2015. február 15.
János evangéliuma 11. rész 13-15.
I. Béres vagy pásztor?
Százhalombatta tiszta város, elsősorban azért, mert sokat költenek a tisztaságra, a szemétszedésre. Némelyek nyugodtan szemetelnek, mert a város úgy is megtisztítja a szemetes területeket.
De a város mi vagyunk, a mi adóforintjainkból tisztítják meg.
A béres szemlélet szerint a város másé, közös, mit érdekel, mi történik vele.
A pásztor szemlélet szerint részese vagyok, így felelősségem van.
Van, aki úgy tekint a templomra, hogy ha baj van, neki is fáj. A fűtés kimaradása, a külső homlokzat romlása, a hó csúszásveszélye, mind megoldandó problémaként jelentkezik neki is.
Van olyan is, aki ha baj van, panaszkodik, hogy a presbiterek, vagy a gondnok, vagy a lelkész miért nem tesznek már rendet, úgy, hogy esetleg még a problémát sem jelzik nekik.
Van, akit bánt a sok életét elrontó fiatal, vagy már elrontott életű idős és van, aki panaszkodik, hogy miért nem oldja meg a problémákat a rendszer, az egyház, vagy valamilyen karitatív alapítvány.
Béres, vagy felelős?
Jézus felelőse volt az Övéinek és ezt a szemléletet tanuljuk Tőle mi is.
II. A juhok ismerete.
Egy jó tolvaj, vagy rabló ismeri a leendő áldozata fontos szokásait. Mikor hova megy az illető, kivel találkozik, milyen biztonsági berendezéseket használ? Ettől azonban még nem ismeri az áldozatot. Milyen ő, kiket szeret, kik szeretik, mi a kedvenc színe, mit akar elérni, mit tud felmutatni az életben?
Jézus ismer minket. Nem csak a szokásainkat, hanem azt is, kik vagyunk. Mi is alaposabban szeretnénk ezért másokat megismerni.
Viszont mi is ismerhetjük Jézust! Mi egyezik a tanításával és mi nem? Mi van Tőle és mi ellene? Ha a nyájhoz tartozunk, ismerjük a pásztort. Ma nem mindig egyértelmű, tudják-e a magukat hívőnek mondók, mi Isten tanítása az élet dolgairól.
Mi ismerjük fel Jézust!
III. Életét adja a juhokért.
Sok ember ad az életéből egy-egy darabot nem fontos, sőt káros dolgokért. A dohányos, a drogos, a valamilyen szenvedélyben élő.
Sokan értékes dolgoknak szánják oda az életüket. A hivatásért, a családért. A katona a hazájáért az életét is adja, ha kell, de a szülő is megteszi ezt végső esetben a gyermekéért.
Nagy dolog ez!
Jézus annyira fontos ügynek tekinti a mi ügyünket, annyira közeli családtagnak tart minket, hogy az életét adta értünk.
A védelmében vagyunk, mi pedig hűségesek lehetünk Hozzá!
Ámen
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 49, összesen: 245986