Lekció: Jn.9: 1-12

Textus: Jn. 9: 1-3; 11

„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.

Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született?

ézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei."

„Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok."

I. Ki vétkezett?

Az egyik régi ismerősömnek hányatott élete volt, az édesanyja nem élt, a vele együtt élő nagymamája vak volt, a nevelő apja pedig féllábú. Azért lett féllábú az elmondás szerint, mert egy alkalommal úgy berúgott, hogy a hóban hidegben kint maradt részegen és mire segítséget kapott, elfagyott a lába, le kellett vágni.

Az ilyen esetben nyilván komoly felelőssége van a szenvedő alanynak is a baja miatt.

De a vakon születettnél nem így volt.

Időnként a tettek következményét összetéveszthetjük a büntetéssel.

Sokszor a beteg, erőtlen embernek még az előítélettel is meg kell küzdenie: biztosan bűnös vagy, azért vagy bajban.

Máskor a nyilvánvalóan bűnös körülményekben élő sem tart bűnbánatot, hiszen, ha Isten nem bántja, ő miért essen kétségbe?

A jó és rossz dolgok időnként jutalomként, vagy büntetésből történnek, máskor nem.

Jób a jó pl., nem büntetést kapott, Isten ereje mutatkozott meg.

De az időleges jó lét elmúlhat, az istentelen életéből.

Ha okunk van arra gondolni, hogy valami büntetésből történt, tegyük, vagy tetessük le.

Ha nem, várjuk meg, mit akar azzal a dologgal Isten.

II. Azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.

Istennek sokféle tette van körülöttünk, de nem mindig szembesülünk azzal, hogy ez most valóban Tőle van.

Némelykor nyomatékosnak kell lennie ahhoz, hogy ez feltűnjön.

Nagy mélység, vagy nagy magasság könnyen megmutatja Isten tetteit.

Keressük Őt ezekben, illetve dicsőítve Őt szóljunk, amikor olyat veszünk észre.

III. Az az ember, akit Jézusnak hívnak...

Végül nyilvánvalóvá lettek a vakon születetten Isten tettei. Meggyógyult, látott.

És nyilvánvaló lett az is, hogy Jézus által történhetett mindez.

Mi sem hagyhatjuk, hogy ne tudják meg az emberek, hogy a csodálatos dolgok Jézus által történhetnek rajtunk.

Mondjuk el másoknak, tegyünk bizonyságot ezekről.

Szombaton történt mindez, némelyek megbotránkozására. Mások örvendhettek, hogy Isten közelében szombaton is lehet csodálatosan gyógyulni.

Ez is Isten tette volt, hogy szombaton gyógyított.

Jézus csodálatosan és béklyóktól mentesen tesz körülöttünk, de Isten igazi törvénye, a szeretet szerint teszi.

Elmondjuk ezt és együtt örvendezünk azokkal, akiknek ez örömöt jelent.

Ámen!