János evangéliuma 11: 45-46

I. Ekkor sokan hittek Benne.

Címerünkben szerepel a főnix, ami az egyházat jelképezi, ahogy sokszor akár a poraiból is újra éled, ha Istenre - a címerben a napra - tekint.

Előfordult, hogy sokan elfordultak Jézustól, máskor sokan hittek Benne. Lázár feltámasztása után a Benne hívők száma növekedett.

Van, amikor a kétség az erős és van, amikor a hit.

A fontos, hogy mi hiszünk-e.

Nem a sokaság hitével, hanem a miénkkel számolunk el Isten előtt, nem hivatkozhatunk a mások hangulata miatti kedvezőtlen körülményekre.

II. Azok közül, akik látták.

Lázár feltámasztása hatalmas csoda. Gyakran mondják valamire: halálbiztos. Jézus tette a legbiztosabbnak tűnő dolgot is megkérdőjelezhette. Örülhettek és könnyebben hihettek tehát, akik látták.

Volt, aki azért láthatta, mert mindig Jézussal volt. Ilyenek lehetünk mi is.

Volt, aki Lázár családjának szomszédjaként lehetett ott, mint akik vigasztalták a gyászolókat.

Az értékes emberi gesztuson így lett ekkor áldás.

Lehetett olyan, aki Jézus miatt, mint híresség miatt volt ott. Mindegy, mert a lényeg, hogy hit-e ezután és aszerint járt-e?

Mi ezen vagyunk.

III. Némelyek elmentek a farizeusokhoz.

A kor „hivatalos kegyesei" nem kedvelték Jézust. Ki tudja miért mentek el némelyek a feltámasztás hírével hozzájuk.

Hogy hallják a farizeusok is az örömhírt?

Hogy egy érdekes eseményről ők tudósíthassanak elsők között?

Hogy felkészülhessenek a következő, Jézus elleni lépésre?

Igaz, a mag így is úgy is hullik, azonban, ha mi vagyunk a közvetítők, a magvetők, nekünk nem mindegy, hogy adjuk tovább a megtapasztaltakat.

Adjuk tovább Istentől elkért, áldott módon mindazokat a dolgokat, amelyeket Isten közelében láttunk!

Ámen