Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Igaz történet

Régi fekete-fehér diafilmen apám látható, amint háttal áll egy szúrós vadvirágokkal teli mezőn. Előtte kitapinthatatlan messzeségben a nap fényglóriái adnak hangsúlyt e nem mindennapi jelenethez. Nem a világnak fordított ő hátat, hanem az általa megélt áldatlan körülményeknek. Ide tartoznak a népnevelők, a végrehajtók, a fináncok és még sokan mások, akik szebb jövőt ígérve kiforgatták kevés vagyonából.

Már túl a hetvenen, - öregkori nyavalyáktól kínoztatva - gyakran töltött egy-két hatat a járási kórházban.

Míg mások számára teher a kényszerű ott tartózkodás ő szórakoztatónak, sőt nem egyszer vidámnak gondolta helyzetét. Lehetett diskurálni rég látott cimborákkal, és ami nem utolsó szempont gyönyörködni a cserfes, jókedvű, szókimondó nővérkékben.

Ám semmi nem tart örökké.

Az egyik ólomszürke hajnalon a mesterségesen összetákolt idill kártyavárként omlott össze. Paravánokkal izolált sodronyágyán fog-vacogtató hidegre ébredt. Meglepetten vette tudomásul, hogy ennek bizony az egy szál lepedő az oka, amit a személyzet tagjai a halottnak nyilvánított betegre ráterítenek. A rendhagyó feltámadásnak a máskor vidám nővérek nem örültek igazán. Azon nyavalyogtak, mi lesz így a statisztikával.

Kora délelőtt a folyóson szembetalálkozott a főorvossal, aki széles mosollyal és a szociális empátia törékeny sáncait szétfeszítő hangerővel harsogta:

- Na látja Pánti bácsi! Mire képes a korszerű orvostudomány!

A főember miután befejezte lelkes és parttalan öndicséretét választ nem várva elviharzott. Apám mit gondolhatott, senki nem tudja. Ha sejtéseink lennének, azt meg aligha lehetne leírni. A szokatlan történés után még kapott három év haladékot. Utolsó napjaiban sírás, rívás nélkül az élet szép dolgairól beszélgettünk. Élete ekkor már csak imbolygó gyertyaláng volt.

- Becsüld meg korodat!

Ez volt utolsó intelme.

Három nap múlva lelke elhagyta a megfáradt testet. Nincsenek már népnevelők, végrehajtók, fináncok és egyéb bajkeverők. Csak a korlátlan szabadság létezik és az igazi feltámadás ígérete.

Soroksár, 2006. március 28.

Pánti Imre

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 2, összesen: 982876

  • 2019. április 24., szerda

    Négyszáz oldalas gyülekezetpedagógiai kézikönyv segíti a különböző korú és élethelyzetben lévő emberek megszólítását, gyülekezetbe integrálását és kís...
  • 2019. április 23., kedd

    A gyülekezet, ahol mindenki egyformán fontos. A simontornyai reformátusok békességben, egyetértésben, dunamelléki „végvárként” gyakorolják hitüket. Le...
  • 2019. április 23., kedd


  • 2019. április 22., hétfő

    Trianon feletti sajnálkozás helyett a hit harcára buzdít Halász Béla. A délvidéki püspökkel a magyar nyelv megőrzéséért folytatott küzdelemről, a szer...
  • 2019. április 21., vasárnap

    Énekszó a dombról, ahonnan minden templom látszik. Krisztus egyetemes, feltámadásának híre minden kontinensre eljut, áthatol népek, kultúrák, nyelvek,...
  • 2019. április 20., szombat

    Húsvéti örömhír – Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor gondolatai.
  • 2019. április 18., csütörtök

    Az Élő Víz, amely kiszáradni látszik, az édesanyjáról gondoskodó Fiú – az ember és az Isten, aki most orgonazenén keresztül jelenik meg előttünk.
  • 2019. április 17., szerda

    „Ti gonoszt gondoltok ellenem, de Isten azt úgyis jóra gondolja fordítani.”
  • 2019. április 16., kedd

    Az Adna Café egyszerre drogprevenciós és missziós helyszín, ahol komolyan veszik a teremtett világért viselt felelősséget is. Legújabb akcióikkal azt ...
  • 2019. április 15., hétfő

    Mit üzenhet a mának a Tanácsköztársaság százharminchárom napja, és a korszakról született sokféle egyházi narratíva az elmúlt száz évből? Gondolatok e...