„Jézus hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!"

Mester nélkül lézengő tizenegy tanítvány gyülekezik, mintha vereség után kellene keresni a kiutat. Két titkos tanítvány szépen, gondosan emelte le a drága élettelen testet, s miután a Mester testét levették a keresztről, ők tízen már nem láthatják őt többé. Utoljára véresen látták. Elviselhetetlen volt, az ember ilyenkor elfordul, hogy levegőhöz jusson.
Most mit csináljunk? – tördelik kezeiket, tépik szakállukat, törölik könnyeiket. Mi lesz most? Hogyan tovább?
Éjjel-nappal ezt beszélik, nem tudnak szabadulni a történtektől. Mindeniküknek van mit megbánni. Mindenikünknek van vezekelnivalója. De hát elfogadhatatlan, hogy máris halott! Elrabolták, elszakították tőlük. Nem tudnak felocsúdni, nem tudnak vigasztalódni…
Szégyellik futásukat, szégyellik távolmaradásukat. Hova is mentek, amikor nem a keresztrefeszítés helyére mentek?
Most egy világ választja el őket Tőle, és nincs átjárás. „Minden Egész eltörött…”
rácsok a fák
priccs a világ
a földön áldások szerteszét
és a keresztről szivárog a vér

Mester, ez a világ nem az a világ többé. És én sem vagyok ugyanaz. Életemben döntő fontosságúak a találkozások. Tegyél valamit, hogy ne legyen börtönöm ez a világ!
Hogyan követhetnélek, hiszen a végtelen teren és időn át nem vezet út hozzád, és ha szárnyaim lennének, akkor sem érhetnélek el, mert nincs lépésem befelé…

Miért is nem vagyok ott? Miért? Végső soron egy a lényeg: elmulasztottam. Okunk van elég. Magyarázat: akárhány. Tény, hogy János volt az egyedüli, aki merte végignézni.
Néz fölfelé, a szenvedőre, nézi a keresztre száműzött Istent, közben egyre biztosabban érzi, tudja, hogy mától kezdve minden mondat így kezdődik: Jézus nélkül…
Jézus nélkül – jaj! nem vagyok tanítvány! Ki is vagyok én nélküle?
Merre megyek majd, ha utána már nem mehetek? Ugyan, kihez mehetnénk?!
Jézus nélkül nincsenek gyógyulások, noha mily sok a beteg!
Jézus nélkül nincs út, nincs igazság, nincs Élet!
És már azt sem tudom biztosan, hogy az élet hozza a halált, vagy a halál az életet?!
Micsoda vállalkozás! – a szenvedések földjére lépni… ég és föld közé, a semmi senkiföldjére… Nincs magány ennél súlyosabb…
Az „emberszabású és embertelen kereszt” (Pilinszky János) az a pont, ahol találkozik a menny a földdel.

KERESZTÚT
üldöztetés elől legbiztosabb
nyugalom helye a kereszt
a szeretet magasztos dráma
ne félj kiszabadulni
az örökkévalóságba

Te már szabad vagy, Mester, ott ahova mentél, senki sem üldöz többé. Micsoda terv, micsoda történet ez! Mintha eddig félálomban jártam volna veled, és ez a pillanat a döbbenet maga. Hát erre gondoltál, amikor azt mondtad, te meggyőzted a világot?! Meggyőztél arról, hogy felülmúlhatatlanul szeretsz. Úgy győztél meg, hogy ne tudjunk felejteni. Szereteted diderget és éget el téged, a be nem fogadottság hidegsége és az áldozat tüze.

És azóta van átjárás a két világ között, mert amikor felemeltetett, nyitva hagyta amaz láthatatlan ajtót…

Így szerette Isten ezt a világot.
Csak attól félek, hogy méltatlan leszek a szenvedésre.
A végtelenül tiszta Mester méltónak bizonyult arra, hogy szenvedjen. „Igazi szeretetre csak a tiszta szív képes” (PJ).
Sújtson le minket a felelősség, a lelkiismeret terhe, hogy aztán az ártatlanul szenvedő felszabadítson, felemelhessen.(…) Ámen.