Nevünk: Osváth Viktor énekkar

Felvettük Osváth Viktor nevét

Miért énekelünk együtt? Miért szánunk időt arra, hogy szolgálhassunk a gyülekezet színe előtt? - tette fel a kérdéseket bevezetőjében Kiss Péter lelkipásztor azon a hálaadó istentiszteleten, ahol az énekkarunk névadóját tartottuk. De azonnal válaszolt is a kérdésekre!  A legfontosabb indok: Isten dicsőségét szeretnénk hirdetni! A másik ok: Anyaszentegyházunk épülése. A harmadik: az emberek Istenre találásának, üdvösségének szolgálata.

Osváth Zoltán kifejezte abbéli örömét, hogy ez a nap elérkezhetett. Üdvözölte azokat az ismerősöket, akik Osváth Viktor ismerősei, barátai, munkatársai voltak, és eljöttek a mai hálaadó istentiszteletre, kórusnévadóra. Külön kiemelte Szőke László nevét, aki a valamikori híres Osváth kórus tagja volt.

Bevonuláskor a 167-es dicséret Osváth Viktor által díszített változatát énekelte a kórus, azt követően, pedig a 367. dicséretet énekelték el.

szólj hozzá: Énekkari névadó

Berde László lelkész igahirdetése a névadón

Berde László, testvérgyülekezetünk idén július 1-én nyugdíjba vonult lelkipásztora a 100. zsoltár alapján hirdette Istennek Igéjét. Az éneklést, a zenét Isten nagy ajándékaként említette, s méltatta, hogy művészeink - a templomban helyet foglaló Geiger György Kossuth díjas trombitaművészre tekintve - mennyire értékes szolgálói az Ige hirdetésének. Erre a szolgálatra nagy szükség van, hiszen a XXI. század emberének lelke nagy veszélyeknek, elsivárosodásnak van kitéve. Átadta a 15 éve alakult 37 fős udvarhelyi kórus üdvözletét, s mint annak elnöke, bizakodását fejezte ki, hogy a soroksári énekkar egyszer ellátogat majd udvarhelyre is. Megemlékezett Kádár István Csongorról, volt évfolyamtársáról, nemrég elhunyt volt lelkipásztorunkról, akivel kezdeményezték, majd 1995. június 16-án létrehozták a jelenleg is élő testvér-gyülekezeti kapcsolatot. Egy olyan kapcsolatot, amely emberek, családok szívében ma is aktívan létezik.

Az énekkar az 51. Zsoltár, majd a 454. dicséret eléneklésével folytatta bemutatkozó szolgálatát, ahol már kiegészült a Kecskemétről érkezett vendég kórustagokkal is. A 185. dicséret éneklése előtt Osváth Zoltán karnagy a kétszólamú mű átdolgozójáról, Gárdonyi Zsoltról mondott néhány méltató szót, aki egyre inkább bekapcsolódik a magyarországi református zenei életbe.

Osváth László - karnagyunk testvérbátyja, a kórus névadójának fia -ismertette a gyülekezettel édesapja életét, munkásságát (lásd a „Csengőszó" c. gyülekezeti újságban megjelenteket). Megtiszteltetésnek vette az elhatározást, a névválasztást, s kívánta, hogy a kórus a névadó Osváth Viktor szellemiségében gyökerezve, szeretettel, megfelelő odaadással végezze szolgálatát mindenki örömére, az Úr dicsőségére!

A kórus ezt követően a 184. dicséretet énekelte hangszeres kísérettel. Az orgonánál karnagyunk foglalt helyet, a furulyaszólamokat, pedig Kántor Dénes és Szilágyi Domonkos (énekkarunk tagjainak gyermekei) játszották. Ez a blokk a női kar éneklésével (470. dicséret) ért véget.

Az Osváth Viktor által is vezetett Kecskeméti kórus talán legrégebben éneklő tagja Szőke László. Hangjával 53 éve szolgálja már az Urat! A nyugodtság és békesség példaképeként, a kiváló zenepedagógusként idézte meg szeretett karnagyát, ahogy mondta: „Viktor bácsit"!

A 165. dicsérettel, és a 272-es dicséret hangszeres,énekkari feldolgozásával (fuvolán közreműködött Gagyi Krisztina) fejezte be névadókoncert szolgálatát az énekkar.

A kórus szolgálata után lelkészünk ajándékot adott át Berde László nyugalmazott lelkipásztornak és feleségének, Berde Tünde nagytiszteletű asszonynak, miként erdélyi vendégeink is megajándékozták gyülekezetünket és az Osváth Viktor énekkart is. Szőke László pedig egy kottagyűjteményt adott át erdélyi testvéreinknek, az ő Bethlen Gábor kórusuknak.

Kiss Péter lelkipásztorunk megköszönte a kórusnak, a közreműködőknek a szolgálatot, és az istentiszteletet követő szeretetvendégségre hívta meg a hálaadó, ünneplő gyülekezetet.

(120925-szala)