Lekció: Apostolok cselekedettel 5:1-11

Textus: Apostolok cselekedetei 5:12-16

 

I. Egy akarattal. Anániásék halála után. Jelekkel és csodákkal körülvéve. A templomban, ami számukra kicsit mást is jelent. Mindnyájan ugyanott.

II. Mások közül senki sem mert csatlakozni hozzájuk. Nem mertek. Pedig magasztalták őket.

III. Mind meggyógyultak. Betegek és tisztátalanok. Még az árnyékuk is gyógyít?

I. Egy akarattal

A kedves, küzdelmes történetek közé ékelődik Anániáséké.

Kicsit(?) letagadtak a bevételükből, kicsit(?) átverték a gyülekezetet és szörnyű halált haltak.

Könnyen lehet, hogy ha mindenki meghalna, aki hazudott már a lelkészének, külön református sor lenne a temetőben az ilyenekből.

Pl. Fontos dolog miatt nem jöttünk templomba, vagy nem teljesítettük a vállalt feladatunkat.

Félt is mindenki, aki hallott erről.

De nem elrettentő lett ez, hanem Isten jele.

Ami még több embert gondolkoztat el és indít döntésre.

A templomban egy helyre mentek, Mi is megyünk hitben egy helyre.

Egy akarattal voltak. Milyen fontos az egy akarat. Nekünk egy az akaratunk? Istent magasztaljuk, a bűnöket megtagadjuk?

A hívőknek sok lelki és nem kevés gyakorlati dologban is egy a véleménye. Ez nem baj... sőt. Néha viták eredménye az egy akarat. De a lényeg: Szeretünk egy akaraton lenni.

II. Mások közül senki sem mert csatlakozni hozzájuk.

Előfordult már, hogy egy olyan csapat szurkolói között voltam, amelyiknek a hagyományos ellenfelének szurkoltam. Hát... izgalmas érzés.

A válogatott meccseken együtt szurkolnak, de itt...

Kedvelik, sőt, magasztalják a Krisztus követőket, de a templomban nem mennek közéjük.

Az egy külön közösség. A hívőké. Egy a gondolatuk, egy az akaratuk. Félszavakból és zsoltár vagy dicséret címekből is megértik egymást.

Nem mernek közéjük menni, de nem azért, mert rettegnek tőlük, hanem mert nem tartják magukat arra méltóknak.

Szeretettel fogadunk mindenkit - valószínűleg ők is így voltak a templomon kívül.

De reméljük, hogy van tekintélyünk: egyszerű gyülekezeti tagnak, presbiternek, gondnoknak, lelkésznek.

Mert valami olyat kaptunk Istentől, ami másoknak nincs: - hitet.

Dicséret a hívő életért és távolság tartás a tekintély miatt.

Nem akarunk távolságot tartani, de azokkal vállalunk teljes közösséget, akik krisztusiak. (pl. Úrvacsora)

 

III. Mind meggyógyultak

Amikor Jézus a földön járt hasonló jelek kísérték.

Átadta mindezt a tanítványoknak, ekkor már ők gyógyítottak.

A megszállottak és a testi betegek gyógyultak.

A megdicsőülés hegye után az epilepsziás fiút még nem tudták meggyógyítani, de most már Péter árnyéka is gyógyít.

Az első idők hite mára megkopott.

Azonban mégis megtisztulás és gyógyulás van a Krisztus követők között ma is. Áldott közösség vagyunk. De még sok hiánya van a hitünknek.

Növelje Isten a hitünket, és mutassa meg rajtunk az áldását, hogy mind többen jöhessenek közénk a gyógyulás reménységével.

A templomban nem voltak együtt a „néppel", de a gyógyulás mindenki számára elérhető volt.

A testvért szeretjük különösen is, de Isten ajándékait mindenkinek továbbítjuk.

Áldott Isten, hogy ennyire az Övéivel van!

Ámen!