónia provincia fővárosává tették. Ma Szaloniki a neve.

Erre haladt a birodalom keleti és nyugati területeit összekötő forgalmas római kereskedelmi és hadi út, a VIA EGNATIA.

A nagyvárosban volt zsinagóga is, ahol három szombaton is hangzott az életmentő evangélium.

Pál apostol igehírdetésének tartalma kiderül az igéből:

„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus A KRISZTUS, akit én hirdetek nektek". (Apostolok Cselekedetei 17,3)

Voltak néhányan, akik hittek és csatlakoztak, akik elfogadták  az Igét.

A legismertebbek név szerint: Arisztharkos és Sekundus.

Voltak viszont, akik nem hittek, sőt támadást indítottak. Ilyenek mindig voltak és ma is vannak.

Őket még erővel sem lehet beterelni egy templomba, hanem a partvonalon kívülről acsarkodnak.

A mi üdvözítő Krisztus-hitünkhöz sokan úgy viszonyulnak, mintha az olyan lenne, mint a többi, más egyéb hiedelem.

Akik csupán egy vallást látnak benne, nem érzékelik az ég és föld különbséget.

Természetesen a hitetlenek számára elfogadhatatlan az, ami MENNYEI, SZENT és TISZTA.

A biblikus etikát nem tudják, nem is akarják, és nem képesek elviselni, ezért nyíltan gyalázzák és mocskolják.

Azt gondolják, hogy ők ezt megengedhetik maguknak, hogy a Krisztus evangéliumát lehet büntetlenül, következmény nélkül: kritizálni, böcsmérelni, gúnyolni, támadni, üldözni. TÉVEDNEK!

Rossz vége lesz annak. Borítékolni lehet, hogy súlyosan csalódni fognak, hisz immár ítélet alatt vannak. Erről szól pl.: a 73.zsoltár.

 

Megállapítottuk, hogy a Thesszalonikában elhangzott igehírdetésnek mi volt a tartalma:

„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek". (Apostolok Cselekedetei 17,3)

„Királynak tartják Jézust." (Apostolok Cselekedetei 17,7) (János ev. 1,50)

Ebből kiderül, hogy mi volt az apostolok igehírdetésének a CENTRUMA, LÉNYEGE, KÖZPONTI ÜZENETE.

Az anyaszentegyház, ma is ugyanazt kell, hogy képviselje.  Nem is tehet mást.

Micsoda felelősségünk van!

A KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK TÉNYE határoz meg mindent.

Ez az üzenet a tanítványokra, az apostolokra BÍZATOTT, és ránk is ma élőkre. Ez minket kötelez.

Ezt nem lehet csorbítani, alább adni, vagy másra helyezni a hangsúlyt.

Azért bízatott ránk, hogy becsüljük, védelmezzük és képviseljük.

Ebből nem engedhetünk és egy jottányit sem térhetünk el tőle.

 

Ha feladjuk, vagy csorbítjuk a Krisztus feltámadása evangéliumának hirdetését,- akkor bizony végünk van.

Akkor mellékvágányra futottunk, akkor semmink sem marad.

Akkor üres, hitvány cserépedény életünk megítéltetik és a szemétre vettetik.

Én tisztában vagyok azzal, hogy ezek súlyos szavak, - de ez az igazság. Erről szól a Biblia.

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok." 1Kor 15,17

 

Nos tehát tanuljuk meg azt, ami az apostolok igehírdetésének a CENTRUMA, LÉNYEGE, KÖZPONTI ÜZENETE.

Isten parancsának engedelmeskedve, hirdették Krisztust, hogy az Úr Jézus -  a MESSIÁS!

Ő a megígért Dávid utóda, mivel a prófécia beteljesedett.  Ő a Szabadító. (Ap Csel 13,23)

Ezért kell hirdetni az Isten kegyelmének evangéliumát. (Ap Csel 20,24)

Az Úr Jézus Krisztus halálból való FELTÁMADÁSÁT. (Ap Csel 17,3)

Az Úr Igéjét. Az üdvösség beszédét. (Ap Csel 13,26)

Isten országát. Isten teljes akaratát. (Ap Csel 20,27)

A Krisztusba vetett hitet. (Ap Csel 16,31)

A megtérést, a bűnbocsánatot, a megigazulást. (Ap Csel 13,38)

Mindez az Úr Jézus Krisztus tökéletes váltságművének a bemutatása.

Mindezekről nem csak tudnunk kell, hanem elfogadni, hinni, magunkra nézve kötelezőnek tartani és megélni kell.

Nincs ennél nemesebb feladat a földön!                     Isten Lelke előkészítette a szíveket Thesszalonikában, és itt is.

Isten ezért adta ezt a mai alkalmat, hogy szabad és boldog légy Krisztusban. HIGGY ÉS ÉLSZ!

És légy te is Krisztus hiteles hírnöke, ott ahol élsz!

 

 

 

..........................................................................................

2024. február 11. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

EVANGELIZÁCIÓ Filippiben

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 25-40)

 

A filippi börtönőr örvendezett, házanépével együtt.
Békességgel bocsátja útra új LELKI TESTVÉREIT, az apostolokat.
Vele maradt az Úr Jézus Krisztus és az Ő békessége.
Nem tudjuk az élete folytatását. Mi mit tettünk volna az ő helyzetében?
Első feladatunk lett volna: Megkeresni a hívő közösséget.
Más foglalkozást választani, mert köztörvényes bűnözők között nem egészséges huzamosabb ideig lenni.

A város elöljárói
Már megismertük őket. Látjuk, hogy milyen méltatlanok hozzáállásukban és minden eljárásukban.
Virradatkor szolgákat küldenek, hogy engedjék szabadon azokat az embereket.
Igen korán tanácskoztak. Lehetséges, hogy nem tudtak aludni, és nem csak a földrengés miatt.
Összejöttek és határoztak, hogy csöndben, -ad abszurdum- alattomban, titokban kell lezárni ezt a kínos ügyet.
Szerették volna eltusolni, elsimítani, vagyis szőnyeg alá söpörni. Ebben kétségtelenül erősek, szinte bajnokok voltak.
JELLEMZŐ. Ennyit tudtak produkálni, összehozni. ILYENEK MÉG MA IS EGZISZTÁLNAK!
Ezután értesültek arról, hogy kik is ezek az emberek. Kitört a pánik.
Ezért még megüthetik a bokájukat, mivel római polgárokat aláztak meg. Tudjuk, hogy ezután mi történt.
Végül is MÉG EGYSZER szembe nézhettek az Isten apostolaival.
Volt egy utolsó esélyük, de nem éltek vele, sőt elhangzik az ördögi kérés, hogy távozzanak Filippiből.
Szerintük itt nincs szükség az evangéliumra. ISTEN MÁSKÉNT GONDOLTA.

Az apostolok
Az apostolok megtették azt, amit a HITBECSÜLET megkövetelt, mivel a világegyetem Teremtő Ura az Ő Királyuk!
Minden keresztyén embernek van méltósága.
Minden igazán HÍVŐ EMBERNEK igenis legyen igazságérzete és bátorsága, lélekjelenléte minden élethelyzetben.
A hívő emberrel nem tehetnek meg akármit. Bár tudjuk, hogy szelíd, alázatos, mindent eltűr, de neki is van méltósága.
Van tartása, van gerince természetesen lelkileg is és minden tekintetben.
Joga van visszautasítani a jogtalanságot, igazságtalanságot.
Joga van okosan és bölcsen szót emelni és jogorvoslatot kérni.
Tiltakoznia kell, minden arcátlan, alattomos és tisztátalan eljárás ellen. Adott esetben igenis, bátran szót kell emelni.
Fontos, hogy hívő ember nem maradhat szégyenben. Meg kell tudni védeni magát, igazát, adott esetben egyházát, hitét, reformátusságát, Krisztusba vetett élő reménységét.

Láttuk, hogy megalázták őket, DE A BECSÜLETÜKET NEM TUDTÁK LETÉPNI RÓLUK.
A becsületüket nem tudták megostorozni, börtönbe, kalodába zárni.
Így voltak ezzel az ÚR JÉZUSÉRT SZENVEDŐ MÁRTÍROK mind.
Istent dicsérve léptek a máglyára, vagy a VADÁLLATOK elé, „miközben a bősz tigris keblöket kitépi.” (Madách)
Tanulság:
Figyeljük meg, hogy valóban békességben távoznak és NEM lépték túl a határt, NEM akartak többet.
Nem akarnak ártani még gyűlölőiknek sem. Nem akarták az ellenséget megsemmisíteni.
Nem öntenek olajat a tűzre. Nem tesznek feljelentést. Nem kérnek kártérítést. Inkább elszenvedik!
EZ KERESZTYÉN VONÁS!
A keresztyén etika megkívánja, hogy a hívő ember életét határozza meg: a mértékletesség, önfegyelem, méltányosság.
És gyakorolja a krisztusi lelkületet, indulatot. Ne tegye tönkre még az ellenségét sem.

„Ha egy úri lócsiszárral találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -. Félreálltam, letöröltem. (Arany János: Epilógus)

Nem túlzás ha azt mondom, hogy hívő embernek,

igen sokszor kell törölgetni a sarat egy élet alatt.

Csupán az volt a kérésük, hogy az elöljárók jöjjenek oda, és vezessék ki őket.
Ez azért volt rendkívül fontos, hogy a nyilvánvaló legyen Filippipen, hogy ők nem bűnözők.
Ez a tény roppant jelentőséggel bírt az ott frissen formálódó keresztyén közösség számára.
Az életmentő szolgálat folytatódik tovább Thesszalonikában, mert a
Krisztus evangéliuma soha nincs bilincsbe verve, nincs kalodába zárva.
„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek”. (Apostolok Cselekedetei 17,3)

Az Evangélium, Isten Igéje minden korban friss, üde korszerű, időszerű és aktuális marad. Ma is az, mert élő és örök.

Sok mennyei segítségre szoruló ember várja ma is Krisztus hiteles hírnökeit.

Légy Te is az, ott ahol élsz!

 

..........................................................................................

2024. február 4. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 25-40)

Filippiben is minden időzítve van. Isten mindent szépen előkészített.
Láttuk ezt az előzmények szép összhangjában, harmóniájában.
Az apostol nem fogadhatta el az ördögi megszállott hangoskodását.
Megtette azt, amit tenni kellett. Viselnie kellett ártatlanul a szenvedést, az Úr Jézus nevéért.

Ezek a hitvány elöljárók, bírák mindent törvénytelenül tettek. Mintha kezdők lettek volna, vagy hozzánem értők, vagy inkább megfélemlített emberek, akiket a tömeg befolyásol.
Ítélet nélkül, teljesen törvénytelenül megalázzák őket, mégpedig nyilvánosan.
Letépetik ruháikat, sok ütéssel megveretik őket, és még börtönbe is záratják őket.
Úgy bánnak velük, mintha közellenségek lennének.
Reggel pedig szó nélkül (titokban, alattomban) akarják elküldeni őket.

***
Pál apostol és Silás, ártatlanul szenvednek, mégsem szomorkodnak, semmit nem bántak meg, nem siránkoznak, nem zuhannak letargiába. Semmi nem szegi kedvüket, és nem hátrálnak meg, hanem nyomorúságukban is imádkoznak és énekelnek, még a börtön mélyén is, még kalodába zárva is.

Mindez hiteles és meggyőző bizonyságtétel volt a börtönőr számára. Ilyen foglyai még soha nem voltak.
A törvényszolgák idegen embereket hoztak.
Láthatóan megalázva, ruháik letépve, összetörve, minden csupa seb és vér. Ő is hallotta, nemcsak a foglyok, amint imádkoznak és énekelnek, Isten dicsérik még a börtön mélyén is.

Mindebből arra következtethetett, hogy ezek hiteles emberek. Meggyőző volt a viselkedés. Lehetett látni, hogy ezek igaz, becsületes, szavahihető emberek. Felismerte, hogy ők Isten valódi szolgái.
Ezért borul le- nem az emberek előtt- hanem a jelenvaló élő Isten hatalma előtt.

Ezen az éjszakán komoly földrengés volt.
A városban a pánik nincs érzékeltetve, de az minden tekintetben ÉLETVESZÉLYES volt.
Ilyen helyzetben természetesen minden remeg és reszket. Nemcsak az épületek, hanem a szívek is.
Tudta, hogyha megszöktek a foglyok, az neki a végét jelenti.
Pál apostol fizikailag is életet mentett. „ Semmi kárt ne tégy magadban, itt vagyunk mindnyájan!”
Ez a mondat mindent igazolt. ITT ISTEN EMBEREI VANNAK.
Világosságot kért és remegve borult le, majd kihozta őket és kérdezett. Azonnal a lényegre tér.
A világ LEGFONTOSABB, LEGÉGETŐBB, LEGFAJSÚLYOSABB kérdését tette fel.
Az ÜDVÖSSÉG kérdését. Hogyan, miképpen lehetséges. Mi a feltétele?
Valószínű kérdezte már másoktól is, de soha nem kapott kielégítő választ. Mellébeszélést annál inkább.

„URAIM, MIT KELL TENNEM, HOGY ÜDVÖZÜLJEK?” (mi az én feladatom, mi az ami rám tartozik)
Egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett HIT A FELTÉTELE.
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)

És ekkor, ott és abban a megrendítő élethelyzetben HIRDETTÉK AZ ÚR IGÉJÉT, minden ott lévőnek.
Ő pedig, magához vette őket, kimosta sebeiket, és megkeresztelkedett házanépével együtt.
Bevitte őket a házába, asztalt terített és egész háznépével együtt örvendezett, hogy hisz Istenben.
És felragyogott számára Krisztus dicsősége, mindörökre. „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)
Így ragyogott fel a mi számunkra is. Azóta vagyunk megmentve. Életünk legszebb napja volt az az áldott nap.

***
Virradatkor kopogtattak. Engedd el azokat az embereket.
„Megvesszőztek nyilvánosan, ítélet nélkül, holott mi római polgárok vagyunk. Ők jöjjenek ide és maguk vezessenek ki minket.”
Azok megijedtek, elmentek, bocsánatot kértek, kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak.

Tanulság:

HÍVŐ EMBERNEK igenis legyen igazságérzete és bátorsága, lélekjelenléte minden élethelyzetben.
A hívő emberrel nem tehetnek meg akármit. Bár tudjuk, hogy szelíd, alázatos, mindent eltűr,de neki is van méltósága.
Van tartása, van gerince természetesen lelkileg is és minden tekintetben.
Joga van visszautasítani a jogtalanságot, igazságtalanságot. Joga van okosan és bölcsen szót emelni és jogorvoslatot kérni.
Tiltakoznia kell, minden arcátlan, alattomos és tisztátalan eljárás ellen. Adott esetben igenis, bátran szót és hangot kell emelni.

Fontos, hogy hívő ember nem maradhat szégyenben. Meg kell tudni védeni magát, igazát, adott esetben egyházát, hitét, reformátusságát, Krisztusba vetett élő reménységét . „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek…”(Apostolok Cselekedetei 5, 29)

Péter apostol bátran népe vezetői előtt így fejezte ki hitvallásosan igazát, élő reménységét: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (Apostolok Cselekedetei 4, 12)

 

..........................................................................................

2024. január 28. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 11-24)

 

EVANGELIZÁCIÓ A FOLYÓPARTON

A Szent Biblia ismeretében csak áradozni tudunk arról, ahogy az Úr Jézus Messiásként vezeti az apostolt. Főpapként, Királyként, Prófétaként van jelen és határozza meg életét.

Az Úr Jézus Lelke által vezeti és mutatja neki az utat, az újabbnál újabb munkaterületeket, a feladatokat. Az ÚR NYIT kapukat, lehetőségeket, alkalmakat, mutat helyeket, éhező szíveket, akikhez szólni lehet.

Az Úr Jézus munkálkodása, minden ismeretet felülhaladó szeretete domborodik ki az apostol szolgálatában.
Látható, érzékelhető, ahogy mindenek fölött, tűzön-vízen át hűségesen követi Megváltóját.
Ahogy engedelmeskedik Neki, mint élete Urának, Megmentőjének, mennyei Királyának.
Elmondhatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus jelenlétében és vezetése alatt történik az élete.
Folyamatosan vele van és segíti.
Irányítja és vezeti. Rajta tartja a szemét és szinte fogja a kezét.
Egy pillanatig sem hagyja el, gondoskodik róla minden körülmények között.

 

Filippiben is minden időzítve van.  Várja őt egy szombatnapi (ünnepi) imaóra a természetben, egy folyóparti imádkozás és meghitt lelki beszélgetés.
Az Úr Jézus jelenlétében és Lelke vezetése alatt szól a jelenlévőkhöz a legfontosabbról: a Messiás személyéről.
Az Úr Jézus Krisztus szent jelenlétét dokumentálja az Ige.
Isten nyitja meg egy igehallgató szívét. Amit Ő megnyitott, azt senki be nem zárhatja, az nyitva marad a menny felé, ugyanakkor bezárul az istentelen világ felé.

Az Úr nyitott kaput, nyitott lehetőséget, nyitotta meg Lídia szívét, ezzel nyitott számukra hajlékot, szállást, otthont is az Úr. Majd ezután Ő nyitott börtönt, bilincset, kalodát és újabb szívet: a börtönőr szívét is.

A Lídia szíve már elő volt készítve. Ázsiába nagyvárosból Thiatirából való bíborárus volt.
Minden időzítve van. Az Úr tudta, hogy neki éppen Filippiben kellett lennie.
Számára a Macedon város Filippi a legnevezetesebb hely maradt. Az újjászületésének áldott helyszíne.
Ott kellett a Krisztus evangéliumával találkozni, meghallani, megérteni, befogadni.
Ott kellett házanépével együtt megkeresztelkedni, az Igét megbecsülni és megélni.
Ott, az Ő házánál alakul, formálódik az elő keresztyén gyülekezet Európában. Amikor Pál apostol és Silás Filippiből távozik, és elbúcsúznak, Lídia házában már élő keresztyén közösség van.

***
Láthatjuk, hogy ahol az evangélium partot ér, kikötőbe, révbe ér, ott a gonosz is munkába áll. Így történt Filippiben is.

Pál apostol nem fogadott el az ördög embereitől, a megszállottaktól soha semmit.

Nem fogadta el tisztátalan lélektől, sem a nyilvánvaló hamisságot, de az igazságot sem.

Az Úr Jézus nevében utasítja vissza, a kijelentést, és ezzel az ördög megszálló hatalma megszűnik a megszállott emberen. Odalett a pénzforrás, a rabtartók jövedelme.

Ennek következményeként érte őket az, hogy viselniük kellett az Úr nevéért, a gyalázkodást, az ütlegelést, a börtönt, a kalodát és minden szenvedést. Ők semmi rosszat nem cselekedtek, a Krisztusba vetett hitükért szenvednek megaláztatást, verést és börtönt is.

Nagy tanulság mindez a mai keresztyének számára.

Figyeljük, meg, hogy bár jogtalanul, igazságtalanul és ártatlanul szenvednek, mégsincs semmi jele a panasznak, a szomorkodásnak. Semmit nem bántak meg, nem siránkoznak, nem zuhannak letargiába. Semmi nem szegi kedvüket, és nem hátrálnak meg, hanem nyomorúságukban is imádkoznak és énekelnek, még a börtön mélyén is.
Mindez hiteles és meggyőző bizonyságtétel volt a börtönőr számára.
És felragyogott számára Krisztus dicsősége, mindörökre.
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)
Hitt és megkeresztelkedett egész házanépével együtt.

Meg volt mentve.

Ez a nap, élete legszebb és legáldottabb napja volt.

Budapest, 2024. január 28.
Trencsényi László
lelkipásztor

 

 

 

...........................................................................

2024. január 21. Bp. Pestújhelyi Református Templom

...........................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 1-10)

 

HOGYAN VEZETI ISTEN AZ ÖVÉIT?

A Szent Biblia kijelentése alapján valljuk, hogy Isten Szentlelke és Igéje által vezeti az övéit.

Ezért nélkülözhetetlen, szükséges, elengedhetetlen az istenismeret, a bibliaismeret.

A hívő ember számára kötelező, hogy mindenkor szabad kezet adjon Istennek.

Isten vezetése nélkül nem léphet semmit. Mózes így kérte az Úr vezetését:

„ Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél ki minket innen." 2Mózes 33,15

***

"A végső időkben a Fiú által szólt hozzánk." Zsidók 1,2

SOK HITETŐ JÖTT EL A VILÁGBA.

Sok vallásos hitető az ige félreértelmezésével sajátos teológiát gyárt.

Tudjuk, hogy a hamis próféták, kényük- kedvük szerint értelmezik az igét.

Korunkban hemzsegnek az álpróféták. A vallásos szélhámosok, álnok - csaló hitetők.

A tévelygésnek, a tévtanitásnak, a lelki átveréseknek se vége se hossza.

• Roppant veszélyes, amikor azt tanítják, hogy az emberek higgyenek a bizonytalan álmokban, víziókban, hallucinációkban, babonás misztikában, extatikus élményekben, űj kijelentésekben, okkult hiedelmekben. Különösen is veszélyesek a szentek megjelenéseinek misztikájáról szóló megtévesztő beszámolók.

A hívő embernek az ilyen  álteológiára, hitető csalásra egyértelmű biblikus választ kell tudni adni: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fia által szólt hozzánk." Zsidók 1,1-2

...

Minden tekintetben veszélyes világban élünk.

Manapság döbbenetes méreteket ölt, ahogy a világi istentelen áramlatok, szemérmetlen szokások, más vallások, babonás hagyományok  pogány szelleme benyomul mindennapjainkba.

Az elvtelen tolerancia jegyében a vallások és felekezetek keveredésének, összemosásának következtében ez a fertőzés ma már súlyosan és tragikusan érinti az egyházakat is.  Korunkban már nemcsak beszivárog, hanem igyekszik betörni oda és átvenni az irányítást.

• (Sajnos mindig akadtak szimpatizánsai, pártfogói, elvtelen kiszolgálói. Többek között ezért támadják egyre nyiltabban, és tartják lényegtelennek, fölöslegesnek a felekezetek hitvallásait is. Sőt a megtisztulást jelentő reformációt már nem Isten ajándékának, hanem fájdalmas szakadásnak, szomorú sebnek titulálják.)

...

A református bibliaolvasó vezérfonal szerint a napokban fejeztük be a Jeremiás próféta könyvét. Szívhez szóló üzenetei között igen megfontolandó az, amit olvastunk. Ha nem futunk ki Babilonból és nem szakítunk sötét kínálataival, hanem tovább barátkozunk, és szimpatizálunk tévelygéseivel, ha továbbra is elvtelenül hozzákötjük magunkat, -vele együtt pusztulunk el.

Tanulság:

Be kellen végre látni, hogy a  nagy Babilon és korunk szektái sötét tévelygéseivel nem kellene tovább szimpatizálni, sem velük lelki egységben, imaközösségben lenni, hanem ideje lenne már a legsürgősebben leleplezni, megtagadni, és amig még nem késő, elszakadni és kimenekülni kellene a tévelygés halálos szorításából ! ! !

"Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő gonoszságaiért! Mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdem szerint." (Jeremiás próféta könyve 51,6)

...

 

Isten az övéit mindíg időben szokta figyelmeztetni.

Az Úr Jézus Krisztus világosan kijelenti:

V I G Y Á Z Z A T O K  !

"Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Márk 13,37)

 

Tudjuk, hogy ha nincs isteni kijelentés, akkor elvadul a nép! (Példabeszédek könyve 29,18)

Ez az a tragikus eset, amikor vak vezet világtalant.

Az Úr Jézus így figyelmeztet: „Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten a verembe esnek.” Máté 15,14

Úgy tűnik, egyre többen kerülnek a verembe.

Ők a mai álpróféta megmondóemberek megtévesztett áldozatai.

Ne tartozzunk közéjük!

 

***

Mi fogadta az apostolokat Filippiben?

Pál apostol és társai megértették, hogy Európába hívta őket az Úr: „Jöjj át Macedóniába!"

Macedónia első városában Filippiben,- azon a néhány imádkozó asszonyon kívúl- mi várta őket?

Ott voltak az ördögi megszállott, fertőzött, megkötözött emberek.

Ott voltak a kegyetlen pénzsóvár rabtartók.

Ott voltak a város vezető pozícióit uraló, méltatlan, tehetségtelen elöljárók.

Ráadásul ott volt a hamis, hazug vallás, a babonás, fertőzött hitvilág.

***

A hívás így hangzott: „Légy segítségül nekünk!"

Sürgős segítségre volt szükség Macedóniában, mert volt baj bőven.

Lelki-szellemi katasztrofális állapotban volt minden.

Bár igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, de folyton csődöt mondtak.

Természetesen az ötletelésből, a próbálkozásokból a kísérletezésekből nem fogytak ki.

Nem volt hiány az áltudományos gyógymódokban, praktikákban, haszontalan terápiákban sem.

Csak éppen a valós segítségben volt HIÁNY.

Ezért kellett az evangélium.

Az egyetlen, az igaz, a valós MEGOLDÁS.

Csak a Krisztus evangéliuma jelenthetett megoldást, -minden más próbálkozás elégtelen volt.

Csak az Úr Jézus Krisztusnak van hatalma ma is valós segítséget nyújtani:

"A foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek feloldozást.

A betegeknek gyógyulást, a gyászolóknak vígasztalást."

Rajtunk is csak az Úr Jézus Krisztus szent evangéliuma segíthet.

Ő a MEGOLDÁS személyesen.

Ezért valljuk az Ige alapján:

„Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!" Ézsaiás 33,22

***

"Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" Apostolok Cselekedetei 16,29

Macedón férfi
Kitárt karokkal,
sóvár szemekkel,
remegő lábbal a tengerparton áll -

Pál!
Jöjj Macedóniába,
Jöjj Európába,
segíts!

Mert bajok vannak Európában,
Szárnyaló filozófiánk van,
de utcánkon koldusok.
Gitár zeng márványpalotákban,
rabszolgák hátán szíj suhog
Bálványokkal tele a város,
lelkekben űr, riadt magány.
...

Futnak tőzsdébe, mulatóba,
itt könny, amott közömbös arcok,
trágár, pálinka-szülte nóta,
hazug béke, valódi harcok...
Metróval száguldunk a mélyben,
sebes huzat szemünkbe vág;
de a mélyből felszínre robban
az elfojtott ösztönvilág...

Összkomfortos tömbházainkban
ezrivel élünk - egyedül,
és gyűlöli a gyalogjárót,
ki sietve, autóban ül.
Többé egymásra rá se nézünk,
szemünk a képernyőt lesi.
„Hálás vagyok, elég, amim van"
- e szót vajon ki ismeri?
Mint éjjeli - nappali robot
Gyümölcse - készen áll a ház,
de máris zörget az ajtón
az idegösszeroppanás...

Autója és luxuslakása,
szép fia van az ifjú párnak,
de mire szól: apu - anyu,
már árva lett, - szülei válnak.

Kollégiumban a diák
fejében már tudás - özön,
- szalámis zsemlét eldobál
és szüleinek nem köszön.

Öregotthonban él a néni,
mi csak kell, megvan mindene,
évszám jön-e valaki hozzá,
hogy elbeszélgessen vele?
Kórházakban, szakrendelésen
Kiadnak sokszáz leletet -
e tevékenység mozgatója
ügyintézés - vagy szeretet?

Milliós világvárosokban
Minden agyafúrt kényelem
titkát sejtjük, mindent tudunk már,
csak egymást elviselni nem.
Rakéta-röptű életünket
sztreptomicin, gyomirtó vegyszerek
könnyíti - és hány emberünk
volt életében boldog egyszer?

Van-e értelme életünknek?
Semmibe hajló büszke ív...
Művészetünk és irodalmunk
absztrakt és nonfiguratív...
A amikor végre úgy tűnik:
Tökéletesen szép az élet -
mint váratlan befejezés:
Nyitott gázcsap, revolver, méreg...
...

Ennek a gyötrő szomjúságnak
már enyhülése, vége nincs?
Szomjasan várjuk, hogy segítsen
rajtunk az Ismeretlen Isten!

Akartak segíteni már
vad eszmékkel, féldeci rummal -

Pál!
Jöjj át, segíts
Jézussal, Evangéliummal!

(Siklós József)

 

 

 

 

..........................................................................................

2024. január 14. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 1-10)

***

ISTEN VEZETÉSE ALATT

„Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba." Apostolok Cselekedetei 16, 6-8

 

A mai Igénkben megláthatjuk az előzményeit annak,

ahogy Isten kegyelméből és akaratából, az evangélium partot ér Európában.

Az Ige rámutat arra, hogy a megtért hívő emberek mind tapasztalják Isten jelenlétét, vezetését.

Így volt ez Pál apostol életében is. Ő is, mint választott apostol, engedelmes gyermeke volt az Úrnak.

Elhívását, küldetését, szolgálatát egész életét mind Isten jelenléte, és szent akarata határozta meg.

Mindent Isten dicsőségének, az evangélium képviseletének rendelt alá.

Ezért tudott a legélesebb helyzetekben is helyesen dönteni.

***

Első hallásra szinte érthetetlennek tűnik, hogy Isten miért zár be kapukat egyes helyeken, miért nem engedi, hogy ott hirdessék az Igét.

Valószínűleg Pál apostol is Ázsia provincia fővárosát Efezust szerette volna elérni. Nem kapott rá engedélyt.

Ezután egyenesen tovább haladva Bithinia provincia lett volna ésszerű célpont,- „de Jézus Lelke nem engedte".

Az apostol is jól tudta, hogy Isten nem az evangélium hirdetését tiltotta meg számukra, hanem más helyszínt jelölt ki. Nem ott, hanem máshol. Nem akkor, hanem máskor.

Mert a Krisztus életmentő evangéliumát az egész világon hirdetni szükséges, muszáj, kell.

Ő tisztában volt vele, hogy ez soha nem állhat le!  Szükséges, mint a levegővétel.

 

Aki naponta Istentől azt kéri imádságában, hogy „Legyen meg a Te akaratod", ezzel tökéletesen szabad kezet ad Istennek. Ebben az igeszakaszban is ez történt.

Nem a véletlen műve volt, hanem Isten vezettetése alapján fordultak nyugat felé és érkeztek meg a kikötővárosba, Tróászba.

***

Pál apostol életében a Krisztus-jelenlét döntően meghatározó volt. „ Mit akarsz Uram, mit cselekedjem?"

Miért volt számára egyértelmű Isten vezetése?

·         Azért, mert az apostol számára a Krisztussal való kapcsolat folyamatos, élő, szoros lelki kapcsolat volt.

·         Azért, mert Ő, mint Isten választott eszköze, megtanult szigorúan biblikus alapon figyelni a jelekre.

·         Azért, mert Ő, mindig Istentől kért bölcsességgel tudta beazonosítani és helyesen értelmezni az adott szituációt, helyzetet, körülményeket.

·         Azért, mert Ő igyekezett mindig engedelmeskedni küldő Urának, az Úr Jézus Krisztusnak.

Tőle tanulta meg, hogy rendelt ideje van a szólásnak és a hallgatásnak.

Ő az, aki elindíthat, vagy megállíthat.

Ő az, aki megnyithat kapukat, vagy bezárhat.

 

Az apostol megtanulta, hogy nehéz neki az Úr akarata ellen rugódozni, önfejűsködni.

Megtanulta, hogy nincs értelme ellenállni, saját földi terveit, elképzeléseit mindenáron megvalósítani, mert annak nem lesz jó vége.

Ő megtanulta imádságban hordozni az élet történéseit, örömeit és fájdalmait egyaránt.

Ő megtanulta, hogy soha semmi és senki sem állhat közé és az Úr Jézus Krisztus közé.

Ezért tudott nyugodt maradni, ezért nem esik pánikba kritikus helyzetekben sem:

sem a megkövezéskor, sem a börtönben kalodába zárva, sem a földrengéskor,

sem a hajótöréskor, sem a kígyómaráskor, sem az áltestvérek támadásaikor.

·         Ez a krisztusi nyugodt lelkület és indulat határozta meg magatartását.

·         Ez a hitvallásos biblikusság, ez a hittisztaság, ez a Krisztushoz való hűséges rendíthetetlen ragaszkodás, ez az eltökéltség határozta meg hitét, apostolságát, egész szolgálatát, életét.

Ő példát adott nekünk. Legyen a mi életünk is ilyen egyértelmű és határozott.

***

Isten terve szerint, az Ő kegyelméből és akaratából, az evangélium partot ért Európában! Először Macedóniában: Filippiben, Thesszalonikában, Béreában, és Akhájában: Athénban, Korinthusban, majd elérte Rómát is és legyőzte azt.

A Krisztus evangéliuma áttört minden akadályt és mindenható erejével, krisztusi szelíd szeretetével legyőzte a nagy Római Birodalmat. Amikor Pál apostolék az evangéliumi drága hírrel átléptek a kontinensre, a világ ugyanúgy élte életét, mint máskor. A nap is ugyanúgy kelt fel, de akkor ELKEZDŐDÖTT a megígért Szabadító Messiás uralma, mert az örömhír a Lélek által rést ütött a birodalom falán, megrendítette, térdre kényszerítette és legyőzte azt.

Ma a legfontosabb az, hogy Isten kegyelméből és akaratából, az evangélium hozzád is elérkezett és partot ért a te szívedben, életedben is. Nem lehetsz közömbös iránta. Örülj, és adj hálát érte, értékeld és becsüld meg. Köszönd meg az Úrnak, amit érted tett és légy boldog gyermeke, mindhalálig hű követője a Megváltó Úr Jézus Krisztusnak.

***

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó Lelked vezéreljen az egyenes úton!" Zsoltárok könyve 143,10

***

Trencsényi László

lelkipásztor

 

 

 

...........................................................................

2024. január 7. Bp. Pestújhelyi Református Templom

...........................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 15, 36-41)

 

***

KRISZTUS HŰSÉGES KÉPVISELETE

SZEMÉLYI KÉRDÉSEKBEN

 

„Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2Timótheus 3:17)

Az anyaszentegyház küldetésében a Krisztus képviselete nem akármilyen feladat, és nem akárkikre bízatott.

Itt nem akármilyen lelkület, hozzáállás, elszántság szükségeltetik:

Elhivatottságot, meggyőződéses küldetéstudatot igényel.

Komoly hitet, teljes embert igényel.

Megtért-újjászületett embert igényel.

Teljes odaszánást, eltökéltséget igényel.

A Krisztusban hívő ember életének minden területe rendkívül szenzitív, érzékenyen finomra hangolt.  (Mivel kívül hordja a szívét, ezért rendkívül sebezhető is.)

Minden történésre, még a legkisebb változásokra is érzékenyen rezonál, mivel ez a Krisztusban megszentelt élet legtermészetesebb reakciója.

***

„Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól." (Apostolok Cselekedetei 15, 37-39)

***

A KRISZTUS EVANGÉLIUMA NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG

A személyi kérdések az egyházon belül is mindig érzékeny kérdések voltak.

Pál apostol és Barnabás vitáját egy kívülálló nem értheti, számára túlzásnak, lényegtelen semmiségnek tűnhet. NEM VOLT AZ! Itt nem más volt a tét, mint az evangélium meggyőző, hiteles képviselete.

***

Aki egyszer már igent mondott Krisztus hívó szavára, a szent evangéliumra, az egyben határozott nemet is mondott mindenre, ami megzavarhatja az evangélium hitelességének képviseletét.

Az apostoli munkában csak hiteles, kipróbált emberek vehetnek részt,

mert az EVANGÉLIUM NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG.

Az evangélium nem eladó!

Az evangélium nem szenvedhet csorbát!

Az evangélium bár ingyenes, de nem leértékelt és nem olcsó, hisz az Úr Jézus Krisztus az életét adta érte, szent vére árán szerezte.

Ezért az evangélium a legdrágább kincsünk!

 

Tudjuk, hogy Pál apostolt személyesen az Úr Jézus választotta ki és hívta el. Neki viszont megadta azt a felelősséget, hogy döntenie kellett, kit emelhet be az evangélium munkatársai közé.

Pál apostol e kérdésben is hajthatatlan volt és a Lélek vezetése alatt megfontoltan, rendkívüli hitéleslátással választotta ki munkatársait.

Számára a legfontosabb az Úr Jézus Krisztus személyének meggyőző képviselete volt.

Ehhez viszont érett, odaszánt, az esetleges szenvedést is vállalni tudó, kipróbált hitélet szükségeltetik.

 

Manapság is komoly problémát jelent, ha az egyházi szolgálat nem hitvallásos alapon szerveződik, hanem valami MÁS alapon.

Így például családi, rokoni, baráti alapon.

Érdek, vagy tekintély alapon.

Szokás, vagy hagyomány alapon.

Új stílusok, modern módszerek alapján.

Lehet az bármilyen, de ha az nem krisztusi alap, akkor nincs rajta áldás, mert sérti Isten szentségét.

Ilyen esetekben az Úr távozik, kivonul onnan. Ott Ő már nincs jelen, mivel más (idegen) alapra építkeztek!

Krisztus uralma alatt eddig még nem működött a felemás iga, bármennyire is erőltették.

És ez ítéletes!  (Sajnos volt rá példa bőven az egyháztörténetben. Sok szép reménnyel induló közösség került így zsákutcába, romlott meg, robbant szét, hullt darabokra.)

Az evangélium képviseletében nem lehet engedmény, nincs helye kompromisszumnak.

Pál apostolnál sem volt, senki kedvéért.  (Ha az evangélium védelme miatt, a tiszta hithez való hűséges ragaszkodás miatt szűnik meg egy baráti, munkatársi kapcsolat, az sajnálatos ugyan, de nem veszteség!)

***

A Szent Biblia a személyi kérdésekben is szigorú feltételeket szab, mennyei terheket ró a hívő emberre.

Bármilyen érzékeny kérdésben is kell döntenünk, azt csakis az 1Korinthus 7,39 szem előtt tartásával tehetjük: „...de csak az Úrban." Tudjuk, hogy ott az Ige tipikusan a házastárs kiválasztására vonatkozik, de igaz általános értelemben is. Egyáltalán nem mindegy, hogy kit engedünk egészen közel a lelkünkhöz.

Ez ugyanúgy érvényes a baráti kapcsolatokban, az egyházi, lelki - testvéri, munkatársi, szolgatársi kapcsolatban és minden bizalmi kapcsolatban . Amit tehát teszel azt: „ ..csak az Úrban." Akik ezt a szabályt figyelmen kívül hagyják, nagyot fognak csalódni!

Pál apostol érzékeny döntését kétségtelenül ez motiválta, ez határozta meg.

Számára az Úr vezetése volt elsődleges, nem pedig az ember tekintélye!

Ott nemet kellett mondani, mivel Márk ekkor még nem volt lelkileg eléggé érett, felkészült, kipróbált. (Később már igen!) Ekkor még nem volt időszerű, még érnie kellett az apostoli munkára.

***

Isten igazolta Pál apostol megfontoltságát, alaposságát, következetességét, hűségét, ragaszkodását.

Az Úr Jézus elvárja tőlünk is ezt a lelkületet, ezt a hozzáállást, ezt a hitkomolyságot.

Tőlünk is elvárja, hogy döntéseink imádságban szülessenek és, hogy azok mindenképpen egyezzenek Isten Igéjével, az Ő szent akaratával.

 

Nagy kincs és megbecsülendő ajándék az, ha a hívő testvérek biblikus alapon békességben tudnak együtt lakozni és munkálkodni, mert „csak oda küld ÁLDÁST az Úr és ÉLETET örökké." (Zsoltár 133,3)

Trencsényi László

református lelkipásztor

***

...........................................................................

2023. december 31. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................

 

Isten előtti lelki számvetés

...

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened." (5Mózes 8,2)

Az Úr Jézus Krisztusban hívő ember lelki ápoltságához szervesen hozzátartozik a rendszeres lelki megálló, a biblikus megvilágításban való visszaemlékezés a megtett útra, az Istentől kapott idő helyes vagy helytelen felhasználására.

Életbevágóan fontos kérdés, hogy éltünk-e és hogyan az Isten által kapott kegyelmi idővel.

Számunkra ma még megadatott az Úrtól, a visszatekintés kegyelmi állapota.

Isten gyermekei a legnagyobb felelősséggel felruházva élnek és sürgős küldetésben járnak.

Ez pedig nem más mint:

·         Élni Istennek szentelt életet,

·         munkálkodni Isten országának előmenetelén,

·         szolgálni Isten dicsőségét és embertársaink javát.

Az ó és újév metszéspontjában válaszolnunk kell arra, hogy milyen volt az elmúlt esztendő?

A biblikus válasz az, hogy ez is a kegyelem éve volt, hisz az Úr kegyelmesen és szeretettel hordozott minket.

Miként használtuk fel az Istentől kirendelt időt?

Kedves volt-e életünk az Úrnak?  Milyen véleménye van az Úrnak igyekezetünkről, hozzáállásunkról, viselkedésünkről?

Ilyenkor az Isten Igéjének fényében sorra eszünkbe jutnak örömeink, fájdalmaink, cselekedeteink, mulasztásaink, eredményeink, kudarcaink, stb.

Minek az ideje volt az elmúlt esztendőben?

Lehet, hogy a csalódásoknak, a megkeseredésnek, a lemondásnak, a rezignáltságnak éve volt?

Vagy az örömöknek, a lelki erősödésnek, a helytállásnak, a hűségnek, a kitartásnak éve volt?

Milyenné lettem az elmúlt esztendőben?

Lehet, hogy nem csupán idősebb, hanem szomorúbb, csalódottabb, fáradtabb, betegebb, megtörtebb, magányosabb, árvább?

Esetleg lelkileg frissebb, erősebb, stabilabb, összeszedettebb, türelmesebb, felkészültebb, alaposabb, bölcsebb, komolyabb?

Miben gyarapodtunk az elmúlt esztendőben?

Ahhoz nem fér kétség, hogy mindannyian gyarapodtunk gondokban, ősz hajszálakban, ráncokban, fájdalmakban, az is lehet, hogy többfajta betegségben, műtétek számában. Esetleg csalódásokban, ütésekben, sebekben, megaláztatásokban, stb.

Ha ez így van, akkor a nagy kérdés az, hogyan hordozzuk, tűrjük, viseljük el a kellemetlenségeket, hogyan dolgozzuk fel, hogyan szenvedjük el, vagy ha kell, hogyan élünk együtt ezekkel?

 

A hitünk szempontjából mégis a legérzékenyebb és legégetőbb kérdés az, hogy

gyarapodtunk-e hitben, szeretetben, ismeretben, istenfélelemben, bölcsességben, kegyelemben, emberségben, tisztességben, szolgálatban, odafigyelésben, segítőkészségben,

de legfőképpen hűséges és odaadó Krisztus-követésben?

 

Megvolt-e hitéletünknek a kellő lendülete, frissessége, üdesége, elevensége, átütő ereje?

Volt-e mennyei értelme, eredménye, áldása a hitben való helytállásunknak?

 

Mindehhez a legfajsúlyosabb biblikus kérdésekre kell válaszolnunk:

• Megbántuk-e naponta bűneinket az Úrnak, hogy azok eltöröltessenek és megtapasztaltuk-e, hogy eljött a felüdülés ideje az Úr színétől?  (Apostolok Cselekedetei 3,19)

• Növekedtünk-e a kegyelemben, és az Úr Jézus Krisztus megismerésében? (2Péter 3,18)

• Épülünk-e szentséges hitünkben? (Júdás ap. levele 1,20)

• Erősödtünk-e az Úrban és az Ő hatalmas erejében? (Efezus 6,10)

• Boldogan tapasztaljuk-e már a mennyei védettséget, rejtettséget, miszerint

„...életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben!? (Kolossé 3,3)

• Elmondhatjuk-e már hálaadással, hogy „...többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem"!? (Galata 2,20)

• Tudunk-e már példát mutatni a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban? (1Timótheus 4,12)

 

A hívő ember életében mindig kiemelt és hangsúlyos helye van az őszinte bűnvallásnak.

 

Bocsássa meg az Úr, ha nem haladtunk előre a keskeny úton, ha lelkiekben, szentséges hitünkben megrekedtünk, ha a fentieknek híjával vagyunk, vagy ami még rosszabb,- bukásra állunk bármelyikből is.

 

Bocsássa meg az Úr, ha nem fejlődött, ha nem erősödött az ima és igeéletünk, ha mi is megelégedtünk a langyos, színtelen, fajsúlytalan állapottal, egy szimpla sekélyes és felszínes vallásos középszerűséggel.

 

Adja meg az Úr, hogy a jövőben Szentlelke és Igéje által megújúljon, felfrissüljön, megpezsdüljön végre a hitéletünk, hogy ezután mindig és minden körülmények között alkalmas és hasznos eszközök lehessünk Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak szent kezében.

 

Engedjük, sőt kérjük, hogy formáljon minket Szentlelke és Igéje által akarata szerint, hogy mindig boldogan állhassunk rendelkezésére, hogy mindig nyitottak maradjunk
a megjobbulásra,
az engedelmességre,
a szolgálatkészségre, hogy ne hozzunk szégyent szent nevére,
hanem élhessünk Istennek szentelt életet,
szolgálva Istenünk nagy nevének dicsőségét és embertársaink javát.

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened." (5Mózes 8,2)

***

Trencsényi László

lelkipásztor

***

 

 

...........................................................................

2023. december 31. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................

Mire megvirrad!

AZ ÚJÉV AZ ESZTENDŐ LEGCSÖNDESEBB NAPJA

Az újév világszerte a különböző kultúrákban az egyik legünnepeltebb esemény. Csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy számukra az újév napja igazán ünnep lehessen!

* * *

Az egész világon újév napjának reggelén minden olyan egyedien különleges.

Mindenütt oly ünnepélyesen zavartalan meghitt csönd honol.

Mire megvirrad, a féktelen, eszevezett tombolásnak vége és az utolsó robbanás is elcsitult már.

Mire megvirrad, a kizökkent világ lassan és fokozatosan kezd visszatérni megszokott hétköznapi medrébe.

Mire megvirrad, szelíden, puhán megszólal egy egészen különleges másféle hang.

Fölcsendül a templomharangok békés, szelíd hívogatása.

„Szólnak a harangok a toronyban, jöjjetek Jézusnál békesség van."

...

Mire megvirrad, az őrült zajtól, mámortól elgyötört, kimerült emberek mind hazaindulnak.

És mire dél lesz, valahol végre „nyugovóra" térve, - mély álomba merülnek.

Akkorra már LÁTSZÓLAG nagy békesség borul a tájra, városra, vidékre egyaránt.

...

Szokatlanul kihaltak, üresen konganak az utcák, a terek.

Eltűntek mind az emberek!

És a madarak is mind hiányoznak. Ők már az első robbanáskor kitörtek a hangorkán elől és biztonságosabb helyre menekültek.

"Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. "(Jeremiás 4:25)


...

Mire dél lesz, lassan, szinte észrevétlen, mélységes puha csöndben, újra indul az élet. Csak a riadt állatvilág tanácstalan még és képtelen fölocsúdni.


Az utcákon, tereken kétségbeesett, sokkot kapott állatok menekülnek.

Szilveszter éjszakája mindig szörnyű megrázkódtatásként éri őket.

Kivétel nélkül mindig váratlanul, tökéletesen felkészületlenül és kiszolgáltatottan.

Egyszerűen nem tudnak napirendre térni afölött, hogy ezen az éjszakán mi történhetett az embervilágában. Mert eddig még nem találtak magyarázatot arra, hogy vajon miért is történt az, ami megtörtént.

* * *

„Józanok legyetek, vigyázzatok!" (1Péter 5:8)

Trencsényi László
lelkipásztor