Július 30.
Lekció: I. Korinthus 9:1-18
Textus: I. Korinthus 9:16-17
I. Nincs mit dicsekednem...
Hosszú Katinka férje ütögeti a mellét és mintha a bicepszeit mutogatná, emelgeti a karját, amikor jól úszik Katinka. Ez dicsekvésnek tűnik... Viszont az úszók a riportokban sokszor másokra tolják az eredményt szerényen (a közönséget, vagy az edzőt, stb. dícsérik).
Azért minden arról beszél, hogy van mivel dicsekedniük.
Pálnak az igehirdetés volt az, amivel mindenki előtt dicsekedhetett volna. Ismerte Isten Igéjét és hirdette is, úgy, hogy nagyon sokan tértek, változtak meg a szavára és megtértként sokan éltek boldogan a tanítása miatt.
Minden megtért ember pedig, kisebb – nagyobb részben igehirdetővé válik.
Városunkban a Jehova Tanúi házról – házra járva és az utcákon kiállva is hívogatják az embereket.
A rámenősségük bánt talán minket, és nem is hallgatunk rájuk, de a magunk hitében hirdetjük-e olyan elszántsággal - de mi reménység szerint szeretettel is - az evangéliumot, mint ők?
Vagy nekünk sincs mit dicsekednünk az evangélium hirdetésével, mint Pálnak, csak nekünk – ellentétben vele - azért, mert nem is hirdetjük?
Bárcsak az eredményes igehirdetéseink után mondhatnánk, nincs mit dicsekednem, mert az Úr adta.
Legyen így.
II. Kényszer nehezedik rám… jaj nékem, ha nem…
A lelkészek nem olyanok, mint Pál (és ezt ő meg is engedte), mert a szolgálataikat megfizeti a gyülekezet. Mégis jaj nekik, ha ezért csinálják.
Hogyan intene fedne, ha a fizetését féltené, hogyan biztatna, ha nem lenne benne öröme.
Az Úr hívásának megfelelően teszi, és az áldás miatt teszi jól.
Az „átlagos” hívőnek nem az igehirdetés az élete. Azonban időről – időre megjelenik az az életében.
Amikor tanítja a gyermekeit, vagy a hitben kezdőket.
Vagy amikor int.
Vagy amikor buzdít.
Van erre kényszere Istentől, és jaj neki, ha nem teszi? Igen, a maga helyén, a maga szintjén jaj neki,
Ezért hirdessük mind az evangéliumot, ott ahova az Úr állított bennünket.
És figyeljük az áldást, amivel kíséri Isten a szolgálatainkat.
III. … jutalmat kapok…
Az arany érem szép az úszás jutalmául.
A taps pedig a művésznek elismerés.
Vajon van valami mennyiségi elismerés a megtértek alapján? Minél több ember tér meg a szavamra, annál nagyobb leszek az Isten országában - van, aki ezt hiszi, mi nem.
Pálnak a tiszta, méltó szolgálat volt az elismerés, viszonzás nélkül.
Jézusnak a napszámosok példázata azt mutatja, mindegy mennyit dolgozol, a jutalom az, hogy egyáltalán teheted és biztonságban vagy.
Hegedűs püspök úr sokszor mondta, hogy a jó szolgálat jutalma a még több szolgálat.
És adja Isten, hogy alkalmasnak találjon minket a még több szolgálatra, de legalább a jelenlévőre alkalmasnak tartson.
Mert akkor a boldog örök életben járva, végig áldottak vagyunk (leszünk).
Ámen!
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 31, összesen: 238654