Lekció: I. Korinthus 1:18-31

Textus: I. Korinthus 1:18; 22-24;

I. Jelt kívánók

Gyerekeknél, de néha felnőtteknél is megfigyelhetők a játékszabályok menet közbeni változtatása. Hol van kint, honnan lehet gólt lőni, megfoghatja-e kézzel a kapus a labdát.
Ez jutott eszembe a jelt kérőkkel kapcsolatban.
Az akkori és a mostani emberek is sok jelet kapnak, de sokan, miután megkapták, azt mondják, ez nem jel, újat kérek. Jézus körül sok gyógyulás volt, járt a tengeren, halottak támadtak fel, de ezeket nem tekintették jelnek. Gyógyulások, csodás események, megtérések ma is vannak, de utólag ezeket sokan már nem tekintik jelnek, még ha előre kérték is, hogy így legyen. (Gyógyíts meg Úr Isten…, vagy kérlek sikerüljön a vizsgám, ha nem is készültem eléggé.)
A világban a több jelet ígérő győz időnként a hívőkért való versenynek tekintett pályájukon. Hogy van-e tényleg jel és, hogy pénzért van-e pl., vagy valódi, az már nem fontos.
Megadja az Úr a szükséges jeleket a hithez (lásd Tamás), de, ahogy Jézus mondta, „boldogok, akik nem látnak és hisznek”.

II. Bölcsességet keresők

A hivatalos és elfogadott okosságnál sokan okosabbnak tartják magukat- ez különösen is az internet világában derül ki. Ott, ahol állítólag 5 nap alatt meg lehet tanulni nyelveket, ahol az orvosok és a bankárok is titkolnak nagy titkokat, amelyekkel meggyógyulhat és/vagy meggazdagodhat az átlag ember. Összeesküvés elméletek sokasága mutatja, milyen nyitott a bölcsesség keresésre az ember.

De a tényleg okos emberek, mivel matematikailag nem látják bizonyítva Isten létét, lenézik a hívőket, miközben matematikailag a nem létezését sem tudják bizonyítani.

Hol a bölcsesség?

De más tudósok a hatalmas tudást látva, hívőkké lesznek, mert abban látják minden tudás csúcsát.

Hol a bölcsesség?

A világ persze tele van fontos bölcsességgel. Az édesanyáéval, a pedagóguséval, a vezetőével, a mérnökével, a tudóséval. Mindez körülöleli és kényelmesebbé teszi az életünket, de az üdvösségünk, a világban való küldetésünk szempontjából akár semmit is érhet ez a tudás.

Ha kell vitázunk mint Pál Athénban, de tudjuk, hogy az eszesség mellett és méginkább felett az Úr Lelkének erejétől térhet meg valaki.

III. Elhívottak

Kik az elhívottak?

Szegények, elesettek és egyszerűek?

Nem feltétlenül.

Sőt sok szegény és elesett, vagy egyszerű ember nem hisz Istenben.

Viszont néhányan a módosabbak és az okosabbak között is hisznek.

Az elhívottak azok elhívottak.

Ez a lényegünk.

Lehetünk időnként erősek, nagyon bölcsek, máskor láthatnak minket gyengének és gúnyolhatnak butácskaként is. Ha mindez úgy történik, hogy a Krisztuséi vagyunk, akkor büszkék lehetünk erre.

Mert elhívottak vagyunk, akiket Isten Igéje hívott el, erősített meg és tartott az úton.

Érdekes, hogy azért mégis kapunk jeleket és elegendő bölcsességet is.

Pál lexikális tudása nem változott a damaszkuszi úton, de a hite igen. Onnantól a Bibliából és a világból való tudását is Krisztusban tudta - jól - magyarázni.

Lássuk meg tehát a jeleket, használjuk a bölcsességet és örvendezzünk annak, hogy az Úr elhívott minket.

Ámen!