Lekció: Mt. 28, 11-20.                                                          Százhalombatta, 2012. április 9.

Textus: Mt. 28. 11. 16-17.

Kedves Ünneplő Gyülekezet!

Húsvét másnapja van, akinél hangosabb: a locsolkodás miatt - összejön a család, a barátok, esznek, isznak, jól el vannak - ez utalás a húsvét szavunkra is - böjt után húst veszünk magunkhoz. Ez is utal arra, hogy a magyar embernek min jár az esze a böjtben: mikor ehetek végre húst, hiszen mi, magyarok szeretünk jókat enni: kis töltött káposzta, kis füstölt sonka, stb., aztán eltelünk az étellel. Nagy ünnepek után gyakran hallom: hú, de tele vagyok, rá sem bírok nézni a süteményekre, az ünnepi ételekre. Hiába, a magyar nép telhetetlen, ha a hasáról van szó. Van azonban, akinél csendesebb és fontosabb a húsvéthétfő, mint a locsolkodókat várni, jót enni: eljönni a templomba, hálát adni Istennek csodájáért, Fiának feltámadásáért, megszentelni ezt a napot is.

Azokban a napokban viszont, miután Krisztus feltámadt a halálból, nem lehettek igazán csendesek az órák, épp ellenkezőleg, a főpapok szervezkedtek, sugdolóztak, jöttek-mentek, feszültséggel teli légkör uralkodhatott Jeruzsálem városában. Másrészről pedig ott voltak Jézus tanítványai, akik szintén adták át egymásnak az örömhírt: a Mester feltámadt a halálból!

1. Mai igeszakaszunkból először és főként Jézus ellenségeit emelem ki. Először is a templomőrséget, hiszen ők is tanúi voltak Jézus Krisztus feltámadásának. Az őrök az angyaltól való félelem miatt holtra váltak, joggal gondolhatták: nekünk aztán végünk, itt az ítélet, itt az életünk vége. Gyakorlatilag frászt kaptak. Hozzájuk nem szólt az angyal, csak az asszonyokat bátorította. Az asszonyok, miután elmentek a tanítványoknak elmondani, mi történt, az őrök követsége elindul egy teljesen ellentétes irányba, miután nem történt velük semmi rossz, nem jött el az ítélet: a gonoszság lejtőjén még lejjebb: mennek megjelenteni a főpapoknak, hogy még ebből a helyzetből is a pénzéhes őrség anyagi forrást kovácsoljon magának. Ez is azt bizonyítja, hogy a sír őrzésével megbízott katonákat úgy megvesztegették, hogy készek voltak a papok parancsa szerint hazudni. Hát, kedves Testvéreim, ma sincs ez másként. Lefizetnek embereket, hogy hazudjanak, hogy oda szavazzanak, ahonnan a pénzt kapták. Nemrég volt szavazás Szlovákiában, és felvidékiként otthon járva hallottam, teszem hozzá, nem a szüleimtől, hogy 1-2 párttól jöttek megbízottak, még maguk az elnökök is, hoztak pénzt, lefizettek embereket, hogy toborozzanak a táborukba minél többeket, szavazzanak rájuk. Micsoda gyalázat! Igaz, nyilván vannak az itt ülők közül, akik megbotránkoznak azon, hogy merek ilyeneket mondani, a papok ne politizáljanak. De az Ószövetségben, és az Újszövetségben mit csináltak a papok, mit csinált Jézus? Nem politizált-e? Szabad-e a császárnak adót fizetni? Jézus nem foglalkozott-e a mindennapi életünk problémáival? Tehát nem politizált? Dehogynem! Amikor felborította virágvas. a pénzváltók asztalait, nem politizált-e? Dehogynem! Mert a politika a mindennapi életünk gondjairól, megoldásairól szól. Akkor a lelkészek ne adjanak tanácsot élethelyzetekben, mert ne politizáljanak? Remélem, tudják rólam sokan, nagyon ritkán szoktam pártpolitizálni, de a gyülekezetünk mindennapjaival, az életünk gondjaival foglalkozom, a bibliai értékek mellett kiállok Jézus Krisztus tanítványaként, követőjeként, és bizonyos értelemben ez politika. A vének tanácsa a zsidó hitvallás szerint választott bölcs emberekből állt, akik templomba járásukkal, a Törvény betartásával, erkölcsösségükkel mutattak példát a többi e-nek. Ők voltak az adott kor politikusai, akik jó vagy rossz döntésükkel bekerültek a Bibliába. Ha az Újszövetséget nézem, akkor inkább rossz döntéseikkel találkozom. A maguk saját hasznára hajtották a vizet. Ők Jézusban ellenséget láttak, akit el kell pusztítani. Ők saját lelkiismeretük ellen cselekedtek, de a saját anyagi hasznuk és tiszteletet érdemlő személyük érdekében. Hiszen, ha bevallják, hogy Jézus Isten Fia, a Megváltó, akkor a nép már nem rájuk fog felnézni, hanem Jézus Krisztusra.

Azonban a katonák is jól tudták ezt, ti., hogy semmitől sem félnek jobban a vének és a papok, mint ha híre megy annak, hogy Jézus feltámadt. Tudták jól: őket azért küldték oda, hogy éppen ezt a hírt kioltsák az emberekből. Ezek a nyereséghez ragaszkodó emberek, akik mindenből hasznot akartak húzni, miután füstbe ment a papok terve az őrzéssel (Jézus mégis feltámadt), új módot találtak ki a pénzzsarolásra. A követség megy a főpapokhoz, majd a vének összeülnek, és fizetnek. Ezek az őrök hasznot szereztek a papok Krisztus iránt való kegyetlen és engesztelhetetlen gyűlöletéből. Az őrök nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a papok lelkére a bűn ránehezedik, és rossz lelkiismeretüket arra használták fel, hogy pénzt csikarjanak ki tőlük. A papok ugyanis bűnük tudatában, hogy bűnüket eltakarják, kénytelenek voltak nagy áron megvesztegetni a katonákat.

Sajnos az emberek mára sem változtak meg. Ha egyszer valaki meggondolatlanságában bűnt követ el, az újabb és újabb kétes ügyekbe, hazugságokba bonyolódik. Azért, hogy mindezt a szégyent, a „kellemetlenséget" az emberek előtt leplezzék, és ezzel figyelmen kívül hagyják az Isten ellen elkövetett engedetlenséget, a bűnt. Van, aki annyiszor és úgy hazudik, hogy szinte már maga is elhiszi, valóságként éli meg azt, amit mond. Van, aki annyiszor hazudik, hogy saját bűneit leplezze, hogy már azt sem tudja, kinek mit mondott. Van, aki hasznot húz mások bűneiből (zsarolás). Szörnyű, hogy már a gyermekek között is mennyi hazudozó van, aki még az én szemembe is hazudik; többen nagyot mondónak hívják az ilyen „ártatlan" gyerekeket; de tudjuk, felnőtt korukra az ilyenekből lesznek a bűnözők, a zsarolók, stb. Bűnt bűnre halmoz az ilyen e., legyen az fiatal vagy idős, ezzel kikövezett utat tapos magának a pokol felé, mégha templomba is jár. Mert nem a templom menti fel a bűnöst bűnei alól, nem az istentisztelet, hanem Krisztus vére, amit kiontott értünk a kereszten.

Ezeknek a katonáknak a pénzszerzésen jár csak és egyedül az eszük. Megjegyzem, manapság nagyon sokaknak szintén a pénzszerzésen jár az eszük, nem csoda, amikor a jövedelem ilyen kevés, de remélem, nem tisztességtelen eszközökkel akarnak pénzhez jutni a kevés jövedelemmel rendelkező polgárok. Tehát a katonáknak a pénzszerzésen járt az eszük. A papoknak pedig azon, hogyan tudják eltitkolni Krisztus feltámadását. És Isten büntetésének netovábbja, amit cselekszenek az emberek megvakítására, hogy az őröket lefizetik, és hamis esküre kényszerítik, hogy Kr. nem támadt fel a halálból. És ezt a hazugságot sok e. bevette. Megtévesztették őket. Pedig az igazság kiderítéséhez nem kellett volna más, minthogy kinyissák a szemüket. A felfegyverkezett őrök azt mondják, egy maroknyi fegyvertelen, harciatlan, félénk csapat ellopta Krisztus testét. Azalatt, míg ők aludtak. Miből sejtik hát, hogy ellopták? Miért nem követték a nyomaikat, miért nem ütöttek zajt? Gyerekes kifogások ezek. Sokan pedig oly hiszékenyek, ahelyett, hogy utánajárnának a valóságnak! Az elhitetők is és az elhívők is milyen gerinctelen emberek! De ennek így kellett lennie, hogy az üdvösségünkre nézve mindezek megtörténjenek. Hogy Jézus Krisztus feltámadásának ne csak a tanítványai legyenek tanúi, hanem az idegenek közül is, az őrség, hogy biztosan tudjuk, nem káprázat ez, hanem valóság. És számunkra is meglegyen a mennybe vezető út, és reménység, hogy mi is feltámadunk Krisztus eljövetelekor.

Tehát a hazugság nem állhatott útjába annak, hogy az evangélium igazsága szabadon terjedjen a föld végső határáig, hiszen mindig győzelmesen kerül felszínre a világ akadályaival szemben.

2. pedig ott van az őrséggel szemben a tanítványi sereg, akik Jézus Krisztus utasítására Galileába mennek. A többi evangélista megírta, hogy Jézus ezenkívül mielőtt Galileába mentek volna, megjelent nekik nem is egyszer. De hisszük és valljuk, hogy Máté kezét a Szentlélek vezette, és ő elegendőnek látta ezt a bizonyságtételt leírni az utókor számára, számunkra. Jézus megtette őket apostolokká, hogy vigyék az örök élet hírét szerte a világba.

Furcsa és csodálatos azonban, hogy még mindig kételkedtek, valóban Jézus-e az, holott már kétszer látták Krisztust. Nyilván a bennük levő félelem maradványa ez, míg aztán nekibátorodva hozzászoktak a Mester látásához. Hiszen csodálkozhattak, nemcsak a káprázat játszik velük, nem valamilyen kábulatba estek és így látják viszont Jézust, nem vízió, látomás-e? Elhihetik-e valóban? Egyesek nyilván zavarban lehettek, amíg Krisztus meghittebb, bizalmasabb módon nem közeledett hozzájuk. Mikor azonban felismerték, leborultak előtte és imádták Őt, hiszen i-i dicsősége egyértelmű volt. Amikor pedig szólt hozzájuk, minden kétség elmúlt, mert azt a Jézust hallották, aki velük volt 3 éven keresztül, azt a biztonságot, erőt érezték a közelében, amihez hozzászoktak. Arról a szeretetről biztosította őket Krisztus, amit már halála előtt hirdetett, hogy a mi Mennyei Atyánk gondoskodik rólunk, hogy van mennyország, hogy Ő ennek a Mindenható Atyának a Fia. És hatalmáról biztosította őket, és Ő velünk van minden napon. Ezért tudtak a parancsnak engedelmeskedni, és hirdették fáradhatatlanul és hirdetjük ma is, h. Jézus Krisztus az Isten Fia, és legyünk az Ő tanítványai, álljunk be zászlaja alá küzdeni a gonosz ellen, a jót cselekedni, mert ez kötelességünk.

Adja az Úr, hogy ne Jézus ellenségeinek a példája, az őrség, a főpapok, a vének gonoszsága legyen az útmutató számunkra, akik szerették volna eltemetni örökre Jézus Krisztust, hanem a tanítványok, az apostolok serege, akik megbizonyosodtak Krisztus hatalmáról és követték Őt. Egy ideillő Füle Lajos verssel szeretném zárni az ünnepi igehirdetést, címe: Az eltemethetetlen.

Adjon az Úr nekünk még áldott húsvétot és ünnep utáni hálás hétköznapokat!

Ámen.