belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Tóth Sára

Ürítés

Szabadulás a halott anyagtól

A – hogy is mondjam? – kakálás nem olyan dolog, amelyről szívesen beszélünk, leírni aztán végképp nem szeretjük. Megígérem – már ha a szerkesztők egyáltalán bennhagyják ezt az egyszerű és lényegre törő szót –, többször nem használom. Lesz helyette ürítés, széklet, defekáció, ilyesmi. Esetleg nagydolog, bár az kissé elavult.

De miért is esik olyan nehezünkre erről a kikerülhetetlen tevékenységről beszélni, írni? Az okát talán Freudnál kereshetjük (ha hiszünk neki). Ő ugyebár valami olyasmit állított, hogy a szexuális fejlődésnek van egy anális szakasza: ilyenkor a pici gyerek az anális funkciók révén jut testi élvezethez (huh, egészen magyarul mondva: kellemes, felszabadító érzés kinyomni…). De mikor az autoerotikus fázist (amikor saját testünkben leljük gyönyörűségünket) felváltja a heteroszexuális (vagyis a másik nemre irányuló) vonzalom, anális vonzalmainkat nagyjából el kell fojtanunk.

A múlt hónapban írtam arról, hogy mi az evés és a szex spirituális jelentősége, és akármilyen meghökkentő, az ürítésnek is lehet és van is szimbolikus vetülete. És ez kapcsolódik a tevékenység taszító voltához és kellemes, megkönnyebbülést okozó funkciójához is.

Gondoljunk először is arra, hogy alapvető életfunkcióról van szó: nagyon hamar felmondja a szolgálatot az a szervezet, amely nem tud megszabadulni a benne felhalmozott halott anyagtól. Egy kicsit elvontabb szinten: legtöbbször elég nehéz szembesülnünk a lelkünkben felhalmozódott „káros anyagokkal”: elfojtott gyűlölettel, nehezteléssel, sérülésekkel, önsajnálattal. Pedig kérdezzünk meg egy lélektanászt, hogy ez mennyire fontos! És lehet (most hadd használjak egy kapcsolódó, de talán kevésbé rázós képet), hogy amikor nekiállunk a lelki szemetesládában turkálni, bizony fel fognak szállni abból mindenféle kellemetlen bűzök, de attól még az ürítés lelki értelemben is nélkülözhetetlen. C. G. Jung nyelvén szólva a lelkünk kétfázisos működésű: evés és ürítés váltogatja egymást; mindaz, amit önmagunkból, megnyilvánulásunkból elvetünk, mintegy trágyázza a tudattalanunkat, és az innen felnövő impulzusaink táplálják, energizálják énünket. Ezért kell a jungi mélylélektan szerint az elfojtott, nemkívánatos dolgainkkal szembenéznünk. Örök princípium, amit a János evangéliuma a földben elhalt, elrothadt búzamaggal példáz: ami halott, haszontalan és bűzös, életté, növekedéssé válhat.

Ám az ürítés szimbolikus jelentéseit a legmélyebben és legérdekesebben talán a bibliai képvilággal foglalkozó Northrop Frye tárta fel. Először is az ürülék szimbolikusan mindig összefügg a piszokkal, azzal, amitől el akarjuk választani magunkat, amint Jézus is mondja, az fertőzi meg az embert, ami belőle kijön, nem pedig ami bemegy. Ezek szerint „a keresztelés a lelki tisztaság fizikai képe, mely elválasztja az igaz egyéniséget az eredendő bűn ürülékétől”.

De még inkább összekapcsolódik az ürítés a halállal. Frye számára a bibliai történet egésze az élet (a nagybetűs, isteni élet) és a halál szétválasztásáról szól, ez a végső „szakítás”, szétválasztás a történet végkifejlete a Jelenések könyvében.
A holttest az az „ürülékhüvely”, amelyet le kell vetni és el kell hagyni. Egy félig-meddig privát jegyzetében Frye arról elmélkedik, hogy az élet „egyértelműen kontextus kérdése: amikor levágom a körmömet vagy a hajamat vagy sz**ok, azt, ami leesik rólam, nem tartom élőnek, még ha a sejt- illetve bakteriális tevékenység folytatódik is bennük. Ami kontextusban marad, él, amit ki***unk magunkból, az a halál testéhez tartozik.” Vagyis az ürítés során az élettelen távozik az élőből. Spirituális szinten az élet az Istennel való egység, eggyé válás, a halál pedig az, ami „kívülre” kerül. A Bibliában tehát a feltámadás és a végső győzelem ebben az értelemben a halál végső kiűzése, kiürítése. Ha testünkből kivetjük a halált, a halál erői többé nem munkálkodnak benne, úrrá lesz rajtunk az élet. Gyönyörűen ír Northrop Frye a feltámadásról és a második eljövetelről ugyanebben az utolsó, Bibliáról írott nagy könyvében. „A feltámadás elbeszélése mind a négy evangéliumban szándékosan szelíd és nyugodt, a lelki esemény mennyei csendjével teli. A háttérben azonban ott a halál bűzétől önmagát elszakító és a pokol füstjétől kormos képű Sámsonoknál és Héraklészoknál hatalmasabb Isten. (Az Ige hatalma. Fordította Pásztor Péter. Európa, 1997. 323-325. o.)

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Horváth Zsuzsanna
Az egyház kritikája, a kritika egyháza
Átmenni a záróvonalon, vagy megölni a biciklistát?

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Kárt okozó iskolák?
A kötelezőnek nincs varázsa…

Felszín

Gueth Péter
Hajtógáz
az ötödik sípszó tizenkilenc órát jelent

B. Tóth Klára
Mr. Bean
Hétköznapi csetlés-botlásunk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A holnap egyháza
tantételek és szabályok nélkül?

Tóth Sára
Ürítés
Szabadulás a halott anyagtól

Mélység

Szoták Orsolya
Egy tál leves
Önvizsgálat egy tányérnyi tükörképből

Nagy László
Lelki környezetszennyezés
Környezetbarát nap és panaszböjt

Szakács Gergely
Ópium, apafigura vagy erőforrás?
Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen

Teljesség

Bölcsföldi András
Hatba rát
Veled ki utazik?

Péter-Szarka Katalin
Közös felelősség a köztünk járókért
A hívő sincs mindig topon lelkileg

Üzenet

Pete Violetta
El ne jussunk a választalanságig…
Elhatárolódási kényszer

Turcsik Ferenc
Elégjó
Interdiszciplináris realista metafizika kezdőknek és haladóknak – frusztráció ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Gyülekezeti gáder
Gázok és gőzök az Egyszeri gyülekezetben

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Amerikai história X
Gyilkos kipárolgásaink

Miklya Zsolt
Aranyfüst, kékfüst
Benkő Viktor alak- és színváltó képei előtt füstölögve

Hancsók Barnabás
Lélektelen korszellem – Gondolatok a Zeitgeistról
Filmesített terrorista-támadás az egyházak ellen

Hancsók Barnabás
Szellemtelen jövőkép – Gondolatok a Zeitgeistról 2.
a jövőnk még 2012 előtt

Pete Violetta
Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak
Rendszerek és zöldfülűek szembenállása

Riport

Detzky Panni
„Soha nem voltam szabad”
Diagnózis: vallási neurózis

Kitekintés

Juhász Ábel
„Ahol a ti kincsetek...”
Aranyláz és etikai aspektusa Verespatakon

Horváth Dániel
KözösPont
Az emberekhez kell vinni az evangéliumot – akkor is ha fesztiváloznak éppen…

Látogatóink száma a mai napon: 2966
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209398

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat