(2005) A közelmúltban, alig három esztendeje, 2003 nov. 14-én vettem át a gyülekezetet, az azóta eltelt idõszakról tehát többet írhatok.
A gyülekezet 5 körzetébe presbiterek járnak el rendszeresen nemcsak azért, hogy az anyagi hozzájárulást begyûjtsék, de azért is, hogy megtudják, ha valakinek problémája van és segítünk, amennyiben lehetséges. Karácsonyi ünnepélyeket tartunk a gyerekekkel, sajnos elég nagy gond a létszám. Mégsem hagyjuk el a betlehemezést, hiszen ez mindenkinek örömet jelent.
A legfõbb veszélyt a kiöregedés jelenti, hiszen visszaköltözésre a körülmények, a munkahelyek hiánya miatt nincs remény.
Az elmúlt évek legfontosabb eseménye a 2004-2005-ben, valamint 2006 nyarán megvalósult templomjavítás volt, amelyre leginkább a torony rossz állapota miatt volt szükség. A javítás magába foglalja: a templomtorony külsõ vakolatának felújítását, a torony bádogtetõzetének javítását valamint újrafestését, továbbá az egész templom-külsõ fennmaradt részének felújítását, vagyis: a vakolat szükség szerinti leverését-újravakolását és a templom külsõ meszelését. Ezen kívül a templom belsejének meszelését is. Mindezek megvalósításához a gyülekezet saját ereje nem lett volna elég, hiszen gyülekezetünkben sok az idõs, kisnyugdíjas egyháztag - akik a gyülekezet anyagi terheinek zömét kénytelenek hordozni. Isten iránt hálás szívvel mondjuk, hogy volt olyan egyházközség, amely szükségei mellett is fontosnak tartotta segíteni az ódellõi templomjavítást. Ezen kívül a Maros Megyei Tanács is nyújtott támogatást. Így fejezhettük be a munkálatokat, 2006 nyarára: a tetõzet törött cserepeinek szükség szerinti kicserélését, pótolását, a templombelső kijavítását, kimeszelését, valamint a templompadok, karzat, szószék, kerítés újrafestését.
A legnagyobb akadály és a falu "kiöregedésének" legelsõ oka a közlekedés nehézsége, ugyanis a falut legrövidebb úton csak komppal lehet megközelíteni, ez a komp azonban nem jár akkor, ha túl magas a Maros folyó szintje, sem ha túl alacsony (mégis jobb, amikor alacsony), de akkor sem járhat a komp, ha a víz befagy, esetleg jég-zajlás van. Következésképpen a komp nyáron akadálytalanul mûködik, egyszerre tud hordani négy személygépkocsit, vagy akár egy-két megrakott teherautót is. A munkásembernek azonban télen is dolgozni kell. A víz szeszélye miatt van az, hogy sokan választották inkább a közeli fõút melletti Marosugrát lakhelyül, mivel onnan könnyebb bejárni a városba, ingázni.
Ez a komp szerzett már nekem is néhány izgalmat, veszélyt, kalandot. Talán jobban örülnek az istentiszteletnek, annak, hogy ott lehetek, mivel tudják, sokszor meg kell küzdenem érte és én is boldog vagyok, amikor sikerül.
Úrvacsorázó vasárnapon elmegyünk minden beteg egyháztaghoz, aki igényli a betegúrvacsorát.
Minden év elején családlátogatást tartunk, amikor azokkal is találkozhatok, akikkel egyébként egész évben alig vagy egyáltalán nem találkozom. Szeretném, hogy a lehetõ legszemélyesebbek legyenek ezek a látogatások.
Igyekszünk a fiatalokat korosztályok szerint ifjúsági- illetve gyerektáborokba, találkozókra, konferenciákra küldeni.
Istentiszteleti alkalmak
Minden vasárnap délelõtt 11 órától tartunk istentiszteletet, melyen rendszeresen 40-50 %-a a gyülekezetnek jelen van, és ezzel az aránnyal Ódellõ templomlátogatottsága egyházmegyei szinten az élen jár. Sajnos sokan már nem tudnak eljönni. Délutáni istentiszteletet rendes vasárnapokon nem tartunk, de minden nagy ünnepen igényli a gyülekezet, ünnepnap délutánján szívesen jönnek templomba, ezért ünnepnapokon mindig megtartjuk.
Minden rendes vasárnap tartunk vallásórát is, a gyerekek száma (jól összeszámolva, vegyes házasságban élõk gyerekeivel együtt) eléri a 15-öt, de ebbõl csak 7-8 gyerek jár hûségesen. Karácsony körül a létszám mindig megnõ.
2005 Virágvasárnapján volt utoljára konfirmáció, egy konfirmandus fiatal fiú tett konfirmációi fogadalmat, mely ritka alkalom, de annál nagyobb ünnep. Azelőtt 2001-ben volt konfirmáció, akkor is egyetlen konfirmandussal, s előreláthatólag még két évben nem lesz ilyen ünnep Oláhdellőn.
Ódellõn nincs külön szervezett nõszövetség, így ebbe természetesen beletartozik minden asszony. A nõszövetségi alkalmakat tehát együtt szervezzük és nagyjából havonta próbáljuk tartani egy-egy meghívott elõadóval, orvossal, lelkésszel, vagy lelkészfeleséggel, de volt már vendégünk a megyei nõszövetségi elnöknõ is. Ilyenkor minket érdeklõ kérdésekrõl beszélgetünk, mesélünk teadélután (olykor teadélelõtt) keretében. Volt olyan is, éppen a megyei elnöknõvel tartott alkalommal, hogy a férfiak is kíváncsiak voltak, s nem szégyelltek eljönni erre a beszélgetésre, így többen is lettünk.