Szövetségeseink a pedagógusok!

A felvidéki Arany ABC így tanít a tanítótiszteletről:

„Tanítód legjobb barátod,
Javadra van, tudod, látod
Légy hát neki szót fogadó,
Minden tisztességet adó."

E gyönyörű sorokkal köszöntöm nagy szeretettel a szülőket, pedagógusokat, gyermekeinket egy új tanév beköszöntekkor. A tanévkezdéskor nem meglepő, ha egy gyülekezetvezető, aki maga is háromgyermekes édesapa a hitoktatás ügyében emeli fel szavát. Kötelességünk, felelősségünk, küldetésünk szólni gyermekeinkért, hiszen mi nekik akarjuk adni a legtöbbet, a legjobbat. Az egyház azért van még, arra van felhatalmazása, hogy átadja Isten meghívását minden embernek a boldog, teljes életre, vagyis életközösségre a Mennyei Atyával. A gyülekezetek felekezeti hovatartozástól függetlenül ennek a feladatnak tesznek eleget, amikor Vasárnap, az Úr napján a Feltámadott Krisztus ünneplik, és gyermek, fiatal, idős, nő vagy férfi számára megfogalmazzák: mi egy család vagyunk Isten közelségében.

Mindig nagy ünnep, amikor egy-egy család úgy dönt, hogy gyermekét elhozza a templomba és kéri a keresztség kiszolgáltatását. Fontos tudnunk, hogy a kereszteléssel a család éppen abba a küldetésbe, szolgálatba kapcsolódik be, amit Isten népe, a gyülekezet, az egyház itt a földön végez. Így emlékezzünk szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként Isten minket megszólító szavára, amit gyermekeink keresztelésekor minden alkalommal hallunk: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket". Máté 28, 19. Akik önként hozzák gyermekeiket megkeresztelni a templomba, azok ígéretet, fogadalmat tesznek arra, hogy felnövekvő életeket élő hitre vezetik, vagyis Krisztus tanítványának, követőjének, tehát keresztyén embernek nevelik.

A küldetésünk, feladatunk, szolgálatunk tehát közös nekünk családoknak és gyülekezeteknek. Olyan jó, hogy ebben a valóban nem könnyű szolgálatban tehát nem vagyunk egyedül, számíthatunk egymásra. A gyülekezet számíthat a családokra, mert azok komolyan veszik önmagukat, saját önként tett fogadalmukat, amit nem csupán a gyülekezet előtt, hanem Isten színe előtt tettek meg. A család pedig számíthat a gyülekezetre, sőt hitem szerint mindenkire, akik a családi közösségen kívül a gyermekeinket nevelni fogják. A szülők, minden család számíthat a református közösségre avval, hogy akár intézményes, akár gyülekezeti formában lehetőséget kínál a hitoktatásra. Biztatjuk a családokat, főként a felelős szülőket, hogy a tanévkezdéskor minden kerületi óvodában, iskolában írassák be gyermeküket református hitoktatásra, ha a keresztelést ebben a gyülekezetben kérték. Így tudjuk megtenni közösen azt az első lépést, amire a kereszteléskor fogadalmat tettünk.

Meggyőződésem, hogy gyermekeink nevelésében, hitre segítésében nagy szövetségeseink vannak még: ők a pedagógusok. Hiszem, hogy ők is a legjobbat akarják adni a gyermekeknek szakmai tudásukkal, hivatástudatukkal. Rájuk is számíthatunk, mert amíg gyermekünk óvodába, iskolába jár a kezüket már ők is fogják, vezetik őket. Nem kell félnünk ettől a szótól, hogy vezetés még akkor sem, ha valóban van súlya ennek a kifejezésnek. Hiszen akkor tettük meg a legtöbbet a ránk bízott életekért, ha az úton addig, amíg nem tanul meg azon egyedül járni vezetjük, tanítjuk, neveljük. Így leszünk szülőként, pedagógusként, keresztyénként munkatársakká, hogy szeretett gyermekeink kezét nem elengedjük, hanem közösen úgy neveljük, hogy megtanítjuk a sok fontos ismeretanyagon túl arra, miként lehet teljes, boldog élete már itt a földön.

Teljes, boldog élete pedig csak úgy lesz, ha megérzi szülein, családi, iskolai életén keresztül, hogy az ő kezét fogja egy hatalmasabb, Atyai kéz is, aki az életet adta, és akinek minden megszületett élettel terve van. Vállaljuk fel szülőként, pedagógusként, nevelőként, hogy a felnövekvő gyermekeinket az élet, az ember és Isten szeretetére neveljük. Így hívjuk a családokat arra, hogy éljenek a hittanbeíratás lehetőségével, és a gyermek-istentiszteletek alkalmaival minden vasárnap 9:30 órakor a Hősök tere 11. szám alatti templomunkban.

Kiss Péter lelkész