Nyomtat Elküld Olvasási nézet

MIT REMÉLJEN A MAGYAR NEMZET? 2011

 

AZ OLÁHDELLŐI MAGYARSÁG ÜNNEPE

Mit várunk egy megemlékezéstől?

Az oláhdellői reformátusok március 15.-i megemlékezése szinte úgy zajlott 2011-ben, mint bármelyik 1848-as megemlékezés. Különbség tán annyi, hogy lelkünkkel kevertük a szavakat, könnyekkel a dalokat. Bennünk él az 1848-as forradalom emléke, súlyát érezzük. És mi is élünk. Szabadságvágyunk a régi, ugyanaz, mint a harcolóké.

Kicsiny gyülekezetünkben nagy lélekkel, az akkori eseményekhez méltó műsorral, kopjafakoszorúzással, nemzeti színeinkben, harsogó Kossuth-nótákkal, versekkel, történelmi beszámolókkal, köszöntőkkel, Himnuszaink áhítatával ünnepeltünk. Nem elég magyarnak lenni, talpon állva nyerhetjük meg az éppen zajló, 2011-es csendes forradalmat, öntudatra ébredést. Az 1848-as nemzeti akarat változást hozott. Először a szívekben történt valami. És ha ma sem teljes ez a változás, benne csodálatos lehetőségek vannak. Egy bukott forradalom győzelmei ezek.

Szabad volt ünnepelnünk. De ez még nem szabadság.

Mit reméljen még a magyar nemzet?

 

Ünneplésünk a kopjafa megkoszorúzásával, a Nemzeti dallal és a Székely Himnusszal indult a templom elől, majd a templomban folytatódott: Kossuth-nóták elhegedülésével, eléneklésével, versekkel. Közreműködtek: ifj. Demeter György szavalattal, Székely Anita hegedűvel és énekkel, az oláhdellői asszonyok versek elszavalásával: Demeter Etus, Demeter Ida, Nagy Róza, Demeter Mariska, Gergely Ilona, Demeter Emőke, a gyerekek közül: Demeter Lóránd, Demeter Róbert és Puskás Csaba. A férfiak közül köszöntőt mondott id. Demeter György gondnok, majd Demeter Adolf tiszteletbeli presbiter Petőfi-verset szavalt és szólt a gyülekezethez. Szente János tanár úr és felesége vendégekként érkeztek, és barátilag köszöntötték az ünnepre egybegyűlteket. Meghallgattuk a harcias hangvételű 9. Zsoltárt, majd történelmi összefoglalót hallgattunk arról a napról: 1848 március 15.-ről. Ünneplésünket a Magyar Himnusz eléneklésével zártuk.

 

 

 

Szeretetvendégségen folytattuk az éneklést, katonadalokat idéztünk fel boldog-szomorúan. Emlékezetes nap marad emlékezetünkben 2011 tavaszának ennek a hangulatos, tartalmas, ünnepélyessége által felemelő március 15.-i napja.

 

Demeter Etus

 

Demeter Adolf presbiter és Demeter György Gy. gondnok

 

 

Székely Anita és Székely Csilla Imola

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 153, összesen: 460665

  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.
  • 2025. július 25., péntek

    Isten el akarja érni azt a fiút is, aki a fesztivál forgatagában egyik este egy talán soha meg nem kapott szülői áldásért lépett oda a református önké...