Lekció: Jakab 3:1-12
Textus: Jakab 3:13-18
„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.”
I. Bölcs és értelmes
A beszéd meghatározó az ember életében.
Elronthat, de fel is építhet fontos dolgokat.
Sokan a bölcsességet összetévesztik a ravaszsággal. A róka ravasz, a célja nekünk – a kis Vuk ellenére - nem jó.
A bölcsesség és értelem a bölcs szelídségben mutatkozik meg.
Az igazán bölcs, aki szelídséggel tudja a bölcsességét másoknak átadni.
Akiről tudjuk, hogy ilyen, azt meg kell becsülni. A Pál utcai fiúkban ilyen pl. Boka János.
Aki tudja magáról, hogy van esze, de nem tudja jól átadni, az megkapja az útmutatást: legyen szelíd. Törekedjen a békére, legyen méltányos, engedékeny, irgalmas. Nem lehet részre hajló és látszania kell a jó gyümölcsöknek.
Hát igen, hiába látja át valaki jól a dolgokat, ha nem a békesség, hanem csak a jogosság vezérli. Megtévesztő, hamis utakra vezethet.
II. Nem felülről jövő bölcsesség
Irigység és viszálykodás.
Ezeken is lehet bölcsesség. Emberi módon. Kijátszani egymás ellen az embereket. Szétválasztani az összetartozókat, csoportokat szétrobbantani, érdekei szerint. Nagy ügyesség kell ezekhez is.
Ismerni kell az embereket általában és konkrétan.
Vannak néhányan, akik tudják irányítani háttérből az embereket, és büszkék erre. Arra, hogy összeugrasztják, megbolondítják őket, stb. Az ilyenek az igazságot is a maguk módján használják, akár át is alakítják, ha hasznos nekik. A cél szentesíti az eszközt – gondolják.
A gyerekek csúfolódásai sokszor azért fájók, mert nagyon találóan bántják a másikat. Lehetne tanulni tőlük, de ne ilyenekben tegyük…
Aztán a kijátszások, csúfolódások után, jönnek a rendezetlen, átláthatatlan dolgok, amelyek a zavarosban halászóknak jók.
Az adventen belüli bölcsességben megjelenik a felülről való és az emberi is.
A felülről való a szeretettel teli, figyelmes, gondoskodó, az emberi, a kereskedelmi, keményen üzletelő.
Segítsen Isten minket, hogy szelíden tudjuk bölcsességre törekedni a bántó helyzetekben is.
III. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.
Természetesen igazságot akarunk az ügyeinkben. A vélt, vagy valós igazságunkat.
Gyakran háborúság a következménye az igazságért való küzdelmünknek.
Ha békességet nem akarunk, csak igazságot, akkor lehet, hogy megkapjuk az igazságunkat haragban.
Nem véletlen, hogy nem áldás, igazság a köszönésünk. Hanem békesség.
Van, akinek a békességgel való igazság keresés könnyű, de sokaknak nehéz. Olyan mint a műkorcsolyázóknál a dupla lutz, a leírás szerint: Lutz-ugrás: a hátra-kifelé ívben futó versenyző lengő lábának jégre való leszúrásával ugrik fel és egy fordulat megtétele után a leszúrást végző lábára, hátra-kifelé érkezik. Még olvasni is nehéz, de a versenyző könnyedén megcsinálja.
Mi többiek, csak a nehézséget látjuk benne.
Pont nekünk szól az Ige, akiknek az igazság keresés feszültséggel, háborúsággal jár általában: teremtsünk békességet, mert úgy az igazságunk után is békességünk lesz.
Az adventi – karácsonyi forgatagban különösen is fontos: segítsen Isten minket olyan bölcsességre, aminek az eredménye békességes igazság lesz.
Ámen!