A PRESBITERI TISZT LELKIEKRŐL SZÓL

Mit jelent presbiterként élni? Hogyan érdemes vállalni e bibliai tisztséget? Nincs két egyforma falevél, és nincs két azonos lelkületű ember. A keresztyénségünk is más. Mégis, meghittségében és tapintatosságában ugyanaz. Vagy annak kellene lennie… Ezeken gondolkodtam, amíg az oláhdellői templom Mózes-székében ülve Ötvös József esperes prédikációjának gondolatait hagytam belehullani e bennem felmerülő kérdések közé. Úgy láttam, mások is figyelnek. Értelmiségiek, lelkipásztorok, presbiterek és egyszerű dellői emberek, akik örömmel szervezték meg egyházukban az Alsó-marosmenti presbiteri konferenciát, 2011 őszelő havának negyedik napján…
„Uram, kihez mehetnénk? hisz mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus…” – hangzott a péteri bizonyságtétel a szószékről. És éreztem, hogy nekem sem lenne más válaszom egy olyan korszakban, amelyben mindenkinek a „látvány” kell. Nagy sokaság, mely nem akar többet Jézussal járni. Nem boldog Vele. Kevés neki. Akárcsak a ma emberét hallanánk, akinek „kevés” a keresztyénség. Pedig egy presbiter, egy gondnok, egy vezető csak akkor „igazi”, ha megértette a Krisztus követésének lényegét, a titkot, mely „elrejtetett a bölcsek elől és megjelentetett a kisdedeknek”. Dr. Judák Endre – a Presbiterképzési Bizottság Elnöke - előadása csak elmélyítette azt a meggyőződésemet, hogy a presbiteri és egyéb egyházi tisztségek elfogadására kizárólag olyanok alkalmasak, akik kiállották a Krisztussal való közösség csalhatatlan próbáját. Egyszóval: boldogok. „A komor aszkéta nem hiteles” – mondja Steinhardt. És a presbiterség a „felfedezett drágagyöngy” boldogságának tudatából fakadó önmegtagadást igényel egy olyan korban, amelyben mindenki „rút nyerészkedésből” csak saját önös érdekeit látja. Füle Lajos „Presbiterek” című verse hitelesen hangzott Tokodi Attila tanár előadásában. Ki presbiter?

„Aki hitét örömmel megvallja,
Mint presbiter, még ha nem is rangja”.
Úgy éreztem, hogy együtt van Isten házában egy olyan nép, amelynek bármely tagjára érvényes a presbiteri tisztség eme meghatározása. Megtelt a dellői templom. A hetven-egynéhány lelkes gyülekezet, tényleg lelkes volt. Lélekben óriás, amikor ilyen alkalmakra készül. Másfélszáz ember lelki és testi jóltartása nem kis munkát igényelt részükről, de várva várták az alkalmat. Demeter György gondnok és családja valamint a dellői presbiterek és családtagjaik nem sokat aludtak ezen alkalmat megelőző éjszakákon, hiszen elő kellett mindent készíteni a 20 gyülekezet presbitereinek és lelkipásztorainak fogadására. Az üdítőtől és kávétól kezdve az ebédig, melyet helyben készítettek, házias ízekkel téve feledhetetlenné az ebédet. A szeptemberi hajnali köd régen felszáradt már, mire hazafelé indultunk. Kék ég alatt aranyló napsugár mutatta az irányt, miközben a főút felé jöttünk a dellői völgyben. Hálával a szívemben, hogy vannak még ilyen kis gyülekezetben is - a szó biblikus értelmében – presbiterek. Talán többen is, mint a nyilvántartásban…

Székely Levente, résztvevő, kutyfalvi református lelkész

A PRESBITERSÉGRŐL GONDOLKODVÁN

Szeptemberben Oláhdellőn találkoztunk…
Mintha csak tegnap váltunk volna el, még annyira elevenen él még bennünk a júniusi magyarózdi presbiteri konferencia emléke. Szeptember harmadikán -immár ötödszörre- találkozni, tanulni, együtt gondolkodni gyűltek össze az Alsó-Maros menti körzet presbiterei és lelkipásztorai egyházmegyénk legkisebb gyülekezetébe, Oláhdellőre. Mint egy titokzatos őszi tájkép, úgy bontakozott ki előttünk fokozatosan a reggeli ködbe öltözött kis Maros menti falu. Pályi József a Presbiteri Szövetség egyházkerületi- és Horváth Miklós egyházmegyei elnökei számbavették az egybegyűlteket és örömmel nyugtázták, hogy Magyarbükös, Marosludas, Mezőzáh, Mezőbodon, Ludastelep, Gerendkeresztúr és Hadrév, Marosbogát, Kutyfalva, Radnót, Maroscsapó, Búzásbesenyő, Kerelőszentpál és Magyardellő valamint a Vártemplomi testvérgyülekezet presbiterei számára kicsinek bizonyult az oláhdellői templom.
Egyházmegyénk esperese Nt. Ötvös József generális direktor istentisztelettel nyitotta meg konferenciánkat. A házigazda, Székely Csilla Imola lelkipásztor, a gyülekezet gondnoka, Demeter György, valamint Egyházmegyénk főgondnoka, Kali Ellák szeretettel köszöntötték az egybegyűlteket, a házigazda lelkipásztorasszony ismertette a falu történetét, valamint a nap programját. Mivel esperesünknek egyéb elfoglaltsága miatt távoznia kellett, a találkozónk elején nyújtotta át a gyülekezet gondnokának az elismerő oklevelet, megköszönte munkáját és elismerő szavakkal méltatta a gyülekezetnek a konferencia megszervezéséért hozott áldozatát. Ugyanakkor megköszönte Pályi Józsefnek is a kitartó, pontos munkát, hangsúlyozva, hogy mint ez a konferencia is bizonyítja: most kezd gyümölcsöt teremni a befektetett munka.
A délelőtt folyamán két előadást hallgattunk meg. Dr. Judák Endre, gödöllői egyetemi tanár „A presbiterség, mint lelki szolgálat”című előadása három részből állt: 1- Melyek a legfontosabb dolgok egy ember életében, 2-A presbiterek feladata valamint 3-A presbiter egy hete. Tokodi Attila „A presbiterség gyakorlati kérdései”-vel inspirált továbbgodolásra, tovább gondolkodásra minden jelenlévőt.
A beszélgetést a terített asztal mellett folytattuk.
A ludastelepi atyafiak nagyon jól érezték magukat. Bár hívott a kötelesség, délután öt óra körül alig tudtunk elszakadni kedves házigazdáinktól, asztaltársainktól, előadóinktól. A hazafelé vezető úton élénk beszélgetés közben vitattuk meg a hallottakat.
Köszönjük, hogy ott lehettünk! Várjuk a következő találkozót!

2011, szeptember 14-én
Kali Tünde, református segédlekipásztor, Marosludas