Lekció: Kolossé levél 1: 9-23;  Textus Kolossé levél 1: 10-11; 18; 22

I. Teremjetek gyümölcsöt

A hívő közösség összejövetelei, hitbeli gyakorlatai, összetartása, fontos dolog. Mégis mind a közösségben mind a hívő magánéletében a gyümölcstermés jelzi leginkább a Krisztushoz tartozást.

A Galata levélben 9 gyümölcsszemből áll ez a gyümölcs, itt három fő gondolatból: a jócselekedetek, az ismeret és az állhatatosság. Igen, ezek értékesek, ezek növekedéséért imádkozni, könyörögni kell.

A jócselekedetek között megjelenhet mások lelki gondozása, a bajaikkal törődés, vigasztalás, bátorítás, együtt örülés. Az egyedül nehezen, vagy egyáltalán el nem hordozható terhek közös hordozása. A támogatás, mellette állás, akkor is, amikor nincs nagy baj, vagy különleges öröm, csak kell egy támasz. Jócselekedet az adománygyűjtés, mint most a Kárpátaljára küldendő tartós élelmek átadása, de az általános adakozás is.

Fontos, hogy törekedjünk a rossz elhagyására, de nem elég, mert a jóra való törekvés igazabb elköteleződést jelenthet.

Gyümölcs az ismeret, amikor egy olyan dolgot, amit addig nem értettünk, hirtelen megértünk. Az egyik professzorom „aha" élménynek nevezte, aha, már értem...

Amikor már az istentiszteleteken olvasott Heidelbergi Kt. nemcsak ismeret tömeg, hanem a személyes hitvallásunk része.

Gyümölcs az állhatatosság: Az odaadás és kitartás, amikor türelemmel járjuk végig az elérendő ügyek útjait.

Mi igyekszünk alkalmasak lenni a termésre, de Isten adja meg azt.

II. Ő a feje az Egyháznak.

Mindenben Ő az első e világban, így az Egyházban is.

A presbitérium, a közgyűlések, a zsinat, a lelkész a gondok a püspök és a főgondnok mind szolgák, kisebb-nagyobb „hatalommal", de a fő, az úr, a Krisztus.

Ő jár elöl, Ő tőr utat és Ő mutat utat.

Nélküle csak klub lennénk, Vele igazi közösség.

III. Megbékéltetett

Amíg nem voltunk Istenéi, nem tértünk meg, addig ellenségesek voltunk Istennel, akár tudtunk róla, akár nem. Volt, akinek tudatos életformája volt Isten törvényeinek elutasítása, esetleg gúnyolódott is rajtuk, és volt, aki magát hívőnek nevezve, döntéseiben szavaiban, mégis a Krisztusi közösség és így maga Krisztus ellen volt. Mára, hívőként, békénk van Krisztussal, szentek, hibátlanok és feddhetetlenek vagyunk.

Szentek vagyunk, mert az Úréi vagyunk, mint az Ószövetségben az áldozat.

Hibátlanok, mert az úr semmisnek tekinti a hibáinkat.

Az Úr megfeddhetne bennünket, de kegyelmet kaptunk, így lettünk feddhetetlenek.

Áldott mindezekért Jézus Krisztus!

Ámen