belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Pete Violetta

Blaszfémia vagy sajátos látásmód?

Munkácsy, Madonna vagy egy disznó a kereszten...

Olyan régen hallottam már Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjéről! Ezért, mikor az elmúlt hónapban a kezembe került, úgy fogtam, mint gyerek a karácsonyi ajándékot: ez nem ám csak olyan háttérzaj-film, amin majd vasalgatok, hanem egy teljes embert igénylő mű. A film közepén mégis úgy gondoltam, abbahagyom.

Meddig mehet el a művész anélkül, hogy istentagadásba esne, vagy éppen olyan ferdítésekbe, melyek Istent sértik? - Először csak félve és halkan merem feltenni a kérdést, mert egyéni stílus kérdése is, hogy kinek mitől nyílik ki a bicska a zsebében. De mióta világ a világ, voltak dolgok, amiket Istent tagadónak, bántónak, blaszfémiának neveztek, indexekre, tiltólistákra tettek.

Vagy nincs is ilyen kategória? Csak mi, emberek bántódunk meg Isten nevében?

Lehet, az dühít, hogy akik nem ismerik a Bibliát, azok ez alapján alkotnak fogalmat Krisztusról? Nem tudom.

 

Az ördög evangéliuma és a „melyik ajtón menjek be?"

Számomra mi a döntő abban, hogy mit kapcsolok ki és mit nem? Én szeretem azokat a műveket, amelyek nem prűdek, nem illemkednek, értékrendjük mégis megfelel a biblikusnak.  Gondolok  itt - sokak meglepetésére - a Tankcsapda-művekre, amelyek  nem a szépről és jóról, hanem általánosan véve a rosszról beszélnek, de aki ismeri őket, tudja, micsoda iróniával, milyen éllel.  Csöppet sem követendőnek tartva a vázolt értékrendet, nagyon aktuális társadalomkritikával. Mint ahogy Bulgakov Mester és Margaritájára sem tudok haragudni, noha az ortodox egyház sokáig vívott ellene, mint az ördög megjelenítése, az ördög evangéliuma ellen. (Évente újraolvasom a regényt) Az a furcsa, hogy erről a Woland nevű alakról végig az a kép, hogy csak rosszaságokat csinál. Mégis kiderül, hogy igazából igazságot tesz. A jó elnyeri méltó jutalmát, s rossz pedig különféle módokon kapja meg a maga büntetését. Azért sem bosszant a két fent nevezett görbe tükör, mert soha nem hazudták azt magukról, hogy Istent akarnák bemutatni a világnak.

Szupersztár, de ki?

Vannak azonban olyan művek, amelyek direkt Istent szándékoznak bemutatni valamilyen formában, valamilyen aspektusból. A Jézus Krisztus Szupersztár című filmet nagyon szeretem, mert számomra olyan mély érzelemvilággal tudta átadni a már ismert történetet, ami nagyon segített személyessé lennie. Tudom, hogy mások már ezt a poposított történetmesélést sem állhatják, nekem mégis sokat adott. Azonban kevéssé mondhatom el ezt a színházban éppen most futó Jézus Krisztus Szupersztárról, ahol a feszítő tömeget kell megtapsolnom a darab végén. Valóban nem tudom, hogy az, hogy a Jézust játszó színész is visszakocog a maga tapsáért, segít-e a dolgon, vagy csak tovább ront...

A fentiek jelzik, hogy egy-két esetben már tisztába tettem magamban, mit érzek blaszfémnek és mit nem, de számtalan ilyen és ehhez hasonló megvívandó csata van előttem. Gondolom, hogy ha a magam szubjektív rendszerébe beillesztettem még nem jelenti azt, hogy mások számára is egyértelmű a kategória, mi miért megtűrhető, vagy éppen díjazandó, és mi istentagadás. Ezért a magam szubjektív megértéseivel nem megelégedve utánanéztem még néhány vitás esetnek a nagyon közeli múlt művészettörténetében.

 

Templom - megszentségtelenített tér

Az anglikán egyházak tiltakoznak egy Play Station 3 egyik játék ellen, mert az a manchesteri katedrálisban játszódik, ahol a játékos kedvére gyilkolhat. A szent tér kiszolgáltatása sérti a híveket. http://itcafe.hu/hir/az_anglikan_egyhaz_tiltakozik_a_ps3_templomi_haboruja_ellen.html

Ezzel szemben az alábbi, meglehetősen kínos videó ellen senki nem lépett fel a hazai egyházi palettán, pedig a díszletet szintén egy templom adja.

„Micsoda szent fiúk - küzdünk a lelki üdvödért! Oltári szent fiúk - és le is térdelünk ezért!... Oltári szent fiúk... csípem az ostyát meg a bort..."

 

Ki van a kereszten?

Mi a közös Munkácsy Mihályban, Madonnában, és egy disznóban? Az, hogy mind kipróbálták, milyen a kereszten.

 

Munkácsy esetében kevesen reklamáltak és háborodtak fel, noha kép is készült arról, ahogyan a kereszten lóg.  (Mindez előtanulmányul szolgált a festményeihez.) Madonna esetében viszont az összes egyház fontosnak tartotta minél előbb közleménybe adni a tiltakozását.

Szintén kárhoztatott alkotások Herman Nitsch művei, ahol a meztelenség és patakokban folyó vér mellett keresztre feszített disznók sokkolják a közönséget.

Vajon az indíték befolyásolja a köz- és egyházi véleményt? Vagy vannak, akikkel szembeni előítéletünknek jó alkalmat ad egy-egy ilyen provokatív művészi megnyilvánulás? A művészek esetleg teljesen tudatosan állnak szembe a hívek által képviselt és értékelt látványvilággal és torzítják el a számukra fontos szimbólumokat?

Persze a konkrét adott esetek mögött ott motoszkál a kérdés, hogy mi a művészet. Hol a határa? Amennyiben úgy definiálnánk a művészetet, mint Istentől ihletett műveket, akkor rögtön volnának alkotások, amelyek ezen kívül esnek. De talán nem beszélhetünk sátánista művészetről? Vagy éppen ateistáról? Nem tudom...

Egyáltalán mi is a blaszfém? Istenkáromlás. Régen az isteneket próbálták ilyen esetben megbékíteni, ha valaki ellenükre tett. De mivel ma a jog a keresztény Istent nem védi (mint transzcendens valóságot nem is tekinti tárgykörébe tartozónak), így csakis emberek vallásos érzületeinek megsértését jelenti ma.  Egyes országokban nagyon súlyos vétség a blaszfémia. Pakisztánban például Asai Bibit, egy 45 éves keresztény családanyát ítéltek halálra nem túl meggyőzően bizonyított vádak alapján istenkáromlásért.  A katolikus egyház egyenlőségjelet tesz a Szentlélek elleni bűn és a blaszfémia közé, mintegy ellentettjére változott ihletként értelmezve azt. A XIII. században Aquinói Tamás így megfogalmazott ezzel bűnnel kapcsolatosan: az ember önmaga zárja ki saját magát Isten szeretetéből és megbocsátásából azáltal, hogy elutasítja Istent és konokul kitart ebben az elutasításban.

Vajon jó vagy rossz, hogy ma Magyarországon semmilyen formában nem szankcionáljuk a blaszfémiát? És azért nem tesszük, mert elismerjük, hogy egyedül Isten ítélhet, vagy csak közönyösen átadjuk magunkat a relativizáló folyamatoknak? Magam sem tudom, csak hangosan gondolkodom.

Ami biztos, hogy ma az alkotónak csak saját lelkiismerete, konformizmusa és kreativitása szab határt.

Hozzászólások

1. Pete Violetta - 2011-05-11 12:41:39

A téma tovább él és teszi fel a kérdéseket: Indiában a gazdagság hindu istennője körül van forrongás, akit megjelenítettek egy fürdőruhán. Nyilvános bocsánat kérés és a termék visszavonása követte a tiltakozást.


2. Pete Violetta - 2011-05-16 10:01:51

A sort Lady Gaga folytatja, aki szokásos botrányain túl, most egyházi vizeket is megsértett új Judas című számával.


3. Sápi Zoltán - 2011-05-22 21:42:37

A téma nagyon jó és különösen aktuális számomra minthogy néhány napja néztem mag a Nemzetiben Visky András Pornó című művét mely a tízparancsolat ne lopj témájához kapcsolódott. A mű tetszett, semmilyen blaszfémia se volt benne természetesen, csupán a cím volt meghökkentő, nyilván tudatosan. Számomra inkább az a kérdés, hogy melyik művész lesz ismert művész, akinek művészi erejénél fogva tényleg formáló hatása van. Persze a "nagy" művész előbb utóbb ismertté lesz de abban a dologban már szkeptikus vagyok, hogy minden ismert művész "nagy" művész-e? Merthogy az is művészet, hogy a média milyen módon tehet egy jelentéktelenebb művészt "nagy" művésszé. A tiltakozás más kérdés. Számomra természetes, hogy pl. az egyház hivatalosan tiltakozik valamilyen blaszfémiás műalkotás ellen, ez a dolga, egyben megnyugtató is, ugyanakkor nincs nagy hatása (szerintem). Sokkal fontosabbnak tartom a személyes véleményt, amit a környezetemnek mondok, amit meggyőződéssel tudok vállalni. Például egy Madonnáról én nem mondanék egy szót sem, mert nem érdekel, nem is ismerem, nem érdekel a blaszfémiája se. Ugyanakkor a Mester és Margaritát simán én is bármikor megvédeném. Amit tehát fontosnak érzek: a saját szubjektív véleményemet kell megosztani pro vagy kontra a környezetemben, legjobb tudásom és felelősségem tudatában.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Oltár mélyéből
Előlép a Mester

Gondolkorzó

Dull Krisztina
Szobor, egyház, társadalom
Új alkotmányhoz új szobor?

Felszín

B. Tóth Klára
Figyelő dédmamák
Hatással egymásra

Dobóczky László
Mi is az a művészet?
A bennem lakó kreativitás és Isten

Luzsica Fanni
Egy csodában élni
Lélekedzés, szabadságvágy és egy művészcsalád legifjabbja

Magasság

Pete Violetta
Blaszfémia vagy sajátos látásmód?
Munkácsy, Madonna vagy egy disznó a kereszten...

Békési Sándor
Régi nagy vita
Isteni ihlet vagy mesterségbeli tudás?

Turcsik Ferenc
Kinek a pap, kinek a papné...
Ízlések és pofonok kicsiben és nagyban

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (5)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Czapp Enikő
Névtelen művészek
A mestermunka Te magad vagy!

Miklya Zsolt
És akkor ki van?
Válaszrezonanciák más versbőrébe bújva

Teljesség

Patkós Adél
A megfoghatatlan titok ábrázolásai
A világ teremtése Michelangelo és Madách szemszögéből

Detzky Panni
Istenképmás
Az alkotások koronája: az ember

Tóth Sára
A testet öltött forma
Tartalom és forma sokat vitatott viszonya Isten szerint

Üzenet

Bölcsföldi András
4 Sikoly
Bulvárosodik a művészet?

Szakács Gergely
Kép és Evangélium
Képtelen református képes-e új megértésekre?

Miklya Luzsányi Mónika
Művészetre nevelés
Hogy fordítható gyereknyelvre?

Áthallások

Detzky Panni
Áldás vagy átok?
Bosch, Csontváry, Tarkovszkij, Bergman, Lagerlöf és Szerb Antal közös metanyelve

Gueth Péter
Proteggi questa casa!
Dizájn center keresztény módra

Miklya Zsolt
Szervusz, Tupakka!
Lázár Ervin 75. születésnapján

Riport

Jakus Ágnes
Bilincsben táncolók
Hogyan van jelen Isten az alkotásban? Mi inspirálja a keresztyén alkotókat? Milyen az alkotás folyamata? Hogyan jelenik meg a művészet az egyházi életben? Összeállításunban egy belsőépítész, egy festőművész, egy vallástudományi szakértő és egy kántor vall

Kitekintés

Dull Krisztina
A versbe zárt titok
Horváth Csaba könyvének ajánlása

Miklya Luzsányi Mónika
Celebfertőzés
A baj az, ha Isten helyett egy másik emberben hisznek…

Nagy Tamara
Művészet a varázsdobozban
Értékes villanások a képernyőn?

Látogatóink száma a mai napon: 2963
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209395

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat