Nyomtat Elküld Olvasási nézet

MÁRTA ÉS MÁRIA /Szabó Gyula szolgálata/

 

MÁRIA és MÁRTA Lukács 10:38-42 versei

Cím: „SZENT” ÉLET A CSALÁDBAN

(Ez igehirdetés annak a szolgálatnak szerkesztett,bővített változata, melyet Szabó Gyuláné, Júlia ref. lelkész mondott el a pestújhelyi templomban a július végi csendes délutánok alkalmával. )

Kedves Testvéreim!

Alapigénkben arról olvasunk, hogy Jézus Krisztus, tanítványaival együtt útban van Jeruzsálem felé, nem sokkal nagypéntek előtt. Betánia nevű vidéki kis városba érkeznek, ahol lakott egy három tagú testvér család: Mária, Márta és Lázár. Ezzel a családdal Jézusnak, személyes, baráti és lelki kapcsolata volt. Így természetes,hogy amikor megpihenésre gondolnak, Jézus ehhez a családhoz kopogtat be, és itt kér és kap is szállást.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a szövegben a többes szám is használva van, de a Jézus bekopogtatása már egyes számban van említve. – Így csak feltételezhetjük, hogy a tanítványok vagy azok egy része, Jézussal együtt, szintén ennek a családnak volt a vendége.

A megérkezés után érdekes, váratlan, és éppen ennek nyomán igen tanulságos helyzet kép alakul ki. A vendég (-ek) megérkezése után, az egyik nőtestvér, Márta a konyhába vonul, és minden erejét, minden figyelmét arra összpontosít, hogy a vendéget, (-ket), minél teljesebb ellátásba részesítse. Ezzel szemben Mária, elkezd Jézussal beszélgetni, sőt a szöveg szerint a „lábaihoz ült”, és úgy hallgatta Jézus beszédét, aminek a tartalma nyilván az evangélium volt. Mondhatjuk azt is, hogy Jézus Igét hirdetett, és tanítást adott az Isten országa csodálatos dolgairól. – Még azt is feltételezhetjük, hogy Mária a szíve mélyén valamit megérzett abból a fájdalmas igazságból, hogy Urunknak ez már az utolsó útja , számára pedig ez az utolsó alkalom arra, hogy Jézus pótolhatatlanul fontos tanításait hallgassa. Annál inkább buzgó, vágyakozó lélekkel hallgatta Jézus szavait, és minden tanítását.

De egy idő elteltével váratlanul megjelenik Márta, és váratlan, panaszkodó és békételen szavaival félbeszakítja a két személyes „istentiszteletet”. Szavaiból először is azt csendül ki, hogy az ő saját munkáját mindennél fontosabbnak tartja. Ennek nyomán felzaklatott lélekkel éppen Jézust kéri arra, hogy az igehallgató Máriát küldje ő hozzá a konyhába, hogy neki segítsen.

Erre a méltatlankodó és panaszos kérésre Jézus olyan széles látókörű, átfogó jellegű választ, tanítást ad, amely nemcsak Mártának, hanem nekünk is nagyon jó, nagyon fontos eligazítást ad arra nézve, hogy hogy éljük meg a hitünket a mindennapi életben, azaz, hogyan éljünk , hogyan élhetünk Istennek tetsző, szent életet otthon, családi körben, nem utolsósorban, mi házi asszonyok.

Mielőtt a részletekre rátérnék, rámutatok arra, hogy a szövegíró, Lukács is olyan fontosnak érezte Jézus szavait, itt leírt tanítását, hogy a történetet már nem is folytatta tovább. Lényegében mondhatjuk, hogy magát a történet folytatását már nem is tartotta fontosnak, így csak meglepő érdekességként említem meg, hogy nem is tudjuk, hogy hogy készült el az ebéd, és hogyan történt a vendég (-ek ) ellátása.

Viszont rámutatok arra, hogy amit Urunk mondott, főleg Mártának , azt Ő olyan tömören, közmondásszerű tömörséggel mondta el, hogy én most először magát a szöveget magyarázom, a mi magyar gondolkozásunk szerint részletezem, és így szeretném átadni néktek, a most nekünk szóló isteni üzenetet, tanítást.

Először is arra hívom fel a figyelmeteket, hogy Jézus szavaiban, lényegében három külön tanítás rejlik, melyeket én most egymástól elkülönítve, kívánok elébetek tárni.

Ha elmélyedünk az Ige tanulmányozásában, először is azt értjük meg, hogy Jézus az első szavaival szinte megdicséri Mártát a szorgalmas házi munkájáért, legalább is egy kis mértékben. Urunk első szavaira gondolok itt, amikor Ő - főleg a Károli fordítás szerint – elismeréssel említi Márta szorgalmát, aggódó és mindenre kiterjedő figyelmességét.

Isteni üzenetként megérthetjük azt,itt és most mi is, hogy Urunk,a maga helyén,a mi életünkben is fontosnak és szükségesnek tart, egyebek mellett, minden házi munkát, mellyel szeretteinkkel törődünk és rájuk gondot viselünk. Urunk az Ő gondviselő szeretetét, a családon belül, elsősorban egymáson keresztül árasztja ránk Igen gyakran ennek a legfőbb eszköze a családanya, azaz, a házi asszony.

Kitérésképpen megemlíthetjük, hogy a házi asszonyok gyakran érzik azt, hogy nem könnyű hívatás ez, mert tényleg nagyon sok törődést, türelmet és odaadást kíván ez, és külön az is nagyon fárasztó tud lenni, hogy a házi gondoskodó munkának, szinte soha sincs vége. Gyakran úgy van, hogy még a végére sem értünk, és már is lehet mindent elölről kezdeni.

Vigasztalásul, erősítésül három Igét említek itt:

Az I. Mózes 3:l9-ben Isten ezt mondja: „Orcád verejtékével eszed kenyeredet.”

I.Tim. 5:8 verse ezt mondja: „ha valaki az övéiről, és főként a háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél”.

Máté lo: 48. versében ezt mondja maga Jézus: „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ád inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány, bizony mondom néktek, semmiképpen nem fogja elveszíteni a jutalmát”.

De tovább menve, Jézus nagyon tömör tanításában a második nagy mondanivalója az, hogy a földi, mindennapi, háztartási munka nagyon fontos ugyan, de nem az a világ legfontosabb dolga. Amikor Jézus a földi, házkörüli munka fontosságát elismeri, ugyanakkor rámutat arra, hogy van annál még fontosabb dolog is a világon. Tehát Jézus a házi munkát csak relativen, viszonylagosan tartja fontosnak. Tehát nem az a legfontosabb dolog az emberi életben, tehát az nem abszolút módon, nem feltétlenül, és nem minden körülmények között az első helyen a legfontosabb. Ebből viszont következik a számunkra is az a tanulság, hogy

olykor tudni kell azt félre tenni, és azt abba hagyni a még fontosabb dologért. Mielőtt szólanék a Jézus által említett. „abszolút” fontos, tehát feltétlenül fontos, tehát a legfontosabb dologról, szeretnék rámutatni arra, hogy éppen azért, mert a házi munka, a földi, mindennapi munka csak viszonylagosan fontos, az embereknek, különösen a dolgos magyar embereknek és velök együtt a magyar háziasszonyoknak kísértése lehet könnyen az, hogy a munkájukat abszolutizálják, azaz a fontossági sorrendben az első helyre teszik és nem tudják azt félre tenni, abba hagyni, vagy esetleg megrövidíteni.

Ez a gyakorlatban olyanban mutatkozik meg pl.,, hogy valaki panaszolva mondja, hogy „nekem mindig annyi dolgom van, hogy én azért nem tudok templomba menni.” Vagy valaki azt mondja „Vasárnap a húsleves csak frissen és forrón jó.. Ha reggel előre főzök, elázik a tészta a levesben. Ha pedig délbe főzöm, nem vagyok kész vele l2 órára.”

/ Zárójelben mondom el, hogy mi annak idején vasárnap úgy tudtunk három faluban istentiszteletet tartani, hogy már szombaton, megfőztem a vasárnapi ebédet, és hála Istennek, gyermekeinket jó egészségben felnevelhettük /

Arról, hogy valaki rabja lehet a házi munkának, mert azt tartja a leges legfontosabbnak, két humoros esetet is megemlítek:

Adva van egy hívő asszony, aki mindig sóhajtozva mondja, hogy roskadozik a soha véget nem érő házi munkák súlya alatt. Mondja neki egy hittestvér, hogy”miért nem hívod segítségül a nyugdíjas férjedet”- a felelet:..” nem ért az semmihez, és még eltörne egy tányért. És amíg elmagyaráznám neki, hogy hogy és mit csináljon, én addig hamarabb megcsinálom és pedig úgy, ahogy én szeretem. Ezért inkább be se engedem a konyhába, ha én ott főzök vagy sütök”

A tanulságot úgy gondolom, nem is kell szavakba foglalni..

A másik esetről én magam nem győződtem meg, de az egyik faluban a szabó mester feleségéről azt beszélték, hogy olyan mániája volt a tisztaság, hogy minden vendég után a kilincseket hipós ruhával törölte le, még az utcai kapun is.

Tehát Jézus szavaiból kicsendül az az igazság, hogy mindenkinek, és így nekünk is hívő embereknek, háziasszonyoknak is, a jól begyakorlott mindennapi munka végzése közben is mennyire kell a Lélek vezetése és a Lélek által adott bölcsesség és józanság és mértékletesség.

Kell azért is, mert Urunk, Jézus az előttünk lévő Igében, harmadszor, a legnagyobb hangsúllyal mutat rá, hogy a földi dolgok mulandók, és azoknál fontosabb dolog is van. Sőt azt hangsúlyozza, hogy feltétlenül, el nem hanyagolható módon , csupán csak egy dologra van szükségünk. Ezt az egy dolgot Urunk nem nevezi meg, hanem Mária példáján keresztül tárja elébünk. Mi ezt úgy nevezhetjük meg, hogy magára Jézusra,mint minden élet, minden jó, minden áldás, és minden kegyelem forrására van mindig, feltétlenül és első helyen szükségünk. Ő benne, és vele együtt megkapunk mi mindig mindent, amire igazán szükségünk van. Róma 8:32 szerint!!! Ő benne kapjuk meg az örökéletet, mely már itt e földön elkezdődik a számunkra.

Csak ehhez meg kell tanulnunk Máriától, hogy Jézust úgy lehet az első helyre tenni az életünkben, hogy ha a Vele való elszakíthatatlan élet közösséget, szeretet-közösséget tartjuk „abszolút” fontosnak. Ezt a közösséget pedig elsősorban az Ige olvasásával, az Ige hallgatásával, és az annak való engedelmességgel lehet ápolni, ahogy ezt Mária tette, és ahogy ezt Máriától most is tanulhatjuk.

Igen, tanulásról beszélek itt, mert a „soha véget nem érő„ házi munkák között olykor igen nehéz Mária példáját követni. – De, testvéreim, legalább is próbálkoznunk kell ezzel!!! Igen próbálkozni kell, még pedig folytonosan, szüntelenül !! – Ha olykor nem sikerül, akkor is legyen a szemünk előtt, gondolatban az, hogy ez lenne az igazi, ez lenne a Jézushoz illő, tehát a „normális” keresztyén élet. Tudniillik, ha Jézus lenne mindig az első helyen, és igazán fontos csak Ő lenne mindig a számunkra.

Az előbbi mondatokban kétszer is említett „kell” szónak a további hangsúlyozására és további megerősítésére idézem és a szívetekre írom Jézus szavát, ami a Márk 8: 36-ban így van megírva: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall”

De kérem, hogy gondoljunk a Filippi levél 2:6-l2 verseire is. Itt megérthetjük azt, hogy Jézus értünk mindenről lemondott csak azért, hogy minket megváltson. Ez a Jézus várja, hogy mi is első helyen szeressük Őt és „érte tudjunk mindent elhagyni”. A ref. énekeskönyv 426 énekében olyan szépen tudjuk énekelni, hogy „érted mindent elhagyok”. Vajon , a valóságban, tudjuk-e legalább is a második helyre tenni, Jézus után a földi vágyainkat és céljainkat.? – persze olykor a nem feltétlenül fontos kötelességeinket is !?

Tudom, hogy a kérdésre, nehéz, sokszor nagyon nehéz őszinte feleletet adni. Ennek pedig, egyebek mellett az az oka, hogy minden reggel vár ránk a véget nem érő feladat, és sürget a feladat, sürget a mások,olykor épen türelmetlen, meg nem értő igénye, olykor követelése. Mind ezzel szemben a mi erőnk pedig véges, és olykor szinte azt érezzük, hogy „összecsapnak a hullámok a fejünk fölött”.

De mindezek ellenére, nagy örömmel hirdetem , testvéreim, hogy van megoldás, van igazi, isteni segítség Isten Igéjében a számunkra. Több ilyen segítő és vigasztaló Igét szeretnék most felolvasni és a szívetekre írni:

Először is olvasom Zsolt l27:2 versét: „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradtsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget”

De talán még ennél is nagyobb vagy legalább is konkrétabb segítség a számunkra az ujszövetségben a Szentlélek ígérete, aki vezet, tanácsol, erőt adva segít, és józanságra, bölcsességre tanít minket, hogy a hétköznapi, családi életünkben is Istennek kedves, szent életet éljünk. Olvasom az Igéket, melyek erről szólnak János l4:26. I.János 2:2o. Zsolt 32:8. Péld. 3:3-7. Jakab l:5-6, 3:13-l8.

A János l4:26-ban ez van megírva: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, Akit az én nevemben küld majd az Atya, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam néktek…. Békességet hagyok néktek….ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”

Az I.János 2:2o-ban ez van megírva: „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mind.”

A Zsolt. 32:8 versében ezt ígéri az Úr. „Bölcsé teszlek, és megtanítlak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok , és rajtad lesz a szemem”

A Péld. 3 : 5- től ezt olvassuk: „. Bízzál az Úrban teljes szívből….minden utadon gondolj Reá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat..,”

Jakab l: 5-6 erre biztat: „Ha valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, …

És meg is kapja.

A Jakab 3. rész l3 versétől is drága ígéretet olvashatunk a nekünk ígért isteni bölcsességről. Közelebbről, a l7. vers ezt mondja: „ a felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, és nem képmutató.”

Ha ezeket az Igéket imádságos szívvel elolvassuk, kapunk felszabadítást arra a józanságra,

hogy lehet nekünk olykor „nem”-et mondani szeretteink, unokáink szertelen kívánságaira. Ez azt jelenti, hogy „szolgáljuk”ugyan őket a házi munkánkkal, de nem szolgáljuk „ki” őket

minden Isten ellenes , vagy minket bűnre csábító, kívánságukban.

Ugyanakkor józan bátorságot kapunk arra, hogy bizonyságot tegyünk újra és újra szeretteink előtt arról, hogy ép azért is megyünk mindig Igét hallgatni, azért olvassuk minden reggel a Bibliát, hogy erőt nyerjünk egyebek mellett, arra is, hogy egész nap hűséggel végezzük a házi munkát és minden családi kötelességet. Tehát azért is tesszük mindig első helyre Jézust, hogy nekik is szolgálhassunk hűséggel.

De a Szentlélek vezetése, az Ige világossága, a felülről nyert józanság és bölcsesség mindig segít nekünk olyankor is dönteni, amikor élesen áll előttünk a kérdés: most kinek tegyek eleget: a családnak, vagy Krisztusnak?

Természetesen, van olyan eset, amikor bajban, betegségben, lelki alkalmakat elhagyva, a család, azaz szeretteink mellett kell maradnunk. De ilyenkor is a Szentlélek ad nekünk nemcsak bölcs józanságot, hanem belső bizonyosságot és jó békességet is, hogy most valóban ott kell helyt állnunk és szeretteinknek segítve, „szolgálnunk.”

Szóval, éppen akkor, ha szívünkben első helyen az Úr van, akkor Ő mindig segít abban, hogy a „pillanat aktualitását,”a pillanat felelősségét megérezzük, és azt a legjobb, a legfontosabb célra felhasználjuk Ehhez nagyon kell az isteni bölcsesség, és kell a Lélek vezetése, indítása, mert ezek gyakran „soha vissza nem térő alkalmak.” / a görög nyelv ezeket nevezi „kairosznak”, azaz minősített időnek!/

Ennek a gondolatnak további elmélyítése céljából rámutatok arra még itt, hogy az idők az alkalmak helyes felhasználásában segít minket az a bibliai igazság is, hogy ha szem előtt tartjuk azt, hogy ahogy mi magunk is mindenestől az Úréi vagyunk első renden, úgy az idő sem a miénk. A 31-ik zsoltár azt mondja, hogy „életemnek ideje a te kezedben van” –Tehát a Szentlélek segítségével meg kell tanulnunk, a kevés, a rohanó idővel jól gazdálkodni. Az a bölcs, aki fontossági sorrendet igyekszik érvényesíteni mindig a feladatok között. Az a bölcs, aki ,így gondolkozva, olykor nyugodt lélekkel ki tudja mondani magában és mások előtt is, hogy erre vagy arra nekem nincs időm. Azaz, én ilyen, vagy olyan dologra nem pazarlom a drága időt. Én azt a Jézust várom vissza, aki minden percben megérkezhet, és nekem az a legfontosabb, hogy Ő előtte ne valljak szégyent.

Igen , ha, mi hívők, úgy igyekszünk élni, ahogy Jézus a szavával és Mária példájával tanít most minket, akkor egyre inkább minden a maga igazi helyére kerül az életünkben. Így egyre inkább harmónikus, tartalmas, Istennek kedves, és Istentől megáldott életet tudunk élni. Így jutunk el oda, hogy az egyetlen igazán „szükséges dologban” , Jézus Krisztusban, és a vele való, elszakíthatatlan élet – és szeretet közösségben meg kapunk mi mindent, amire csak szükségünk lesz itt e földön is, és majd odaát is , a boldog örökéletben.

Segítsen Isten mindnyájunk, hogy boldogan megtapasztalhassuk mind ezt, itt e földön is, és majd odaát is, amit nekünk Urunk most tanított Igéjével és Igéjében Mária példájával.

Á m e n.

Szabó Gyula ny. ref. lelkész

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 26, összesen: 193680

  • 2020. január 16., csütörtök

    Richard B. Hays könyve arra érzékenyít minket, hogy felfedezzük az Újszövetségben is az Ószövetséget, Jézus Krisztusban pedig az Ószövetség Istenét.
  • 2020. január 15., szerda

    Sinka István életműjében saját sorskérdéseink is visszaköszönnek. Önarcképet tart elénk, mert benne vagyunk minden versében. Szabó Szabolcs előadása a...
  • 2020. január 14., kedd

    Ezzel a felirattal, hatalmas táblán hirdette a hétéves kisfiú, mit gondol a vasárnapi istentiszteletről – csak így volt hajlandó elindulni ottho...
  • 2020. január 13., hétfő

    Utoljára találkozott ebben a formában a dunamelléki református egyházkerület vezetősége és lelkipásztori közössége.
  • 2020. január 12., vasárnap

    Tizenhárom lelkészhallgató kezdi meg gyakornoki évét februártól azokban a dunamelléki református gyülekezetekben, amelyek lelkészei segítenek felkészí...
  • 2020. január 09., csütörtök

    Dél-koreai küldöttséget fogadott a dunamelléki püspöki székházban Bogárdi Szabó István református püspök.
  • 2020. január 09., csütörtök

    Tomcsányi Domonkos előadása az online tér biztonsági kihívásairól, az adatainkért folytatott versenyről és az információs buborék csapdájáról a XV. Ha...
  • 2020. január 08., szerda

    Nem azonnali eredményekért dolgozik, komolyan hisz a szolgálatában. Csak hiteles keresztyének által válhat egy iskola nemcsak egyházivá, hanem kereszt...
  • 2020. január 08., szerda

    Idén is megérkeztek a koreai vendégeink a Lónyay Református Gimnáziumba.
  • 2020. január 07., kedd

    A Biblia 2020 kezdeményezés egyszerre épít nemzetközi közösséget és erősíti fel Isten Igéjének hangját a virtuális térben. Olvassuk fel együtt a Szent...