Gyermekistentiszteleteink

Engedjétek, hozzátok

Hamar elrepültek a nyári hetek, szeptemberben újult erővel folytatódtak a bibliai történetek a gyermek-istentiszteleti alkalmakon. A nyári hónapok folyamán is volt gyermekalkalom, egyfajta ügyelet szinten, hiszen sok család, gyerekek elutaztak, távol voltak. Amikor azonban a gyerekek jöttek, kicsit mocorogva, mosolyogva jelt adtak magukról a templomban, a kisteremben lehetőségük volt énekelni, beszélgetni, játszani, amire év közben nem jut annyi idő. Szeptemberben az Ószövetség történeteit folytattuk, ahol a nyári szünet előtt abbahagytuk.  A gyermekszolgálatban részt vevőknek volt egy megbeszélés, amikor megbeszéltük a következő évvel kapcsolatos tudnivalókat, felmerülő kérdéseket.  Fontos számunkra, hogy ennek a szolgálatnak az egyik motorja az imádság, minden megbeszélésen röviden sorra vesszük azokat az imatémákat, amiért imádkoznunk kell (pl. óvoda-, iskolakezdés, gyermekek családjai, nehézségek).  A kérések mellett ott a hálaadás is.  Hálaadás a családokért, akik vasárnapról vasárnapra jönnek, szülőkért, nagyszülőkért, valamint a munkatársakért, akik ebben a szolgálatban részt vállalnak.
A szeptemberi megbeszélésen döntöttük el, hogy néhány alkalommal le kellene ülnünk éneket tanulni, gyermekénekeket, amelyeket mi magunk tanítunk, énekelünk a gyerekekkel.
Ebben az évben kis kéznyomok díszítik a falat a kisteremben.  Minden gyermek, aki eljön vasárnap, a kis keze nyomát otthagyja, nevével, születési dátumával egy színes kartonlapból kivágva.  Kis kéznyomok, amik bennünket is emlékeztetnek egy énekre, vagy éppen az összekulcsolt kezecskékre, amelyek ugyanolyan erővel tudnak kérni
Istentől, hálát adni, mint egy felnőtt kéz. "Két kezünket összetéve, imádkozzunk reggel este" - tehát ezek a kis imádkozó kezek hagytak  és hagynak nyomot a gyülekezet kistermében. S mi, akik részt veszünk ebben a szolgálatban, Isten eszközei lehetünk, hogy a templomba betérő gyermekeket hozzá vezessük: Isten
Igéjével a bibliai történeteken keresztül, egy énekkel, egy imádsággal, egy mosollyal, egy jó szóval. Köszönjük a testvérek, gyülekezeti tagok imádságát, segítségét.
Továbbra is hordozzák imádságban  a gyermekek között végzett szolgálatot, segítsenek abban, hogy a templom, a gyülekezet mindenki otthona legyen. Aki kedvet kap a gyermek-istentiszteleti szolgálathoz, bátran nézzen meg egy alkalmat, szeretettel várunk és fogadunk bármilyen segítséget.

Kiss Katalin, lelkipásztor