Lekció: Jn. 2:13-25

Textus: Jn. 2:16-17; 25

I. Kalmárkodás háza

A kereskedés régóta fontos tevékenysége az embernek.

Adunk, veszünk, cserélünk.

Egy jól működő országban jól működik a kereskedés is.

Egy város gazdagságát is mutatja, hányféle bolt van benne.

A kereskedés azonban válhat alap gondolattá is.

Mindent akarhatunk pénzben mérni, illetve abban, hogy mennyire hasznos az nekünk.

Ez alapján a hit, a művészet, vagy akár a nem csak a kötelező mozgást jelentő sport is fölösleges lehet.

Elhangzott: miért jó a vizes VB, nem lesz tőle olcsóbb a kenyér. (ráadásul, ha a hatásait nézzük ez nem is biztos, hogy igaz...)

A materialista gondolkozásnak erős alapja volt a pénzügyi alapra helyezés, de ez a lelki gondolkozást is megkörnyékezi időnként.

Az Istenben gazdag, boldog életnek nem lehet mércéje a pénz, bár eszközként használja azt.

A vasárnap - vásárnap szavunk jelzi, a templom körüli árusítás sem ismeretlen, a magyarságnak sem idegen a kalmárkodás. Nem a feltámadás, hanem a vásárlás napjaként maradt meg a hét megszentelt napja.

Azt szeretnénk, ha nemzetünkre a hit és nem a vásárlás lenne a legjellemzőbb, ezért mi gyakorló hívek különösen is igyekszünk nem pénzben mérni a legfőbb értékeket.

II. Féltő szeretet

A Summerfest sajátos lüktetése kellemetlen következményekkel is jár: előfordult, hogy valaki a tornyunknál végezte el a kis dolgát. Ez megszentségtelenítésnek is tekinthető, ami régen - már csak a félelem miatt is - elképzelhetetlen volt, csak nagyon elvetemültek tettek ilyet.

Azt szeretnénk, ha a templomunk és a hitünk tisztelt lenne, ha az ilyen és ehhez hasonló tett, vagy a szóbeli tiszteletlenség is döbbenetes lenne.

Istent szeretjük nagy szeretettel, ezért féltjük mindazt, ami az Istenné.

Számos dologra csak legyintenünk kell, apró bosszúságként. De felismerjük-e, amikor a féltő szeretet már nem nézheti el a lelketlen, vagy a tudatlanság miatt gyenge tettet?

Azon vagyunk, hogy népünk a krisztusi úton maradjon, a káromló beszédet, vagy a hitet romboló tettet nem nézhetjük el.

Jézus féltőn szerette Istent és Isten templomát és Isten ügyét.

De minket is. Érezzük ezt a féltő szeretet még ma is.

Hála ezért Neki.

III. tudta mi lakik az emberben

Akik látták a jeleket, sokan hittek Jézusban.

Biztosan volt, aki egész életére nézve elkötelezte magát.

Azonban talán olyan is, aki legközelebb másban hitt.

Vagy az üldözésben már nem tartott ki.

Időnként elhangzik, hogy azért kereszteltetem, konfirmáltatom a gyermeket, mert egyházi iskolába szeretném íratni.

Ez akár jó is lehet. Az egyházi iskola érték, kincs, jót tanul és jó kapcsolatokat építhet, aki idejár.

De hit nélkül ez lehet csak érdek is. Ha más idők jönnek, máshová megy.

Mi ezt nem feltétlenül tudjuk, de Isten tudja.

Róluk is és rólunk is.

Tudja mi lakik bennünk.

Ezért most őszintén és reménységgel vehetünk úrvacsorát.

Ismer bennünket és ha őszintén és bűnbánattal jövünk, elfogad minket. Áldott ezért!

Ámen!