SZÓRAKOZTATATÁS az egyházban

„Egyszer valaki ezt kérdezte tőle (Az Úr Jézustól): „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Erre Ő így felelt nekik: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak." (Lukács 13, 23-24)

Ebben az Igében az Úr Jézus Krisztus kétféle életútról, életvitelről beszél. Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, HARMADIK LEHETŐSÉG NINCS.
Mi a különbség köztük?
A keskeny, a krisztusi út az Életre visz. Ezt az utat keresni kell. Erre az útra csak a szoros kapun át lehet belépni. Ezt a szoros kaput csak kevesen találják meg és ezen az úton csak kevesen járnak. Csak kevesen vállalják a megszentelt krisztusi életvitelt, a keresztet és az ezzel járó szenvedéseket. De mind boldogok, akik megtalálták a keskeny utat, és hálás szívvel boldogan haladnak rajta egészen a célig.
***
Tény az, hogy a bűn miatt minden ember a SZÉLES ÚTRA születik.
Mindenki számára ismerős az az életstílus, ami ott található.
A széles út a szórakoztatás útja, és folyamatosan széles tömeg hömpölyög rajta.
Ott minden zavaros és igen nehéz rajta tájékozódni.
Hogy a megtévesztés biztos legyen,
a tágas kapura még ki is írják, hogy: "ISTEN HOZOTT"

SZÓRAKOZTATATÁS az egyházban

Korunkban nem túlzás a lelki értékek válságáról beszélni.
Manapság a sok névleges keresztyén nem is akar már a krisztusi alázat útján járni, ez nem illik bele személyes elképzeléseibe; sokkal kényelmesebb számára a bűnbánat, bűnvallás nélküli érzelmi "olcsó, szórakoztató" keresztyénség.
Az ilyenek, nem is akarnak már tudni az ÍTÉLŐ Istenről, hanem inkább csak a szeretetről szeretnek hallani, elsősorban a „jólét, a kényelem és a siker evangéliuma" érdekli őket.
Ilyen tévelygők mindig voltak és ma is vannak, akiknek „viszket a fülük", akik nem akarják az egészséges tudományt hallani és a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat (2Timótheus 4,3-4). Az ilyenektől haladéktalanul el kell határolódni.
...
Mindannyian szembesülünk azzal a változással, ahogy az egyházak átmentek a szórakoztatás területére. Ma már sokan úgy gondolják, hogy csupán az igehirdetés nem elég vonzó korunk embere számára. Így fokozatosan átkerül a hangsúly az igehirdetésről valamilyen pótszer alkalmazására (zene, dicsőítés, játék, fesztivál, bálozás stb.)

Ma már egyáltalán nem meglepő, ha ilyen egyházinak hirdetett "szórakoztató" programokat hirdetnek egyes gyülekezetek:

"Táncház, népdalkör, beavatás az ünnepi népszokásokba, hagyományápolás, farsangozás, mulatságok, fesztivál, ifi buli, dicsi suli, filmklub, "református bálozás", rockkoncert. Játék az egyházban: Játszóház, csocsó, ugrálóvár, vizibomba, trambulin, csillámtetkó, kisállat símogató, bazár, stb..."
Itt a nyilvánvaló cél az, hogy minél több embert bevonzani BÁRMI ÁRON.
Valóban válogatás nélkül mindenkit be kell vonzani?
Nagyon úgy tűnik mintha ma az Egyház szereptévesztésben lenne. Mintha átvette volna a régi "kultúrházak" művelődési és szabadidőközpontok szerepét, funkcióját.

Pedig az Egyház nem arra kapott megbizást, hogy szórakoztasson. Nincs ilyen felhatalmazásunk. Az apostolok ezt nem tették volna. A Szentírás sehol nem beszél arról, hogy az Egyház feladatai közé tartozna az emberek szórakoztatása.
***
Szívleljük meg a biblikus figyelmeztetéseket.
Tartózkodjunk a hamisítványoktól.
Vegyük észre a veszélyeket.
Soha ne fogadjuk el és ne kövessük a korunk hamis prófétáinak megtévesztő tanításait.
Soha ne azonosuljunk a kontroll nélküli, -fék nélküli- érzelmi rajongó, fesztiválozó keresztyénséggel.
Soha ne hallgassunk a vallásos hitetőkre, akik látványos, show műsorhoz hasonló „rock-oltárok" előtt zenés-szórakoztató alkalmakat tartanak.

TANÍTANI KELL, NEM SZÓRAKOZTATNI!

Tudjuk, hogy sokan jól érzik magunkat ott, ahol ez a világi stílus van a középpontban. Ma már ez a menő.
Pedig ezeken a világias csatornákon beáramlik az istentelen világ szennyes kínálata is,
a maga megbotránkoztató stílusával, világi módszereivel, zajos zűrzavarával, zenebonájával,
érzelmi kitöréseivel, rajongó, kontroll nélküli önfeledt tobzódásával.

Hol van ma már a Krisztus nevéért való szenvedésvállalás, a „kereszthordozás".
Ma már inkább a laza, langyos, LÁTVÁNY-keresztyénség dominál.

Biblikus gyülekezetek soha nem használhatnak
világias eszközöket az Ige tiszta hirdetésére!!!
Nekünk ezt soha nem szabad megszokni, nem szabad beletörődni, sőt tiltakozzunk ellene.
Tusakodjatok a hitért!
„Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják." (Júdás ap. levele 3-4)

Trencsényi László
református lelkipászto