Egyházmegyei kórustalálkozó

Óriási megtiszteltetés érte énekkarunkat, amikor meghívást kaptunk a Budapest-Déli Egyházmegye december elsejei kórustalálkozójára. Bár a hivatalos meghívó ősszel érkezett, szóban már nyár elején elhangzott Kiss László nagytiszteletű úr részéről, azon a zenés áhítaton, amelyet június 9-én tartottunk. Az a hangverseny volt kórusunk életének egyik legnagyobb eseménye, akkor énekeltük el a megalakulásunk óta eltelt másfél év alatt megtanult összes művet (két karácsonyi éneket kivéve). Ezen az alkalmon vendég-igehirdetésre és kórusunkkal való megismerkedésre hívtuk el nagytiszteletű urat, aki egyben az egyházmegyei zenei előadó tisztségét is betölti. E minőségében (talán tetszés-nyilvánításként is) hangzott el tőle a következő mondat: „Köszöntelek Benneteket az egyházmegye kórusai között!" - s ezt követően meghívta énekkarunkat erre a kórustalálkozóra.

A hat kórust vezetőikkel, lelkipásztoraikkal együtt A Kispest-Rótsa téri Egyházközség lelkipásztora Ablonczy Kálmán köszöntötte egy Zsoltárok könyvéből vett idézettel.

Rajtunk kívül hat kórus énekelt. Terv szerint kilenc vett volna részt, de vélhetően a téli időszak egészségileg megtizedelte azt a hármat, akik kénytelenek voltak lemondani a részvételt.

A hat kórusból négy közepes, vagy nagy létszámú énekkar volt, kettő (köztük mi is) kis létszámú. Érdekes volt megfigyelni, hogy a nagyobb létszámú kórusok inkább karácsonyi műsorral álltak elő, míg a két „énekegyüttes"- méretű kórus általános műsorral.

Mi négy éneket énekeltünk, hármat az énekeskönyvből (369. dicséret - Jövel Szentlélek Úr Isten, 459. dicséret - Az Isten bárányára..., 165. dicséret - Itt van Isten köztünk) egyet pedig az ökumenikus énekeskönyvből: Ó terjeszd ki Jézusom... Az énekek Sepsy Károly, Osváth Viktor és Berkesi Sándor feldolgozásában csendültek fel.

Énekkarunk még sohasem énekelt „szakmai közönség" előtt. Átélve ezt az eseményt, azt mondhatom, nem kell szégyenkezzünk. Igazi zenei és lelki élményt nyújtott a kórus. A leghalkabb éneksoroktól az ujjongó motívumokig minden dinamikát kihasználtunk, s szépen építkező nagy dallamíveket szólaltattunk meg. Lehet, hogy létszámunk miatt ez nem úgy szólt, mint egy 40 tagú kórus esetében, de a szándék ugyanúgy érezhető létszámtól függetlenül.

A találkozó után Kiss László nagytiszteletű úr, az egyházmegye zenei előadója kiemelte, hogy milyen jó, hogy egyes kórusok ápolják még a hagyományokat műsorpolitikájukkal. Jómagam úgy gondolom, hogy az alapokat a hagyományos énekekkel, a saját zsoltárainkkal, dicséreteinkkel kell lerakni, utána már lehet hitelesen megszólaltatni spirituálékat, gospel-zenét vagy világi kórusműveket is.

Osváth Zoltán, kántor-karnagy