Lekció: Jn. 6:41-51

Textus: Jn. 6:42; 44;47-48

„És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?"

„Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon."

„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.

Én vagyok az élet kenyere."

I. Nem Jézus ez, a József fia, akinek a hátterét ismerjük... ?

A hit dolgainak a múltja, nem mindig könnyű.

Az egyháznak is felhánytorgathatnak dolgokat (pl. keresztes háborúk, inkvizíció stb.), a templomnak is lehetnek hétköznapi dolgai (hiszen a Posta és a Könyvtár mellett van pl.), a lelkész, a presbiterek, vagy akár a püspök is valamikor hétköznapi emberek voltak.

Kérdezhetik a kívülállók:

Milyen hívő ez, hiszen valamikor ilyen vagy olyan volt?

Milyen hívő ez, hiszen ilyenek a rokonai?

Mi a templomban a különleges, hiszen az is csak egy épület?

Még minket is elbizonytalaníthat, ha csak a földit látjuk.

Hajlamosak leszünk csak földi módon tervezni és gondolkodni, nem remélve a csodát.

Istennek hála, hogy csodákra is gondolhatunk, így a tervezésünkbe bele szőhetjük.

II. Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya

Az elemezgetés, bölcselkedés, tervezgetés sok mindenben segít, a hitre jutásban kevés.

Persze van, akinek ez kell, gondolkodni, ezzel foglalkozni sokat, de az áttörést az Úr adja.

Sokféle módszerrel látható meg Isten. Ki fiatalon, ki idősen, ki egyszerűen, ki sokféle dolgon keresztül. Ki a családban, ki idegenektől. Ki egymaga, ki tömegben. Ki egy egyszeri élménnyel, ki sok apró élménnyel.

Keressük a legjobb módszert mások megszólítására, pedig sok „legjobb" módszer van, ha az Úr mögötte van.

Mi tehát igyekszünk szolgálni, tenni a dolgunkat és hisszük, hogy a vonzást az Úr adja.

Akkor nem tántorítanak el a múlt dolgai, vagy a túl hétköznapi dolgok. Nem vágyik állandóan élményre az ember, de nem is ijeszti meg az.

Segítsen Isten minket, hogy minél többek tudjanak Hozzá jönni.

III. Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az életnek kenyere.

Magyar állampolgár a gyermek is, bár nem ismer mindent és nincs teljes jogosultsága mindenhez.

Aki hisz, annak már megvan az örök élete, bár nem tud róla mindent és nem tudja teljesen megélni, megérteni.

Mi úgy élünk, hogy van reménységünk a folytatásban. A szavaink, a döntéseink ennek megfelelőek és Isten áldása is tovább segít e reménységben.

Az életben maradáshoz kell az étel. Az örök élethez az élet kenyere.

Mi Jézusban kapjuk meg az életben maradáshoz szükségest.

Hiszünk, és igyekszünk ennek megfelelően élni.

Ámen!