Ne piszkítsátok be magatokat! – hangzik gyakran Isten felszólítása. Nem a munkára gondolt, mert sok más minden veszélyezteti a tisztaságunkat, nemcsak és nem feltétlenül külső dolgok ezek, de viták is, szavak, gondolatok. Jézus is ezekről beszélt, nem attól óvott, ami kívülről, hanem ami belülről fertőzteti meg az embert. Ahogy a hajónak sem az a temérdek víz árt, ami kívül van, hanem az, ami beszivárog, és ez süllyeszti el a hajót.
Viták folynak arról, hogy hány ember él ma a földön. Azt mondják, hogy kb. 7,36 milliárd (a worldometers alkalmazás 2015 augusztus 26-i adatai szerint, ami egy átlagot mér, de mégiscsak mérvadó számok ezek). Ez a szám pillanatonként változó adat, hiszen itt-ott emberek halnak meg és születnek megállás nélkül, ezeket az adatokat is felbecsülték, és hozzávetőlegesen próbálják pillanatonként számlálni. Valahogy úgy, ahogy az Isten számolgat minket. Ez a több, mint hétmilliárd élő ember mégiscsak egy nagy szám, főleg ha eszünkbe jut, hogy volt idő, amikor azt írja a Szentírás, hogy összesen nyolcan éltek a földön, mármint emberek. Nagyon sok minden történt az azóta eltelt idő alatt amíg nyolcból hét milliárd ember lett, miközben történtek járványok, háborúk, és ma is történnek.
Kiszámolták, hogy ebben az évben meghalt kb. 39 millió ember, és csak az utóbbi egy napban 8.100, ebben az évben született 93,3 millió ember, és egy nap alatt kb. 20.500. Ez azt jelenti, hogy 54 millióval többen vagyunk, mint 2014 év elején.
Kiszámolták azt is, hogy kb. mennyi olaj, gáz és szén található még a föld felszíne alatt, és hogy hány nap kell ahhoz, hogy ezek elfogyjanak: a föld olajkészlete kb. 14.000 nap alatt fog elfogyni, ha ilyen ütemben használjuk, a gáz 60.000 nap alatt, és a szén 150.000 nap alatt. Kiszámolták, hogy hányan haltak éhen (ma 1.700-an, miközben több, mint kétszer annyi túlsúlyos ember él a földön, mint ahány alultáplált). 2015-ben rák miatt 5,35 millió ember halt meg, dohányzás miatt 3,3 millió, öngyilkos volt 700.000, balesteben meghalt 880.000 kb.
Nevezhető-e ez természetesnek? A kérdés az, hogy vajon Isten hogy látja, hogy nézi mindezt? Ez volt az Ő terve?
Nem tudom, hogy rendben van-e, de így van.
Nem mondtunk újat azzal, hogy meghalunk, hiszen ez így lesz, Pilinszky János mondta egyszer, hogy ez az egy megnyugtató, hogy eddig mindenkinek sikerült, tehát nekem is sikerülni fog. Mármint meghalni. Azóta ő is meghalt.
Végső soron nem az a kérdés, hogy hányan haltak meg idén, vagy ma, és nem az, hogy hányan születtek, vagy hogy ténylegesen hányan élnek a földön, hanem az, hogy hányan élnek a mennyben! Hiszen azért születtünk, hogy meghaljunk, és azért halunk meg, hogy éljünk, nem?!
Ha sorrendbe teszem az élet-kérdéseket, közöttük nem az a legfontosabb, hogy miből élünk, vagy hogy mennyit élünk, de a legfontosabb ez: kivel élünk? Vajon Istennel lakozol? Azzal az Istennel, aki ezt mondja: „közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek és ők az én népem lesznek” (16. vers). És ezt: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt. 28, 20). De nem vagyunk ennek tudatában minden pillanatban, mert nem úgy élünk, hogy Ő itt van.
Régen, amikor még nem lakott itt, amikor még nem voltak látható terei az Ő ittlakásának, nem voltak templomok, még szent sátor sem volt, és már akkor mondta Isten Mózesnek, hogy gyere fel a hegyre, hogy mutassam meg neked, hogy milyen legyen az a hely, ahova én közétek költözöm, és azután ezt mondta: „Készítsetek nekem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam” (2Móz. 25,8). És azóta nem költözött el közülünk az Úr. Itt van.
Isten hív. Megszólít. Ígér. Áldásokat pazarol. Békességet ad. Felemel. Szeret.
Akkor, amikor valamit mondunk, mesélünk egymásnak, akkor egymást vezetjük lélekben. Amikor prédikálok nektek, akkor is ez történik, vezetlek titeket. Vezetlek önmagatokhoz és egymáshoz. Szavakban is lehet utazni, képzeletben. Utazni vissza az időben, és meg nem történt gondolatokba. Én vezetlek titeket. Önmagatokhoz, a békességetekhez. Istenhez vezetlek titeket. Miközben Ő vezet engem is.
Nem az a kérdés, hogy ki vagy, hanem az, hogy ki a te Istened? Ábrahám is ettől függött – az őt elhívó Istentől. Nem Ábrahám volt nagy, hanem az Isten, aki Ábrahámot naggyá tette.
Milyen a te Istened? Azt kéri Isten, hogy válasszuk szét magunkban ezt, mert vannak uralkodni vágyó szokásaink, elképzeléseink, amelyek uralkodnak fölöttünk mint egy tényleges úr, ott vagyunk mi magunk, akit imádunk, és azok a dolgok, amiktől félünk, és ezekkel szemben ott van az Úr.
Mi felnőttnek tartjuk magunkat, és tényleg annyi mindent tapasztaltunk már és megtanultunk, eltelt az idő és okosodtunk, de akármennyire felnőttek és okosak legyünk is, mégis nagyon befolyásol minket az, hogy mit gondolnak mások rólunk. Az a tükör, amit az emberek tartanak nekünk. Pedig a legfontosabb az, amit Isten gondol rólunk, sokkal lényegesebb az Ő véleménye.
Képzeletben leülünk a lábaihoz és mindent elmesélünk, bevallunk, megbánunk. A tisztaságunkhoz akar visszavezetni minket Isten, hogy megáldhasson minket, ahogyan Ábrahámot is megáldotta. Ez az Ő terve.
Ha őszinték vagyunk, talán sokan mondjuk ezt Istennek, vagy ha nem tettük, el kellene mondanunk neki, hogy:
- Tudod, Uram, elrontottam, de tudd azt is, hogy nem így akartam.
- Tudod, egészen pontosan ismerem a Te akaratodat, mégsem aszerint döntöttem.
- Tudod, volt úgy, hogy gyenge voltam, és engedtem a kísértésnek.
- Tudod, nem vagyok tökéletes.
- Tudod, Uram, nehezen tudok megbocsátani és gyakran ideges vagyok, és nehezen tudok úrrá lenni az indulataimon. Olyankor rossz döntéseket hozok.
- Tudod, Uram, nehéz legyőzni az önzésemet, és nehéz belátni, hogy nincs igazam.
Ilyesmiket mondanánk Neki.
És tudod, mit mondana ezekre a te Urad?
Ilyesmiket:
- Milyen jó, hogy elmondtad nekem! Milyen jó, hogy beszélgetünk!
- Ismerlek. Jelen voltam. Láttalak. Mindent hallottam.
- Annyira megértelek. Megbocsátok. Felemellek.
- Amilyen vagy, úgy szeretlek – ezt Ézsaiással mondom, hogy „becsesnek tartalak és szeretlek” (43), törékeny, sebezhető és megsebzett, megkísérthető, önző, igazságtalan, tökéletlen kedves gyermekem.
Ugye tudod, hogy ezeket mondja? Ő, akinek a bűneidnél, botlásaidnál sokkal fontosabb a lelked. Sokkal fontosabb az, aki vagy. Te.
Nincsenek feltételei az Ő szeretetének.
Ámen.