A Soroksár-újtelepi Református Gyülekezeti Központ tervezéséről...

            Ha a Budapest közigazgatási határát jelentő Szentlőrinci út és a régi királydinnye földek emlékét magán viselő Dinnyehegyi út találkozását felkeressük, kicsit már a városon kívül érezhetjük magunkat. Mégis ez a hely jelöltetett ki arra, hogy egy fiatal városrész új református fiókgyülekezetének otthont adjon. Talán éppen azzal a céllal, hogy a pusztát, a lecsapolt sós mocsarat, az elhanyagolt déli gyepűt kultúrtájjá alakítsa.

            E célt szolgáló épületegyüttes gondolati alapja terveim szerint két forrásból táplálkozik. Az egyik a megújulásra képes szerves építészet, a másik a népi építőhagyomány, amelyhez még mindig találhatunk élő, ezért közvetlen kapcsolódási lehetőséget.

            Az első vázlatok elkészítésénél az első forrásból merítettem többet, ez a megközelítés azonban nem nyerte el a gyülekezet egyhangú támogatását. A pusztába vetett és kikelő mag ház nagyságúvá növesztett víziója sokakat megragadott, de az emberek fejében élő képből, a Reformáció hajnalán épült templom archetípusából keveset tartalmazott. A várható többletköltségek miatt pedig -sajnos- le kellett mondanom erről az építészeti alapgondolatról.

            Megoldást a másik forrás előtérbe helyezése jelentett. Az új alapvetés lényege, hogy a Kárpát-medence különböző tájairól Soroksárra települt emberek népi építészeti hagyományai elevenednek meg, egy épületbe gyűjtve, középület léptékűvé nagyítva!

            A tervek szerint a szakrális tér mellett gyülekezeti terem, lelkész hivatal és lelkészi lakás, valamint a közösségi tereket kiszolgáló helyiségek létesülnek. Később a tetőtérben vendégszállás és toronyszinti kilátó is helyet kaphat.

            Az építés feltételeinek megteremtése nehéz feladat lesz, de bízzunk benne, hogy sikerül! A Jóisten legyen velünk, hogy valóra válhasson mindaz, amit közösen megálmodtunk!

Rüll Tamás

(090909--)