Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Beszámoló a 2016. évi nyári napközis táborról

Minden délelőtt folyamán egy tárgyat hasonlítottunk a Bibliához. 
Első napon a Biblia, mint tükör 
Második napon a Biblia, mint kétélű kard.
A Biblia, mint táplálék, a Biblia, mint kincs és mint világosság.
Minden délelőttön volt egy bibliai történet egy aranymondás,kézműves foglalkozás a történethez kapcsolódóan majd hétfő kivételével minden délelőtt végén egy csapatverseny. A gyerekek uzsonnát is kaptak és egy-egy "búcsúajándékot". Valamit ami emlékezteti őket az aznapi történetre, ami tanítójellegű amit megőrizhetnek és a szívükbe véshetnek talán még egy darabot Isten igéjéből.
A gyerek, meglátásom szerint nagyon élvezték -persze mindenki mást élvezett jobban- de lehetett velük bánni és szót is fogadtak. Akár milyen jelenlevő is volt bárki, mindenki épült mind tudásban mind lélekben. Reggelente imádsággal kezdtük a napot és a délelőtt végén imádsággal is zártuk. Isten segítségét kértük s Ő velünk is volt hiszen napról napra több gyermek érkezett. 
Személyes tapasztalatom szerint ilyen táborokra van nagy szükségük a gyerekeknek minél többször. Ha nem is mutatják de elgondolkoztatja őket a történet az aranymondás. Kedvenc élményem -ha lehet ilyet kiemelni- amikor a gyermekeknek a kincsekből 
-mind lelki anyagi és szellemi- sorrendet kellett alkotniuk. Minden gyermeknél ott volt -ha nem is az első helyeken - az első ötben a BIBLIA, a család és a szeretet. Számomra nagyszerű élmény volt megfigyelni a gyerekeket és az egész tábor kimenetelét. 
Nagyon hálás vagyok hogy jelen lehettem a táborban. Csodálatos élmény volt.

Szabó Emőke

 

Barangolás a könyvtárban címmel 2016. június 20-26. között rendezte meg a Soroksári Református gyülekezet nyári Bibliatáborát hittanos, és érdeklődő gyermekeknek. A hetet ebben az esztendőben is Kompánné Julika lelkipásztor testvérünk vezette a könyvtáros, Könyves Gáspár szerepét Szabó László gondnok úr játszotta el.

Minden nap felépítése hasonló volt: fél kilenctől gyülekező, bejelentkezés, olvasójegy átvétele, érvényesítése. A foglalkozások kilenc órakor kezdődtek: közös imádkozás, éneklés, történet előadása, aranymondás tanulása jelentette a program templomi részét. A tízóraira és kézműves feladatokhoz az ifjúsági terembe ment át a csapat, majd az udvaron a fedett rész alatt a sorjátékban mérték össze tudásukat, ügyességüket gyermekeink.

Hétfőn a Bibliát úgy ismertük meg, mint a tükröt. Ha tükörbe nézünk, meglátjuk benne magunkat, külső jellemzők szerint. Amikor a Bibliát olvassuk, a szívünk állapotát látjuk meg, mint egy tükörben. Az első történet a fákról szólt, akik királyt akartak választani. A jó fák közül, melyek gyümölcsöt teremtek, egy sem vállalta az uralkodást, mert ők hasznosak akartak lenni, és az embereknek táplálékot adni. Végül a tüskés galagonyabokor vállalta, hogy király lesz, azzal a feltétellel, hogy azt teszik a fák, amit parancsol, és leborulnak előtte. (Bírák könyve 9. rész).

A nap aranymondása így hangzott: "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre" Korinthusi I. levél 13. rész, 12. vers.

A kézműves foglalkozás keretében Julika néni egy nagyon érdekes trükkel lepett meg minket. Egy tányérba pénzdarabot tett és ráöntött színes vizet, amíg az teljesen ellepte. Egy égő mécsest helyezett a pénz mögé, amit betakart egy pohárral. A mécses elalszik, és a színes vizet a pohár felszívja, a pénz szárazon a tányérba marad. Így vette el bűneinket Jézus Urunk a keresztfán, és lettünk mi tiszták, bűntelenek Isten előtt. A foglalkozás keretében bibliákat lehetett összekötni és az elejét kidíszíteni.

Második nap a Bibliát úgy ismertük meg, mint kardot, amivel lehet harcolni, vágni. Keddi történetünk Jézus Krisztus megkísértése volt. Isten Igéjét használta Jézus arra, hogy a Sátán csábításait legyőzze.

A napi történetben a könyvek versenyeztek, ki a legértékesebb könyv. Van abc-s könyv, történelmi, krimi, szépirodalom, viccek gyűjteményei és még sorolhatnánk, és van a Biblia. Minden könyv elmondja, hogy miért ő a legértékesebb, mit tanulhatnak, tudhatnak meg belőle az emberek.

A Biblia csak hallgat. Az egyik könyv megkérdezi tőle: - Te miért nem szólsz? A Biblia így felel: Én nem akarok versenyezni, én csak Istennek akarok megfelelni, és hogy olvassanak az emberek. Semmi mást nem szeretnék. A többi könyv megállapítja, hogy mégis a Biblia a legértékesebb könyv. A kézműves-foglalkozáson papírgyöngyökből láncokat, karkötőket fűztek a gyermekek.

 

A Biblia világosság-értettük meg a harmadik nap üzenetét. A Bibliából Bartimeus meggyógyításának történetére figyeltünk. A vak minden áron Jézust akarta látni, tudta, hitte, hogy ő meggyógyítja. Hite által gyógyította meg őt Jézus.

Napi történetünkben két kislány találkozik. Örömmel mutatják egymásnak, hogy a nagymamájuktól kaptak egy Bibliát, de a két Biblia nem volt egyforma. Az egyik Ószövetségből (39 könyv) és Újszövetségből (27 könyv) állt, összesen tehát 66 könyv található a Bibliában. A másik kislány Bibliájára az volt írva, hogy Újszövetség, Újtestamentum. Vitatkozni kezdtek, hogy akkor ki kapott igazi Bibliát a nagymamától.

Bementek a könyvtárba és megkérdezték Gáspár bácsit. Ő elmondta, hogy Jézus Krisztus születése előtt is éltek emberek, és hogy Isten hogyan vezette ki népét Egyiptomból, a fogságból, és vándoroltak a pusztában, hogy eljussanak az Ígéret  földjére. Elmondta, hogyan táplálta és vezette őket Isten a pusztában. Mózes közvetítésével parancsolatokat kaptak. Minden ilyen eseményt a Krisztus előtt élő próféták írták le, erről szól az Ószövetség.

Jézus Urunk születése után a tanítványok, és a Jézust követő írástudó emberek jegyezték le Jézus tanításait. Ebből állt össze az Újszövetség. Mind a ketten jó Bibliát kaptak, mert a teljes Biblia áll Ószövetségből és Újszövetségből. A Bibliát azóta már több nyelvre is lefordították, hogy mindenki a saját nyelvén tudja olvasni, és különböző formábanmeg is jelennek. Vannak kisebb, vagy nagyobb formájú Bibliák, és csak az Újszövetséget tartalmazók is. Így boldog volt a két kislány, hogy mindketten értékes, jó, igazi Bibliát kaptak a nagymamától.

A kézműves-foglalkozáson villanykörtéket festettek a gyermekek.

A nap aranymondása így hangzott: "Lábam előtt mécses a te ígéd, ösvényem világossága" Zsoltárok könyve 119. rész, 105. vers.

 

A Biblia kincs - szólt a negyedik nap üzenete. Mi az igaz kincs? Gyerekek rajzokat raktak sorba, melyek ábrázoltak ékszert, házat, autót, családot, játékot, pénzt, stb. Olyan sorrendben rakhatták le egymás után a képeket, ahogy nekik az értékességet jelentik.

Történetünk főszereplője egy szegény ember, akinek csak egy parányi földje volt. Azért, hogy megéljen egy nagybirtokos földjén dolgozott. Szántás közben egy ládára talált. Kinyitotta és látta, hogy értékes kincs van benne. Visszatemette, megjelölte magának a helyet. Hazament és mindenét, amilye csak volt (házát, kicsi földjét) eladta.

Visszament a birtokoshoz és kérte, hogy pénzért adja el neki azt a földet, amin dolgozott. A gazda eladta, így a föld az övé lett. Megkereste a helyet, amit megjelölt, és kiásta a kincset. A föld már az övé volt, övé lett a kincs is.

A gyerekek a könyvtárban a polcon visszatették az addig kihúzott könyveket, melyek a Biblia könyvei, szám szerint 66 könyvet. Amit előző napokban elővettek szépen a helyére tették. Így láthatóvá lett egyben a Biblia, ami legdrágább kincsünk.

A kézműves-foglalkozáson sajtdobozokból, kincses-ládákat készítettek a gyermekek.

A nap aranymondása így hangzott: "Mert én jobban szeretem parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat." Zsoltárok könyve 119. rész, 127. vers.

A zárónapon táplálék a Biblia.

Lányiné Bálint Éva beszámolóját szerkesztette Kiss Péter lelkipásztor.

A képeket Szabó László gondnok úr készítette.

 

 

 

 

 

 

 

Galéria:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 121, összesen: 932040

  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".
  • 2018. október 10., szerda

    „Van küldetésünk, missziónk, és nem félünk a világtól" – Földváryné Kiss Réka történész, professzor előadása a Lónyay történetéről.
  • 2018. október 10., szerda

    A Missziói Iroda a Missziói Bizottság támogatásával lelkigyakorlatra hívja a református lelkészeket.