János evangéliuma 11. rész 13-15.

I. Béres vagy pásztor?

Százhalombatta tiszta város, elsősorban azért, mert sokat költenek a tisztaságra, a szemétszedésre. Némelyek nyugodtan szemetelnek, mert a város úgy is megtisztítja a szemetes területeket.

De a város mi vagyunk, a mi adóforintjainkból tisztítják meg.

A béres szemlélet szerint a város másé, közös, mit érdekel, mi történik vele.

A pásztor szemlélet szerint részese vagyok, így felelősségem van.

Van, aki úgy tekint a templomra, hogy ha baj van, neki is fáj. A fűtés kimaradása, a külső homlokzat romlása, a hó csúszásveszélye, mind megoldandó problémaként jelentkezik neki is.

Van olyan is, aki ha baj van, panaszkodik, hogy a presbiterek, vagy a gondnok, vagy a lelkész miért nem tesznek már rendet, úgy, hogy esetleg még a problémát sem jelzik nekik.

Van, akit bánt a sok életét elrontó fiatal, vagy már elrontott életű idős és van, aki panaszkodik, hogy miért nem oldja meg a problémákat a rendszer, az egyház, vagy valamilyen karitatív alapítvány.

Béres, vagy felelős?

Jézus felelőse volt az Övéinek és ezt a szemléletet tanuljuk Tőle mi is.

II. A juhok ismerete.

Egy jó tolvaj, vagy rabló ismeri a leendő áldozata fontos szokásait. Mikor hova megy az illető, kivel találkozik, milyen biztonsági berendezéseket használ? Ettől azonban még nem ismeri az áldozatot. Milyen ő, kiket szeret, kik szeretik, mi a kedvenc színe, mit akar elérni, mit tud felmutatni az életben?

Jézus ismer minket. Nem csak a szokásainkat, hanem azt is, kik vagyunk. Mi is alaposabban szeretnénk ezért másokat megismerni.

Viszont mi is ismerhetjük Jézust! Mi egyezik a tanításával és mi nem? Mi van Tőle és mi ellene? Ha a nyájhoz tartozunk, ismerjük a pásztort. Ma nem mindig egyértelmű, tudják-e a magukat hívőnek mondók, mi Isten tanítása az élet dolgairól.

Mi ismerjük fel Jézust!

III. Életét adja a juhokért.

Sok ember ad az életéből egy-egy darabot nem fontos, sőt káros dolgokért. A dohányos, a drogos, a valamilyen szenvedélyben élő.

Sokan értékes dolgoknak szánják oda az életüket. A hivatásért, a családért. A katona a hazájáért az életét is adja, ha kell, de a szülő is megteszi ezt végső esetben a gyermekéért.

Nagy dolog ez!

Jézus annyira fontos ügynek tekinti a mi ügyünket, annyira közeli családtagnak tart minket, hogy az életét adta értünk.

A védelmében vagyunk, mi pedig hűségesek lehetünk Hozzá!

Ámen