Reformáció ünnepén

A reformációról néhány mondatban...

Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé.(A 95 pont elolvasható és letölthető a cikk után, a lap alján, vagy ide kattintva!) Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelemi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.
A gyors és vázlatos  történelmi áttekintés után, néhány személy nevét kell megemlíteni, akik az ország területén -más-más uralkodó, és más-más feltételek között -  jelentősen hozzájárultak a reformáció terjedéséhez.

A magyar reformáció elindítói
Dévai Bíró Mátyás Kassán, Budán és Debrecenben munkálkodott a reformáció terjesztésén.
Sztárai Mihály főként Tolnában, Baranyában, a Dráván túli részeken járult hozzá a reformáció terjedéséhez, ő hét év alatt mintegy 120 gyülekezetet alapított, és mind prédikációi, mind templomi énekei miatt is igen népszerű volt.

A török uralta területek reformátorai:
Gálszécsi István gyulai tanár, az általa megtérített Batizi Andrással és egy Sebestyén nevű pappal, továbbá Derecskei Demeterrel és Ozorai Imrével együtt  Békés és  Szatmár vármegyékben és a Szilágyságban. Székely István Szikszón, Liszkán és Göncön; Eszéki vagy Sigerius Imre pedig a török hatalom alatt álló dunántúli részeken terjesztették a reformáció nézeteit és alapították az új iskolákat.
Melius Juhász Péter alapította meg a magyar kálvinista egyházat. Debrecenben működött, ekkor kapta a város a „kálvinista Róma" elnevezést.
Szegedi Kis István Csanádon, Cegléden, Temesváron, majd Baranyában és  Ráckevén (1572) tevékenykedett.

Erdély reformátorai:
Erdélyben a református mozgalom tanainak terjesztése főként Gyulai István, vizaknai-omláczi, valamint Heltai Gáspár, Kolozsvár tudós lelkésze nevéhez köthető. Heltai szintén lefordította a Bibliát, azonban a kiadásból kihagyott néhány ószövetségi könyvet.
Dávid Ferenc, Európa legradikálisabb reformátora volt, aki létrehozta az unitárius egyházat, az egyetlen magyar alapítású történelmi egyházat. Mint kolozsvári lelkész és János Zsigmond erdélyi fejedelem papja, ő dolgozta ki a világon egyedülálló erdélyi vallásszabadság-törvényt, amelyet 1568-ban a tordai országgyűlés fogadott el.

A Királyi Magyarország reformátorai
A magyar reformáció terjesztésében nagy szerepet játszott Kopácsi István, aki korábban a sárospataki ferences rendvezetője, valamint Perényi Péter udvari papja volt,  aki a Mátraalján, majd Siklósi Mihállyal együtt a Dráva és a Bodrog környékén, de különösen Sárospatakon hirdette az új tanokat.
Károli Gáspár gönci lelkész és esperes, akinek nevéhez kötődik a teljes Biblia lefordítása, majd 1590-es vizsolyi kiadása. A magyar művelődéstörténet kiemelkedő állomása volt, hogy az anyanyelvű Biblia széles körben hozzáférhetővé vált.

(Forrás: Wikipedia, Jeles napok)

A presbiteri szövetség területi szervezetének előadás sorozatán Zila Péter nagyváradtéri lelkipásztor tartott előadást a hazai reformáció terjedéséről, amely ide kattintva meghallgatható!