(Lekció: II. Thessz. 3: 6-18)

I. Ne fáradjatok bele a cselekvésébe!

Az első levél befejezéséhez hasonlóan, Pál itt is int a dolgos és csendes életre. Ne szoruljanak másokra - ha nem muszáj - és ne éljenek hivalkodóan a keresztyének. Mindezek mellé pedig lehet és kell jót cselekedni.

A jó tettek nem emberi mércék, ne az aktuális társadalmi erkölcs szerint legyenek jók, hanem elsősorban az Isten törvénye szerint.

Vannak kiemelkedő, dicső jótettek, amelyek egy nemzetnek, egy városnak, egy gyülekezetnek, vagy egy családnak generációkon keresztül emlékezetes marad.

De általában hétköznapiak, kitartással, szeretettel, odafigyeléssel, hűséggel végezhetőek.

Mindkettőre oda kell figyelni, mert mindkettőbe bele lehet fáradni.

II. Adjon Isten nektek békességet!

Sokszor a testvérekkel, szeretteinkkel se könnyű békességben lenni.

Intenek minket és mi intjük őket.

Hibákat követnek el és mi is hibákat követünk el.

Az igazunk is egymásnak tud feszíteni.

A cél Isten dicsőségének hirdetése tettekkel és szavakkal úgy, hogy amennyire lehet, békesség legyen és nem az, hogy mindenki dicsérjen minket az igazunkért.

Nehéz békességet találni vitában, bajban, betegségben, aggódásban.

De Isten meg tudja adni, kérjük el Tőle!

III. Az Úr legyen mindnyájatokkal!

A hívő ember Igét olvas, imádkozik, Istenről beszélget, igehirdetésekre jár és ilyenkor Isten közelében érzi magát.

Isten azonban a hétköznapokban, az eredményekben és a kudarcokban, az apró és nagy dolgokban is ott lehet velünk. A jelenléte akkor is jó nekünk, ha ez nem csak biztatást és erősítést, hanem intést és feddést is jelent.

A pokolban, és e földön a pokoli életben nem érezni az Ő jelenlétét.

Nekünk viszont adja Isten, hogy mindig megtapasztalhassuk az Ő jelenlétét, itt a földön és majd a menyben.

Áldott az Isten, hogy így lehet!