L: Zsolt. 25.
T: Jn. 1,16-17 és Róm. 11,5-6

Jézus élete így kezdődik: Mária kegyelmet talált az Isten előtt – üzente az angyal. (Lk. 1,30). Mária is meglepődik, mert érzi, hogy ebben semmi része nincs, ez teljesen az Isten műve. És boldog, mert boldogok a kegyelmesek, akik kegyelmet nyernek.
Pál így írja Titusznak: „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11) – ez a kezdete mindennek: a kegyelem.
A kegyelem: hála az iránt, aki nekem megkegyelmezett. És nem is tehetek mást, mint hogy én is megbocsátok, befogadom úgy, hogy nem érdemli meg. A kegyelem azt jelenti: jóindulattal vagy, elnéző vagy társad iránt. Ilyenkor érzed azt, amit Isten érez, amikor megkegyelmez.
Kegyelmezni azt jelenti: szívességet tenni. Amikor kegyelmezel: szeretsz. A kegyelem: jótett. Nem olyasmi, ami jár. A kegyelem: ajándék. A szívedből jön. Önkéntes, feltétel nélküli, kiérdemelhetetlen. Sőt ez az ismertető jegye: abszolút nem kiérdemelt. A kegyelem nem jár és nem jogos, hanem éppen azt jelenti, hogy nincsen benne semmi érdem.
Olyan ez, mint amikor egy közeli barátod meglátogat a születésnapodon, hoz neked egy csokor virágot, vagy egy kis ajándékot és te ki akarod fizetni. Pedig éppen ez a lényeg, hogy ingyen adja. Ha nem adná ingyen, könnyebb lenne elfogadni, akkor jobban éreznénk magunkat, mert ugye mi is hozzájárultunk egy kicsit.
Végigfut a Szentírás minden történetén a kegyelem, mint kiválasztás, mint áldás, a zsoltároskönyv imádságain – ezekből idézek néhányat:
„Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm. 4,4). „A bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek” (Róm. 6,14). „Ami kegyelemből van, az már nem a cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem” (Róm. 11,6).
„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló” (1Kor. 15,10). „Minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék” (2Kor. 4,15). „Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét” (2Kor. 6,1). „Istennek hatalma van arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok” (2Kor. 9,8).
„Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek” (Gal. 5,4). Pál felkiált: „Kegyelemből van üdvösségetek! A hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez!” (Ef. 2,5). „Ügyeljetek arra, hogy senki el ne hajoljon Isten kegyelmétől” (Zsid. 12,25). „Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől” ( Zsid. 13,9).
„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmét adja” (Jak. 4,6). „Legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok” (1Pt. 1,13). „A minden kegyelemnek Istene tegyen titeket tökéletesekké…” – szoktam mondani áldásként úrvacsora után.
A pecsét, az, ami lezárja a Szentírást, az utolsó írott üzenete Istennek is a kegyelemről szól: „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!” (Jel. 22,21).
Amikor Isten megkegyelmez, akkor valójában felszabadít. Felemeli a lelkünket, megtisztít, felment minden adósság, kamat, bűn alól. Ezt jelenti a kegyelem. A kegyelem: gondoskodás a lélekről, tehermentesítés. A lelkiismeret felszabadítása, a harmónia helyreállítása. A kegyelem: Istennel való közösség. Összefűz.
A kegyelem tiszta minden érdektől. „Csak” van, éppen ahogy a szeretet is. Nincs rá magyarázat.
Miért éppen Ábrahámot hívta el?
Miért tetszett neki a hazudós Jákób?
Miért a gyilkos Mózesre bízta a szabadítást?
És miért a tanítványoknak akart Mestere lenni, miért nem ügyesebb, tanultabb valakiké? És miért Saul kellett neki prédikátorul? És miért merte rám bízni az Ő Igéjét? Nem félt, hogy csalódni fog?
Nem telik el nap, hogy ne csalódna.
„Az Istennek tetszett, hogy kiválasszon engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által” (Gal. 1,15). Ezt tudom Pállal együtt. A miérteket nem tudom. De minden szót azért tanított meg anyám, hogy ma a kegyelmes Istenről beszéljek. „Ő az én kegyelmes Istenem, ezért őneki énekelek” (Zsolt. 59,17).
A 25. zsoltárral ezt mondjuk: szabadíts ki, Uram, kegyelemből! Ifjúkorom bűneire ne emlékezz, mert kegyelmes vagy! Vezess hűségesen, taníts engem kegyelmesen! Bocsásd meg bűneimet, mert sok van, és mert nálad sok a kegyelem!
A kegyelem azt üzeni: megbocsátok. A kegyelem: új esély. A kegyelem azt jelenti: fontos vagy nekem. Fontosabb vagy, mint a jogaim, a saját igazságom és az, hogy igazságosnak mondjanak. Tehát elengedem azt, ami jár, az igazságomat – üzeni az Úr. Ez a kegyelem.
Megkegyelmezni annyi, mint igazi örömet szerezni. Az öröm a kegyelemben az, hogy jót akarok neked.
A kegyelem: áldás.
A kegyelem az, hogy tegyünk úgy, mintha nem lettél volna gonosz, mintha nem hazudtál volna, mintha mindig szót fogadtál volna. A kegyelem az, hogy megbocsátok.
Gondolt egyet Isten és egyszerűen megajándékozott a bocsánattal. Nem tartották őt vissza a bűneink – mert kegyelme nagyobb bűneinknél. Ezért a kegyért nem kért árat. Nála a kegyelem nem fogyó cikk, ilyen nincs Istennél, hogy „amíg a készlet tart”. Ilyen nincs nála, hogy „erre már nincs kegyelem”. Nincs ilyen. Mert „aki kér, mind kap”. Elfogyhatatlan a kenyér és az a korty bor, ami által megtisztulhatunk. Hát még ingyen sem kell?!
A kegyelem az, hogy éppen az ellenkezőjét kapom annak, amit érdemlek. Amit jogosan kapnék, az lenne az igazság, a törvény. De Isten nem igazságos, hanem kegyelmes! Azt kapom, amit ő érdemel. Ő pedig azt kapta, amit én érdemlek.
Egy kisfiú őszinte imádsága ez:
- Istenem, szeretném kérni, hogy most egy kicsit ne nézz ide! Tudjuk magunkról, amikor rosszalkodunk. A kegyelem éppen ez, hogy Isten nem nézi botorkálásunkat – egy kicsit nem ide néz, nem ránk néz, amikor ad valamit, hanem a keresztre.

Nem kér semmit cserébe – nincs is semmi, amit kérhetne. Egy feltétele mégis van a kegyelemnek: Isten azt akarja, hogy kelljen, hogy akarjad, szomjazzad. Legalább ennyit. Ő osztja a kegyelmet – te pedig vedd át! Nem fogja rád erőltetni, kell a hozzájárulásod. Megtölti a markodat, de neked nyújtanod kell üres tenyeredet!
A kegyelem: bizonyíték arra, hogy jó az, aki kegyelmez. Méltánytalanság. Isten lemondása a javunkra.
„Szeretettel tekinteni valakire: imádat. A hasonlót kereső szeretet: vonzalom. A lehajló szeretet: kegyelem” (William McDonald).
A kegyelem gyógyít – a nagy imádkozóktól tudom ezt:
„Kegyelmes és irgalmas az Úr” (Zsolt. 111,4).
„Nem haragszik mindörökké” (Jer. 3,12).
„Irgalmas és kegyelmes az Isten, nagy türelmű és nagy irgalmasságú, a gonosz miatt is bánkódó” (Jón. 4,2).
„Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű” (Zsolt. 103,8 és 145,8).
Ránk néz az Isten és bennünk az Ő Fiát látja – ez a kegyelem.
Nem azért kerülhetünk a mennybe, mert annyira helyesek voltunk és olyan sok jót sikerült tennünk, hanem azért, mert ilyen kegyelmes Istenünk van! Ilyen hatalmas Megváltónk van!
Az az álom, hogy tiszta lehetsz, az is kegyelem. És az a vágyunk, hogy vele legyünk, az is kegyelem.
Ahol minél inkább növekszik a bűn, ott annál nagyobb a kegyelem. Minél gonoszabbak, bűnösebbek vagyunk, Ő annál megbocsátóbb, hogy üdvözülhessünk. Akinek több bűne van, annak több bocsáttatik meg és az jobban szeret.
A kegyelem: az maga Isten, Jézus maga a megtestesült kegyelem. Az, hogy igaznak nyilvánít minket az Isten, miközben a törvény bűnösnek nyilvánít. Az, hogy nem kéri az elégtételt vagy más ellenszolgáltatást.
Áldott legyen a kegyelmes Isten, hogy nem kell félnünk majd odaállni az Ő színe elé, mert könyörülő és irgalmas az Úr.
Ámen.