Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Igaz történet

Régi fekete-fehér diafilmen apám látható, amint háttal áll egy szúrós vadvirágokkal teli mezőn. Előtte kitapinthatatlan messzeségben a nap fényglóriái adnak hangsúlyt e nem mindennapi jelenethez. Nem a világnak fordított ő hátat, hanem az általa megélt áldatlan körülményeknek. Ide tartoznak a népnevelők, a végrehajtók, a fináncok és még sokan mások, akik szebb jövőt ígérve kiforgatták kevés vagyonából.

Már túl a hetvenen, - öregkori nyavalyáktól kínoztatva - gyakran töltött egy-két hatat a járási kórházban.

Míg mások számára teher a kényszerű ott tartózkodás ő szórakoztatónak, sőt nem egyszer vidámnak gondolta helyzetét. Lehetett diskurálni rég látott cimborákkal, és ami nem utolsó szempont gyönyörködni a cserfes, jókedvű, szókimondó nővérkékben.

Ám semmi nem tart örökké.

Az egyik ólomszürke hajnalon a mesterségesen összetákolt idill kártyavárként omlott össze. Paravánokkal izolált sodronyágyán fog-vacogtató hidegre ébredt. Meglepetten vette tudomásul, hogy ennek bizony az egy szál lepedő az oka, amit a személyzet tagjai a halottnak nyilvánított betegre ráterítenek. A rendhagyó feltámadásnak a máskor vidám nővérek nem örültek igazán. Azon nyavalyogtak, mi lesz így a statisztikával.

Kora délelőtt a folyóson szembetalálkozott a főorvossal, aki széles mosollyal és a szociális empátia törékeny sáncait szétfeszítő hangerővel harsogta:

- Na látja Pánti bácsi! Mire képes a korszerű orvostudomány!

A főember miután befejezte lelkes és parttalan öndicséretét választ nem várva elviharzott. Apám mit gondolhatott, senki nem tudja. Ha sejtéseink lennének, azt meg aligha lehetne leírni. A szokatlan történés után még kapott három év haladékot. Utolsó napjaiban sírás, rívás nélkül az élet szép dolgairól beszélgettünk. Élete ekkor már csak imbolygó gyertyaláng volt.

- Becsüld meg korodat!

Ez volt utolsó intelme.

Három nap múlva lelke elhagyta a megfáradt testet. Nincsenek már népnevelők, végrehajtók, fináncok és egyéb bajkeverők. Csak a korlátlan szabadság létezik és az igazi feltámadás ígérete.

Soroksár, 2006. március 28.

Pánti Imre

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 50, összesen: 1034729

  • 2019. november 18., hétfő

    Gyakran a túl nagy elvárásokkal kezdődik az egész, majd megindokoljuk magunknak, miért nem gond ez, utána viszont csőstül jön a baj. Nincs azonban oly...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Vasárnap délután. A tárgyak nem néznek össze, a vizespohár nem csendül magától. Minden áll és néz. Mire vár? Valami azt nyikorogja, változom. Átmenőbe...
  • 2019. november 14., csütörtök

    „Már nem fogok ott ólálkodni körülöttük. Nem fogom várni a lehulló morzsákat. Nem fájdíthatom a szívem azzal, hogy nézem őket és sóvárgok. Belefáradta...
  • 2019. november 14., csütörtök

    A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújul...
  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.
  • 2019. november 11., hétfő

    A díjnyertes kötet a bibliatanulmányozás teljesen új dimenzióját nyithatja meg sokak előtt.
  • 2019. november 10., vasárnap

    Egy átlag vasárnap minden 180. budapesti lakos vesz részt református istentiszteleten, a teljes fővárosi lakosság kevesebb mint egy százaléka. A Kié a...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Kilenc lelkész tett lelkészi esküt és vehette át lelkészi oklevelét a Dunamelléki Református Egyházkerület november 7-i közgyűlésén. Nyolc lelkészt a ...