Lekció: Márk evangéliuma 16:9-20
Textus: Márk evangéliuma 16:9-10; 14;16
„A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Ú elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak.” „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták Őt, miután feltámadt.” „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

I. Először magdalai Máriának
A feltámadás jó hír, evangélium. Ki érdemli meg, hogy először hallja?
Aki mindvégig kitartott, Jézus édesanyját is magához vette? A nagy érdemeket szerző János?
A vezető, a tanítványokat képviselő Péter?
Esetleg a halálban is odatartozását jelző Arimáthiai József, aki kikérte bátran Jézus testét Pilátustól, vagy Nikodémus, aki segített neki eltemetni Jézust?
Jézus rokonai?
Ha érdem, vagy emberi rang szerint osztanánk a bibliai ajándékokat, akkor valószínűleg mások kaphattak, tehettek volna fontos dolgokat.
Ma is vannak emberileg értékes tettek és rangok a hívek között is. Számít az is, hogy valaki milyen családból származik. (Értékeljük a püspöki, gondnoki leszármazottakat, vagy az aktív gyakorló hívő nagymamáktól, dédapáktól származókat.)
A Pál utcai fiukban Nemecsek érdemelt sorsfordító tetteket – a közlegény.
A Bibliában Magdalai Mária.
Mi mit érdemlünk ki? Lehet, hogy semmit sem érdemlünk, de ha hálás, hűséges hitben megváltottak, gyógyultak vagyunk, lehet, hogy már kaptunk csodálatos tetteket és még kaphatunk is.

II. Gyászoltak és sírtak
A tanítványok igazi elkötelezettek voltak.
Amikor meghalt a Mesterük, nem felejtették el rögtön. Nem aludtak nyugodtan, nem törődtek bele.
Azt tették, amit tehettek, gyászoltak és sírtak.
Elkeseredtek. Volt miniszter elnökünk Erdély elcsatolásán koccintott a román vezetőkkel, hát ez nem túl elkeseredett tett.
Amikor hitünket támadás éri – pl. Kopt keresztyének lemészárlása, az fájdalmas, gyászolunk és sírunk. - Bár a reménységünk az örök élet felől ott van.
A tanítványok viszont csak a fájdalmat és gyászt látták. Nem látták a reménységet, nem hitték a csodát, nem lehetett őket kizökkenteni a szomorúságukból.
Olyan jól elszomorodtam, nem hagyom holmi jó hírrel vigasztalni magamat-gondolhatták.
Két különböző hírből hallják a feltámadást, még se hiszik.
Ma is sokszor előfordul, hogy valaki jogosan szomorú egy esemény miatt, és amikor a hitbeli érvekkel szeretettel, és jól vigasztalják, akkor sem akar megvidámodni – nem hagyja magát.
A feltámadás, az örömhír megtörtént, van okunk örülni.

III. Szemükre vetette hitetlenségüket
Péter nem kapott ki a tagadása miatt. A halászni induló tanítványok nem kapnak intést miért nem maradtak meg az „emberhalászatnál” amire Jézustól kaptak küldetést.
De a feltámadással kapcsolatos reagálásukat számon kéri rajtuk Jézus.
A feltámadás a bűnbocsánat beteljesedésének a jele, az Istentől kapott új élet jele és az örök élet reménysége.
Mit higgyünk, ha nem ezt?
A templomot – mert értékes?
A közösséget? -Csak Isten által, a feltámadás ajándéka által értékes a keresztyén közösség is.
A törvényeket? A hitvallásokat? - Önmagukban megkötözhetnek.
Minden külső és belső dolog a feltámadáson keresztül válik igazivá és értékessé. A feltámadást tehát mindenképpen hisszük, aki hisz, az üdvözül.
Jó jel, hogy szemükre vetette ugyan Jézus hitetlenségüket, de maradhattak az Ővéi
Ha számon kér valamit az Úr, igyekszünk aszerint járni, de kétségbe nem esünk, ha érezzük, ezt mint tanítványon kéri számon rajtunk Ő.
Áldott azért Jézus Krisztus, hogy a tanítványai lehetünk!
Ámen!