Lekció: I. Korinthus 5
Textus: I. Korinthus 5:1; 10; 13

I. Pogányok között sem
Bár akkoriban még valószínűleg nem sajátítottak ki fontos szavakat, mint pl. melegség, büszkeség, vagy az emberekkel Istennel való szövetségéhez kötődő szivárványt szélsőséges szexualitáshoz és nem tartottak menetet ilyen ügyekben.
De azért akkoriban is lehettek kemény dolgok a nem hívek között is, a római erkölcs elég hírhedt ebből a szempontból.
Azonban vélhetően ha elő is fordult, nem vállalták fel túl szívesen az akkori világban, míg a gyülekezet nyugodtan együtt élt ezzel.
Ma nehéz olyan – nem bűncselekmény szintű dolgot mondani a szexualitásban, amit ne védene valamilyen világi – liberális gondolat, vagy eszme.
Éppen hogy azzal nyugtathatnánk magunkat – álságosan – hogy nincs olyan súlyos tett a gyülekezetben, amit ne lehetne überelni, felül licitálni, valamilyen világi hírrel.
A világban folyó zavaros társ viszonyok mélysége miatt, szinte nincs olyan, akár már – már gusztustalan dolog, ami ne fordulhatna elő – kint.
De ez úgy tűnik, ürüggyé válik, ha a világban ezt csinálják, örüljünk, hogy mi csak a felét tesszük.
A tett Isten Igéjéhez való viszonya a fontos, a nevelőanyját szerető fiú ügye - amiről Pál ír - is azért szörnyű, mert istentelen dolog. Illetve még azért is, mert a nem hívőt is megriasztja.
Ne tegyünk istentelen dolgokat és akkor az embereket sem fogjuk megriasztani.

II. De nem általában a világ paráznáival… ki kellene mennetek a világból.
Van színészünk, aki kiválóan eljátszotta a magas rangú rendőrtisztet filmen, aztán drogos kábulatában döbbenetesen súlyos közlekedési balesetet okozott.
Vajon ne nézzük meg a tanulságos filmet, mert a magán életében mást tesz? Hát nem mindenki bírja… De nem tiltott.
Ha a boltosról tudom, hogy elhagyta a családját, attól még lehet, hogy kénytelen vagyok nála vásárolni.
Nyilván egy politikus, művész, sportoló megítélése kicsit más, de ha nem hívők, mégis csak kívülállóként figyeljük tetteiket.
Kénytelenek vagyunk – bizonyos szintig – közösséget vállalni velük.
És ezt nem haraggal gúnnyal, felsőbbrendűséggel, hanem Krisztushoz hívogató szeretettel tesszük.
Mégis távolság tartással, hiszen nem ők a lelki családunk.

III. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
Viszont van lelki családunk: a gyülekezet, illetve az ismerősök, barátok, rokonok között pedig a hívők.
Velük vagyunk együtt, az ő véleményük számít.
Az ő segítségükre feltétel nélkül számíthatunk.
Ha ők mellettünk állnak nem kell félnünk, hogy „hátba szúrnak” minket, illetve, hogy a Krisztus ügye kárt szenved.
Egészen addig, amíg valaki el nem kezd olyan dolgokat mondani, vagy tenni, amikkel Isten szeretetét elhagyja, törvényeit megkerüli, saját értelmezése szerint teljesíti.
Ilyenkor már nem tudjuk bízhatunk-e benne, és hogy Isten dicsőségére lesz-e?
Ezért a szűk közösségi térből, a szolgálók, a döntéshozók, a belső körben könnyen informálódók, a megbízható lelki hallgatók, a belső körünk közül, ki kell szorítanunk az ilyeneket. Nem őket bátorítva és nem tőlük kérve támogatást.
Azonban remélve, hogy megtérnek, megváltoznak, és ismét áldottak lesznek.
Segítsen Isten minket, hogy ne azt lássa a világ, hogy olyanok vagyunk mint ők – a világiak, hogy közöttük is olyan dolgok történnek, mint közöttünk, hanem, hogy mi Isten dicsőségére élünk, általa megtisztítottak vagyunk.
Ámen!