Lekció: Máté evangéliuma 18:1-10

Textus: Máté evangéliuma 18:11-14

„Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül."

I. Eltéved

A juh eltéved és elveszik.

Úgy tűnik az ember is el tud tévedni és el tud veszni.

Mióta GPS van, azóta néhányan panaszkodnak, hogy nem tudják úgy megjegyezni az utakat, ha a GPS téved, akkor az ember is.

Vannak segítő és nehezítő dolgok az odataláláshoz.

A hitben is vannak ilyenek.

Helyettünk nem találnak oda, de nekünk segítenek.

Akár a hitépítő könyvek, akár a hívő testvérek.

Azonban ha félrevezető szavak vannak, nekünk azt is fel kell ismerni, hogy el ne tévedjünk.

Van, hogy valamilyen dologban nem szabadna benne lennünk. Oda se szabadna tévednünk. (Nyilván pl. egy bankrablás ilyen, már a helyszínen se szabad lenni.)

De az általános jellemzőt az eltévedésre Jézus példájából találhatjuk meg: A juh nem ott van, ahol a pásztor, ettől nevezhetjük eltévedtnek.

Az ember esetében is így van. Nem az a mérce, hogy hol vagyunk, hanem az, hogy ott van-e Jézus?

Ha az ügyben, a szóban benne van Jézus, akkor nem tévedtünk el. Ha nincs, akkor eltévedtünk és el is vesztünk.

A gyermek a a maga szempontjából nem veszik el a tömegben, magának végig megvan. A szülei szempontjából veszhetett el. Mi Jézushoz képest ne legyünk elveszettek.

Viszont mások is vannak, akik magukat nem biztos, hogy elveszettnek érzik, de Jézushoz képest azok.

Vegyük észre, ha Jézustól eltávolodva elvesztünk.

Azonban vegyünk észre másokat is, ha elvesztek.

II. Megkeres

Vannak olyan dolgok, amiket nem keresünk meg, ha elvesznek. „Ha a ház elnyeli, majd ki is adja." Nem annyira fontosak, jó ha rátalálunk, de elvagyunk akkor is, ha nem.

Az tévedt bárány és az elveszett hívő nem ilyen.

Ezekre a gazdája mindenképpen rá akar találni.

Jézusnak tehát fontosak az elveszettek.

Amikor mi elveszettnek hittük magunkat, Neki akkor is fontosak voltunk.

Sőt, amikor jól elvoltunk úgy, hogy nem voltunk Jézus körül, és minket ez nem zavart, Őt akkor is zavarta és Neki akkor is fontosak voltunk.

Segít, hogy ne vesszünk el. De, ha a szívünk mégis csak elveszik, akkor keres bennünket.

Azért mégis tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen megkeresnie.

Amikor mások tűnnek, vesznek el, Jézusnak ők is hiányoznak.

Akár fizikailag tűntek el, akár a viselkedésük vált Jézus nélkülivé, Istennek mindenképpen hiányoznak.

Lehet, hogy minket küld Jézus, hogy keressük meg őket.

Az is lehet, hogy a tékozlásnak olyan szakában vannak, hogy nem lehetne „megtalálni" őket. Mint amikor a tékozló fiú elszórta a vagyonát.

De imádkozni lehet azért, hogy kerüljenek ismét „látótávolságba", mint ahogy az atya megláthatta a tékozló fiút.

Szoktunk baráti körben viccelődni azzal, amikor valaki azt mondja: „majd kereslek" - Jó akkor elbújok...

Aki elbújik, nem biztos, hogy meg lehet találni.

Így mi ne bújjunk el Isten elől.

III. Jobban örül

Amikor azt hiszi valaki magáról, hogy megvan, miközben valójában elveszett, annak nem lehet örülni.

De, az elveszettnek jobban lehet örülni, mint annak, aki nem volt elveszett.

Jobban.

Azért az Úr nagyon örül nekünk, akik nem vagyunk most elveszve.

Mindig ott van velünk, mindig gyógyít, erősít, gazdagít, örömét mindig megmutatja.

Bennünk van ilyen öröme.

De még jobban örül a messzi útról visszatérők. Mi is örülhetünk nekik. Magasztalhatjuk értük az Urat és szebbé, örömtelibbé tehetjük nekik a hit útját.

Adja Isten, hogy az Ő örömét rajtunk keresztül is érezzék meg a frissen megtértek. A mi örömünk legyen egyértelmű és vonzó, mert ez is hívogató lehet. Hála Istennek, hogy nekünk is így örült, és köszönjük a mai örömét is, amivel örül nekünk, segítsen minket, hogy méltók legyünk!

Ámen!