Kibúcsúzás Udvarhelyen

Az Udvarhelyi Híradó c. napilap nagy terjedelemben számolt be Berde László tiszteletes úr búcsúzásáról, ami ide kattintva olvasható!

Gyülekezetünk utazása a nagy eseményre az alábbiakban olvasható!

A készült fényképek itt nézhetők meg!

Hajnali indulást, királyhágói ebédet-pihenés után Segesvár érintésével, este érkezett meg testvérgyüleke-zetünk 18 fős küldöttsége Udvarhelyre. Rövid köszöntés, vacsora után még hosszan tartó beszélgetés volt a program, majd lassan lepihent a csapat.
Szombaton a Békás szoros a kirándulás célállomása... Többen már jártak a Gyilkos tónál, a Békás szorosban, de sokan még nem. Már az odaút is elvarázsolta a csoportot, hiszen igazi "rengetegen" óriási fenyőfák között kanyargott a szerpentin. Aztán a Pongrác tető után már csak lefelé mentünk, amikor feltünt a fenyőcsonkokkal "telitűzdelt" tó. A bátrabbak gyalogtúra keretében indultak a szorosba, a többiek tó körüli sétára indultak, vagy árnyas padokon pihengettek, s gyönyörködtek a tájban.

Hazafelé is maradt meglepő látnivaló. Gyergyószentmiklós az örmény templo-mával, Korond a népművészet alko-tásaival, Farkaslaka Tamási Áron sírjával "várt" bennünket. Házigazdáink bőséges vacsorával várták a csoportot, majd gyorsan lepihentünk, készülvén a "kibúcsúzásra".

Korai reggeli, majd gyülekezés a templomban. Gyülekezetünk tagjai a soroksári zászló alatt foglaltak helyet. Teljesen megtelt a templom. 300 fő várta az Istentiszteletet (Az istentisztelet ide kattintva meghallgatható!), majd az azt követő "kibúcsúzást". (A kibúcsúzás hangfelvétele ide kattintva meghallgatható)

Az Úri Imádság után Berde László lejött a szószékről, levetette palástját, és "civilben" állt az Úrasztalához. A 40 éves szolgálatáról, azonbelül a 20 éves udvarhelyi szolgálatáról beszélt. A számokat jól ismerő, s azt szerető ember lévén nagyon sok, érdekes adattal színesítette beszámolóját. Szolgatársakról, gyülekezeti tagokról, kül- és belföldi kapcsolatokról, barátságokról, családtagokról beszélt, s bizony többször előkerült a fehér zsebkendő, hogy a szemüveg mögött csillogó könnyeit letörölje.

A kibúcsúzási beszédet követően szoros rendben a köszöntések következtek. Elsőként Kiss Péter, gyülekezetünk lelkésze szólhatott, mint a székelyudvarhelyi testvérgyülekezet vezetője, aki egy ólomkristály serleget adott át Berde Lászlónak. Ezt követően Dragán György lelkész, gyülekezetünk tagja, mint Berde László sokéves ismerőse köszöntötte a kibúcsúzót.

Hirtelen és az ünnepelt legnagyobb meglepeté-sére, gyönyörű székely ruhába öltözött unokája, Anett termett a mikro-fonnál és három népdalt énekelt kirobbanó tapsot váltva ki a gyülekezetből. Majd lelkészünk nagyob-bik fia, ifj. Kiss Péter folytatta a meglepetések sorát, szintén egy énekkel. A legifjabbak után Szabó László gondnokunk emlékezett a testvérgyülekezeti kapcsolat elindulásától napjainkig terjedő időre. Orth István volt teológus társ, a nagyszebeni gyülekezet főgondnoka is személyes kapcsolatukról osztott meg bensőséges emlékeket. Varga Pál a dietenheimi gyülekezet lelkipásztora levélben kö-szöntötte a búcsúzó lel-készt, jóbarátot. A házi-gazda gyülekezet gond-noka, a nőszövetség, a kórus tagjai is mind meleg szavakkal, verssel kedveskedtek lelkipásztoruknak. A kórus pedig három nagyon szép dal eléneklésével tette még emlékezetesebbé a kibúcsúzást. A meghitt alkalom a Himnusz eléneklésével ért véget, majd a templomajtóban megálló lelkész személyesen is elbúcsúzott híveitől, mindenkinek egy sajt kézzel megírt és aláírt búcsúkártyát adott emlékbe.

Nem sok pihenőre maradt ideje Berde László tiszteletes úrnak, hiszen a vendégekkel közös ebéden vett részt, de ebéd után egy órával már gépkocsiban ült, hiszen a gyüleke-zetünk küldöttségét bögözi és székely-derzsi kirándulásra vitte. A református és az unitárius templom is egyedülálló a maga nemében. Mindkettőben nagyon értékes - Szent László életét ábrázoló - falfestmények találhatók. Sajnálatos, hogy a javításra, állagmegóvásra nagyon kevés a pénz, s félő, hogy állapotuk tovább romlik. Bögözön a templom tatarozásakor egy temetőt fedeztek fel, s már eddig rengeteg emberi csontot, koponyát találtak.

A székelyderzsi erődtemplom-nak különleges funkciója van, mondhatni világ különlegesség. Hívják szalon-nás templom-nak is, hiszen a középkorban kialakult szokásokat, miszerint a templom falai óvták a falu gabona, szalonna, sonka, kolbász készletét, ma is él. Az alagsor egy helyiségében, gyertyafény mellett tálalták fel a vendéglátóink által jó előre megrendelt vacsorát: kóstolót a tárolt húsféleségekből, kiegészítve, juh-, kecske-, és tehéntejből készült sajtokkal, finom lekvárokkal! Egyedi, és nagyon különleges vacsoránk volt, tovább fokozva azt a varázslatot, ami Székelyföldre érkezésünktől kezdődött.

Hétfő reggel a búcsú percei után, nehéz szívvel ültünk fel a buszra, s indultunk Magyarország felé. Első megállónk Fehéregyháza volt. A kis falu Segesvár határában fekszik, és területén volt a fájdalmas vereséggel, öldökléssel járó segesvári csata. Szépen rendezett park állít emléket a hősöknek, külön kiemelve Petőfi Sándor emlékét, aki e csata során tűnt el. A kis múzeumban a nagy költővel kapcsolatos dokumentumok, iratmásolatok láthatók. Gyülekezetünk gondnoka feleségével egy 20 lapból álló grafika sorozatot ajándékozott a múzeumnak. A rajzokat Martyn Ferenc készítette, s Petőfi versek ihlették az alkotásokat. A parkban a Petőfi szoborra Halász Jánosné testvérünk nemzeti színű szalagot helyezett, majd tovább indultunk.

Marosludas volt a következő állomásunk, ahol Kiss Péter lelkészünk vezette csoportot szeretettel, barátsággal fogadták. Lelkészünk a Pilismaróti gyülekezettel tett testvérgyülekezeti látogatást Ludason. Frissítő ásványvizet, finom buktát kaptunk, majd megnézhettük a templomot is. Szép orgonája éneklésre csábította a csoportot! Az eredetileg egy órás megállásból kettő és fél óra lett, olyan gyorsan szállt az idő a jó hangulatú beszélgetés során.

Kora estére érkeztünk meg Kalotaszentlászlóra, ahol utolsó erdélyi éjszakánkat töltöttük. Szépen berendezett kétágyas szobákba pakoltuk le csomagjainkat, majd nagyon finom - bár a megszokottól zsírosabb - meleg vacsorával vártak bennünket. Ezt követően megnézhettük a kazettás mennyezettel, fióktornyokkal ékesített templomot, ahol Dragán György lelkész tartott esti áhitatot.

Másnap a reggeli elfogyasztása, sajtok vásárlása után ismét felmentünk a templomba, ahol a házigazda lelkész mutatta be a templomot, Kiss Péter lelkipásztor pedi rövid reggeli áhitatot tartott. Áldás után indultunk. A 8 km-re fekvő Bánffyhunyad református műemlék templomát néztük meg. Kint az utcán heti kirakó vásár volt, oda is "belekóstoltunk", de indulnunk kellett tovább. Egy hosszabb útszakaszt követően Nagyváradon tartottunk rövid pihenőt, majd határátlépés után este érkeztünk Soroksárra a templomunk elé.

A csoport nagy meglepetésére két testvérünk frissen sütött fánkkal, széles örömmel fogadta az érkezőket, mintegy betetőzte ennek az öt napnak élményeit, örömeit, meglepetéseit. Köszönjük.

(120619-szala)