Lekció: Apostolok cselekedetei 9:19/b-30

Textus: Apostolok cselekedetei 9:22; 24; 27

 

I. Bebizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus.

Ha nem tudnánk Pálról, hogy akkor tért meg, azt hihetnénk, ezer éve hívő volt.

Automatikusan a tanítványok közé megy. Ilyen egy régi hívő. Nem idegenkedik, nem fél, nem nézi le a másikat, örül, hogy a hívők között lehet.

Az alkalmat megragadja a tanításra. Nem vizsgálgatja állandóan, alkalmatlan-e, nem keres ürügyet a szolgálat elhalasztására, nem vár felkérésre, kérlelésre.

Olyan érveket mond, amelyekkel egyértelművé teszi a Krisztus ügy igazát. Ő „csak" egy elhívást kapott, farizeusi múlttal. A megtérése után az addigi tudása mégis más megvilágítást kapott. Ugyanabból a tudásból most már minden Jézusra mutatott.

A hite is nagy. Akkora lelkesedéssel tanít.

A tudása is nagy. Olyan bölcsen bizonyít.

Isten képes ezt megtenni az emberrel. Így nekünk sem kell félnünk a szolgálattól. Isten képessé tesz minket minden Tőle való szolgálatra.

 

II. Még a kapukat is éjjel - nappal őrizték.

Néhány nap után már ellenségnek tartják Pált a nem Krisztus követő zsidók.

Mindegy ki küldte. Mindegy milyen a képzettsége, hogy felkészültebb, mint bárki ott. Mindegy, hogy tanúi lehettek többen a megtérésének.

Immár ellenséggé vált.

Egy sci-fi novellában egy bolygón gépekkel kezelték a WC-ket. Külön személyzeti ember nyomogatta a teljesen steril gombokat, akivel az ott lakók nem voltak hajlandók kapcsolatot tartani. A kezelő fellázadt és a távoli központi bolygóról küldtek közvetítőt. Ez úgy győzte meg a kezelőt, hogy hajlandó volt nyomogatni a gombokat. A kezelő visszaállt a szolgálatba, viszont a közvetítőt, már csak automata géppel vitték ki az űrhajójához, a novella szerint, mert már vele sem voltak hajlandók találkozni. Most már ő is a megvetettek közé tartozott.

Pál a szövetségesből üldözött lett.

Nem csak elfogni akarják, de megölni. Jól felkészülve, jól kigondolva, alaposan. Még a kapukat is éjjel - nappal őrzik.

De akit az Úr véd, azt nem lehet bántani. Kiderülnek a gonosz tervek és ki lehet aztán - akár kalandosan is - védeni azokat.

De ha befejeződne a szolgálat és esetleg már nem lenne védelem, akkor is tudjuk, hogy Isten üdvözíti az Övéit.

 

III. Maga mellé vette Barnabás

Borzasztó lehetett, hogy mindenki félt Páltól a jeruzsálemi keresztyének között.

Az addigi barátai halálra keresték.

Az új szövetségesei, a Krisztus követő testvérek pedig féltek tőle, nem fogadták be.

Az Úr ilyenkor is az Övéivel van és bár rosszul esik és talán aggódunk is, de kétségbe nem szabad esni, akkor sem, ha úgy érezzük egyedül maradtunk hitünkben.

Barnabás viszont maga mellé vette.

Volt, aki maga mellé vegye.

Emberileg sem maradt egyedül, az Úr Isten adott neki segítséget, emberi pártfogót.

Istennek hála, hogy van testvéri közösség körülöttünk, hogy vannak, akik a pártunkat fogják, akikre számíthatunk a hitben. Áldjuk ezért Istent!

Így már az apostolokkal is együtt járhatott. Ez méltóság és ünnepélyesen felvállalt jelzés is lehetett.

Lehet, hogy azt hitte, neki az apostolok között a helye. Ilyen méltóságban, ilyen közösségben.

De nem így volt. Haza kellett menekülnie Tarsuszba és onnan kellett újraépítenie az életét és a szolgálatát.

Hogy aztán más szolgatársakkal a pogányok apostolaként találja meg a küldetését.

Elkérjük Istentől az útmutatást az életünkre, szolgálatunkra nézve, Ő pedig csodálatosan vezet, irányít abban minket.

Áldott ezért Ő!

Ámen!