Lekció: Lukács evangéliuma 6:37-42

Textus: Lukács evangéliuma 6:37-38;42

 

I. Nem ítéltettek, nem lesz kárhoztatásotok, nektek is megbocsáttatik.

A labdarúgó vb-k nagyon számon kért szereplői a bírók.

A meghozott ítéletek gyakran szemet szúrnak. Különösen is, ha valakit sújt az ítéletük, de pusztán a bíró voltuk miatt, ha nem ítélnek semmit, azért is őrjönghetnek a nézők.

Mert felvállalták az ítélők szerepét.

Sokszor úgy tűnik a bírói kar nem szereti, ha ítélgetik őket, ne foglalkozzon velük senki.

Talán mi is hasonlóan gondolkozunk. Természetesnek vesszük, hogy bennünket nem ítélhetnek el, nem kárhoztahatnak, és ha vétünk is, megbocsátanak nekünk.

Jézus pedig elmondta, hogy ez egyáltalán nem természetes, ezért meg kell küzdeni.

A brüsszeli polgármester egy viccesnek szánt képben a pisilő kisfiú alátette Neymart a brazil sztárt.

Eszembe se jutott volna megjegyzést tenni a polgármesterről, ha ezt nem teszi, de azzal, hogy furcsa ítéletet tett, szóba kerül negatívan.

Igen, azt szeretnénk, ha nem ítélnének el minket, sem az emberek, sem Isten, ha nem kárhoztatna minket senki, de főleg nem Isten és, ha mindig azonnal megbocsátanának nekünk, különösen is Isten.

De amíg mi folyamatosan ítélkezünk, kárhoztatunk és nem tudunk megbocsátani, addig hogyan várjuk, hogy velünk viszont minden jól törtéjen?

Természetesen a bíró ítéljen a bíróságon és a pályán is. A vezető döntsön, jó, vagy rossz, amit a beosztottai tesznek. A szülő is vállalja a felelősséget, amikor meg kell mondani a gyermeknek, hogy rosszat tesz.

De amikor nem segít, tanít, erősít a döntés, akkor jobb ha el se hangzik. Ha nincs benne szeretet, ha nem vezet jóra, ha nem mutat utat, akkor az valóban csak ítélkezés, ami tönkre tesz.

Mi nem szeretnénk ilyet kapni.

Hát elkerüljük, hogy ilyet adjunk. És közben reméljük Isten kegyelmét.

II. Jó mértékkel adnak

Amikor boltba megyünk, elvárjuk, hogy jó árút kapjunk. Lehetőleg a legjobbat, akár a pult alattit, a félretettet.

Az eladó pedig azt szeretné, ha minden vevő mosolygó és megértő lenne. Ha az elkövetett hibákat is könnyedén venné, ha nem írnának a panaszkönyvbe és nem lennének feljelentések.

Mindnyájan jót várunk. A jót megérdemeljük, a rosszat pedig nem - legalábbis így gondoljuk.

A másikat érheti rossz, kellemetlenség, romlott árú, tönkrement cikk, de minket nem. Nem érdemeljük meg.

Jézus a másik oldalról indít:

Szerinted mit érdemel a másik?

Megérdemli a jót, a mosolyt a szeretetet, a legjobb kiszolgálást?

Megérdemli, hogy ne verd át, ne csalódjon?

Talán nem.

Isten áldása és segítsége mégis akkor van veled, ha először te adsz.

Te mutatsz példát, te szeretsz, te vagy jó.

Ekkor kezdődhet körülötted a jó, a szeretet és az eredményesség.

Érdem szerint? Inkább áldás szerint.

Ne mázlisták legyünk, ha valaki véletlenül jól, kedvesen és kedvezően fordul hozzánk.

Legyen ez természetes, hiszen mi is így állunk, így nézünk, így látjuk e világot.

Legyen Isten áldása rajtunk, akkor is amikor mások döntenek felőlünk, amikor pl. kapunk.

III. Jól fogsz látni

Az egyik bírósági krimiben kiderül, hogy a rövidlátó tanún nem volt rajta a szemüveg, amikor a vádlottat a bűncselekmény idejében látni vélte, így nem hiteles a tanúskodása.

Egy idő után csak észrevesszük, hogy elromlott a látásunk, vagy nincs rajtunk a szemüveg.

Mókás, ha azt kiabáljuk a meccset nézve, hogy szemüveget a bírónak, aztán a visszajátszásnál észrevesszük, hogy rajtunk nincs szemüveg, szemüveggel pedig tényleg tizenegyes volt.

A lelki szemüveg hiányát, vagy a lelki gerenda meglétét talán nehezebb észrevenni.

Azért segít, ha magunkat is hasonló elszántsággal és tárgyilagossággal vizsgáljuk meg, mint a másikat.

A tények itt is ott is számítsanak. Derüljön ki, miért bánt minket annyira a másiknak az a bizonyos hibája? Talán azért, mert bennünk sokkal inkább megvan?

Aztán lehet, hogy jól látjuk a hibáinkat, de akkor se vesszük szívesen, ha más is rámutat.

Sziránó azt mondja, hogy az orrát csak ő kritizálhatja.

De legalább látja, hogy nagy.

Mi látjuk a hibát? És elfogadnánk, ha más kritizálná?

Hát gondoljuk végig, hogy látjuk a másikat? Tényleg segítőn, mindent figyelembe véve, vagy csak a magunk szűk szempontjait felhasználva?

Jó lenne jól látni. Magunkat is, aztán másokat is.

Úgy, kritizáljuk a másikat, hogy azt a kritikát már mi is elfogadnánk?

Ez elég magas mérce, tudunk-e olyan kritikát mondani, amit mi elfogadnánk, ha nekünk mondanák?

Jézus azt mondja, hogyha kiszedjük a lelki gerendákat, jól fogunk látni.

Ez is egy áldás. Ha a gerenda nagyját ki tudjuk venni, az már nagy ajándék nekünk.

Akkor már nem biztos, hogy bíbelődünk a szálkákkal. De ha igen, jól tesszük, mert már jól látunk ahhoz, talán már mi is elfogadnánk az értékelésünket, és az jó.

Segítsen Isten minket erre a jó látásra.

Áldott Isten, hogy ez lehetséges.

Ámen!

 

Imádság a nagymarosi gyülekezetért:

 

Hálát adunk azért, hogy a gyülekezeti diakóniai munka egy elhívott, LELKES vezetőt kapott!

-  Kérjük hogy a gyülekezetbe járó kisgyermekes családok lelki otthonra találjanak nálunk, és az iskolai
hittanosainkat  jobban sikerüljön integrálni a gyülekezetbe.

-  Kérjük hogy minél többen élő hitre juthassanak a gyülekezetben!

-  Kérjük hogy  megvalósulhasson a parókia felújítása.