belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Réz-Nagy Zoltán

A holnap egyháza

tantételek és szabályok nélkül?

 „A holnap egyházában az emberek elsősorban nem követelményekkel, tantételekkel  vagy szabályokkal fognak találkozni, hanem Jézus személyével.”
/Klaus Douglass/ 

Klaus Douglass neve nem ismeretlen a magyarországi – protestáns egyházak iránt édeklődő, vagy azok sorsát szívén viselő - nagyközönség előtt. Több mint egy évtizede az „Új reformáció” című könyvével vált ismertté, és azóta több könyve is megjelent. Nemrég Magyarországon járt – nem először, és előadást tartott.

Miközben hallgattam, az történt, hogy leragadtam egyik illusztrációja és a hozzá tartozó magyarázat üzeneténél.  

 

A kérdéses illusztráción egy karikatúra volt látható, melyen Jézus volt középen
a kereszttel, de körülvette őt a dogmák, szabályok és struktúrák egy-egy szögesdróttal védett fala, melytől a kívülállók számára maga Jézus nem is volt látható. Majd látni lehetett egy kívülről behatolni kívánó alakot, aki elkezdte lebontani a legkülső falat.

Hogy a mai egyházban Jézus helyett az emberek struktúrákkal, normákkal és dogmákkal találkoznak, Jézus helyett és hogy a holnap egyházában az emberek elsősorban nem követelményekkel, tantételekkel vagy szabályokkal fognak találkozni, hanem Jézus személyével, ez Douglass alapvető meggyőződése.

Douglass  első könyvében hivatkozik Ludwig Zinzendorfra, aki szerint:
„Személyesen kell ismernünk az Üdvözítőt, különben nem ér semmit az egész teológia.” Zinzendorf a pietizmus meghatározó személyiségeinél szívta magába a teológiai ismereteit, akiknek a legfőbb problémájuk az volt, hogy miként jelenik meg a személyes életvitelben a keresztyén identitás. A pietizmus dogmaellenessége azonban nem általános támadás volt a dogmák ellen, hanem inkább annak a jogos firtatása, hogy vajon mennyiben változtatja meg életünket az, ha jól tudjuk – kognitív módon – a dogmatikai tételeket. Látván, hogy mekkora lehet a szakadék kognitív ismeretek és személyes életvitel közt, arra a következtetésre jutottak, hogy Jézushoz nem az ismeretek szintjén kell csak kapcsolódni, hanem valahogy mélyebben, lelki módon, a személyes döntés és elköteleződés, valamint a mindennapi élet gyakorlatában és az imaélet szintjén.

Divatos ma is Jézussal kapcsolatban személyes kapcsolatról, az ő személyes ismeretéről beszélni. Hogyan lehetséges Őt személyesen ismernünk? Jézusról először is hallanunk kell, értesülnünk róla, kognitív módon. Valakinek meg kell ismertetnie minket vele, hogy egyáltalán legyen fogalmunk róla. Ez az ismertetés nem kerülheti meg az Újszövetséget. De az Újszövetség is megfogalmaz egy sor állítást Vele kapcsolatban, amelyek hitvallásoknak, vagy tantételeknek, vagyis dogmáknak tekinthetők.

Jézus az úr, Jézus a megmentő, a szótér, Jézus a krisztosz, vagyis felkent – azaz Ő a messiás, Jézus az eljövendő ítélő, Ő a Fiú, és Isten az Atya stb.
Ezek az állítások olyannyira összefonódnak a róla szóló történetekkel, hogy félő – nem lehet Jézus személyével úgy találkozni, hogy azzal egy időben ne találkoznánk tantételekkel is, amelyek az Ő személyéhez kapcsolódnak.

A keresztyénségen belül terjed egy mozgalom, mely magát „hitvallás nélküli keresztyénségnek” nevezi. /creedless christianity/ Ennek a mozgalomnak a mottója: „Nem a hitvallás, hanem a Biblia.” Igyekeznek minden olyan tantételtől függetleníteni magukat, melyek a Biblia keletkezése utániak. Számos csoport vallja ma a dogmák nélküli, sőt, hitvallás nélküli keresztyénséget.

Megfigyelhető manapság egyfajta irtózás a dogmáktól. Korunk átlagembere dogmaellenes. Ezért ha meg akarjuk szólítani, gondolhatjuk, hogy a legjobb módszer az, hogy olyan, számukra tetszetős karikatúrákat alkotunk, melyben azt a benyomást keltjük, mintha lehetséges lenne Jézushoz eljutni úgy, hogy átlépjük a struktúrák, szabályok és dogmák falait. Mintha lehetséges lenne Jézust kognitív ismeretek izzadságos megszerzése nélkül, az enthüziazmus magasabb hőfokán átpároltan, tisztán – egyfajta történelemfeletti lebegésben – illetnünk, és vele kapcsolatba kerülnünk.

Luther fogalmazott úgy egyszer a karácsonyi evangéliummal kapcsolatban, hogy a betlehemi gyermek sem csak úgy önmagában volt megtalálható (hozzátehetjük: valahol tértől és időtől függetlenül lebegve a mindenkori ember szemei előtt), hanem Betlehemben, egy jászolban, pólyák sok rétegből álló göngyölegében. Ez a kép hűen kifejezi azt, amit mi magunk is tapasztalunk. Jézus Krisztus nem választható el az őt hordozó pólya megannyi rétegétől. 

Ezek között legelőször is ott a látható egyház, mely talán nem olyan vonzó külsőre, amennyire lehetne. A kényelmetlen padjaival, az ókori stílusú oltárával, annak oszlopokkal, egyebekkel; a liturgiával, amelynek értelme és célja kétezer évvel ezelőtti eszméket őríz; a lelkész jelmezével, és adott esetben még azzal is meg kell küzdenie, hogy miért beszél a lelkész még mindezek mellé olyan – úgynevezett kánaáni - stílusban, amely teljesen idegen a mai ember fülének.

De vajon van-e értelme a padokat kényelmes székekre, az orgonát gitárra és szintetizátorra cserélni, a palástot mondjuk csak szimplán öltöny-nyakkendőre? Hiszen ez csak külsőség és nem tartozik a lényeghez. De bármennyire megreformáljuk is a külsőségeket, azért még ott leszenek a konkrét emberek, akik megnyilvánulnak, árasztanak magukból valamit, elfogadást vagy elutasítást, vagy ki tudja. mit. 

A másik pólya maga a Biblia – hiszen ez nem olyan könyv, mint a „Háború és béke”, vagy a „Harry Potter”, hogy elkezdem az elején elolvasni, aztán amikor a végére értem, akkor leteszem. Annál rosszabb módszert a Bibliával való találkozáshoz el sem tudok képzelni, hogy elkezdi valaki olvasni a Mózes I. könyvét és próbál haladni benne könyről könyvre, mert biztos, hogy előbb-utóbb elakad benne, és még az is megtörténhet, hogy félreteszi és lemond róla. Lehet, hogy örökre. Nagyon sok embert ismerek, aki próbát tett a Bibliával, és beletört a bicskája. Segítség nélkül szinte lehetetlennek tartom, hogy valaki – autodidakta módon - eljusson benne a lényegig. Az is előfordul, hogy valaki megbotránkozik egyik-másik történeten, vagy hogy felháborodva azt mondja: Isten ilyen lenne? Mert soha senki nem magyarázta el neki azt, hogy a Biblia írói különbséget tettek Isten és a reá hivatkozó emberek között, és amit az Istenre hivatkozó emberek tettek, mint Mózes, vagy Illés, az nem Isten cselekvése volt, hanem éppen Isten távollétéről, az Ő félreértéséről szól. De erre magától hogyan is jöhetne rá az ember?
Tehát a Biblia a hozzá kapcsolódó bibliakritikával együtt, annak diszciplínáival együtt lehet Jézushoz vezető mesterünk.

És még ott van egy újabb pólya: az egyház története, ami a sokféle felekezetiséget jelenti, vagy legalábbis abban szembesül a mai ember azzal, hogy az egyházzal már sok minden történt a kétezer év alatt.

Ennek a kétezer évnek és legfontosabb történéseinek legalább felületes ismerete nélkül nem lehet megérteni, hogy miért vannak különálló felekezetek. Egy Isten van, miért akkor ez a sokféle egyház? – Ez állandóan visszatérő kérdés, és erre sajnos nem lehet két mondatban felelni. Ráadásul a történelmi tájékozatlanság nem a protestantizmus malmára hajtja a vizet. Hiszen ha valaki nem tudja és nem érti, mi történt a reformációkor, az csak annyit fog fel a protestáns felekezetekkel kapcsolatban, hogy volt valami zűr, és ezek kiváltak, mert valami bajuk volt, vagy velük volt valami baj, ki tudja…?

Nekünk, protestánsoknak létérdekünk, hogy a történetünk minél ismertebb legyen. Nem minden felekezetnél létfontosságú ez a szempont, nálunk igen. Ugyanis az egyházunk tanítása a történetünk nélkül majdhogynem érthetetlen.

Az igazságnak az a sajátossága, hogy  akkor válik láthatóvá, kimondottá, amikor vita van. Csak azoknak a jelenségeknek a fényében érthetőek az egyházi dogmák, a tanítások, amivel szembe kellett szállni az akkori kor hitvallóinak. 

Luther mondta: „Ha a leghangosabban és legérthetőbben megvallom is Isten igazságának minden részletét, kivéve éppen azt az egy kis pontot, amelyet a világ és az ördög támad, akkor nem teszek bizonyságot Krisztusról, bármilyen bátran vallom is meg. Ahol a csata tombol, ott bizonyítja a katona a hűségét." 

Jézussal személyesen kapcsolatba kerülni csak úgy lehet, hogy ezekbe a pólyákba csavartan érinthetem őt, mert nincs tértől és időtől független – mondjuk abszolút bölcsességként is felfogható  - Jézus, akit mindezen pólyák nélkül is érinthetnénk, vagy vele kapcsolatba kerülhetnénk.

George Lindbeck írja a „Dogma természete” című írásában, hogy: „A kortárs dogmaellenesség legalább annyira a társadalmi folyamatok terméke, mint korábban az egyes egyházakhoz és dogmáikhoz való tartozás” és azokért való lelkesedés.

Az a kijelentés, hogy: „A holnap egyházában az emberek elsősorban nem követelményekkel, tantételekkel vagy szabályokkal fognak találkozni, hanem Jézus személyével”, lehetséges, hogy harminc év múlva egy dohos könyvtár egyik polcán fogja végezni, mint az egyháztörténet egy különös időszakának felvetése, és nem lesz semmilyen köze a holnap egyházának szemléletéhez.

 

 

Hozzászólások

1. Miskolczy József - 2011-11-05 13:40:17

Hadd mondjak csak annyit: "Jézus személyét" a holnap (sőt, a holnapután!) egyházában is olyan emberek életén át fogjuk megkapni-megtapasztalni, akik akár viták tüzében gyakorolt kiállásukkal, akár másfajta helyzet másféle kihívásaiban hittel helytállva, hiteles módon élik majd a többiek elé azt, hogy "ki is az a Krisztus, Aki a mi Megváltónk".


2. Zoltán Réz-Nagy - 2011-11-05 18:45:22

Köszönöm a hozzászólást!

A cikk így is hosszú lett, de szívem szerint még írtam volna a látható és láthatatlan egyház különválasztásáról, és abban a részben érintettem volna a hitelesség kérdését, és ehhez idéztem volna Tavaszy Sándort, aki a látható és láthatatlan egyház egymáshoz való viszonyába rejtetten szól a hitelességről:

"a keresztyén ember a legszéttépettebb keresztyénségben, a legádázabb felekezeti harcok között és a legvigasztalanabb társadalmi helyzetben, a leggonoszabb támadásokkal szemben is reménységgel néz a jövendőbe, mert bízik a láthatatlan egyház győzelmében. Az ő kiváltsága az, hogy még áldozatok árán is szolgálja azt az egységet, amely el van rejtve Krisztussal együtt az Atya Istennél. A keresztyén ember nem azért a talpalatnyi térért küzd, amelyet elfoglal ebben a világban, hanem kizárólag a Krisztus dicsőségéért... Minél élesebben és minél szúróbb fájdalommal éli át a látható egyház a benne rejlő ellentmondást, hordozván romlandó földi formában, törékeny cserépedényben Krisztus mennyei dicsőségét és minél jobban szenved a látható földi egyház eme permanens krízisének ítélete alatt, annál bizonyosabb, hogy a benne elrejtett drága evangéliumi kincset nem fogják elrabolni a gazdasági és szociális, a világnézeti és politikai bajok."



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Horváth Zsuzsanna
Az egyház kritikája, a kritika egyháza
Átmenni a záróvonalon, vagy megölni a biciklistát?

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Kárt okozó iskolák?
A kötelezőnek nincs varázsa…

Felszín

Gueth Péter
Hajtógáz
az ötödik sípszó tizenkilenc órát jelent

B. Tóth Klára
Mr. Bean
Hétköznapi csetlés-botlásunk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A holnap egyháza
tantételek és szabályok nélkül?

Tóth Sára
Ürítés
Szabadulás a halott anyagtól

Mélység

Szoták Orsolya
Egy tál leves
Önvizsgálat egy tányérnyi tükörképből

Nagy László
Lelki környezetszennyezés
Környezetbarát nap és panaszböjt

Szakács Gergely
Ópium, apafigura vagy erőforrás?
Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen

Teljesség

Bölcsföldi András
Hatba rát
Veled ki utazik?

Péter-Szarka Katalin
Közös felelősség a köztünk járókért
A hívő sincs mindig topon lelkileg

Üzenet

Pete Violetta
El ne jussunk a választalanságig…
Elhatárolódási kényszer

Turcsik Ferenc
Elégjó
Interdiszciplináris realista metafizika kezdőknek és haladóknak – frusztráció ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Gyülekezeti gáder
Gázok és gőzök az Egyszeri gyülekezetben

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Amerikai história X
Gyilkos kipárolgásaink

Miklya Zsolt
Aranyfüst, kékfüst
Benkő Viktor alak- és színváltó képei előtt füstölögve

Hancsók Barnabás
Lélektelen korszellem – Gondolatok a Zeitgeistról
Filmesített terrorista-támadás az egyházak ellen

Hancsók Barnabás
Szellemtelen jövőkép – Gondolatok a Zeitgeistról 2.
a jövőnk még 2012 előtt

Pete Violetta
Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak
Rendszerek és zöldfülűek szembenállása

Riport

Detzky Panni
„Soha nem voltam szabad”
Diagnózis: vallási neurózis

Kitekintés

Juhász Ábel
„Ahol a ti kincsetek...”
Aranyláz és etikai aspektusa Verespatakon

Horváth Dániel
KözösPont
Az emberekhez kell vinni az evangéliumot – akkor is ha fesztiváloznak éppen…

Látogatóink száma a mai napon: 3178
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209610

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat