belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Turcsik Ferenc

Kinek a pap, kinek a papné...

Ízlések és pofonok kicsiben és nagyban

Egy időben az egyik srácomnak az volt a szavajárása, amikor mondtam neki valamit, hogy „...és mi van, ha nem?", s azután valahogy mégiscsak lett. Nos, hát pontosan ugyanezt a kérdést - ami egy bizonyos életkorban még teljesen adekvát, ám később már inkább túlzottan is nonkonformista, és ahelyett, hogy építene, inkább rombol - vélem felfedezni akkor, amikor valamit művészetnek hívnak. A vérlázítóan semmitmondó, mocskos és ízléstelen  vagy éppen a giccses teszi fel ezt a kérdést. Arra mindenesetre alkalmasak az ilyen esetek, hogy beszéljünk a művészet jelentéséről. Azért mondom ezt, mert azt gondolom, hogy tágító és szűkítő értelemben is lehet a művészet szemantikai mélységét kutatni. A tágító megközelítésbe pedig sokszor belefér az is, ami igazából mégsem fér(ne) bele.

A tágabb értelemben vett művészet szemantikai mezejének feltérképezésére indulva azon vesszük észre magunkat, hogy valami furcsa dolog történik. Ez a hely folyamatosan tágul! Tágul, azaz egyre több dolog, alkotás, történés fér bele. Arról van ugyanis szó, hogy minél tovább vizsgálgatjuk a művészet jelentését, annál nagyobb kört kell rajzolnunk ahhoz, hogy mindaz, ami az új vizsgálódások következtében ide tartozik, beleférjen. Azonban, ez esetben eljutunk oda, hogy azt kell mondanunk, hogy alapvetően az emberi lét jelenségei, az ember által létrehozott alkotások mind a művészet körébe tartoznak. Ez azt jelenti, hogy minden művészet. A tudományos, sokszor kreatívnak mondott véleményalkotás eljuthat akár eddig is.

Az ennél sokkal konzervatívabb, azaz a másik végletet reprezentáló személy az, aki annyira leszűkít, hogy már csak a klasszikusnak van helye a művészeten belül. Innováció, újdonság vagy akárcsak a kreativitásnak egy eddig nem nagyon használt formájáról van szó? Mindegy is. Nem számít, mert nem fér bele. Körülbelül arról van szó, hogy alapvetően csak egy meghatározott elit mondhatja meg, hogy végül is mi a művészet. Vannak persze standardok, de ezek a standardok csak a jól megszokott kereteket biztosítják. Ebben nincs helye ellenvetésnek, nincs helye semmiféle „kilógásnak", hiszen ez az abszolút konformizmus helye. Konformizmus ehhez az adott csoporthoz, az az adott mértékekhez, az adott lehetőségekhez. Minden határt ez a bizonyos csoport fektet le, minden szabály általuk meghatározott. Az ő szabályaik. Konformizmus hozzájuk, és ennek a konfirmációja.

Sarkítottam, tudom. Ám ez a sarkítás nem a rossz szándék jele, hanem a veszélyekre hívja fel a figyelmet. Emellett azonban szükséges megjegyeznünk, hogy mindkét szélsőségnek megvan a maga igazságmozzanata. Az első esetben arról van szó ugyanis, hogy arra hív: legyünk bátrak arra, hogy a szokásostól eltérőt, a nem szokványosat is merjük másként látni. Merjük üdvözölni a szokatlant, az újat integrálót vagy akár a sorból kilógót. A második álláspont viszont arra figyelmeztet, hogy figyeljünk oda arra, hogy nem attól lesz valami jó, mert nem a szokásos módokat használja. Attól még, mert valami exhibicionista és nárcisztikus, még nem biztos, hogy a legtöbben művészetnek hívnánk. Sokkal inkább szemétnek. És a szemetet is lehet mutogatni, persze, meg lehet kreatívnak is lenni vele, de alapvetően nem a szemét megmutatása a cél, hanem a kreativitás.

„Hisz nem azt látjuk-e, hogy a legtöbb művész két szélsőség között ingadozik: az egyik elszalasztja mindazt, amit nem kaphat meg a tapasztalattól, mert a puszta igazságot akarja létrehozni, de ehelyett teljesen a nyers természetességhez kötődik, teljesen átadja magát ennek; a másik meg, aki végképp híjával van az igazságnak, a forma üres és gyenge látszatát hozza létre, amelyet a tudatlanok szépségként csodálnak." (Schelling) Valami hasonló van bennem is. Bár nem a szépséggel és az igazsággal, hanem inkább azzal kapcsolatban, hogy a végletek beszippanthatják a művészt és a művészetet élvező szemlélődőt is. Ma akár a giccs is lehet művészet, ha megfelelő szemszögből nézzük. A szemét is lehet érdekes és kreatív. Azonban nekem személyesen van, ami nem csak hogy nem tetszik, hanem nagyon is túllő a célon, és a megbotránkozás, az elhatárolódás miatt már nem is tudok azzal foglalkozni, hogy mi lehetett a művész szándéka. Ízlések és pofonok, avagy kinek a pap, kinek a papné. Hogy hol a határ? Erről érdemes lenne kicsit beszélgetni. Számomra ugyanis van, ami bár még művészetnek mondott,  de ettől még értéktelen. Talán ahogy létezik az igazságos háború fogalma, úgy létezhetik az értékes művészet kategóriája is... Számomra ez a középút az, aminek van értelme. Persze, mint az előbb is megjegyeztem, kinek a pap, kinek a papné. De legalább beszéljünk róla, és akkor talán az értéktelen eltűnik...

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 20., szerda,
Klaudia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Oltár mélyéből
Előlép a Mester

Gondolkorzó

Dull Krisztina
Szobor, egyház, társadalom
Új alkotmányhoz új szobor?

Felszín

B. Tóth Klára
Figyelő dédmamák
Hatással egymásra

Dobóczky László
Mi is az a művészet?
A bennem lakó kreativitás és Isten

Luzsica Fanni
Egy csodában élni
Lélekedzés, szabadságvágy és egy művészcsalád legifjabbja

Magasság

Pete Violetta
Blaszfémia vagy sajátos látásmód?
Munkácsy, Madonna vagy egy disznó a kereszten...

Békési Sándor
Régi nagy vita
Isteni ihlet vagy mesterségbeli tudás?

Turcsik Ferenc
Kinek a pap, kinek a papné...
Ízlések és pofonok kicsiben és nagyban

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (5)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Czapp Enikő
Névtelen művészek
A mestermunka Te magad vagy!

Miklya Zsolt
És akkor ki van?
Válaszrezonanciák más versbőrébe bújva

Teljesség

Patkós Adél
A megfoghatatlan titok ábrázolásai
A világ teremtése Michelangelo és Madách szemszögéből

Detzky Panni
Istenképmás
Az alkotások koronája: az ember

Tóth Sára
A testet öltött forma
Tartalom és forma sokat vitatott viszonya Isten szerint

Üzenet

Bölcsföldi András
4 Sikoly
Bulvárosodik a művészet?

Szakács Gergely
Kép és Evangélium
Képtelen református képes-e új megértésekre?

Miklya Luzsányi Mónika
Művészetre nevelés
Hogy fordítható gyereknyelvre?

Áthallások

Detzky Panni
Áldás vagy átok?
Bosch, Csontváry, Tarkovszkij, Bergman, Lagerlöf és Szerb Antal közös metanyelve

Gueth Péter
Proteggi questa casa!
Dizájn center keresztény módra

Miklya Zsolt
Szervusz, Tupakka!
Lázár Ervin 75. születésnapján

Riport

Jakus Ágnes
Bilincsben táncolók
Hogyan van jelen Isten az alkotásban? Mi inspirálja a keresztyén alkotókat? Milyen az alkotás folyamata? Hogyan jelenik meg a művészet az egyházi életben? Összeállításunban egy belsőépítész, egy festőművész, egy vallástudományi szakértő és egy kántor vall

Kitekintés

Dull Krisztina
A versbe zárt titok
Horváth Csaba könyvének ajánlása

Miklya Luzsányi Mónika
Celebfertőzés
A baj az, ha Isten helyett egy másik emberben hisznek…

Nagy Tamara
Művészet a varázsdobozban
Értékes villanások a képernyőn?

Látogatóink száma a mai napon: 3935
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43906282

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat