Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Fogságban lett magyarságkutató

Ékírás, kerecsen és társai...

kerecsen

Kiss Tóth Józsefet, a gyülekezetünk vendégét köszöntötte Hatházi Attila, aki a Honismereti Kör 2008. évi utolsó összejövetelét vezette be néhány szóval.
Kádár István Csongor lelkipásztorunk a János második levele 1. 4-8-ból felolvasott résszel kezdte rövid áhítatát: "Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsot kaptunk erre az Atyától....Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok-. Külön felhívta a figyelmet az ige azon részére, hogy a már megszerzett, munkával elért eredményre, gyümölcsre mennyire, és milyen módon vigyázzon mindenki, legyen az fiatal, középkorú, vagy idősebb!
Ezt követően Kiss Tóth József korát feledtető lendülettel kezdte meg előadását, amelyet három téma köré csoportosított: "Honnan jöttünk?-, " A turulkarácsonyról...-, "Egy kis kupeckodás...- címmel!
A 18-20 ezer évvel ezelőtti időkből, a jégkorszak végéről kezdett "Józsi bácsi-, s a felmelegedés terjedésével hamar eljutottunk az 5-6 ezer évvel ezelőtt letelepedett sumérokig. Mintegy fél millió ékírásos tábla dokumentálja a felvázoltakat, amelyeket nagyon sokáig nem tudtak megfejteni. A világ tudósai a saját nyelvtanukra hagyatkozva próbálták megközelíteni a rejtvényt, de az nem adta meg magát. De valaki kitalálta, hogy van egy ragozó nyelv (ez a mi nyelvünk), s megpróbálta ennek segítségével fordítani az ékírást, és "mit ad Isten, sikerült!- Az óta az ékírásos sumér táblákat, mint a vízfolyás, lehet olvasni. A szanszkrit nyelv, amit a sumérok beszéltek, ugyanis pont olyan ragozó nyelv, mint a miénk.
Nemrég kapott Amerikából egy ékírásos tábla fényképmásolatát, amin pontosan lehet olvasni, hogy akkoriban egy férfit úgy hívtak, hogy "Kuti-, a kilenc éves korában meghalt lányának a neve "Ildikó- volt. A férfi lovat, szarvasmarhát, juhokat tenyésztett, s az állatokra kutyák is vigyáztak, mégpedig "kumundurok-, azaz komondorok. A szarvasmarhákra meg "kuvasok- vigyáztak, a juhokra meg "puli--k. Mindezt ötezer évvel ezelőtt faragták bele az agyagtáblákba. Hogy ez a három kutya hogyan került ide a Kárpát-medencébe -mert csak itt élnek!- azt nagyon jó lenne tudni...
Kitért a ló háziasításának fontos szerepére, ennek a kultúra terjesztésében megnyilvánuló előnyére. (vándorlás, harcmodor, temetkezési szokások, stb.)
Beszélt a magyarokról, s rokonainkról, akik Ázsiától a Kárpát-medencéig megtalálhatók voltak, s az "agyafúrt- népekről. (onogurok, ungár, hungár, venger, stb)
"A turul - karácsony összefüggésről talán olyat mondok, amit még soha sem hallottak.- - mondta Józsi bácsi. A kereszténység kezdetétől az egész világon december 25 én ünneplik a kisded születését. Hogy miért akkor, azt nem tudom. Az egyik nép azt mondja, hogy krisztingli, a másik azt, hogy christmas. Mi is ekkor ünnepeljük, de mi nem azt mondjuk! Mi azt mondjuk, hogy Karácsony! De csak mi, magyarok, az egész világon. S ennek a szónak bizony semmi köze a Jézushoz, a születéshez, a keresztényhez! Hát mihez van köze? Bizony a turul-madárhoz, a kerecsenhez! Ez az időpont a kerecsen madár röpítésének az ünnepe. Hogy ez hogyan esik össze Krisztus születésének ünnepével, azt nem tudom. De a kerecsen sólymot ebben az időszakban kezdték röptetni az ősmagyarok a nagy pusztákban, erről feljegyzések vannak. A kerecsen a Kárpátoktól nyugatabbra már nem költ! Ez a szent madár távolabb már nem megy. Már a bécsi medencében sem fészkel!
Bizony, a jelen levők halk morajjal fogadták ezt az eszmefuttatást, amit Józsi bácsi természetesen jól észlelt, s alapos biológiai órába kezdett a kerecsensólyommal kapcsolatban, ahol részletesen kitért a magyarok szent madara a Turul és a kerecsen kapcsolatára, pontosabban azonosságára.
Az előadás végén saját vadász élmények, a kérdésekre adott válaszok színesítették az amúgy sem szürke előadást.
Bizony az idő elszaladt, s a hadifogság éveiről, az őshazában fogolyként eltöltött időszakról már csak a szeretetvendégség során, az egyéni beszélgetések alatt volt mód beszélni.
Az előadás olyan kérdéseket vetett fel, amelyek kíváncsivá tették a hallgatóságot, egyben késztetést adtak azok további tanulmányozására.

(081224-szala)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 115, összesen: 932034

  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".
  • 2018. október 10., szerda

    „Van küldetésünk, missziónk, és nem félünk a világtól" – Földváryné Kiss Réka történész, professzor előadása a Lónyay történetéről.
  • 2018. október 10., szerda

    A Missziói Iroda a Missziói Bizottság támogatásával lelkigyakorlatra hívja a református lelkészeket.