János evangéliuma 11: 47-48

I. Összehívták a nagytanácsot.

Kicsi dolgok miatt az Országgyűlés sem ül össze. Egy város szemét problémái, egy család anyagi kérdései, vagy feszültségei nem elegek a nagytekintélyű testület összehívásához, ahhoz komoly ügyek kellenek.

Jézus ügye komoly lett azzal, hogy feltámasztotta Lázárt. Muszáj volt komolyan venni, sőt döntést hozni Vele kapcsolatban. A döntés pedig nem volt teljesen egyértelmű.

Krisztus ügye a mai napig elgondolkodtat. Hála Istennek, hogy mi Krisztus szerint dönthetünk!

II. Mindenki hisz majd Benne.

Jogos a feltételezés, hogy aki eddig nem hit a szavára, a csodáira, a gyógyításokra, majd most hihet a hiteles tanúknak, Lázár feltámasztására. Jól gondolják, mindenki hihet, az egyszerű nép, a tanítók, a vezetők, mert akkora jel ez.

Mi is tanúi vagyunk, valóban mindenki hihet.

De mi józanabbul szólunk, mindenki hihet, de nem mindenki hisz Benne. Pedig az érthető lenne a jelek miatt és jó lenne a boldog élet miatt.

Áldott az Isten, hogy mi hihetünk!

III. Jönnek a rómaiak és elveszik...

Római megszállás alatt voltak, a rómaiak beleszólása a dolgukba valós veszély volt.

Ma is vannak valós veszélyek a hitünkkel kapcsolatban is. A kérdés, megéri-e vállalni azokat, és vállaljuk-e azokat?

Ők a népet érezték kockáztatni.

De a nép Isten népe volt és nem az övék. Amikor azt mondjuk, a gyülekezetem, nem a tulajdonunknak gondoljuk, hanem odatartozónak tartjuk magunkat és  hogy együtt az Istenéi vagyunk.

A hely, Izrael veszett már el addig is a babiloni fogság idején, de a hitük visszatértével, a helyre is visszatérhettek. Nem a maguk hasznát, hanem Isten dicsőségét kellett volna nézniük.

Mi ma így teszünk, Isten ügyeiben nem a magunk hasznát, hanem az Ő dicségét nézzük és így van áldás rajtunk!

Ámen