Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Bizonyságtételek

Mit jelent számomra a konfirmáció?

1960-ban születtem, akkoriban nem volt „szokás" megkeresztelni a gyermekeket, ezért Budapestről egy távoli vidékre vittek, hogy megkeresztelhessenek katolikusként.

Sajnos szüleim nem jártak templomba és 53 éves koromig nekem sem volt semmilyen egyházzal, gyülekezettel kapcsolatom, bár volt Bibliám, de sajnos csak a polcon porosodott.

Most már tudom, hogy igenis, van Úr, Jézus Krisztus és végig mellettem volt, vigyázott rám még akkor is, mikor rögös életutamat jártam, hitetlenül.

2014 őszén a Magyar Belmisszió Biatorbágy női csendes hetére jelentkeztem. A csendeshét végeztével úgy éreztem, hogy a Soroksári Református Gyülekezetben a helyem.

Viszont azt is tudtam, hogy egy gyülekezethez való tartozásnak a személyes hiten kívül más feltételei is vannak, ezért nagyon örültem, hogy 2015 őszén lehetőség nyílt Gyülekezetünkben felnőtt konfirmációra, amire rögtön jelentkeztem.

Számomra a konfirmáció személyes fogadalomtétel Krisztus és a református egyházhoz tartozás mellett.

Továbbá szeretném elsajátítani ismereteimet Istenről, a Bibliáról, énekeinkről, református hitelveinkről, hogy építhessem hitbeli fejlődésemet, és az Istentiszteleten elhangzó prédikáció tényleges mondanivalóját megértsem és ne csak egy szép „beszédnek" tartsam.

A konfirmáció akkor igazi és nem csupán hamis, hazug szó, ha valóban Krisztus hűséges követőjévé válunk, és református egyházunktól sem távolodunk el soha!

 

Bősz Katalin

 

Kissné Molnár Katalin. 1964. november 06.-án Törökszentmiklóson születtem.
Szüleim testvéreimmel együtt római katolikus vallásúnak neveltek. Ők vallásukat nem gyakorolták, édesapám református volt és az apai ágon mindkét nagyszülőm.
A konfirmáció előkészítő foglalkozásokon Bibliai ismeretem bővült. Úgy érzem ezáltal közelebb kerültem Istenhez, és Jézus személye elevenebbé, és megfoghatóbbá vált számomra, elfogadtam Őt megváltómnak. Hitem mélyült, és eljutottam arra a következtetésre, hogy semmi sem történik csak úgy véletlenszerűen mindent csodálatosan elrendezett az Isten. Gyakrabban imádkozom és olvasom az igéket.
A konfirmáció számomra azt jelenti, hogy megújítom a hitemet, a vasárnap reggeli fenőttkonfirmációi együttlétek mindig kellemes hangulatban teltek, sok új zsoltárral ismerkedtem meg. Kiss Péter lelkipásztorunk pedig úgy gondolom, nagyszerűen próbálta átadni a tudását hogy számunkra közelebb hozza a református hitet.

 

Hidi Erika vagyok, római katolikus családban nevelkedtem.

Kisgyermek koromban római katolikusként lettem megkeresztelve.

Nagymamám adott útmutatást a hitvallásra.

Felnőttként ismerkedtem meg a reformátusvallásról.

Két gyermekkel áldott meg az ég.

2015-ben tértem be a Soroksári Református Egyházközség templomába, ahol kértem gyermekeim megkeresztelését.

Új reményt kaptam azóta, újra értelmezni kezdtem Isten szavait, igéit.

Hiszem, hogy Isten lelke, minden emberben ott él, s jó útra próbál vezetni mindenkit.

Hozzá fordulok segítségért, ha valamit nem tudok megoldani.

Tőle kérek erőt, Tőle kérek megbocsátást.

Ezáltal közelebb kerültem Istenhez, még közelebb kerültem a református hit által a családomhoz.

Ebben a hitben találtam meg a lelki megnyugvásomat.

Reform lett az én életemben is.

 

 

Mező Norbert vagyok.

Református családból származom.

Keresztlányom megkeresztelése által 2015-ben kezdtem el tanulni a Református hitvallásról.

Azóta járok a Soroksári Református Közösségbe.

Itt új szemléletekkel ismerkedtem meg, új barátokra találtam.

Szélesebb látókört szerettem volna kapni, tanulni a hitvallásainkról, amit itt megkaptam.

Isten szeretetéhez itt közelebb kerültem.

Jobban megismertem Jézus Krisztus életét, igéit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 101, összesen: 964592

  • 2019. február 14., csütörtök

    Egymás megismerése nem ér véget a házassággal, akkor kezdődik csak igazán. Három házaspár osztotta meg velünk ezzel kapcsolatos tapasztalatait a házas...
  • 2019. február 13., szerda

    Mikor a kedves és én is öregszem. Vajon kizuhanunk az időből? Debreczeni Tibor naplója lyukas félórákból, amikor az íráshoz „éppen szivárgott a kedv”.
  • 2019. február 13., szerda

    „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket." (Jel 1,3)
  • 2019. február 12., kedd

    „Amelyik kapcsolat nem jut el addig a pontig, hogy akár válás is lehetne, az még nem is kezdődött el” – vallja Záborszky Zsófia pszichológus. A kisgye...
  • 2019. február 11., hétfő

    Tizennyolc évig imádkozott alkoholbeteg férje gyógyulásáért, majd egy nap válaszút elé állította: vagy a család, vagy az ital. Egy óra gondolkodás utá...
  • 2019. február 10., vasárnap

    Mitől tud egy házasság tartós lenni, a benne élők pedig nemcsak elviselni egymást, hanem boldogan élni? A házasság hete idei arcai, Gorove László ment...
  • 2019. február 09., szombat

    „Részestársai vagyunk a Krisztusnak, mind a közösen elszenvedett szenvedésekben, mind pedig a szenvedések fölötti győzelemben."
  • 2019. február 07., csütörtök

    Házasságban, családban élni jó, de egyben közös felelősség is. Nem csak a világ változik folyamatosan, de mi is, ezért fontos, hogy párkapcsolatunk ve...
  • 2019. február 06., szerda

    Az ökumenikus esküvő szép. Igazán szép. Ahogyan az ökumenikus házasság is. Megérdemli, hogy többet beszéljünk róla, hogy jobban odafigyeljünk rá.
  • 2019. február 06., szerda

    Krisztus ügyét szolgálni teljes állásban? Fiatalos, lelkes, befogadó csapatunk legbelsőbb, szerves részévé válni? Mindezt nagyon rugalmas időbeosztásb...