Adventi gyertyagyújtás
Az igehirdetés alapigéje:
Lukács evangéliuma 15. rész, 11-32. versei.
Tisztelt ünneplő soroksári közösség!
Krisztusban kedves testvéreim!
Amikor ismertté vált, hogy ezen a szombaton Koncz Gábor, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja „A szülő és a gyerek - gondolatok a szeretetről" címmel osztja meg gondolatait itt Advent harmadik szombatján a Hősök terén, már tudtam, hogy Jézus Krisztus által elmondott legismertebb példázatot hozom alapigeként a gyertyagyújtás alkalmára. A tékozló fiú példázatát még a Bibliát nem olvasók, az egyháztól távol élők is jól ismerik. A példázat különös fényben ragyogtatja fel nekünk ma este Advent üzenetét, hiszen mindhárom szereplője adventben él.
A kisebbik fiú éppen nem közeledni akar, sokkal inkább távolodni. Már alig várja, hogy dobbanthasson, és végre olyan szabad legyen, mint a madár. De sok magyar életnek ilyen az Adventje 2014-ben. Mindegy milyen áron, csak menjünk el onnan ahol éppen vagyunk. Nem számít, mit szakítanak szét vele, de szabadok akarnak lenni kötöttségeiktől. Megköt a család, a munka, a hagyományok, keresztyénség, én pedig el akarok menni-mondja a ma embere, mert ilyen negatív az Adventje.
Az idősebbik testvér Adventje sem sokkal különb. Ő ugyan otthon marad, de ő sem az atyja miatt. Ő csak arra vár, hogy az apja meghaljon, mert akkor úgyis minden az övé lesz.
A legérdekesebb az édesapa Adventje. Látszólag nem tesz semmit, csupán annyit, hogy minden nap visszavárja tőle fizikailag és lelkileg is távolra szakadt fiait. Fiainak visszajövetelét várja ez az édesapa napról-napra. Drága testvéreim! Így ezen az estén Advent egyik csodálatos nagy titkára tekinthetünk rá: Istennek, a mi Atyánknak várakozására. Mi mindig csak arra figyelünk, hogy mi mit várunk az ünneptől, és eszünkbe sem jut, hogy Advent éppen ezt is jelenti: minket vár az Atya Isten.
Drága szeretteim, figyeljünk tehát erre az üzenetre Adventi koszorúnk harmadik gyertyájának meggyújtásakor: Isten rád vár. Várja vissza az atyai házba az ő távolra került ember gyermekeit. A Biblia már az első lapjain arról beszél, hogy a bűnesetben az ember elszakadt, kiszakadt az atyai háztól. Akkor is és azóta is nap, mint nap kikérjük mennyei Atyánktól, a minket megillető részt. Ad ki nekem az egészségem, a munkámat, a karriert, a boldog családi életet, és még sorolhatjuk mennyi mindent kérünk, miközben maga Isten, az Ő személye, az Ő közelsége pedig nem kell, visszautasítjuk Őt. Mert mi úgy gondoljuk jogaink vannak, jár nekünk, tessék Isten ad ki nekem, ami úgyis megillet engem. Milyen mély Isten szeretete, hogy Ő mindent ki is ad gyermekeinek. A Biblia így mondja: „felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak."
Az Atya házától távol azonban már más szabályok működnek-ez adventi együttlétünkhöz szóló másik nagy üzenete ennek a példázatnak. Ha nem kell Isten, és az Ő rendje, akkor ott minden szétesik. 2014 Adventjében is az Atya vár, mert vissza akarja adni az ő gyermekének a lehetőséget: az Ő házában, az Ő rendje szerint élni. Gyere, jöjj az Atya házához vissza, ha eleged van abból, hogy nem vagy ura érzéseidnek. Gyere, jöjj az Atya házához vissza, ha eleged van abból, hogy nem vagy ura tetteidnek, ha mindig és egyre inkább mélyebbre süllyedsz nélküle. Feltétel nélkül szeret, nem vágja a fejedhez, hogy mit csináltál már megint, át akar ölelni téged.
Szeretett testvéreim, legyen mindannyiunk közös adventi könyörgésévé szép énekünk vissza-visszatérő refrénsora: „Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza jöjj a messze tájról, ó jöjj haza!" Úgy legyen, ámen!
Kiss Péter lelkipásztor
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 397, összesen: 1427622