Ami katolikus ...
Ami katolikus...
***
„Ma a nagy szellemi keverések idejét éljük. Nagyon ébereknek kell lennünk, hogy el ne tévelyedjünk. A pluralizmus, tolerancia, a hamis ökumenizmus hamis jelszavai (egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk stb.) sokakat megtévesztenek.
Miközben minden embertársunkat egyaránt szeretjük, s mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tartjuk, azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalunk közösséget."
(Cseri Kálmán)
***
A PÁPAI ÁLLAM
A Római Katolikus egyházi állam 754-ben keletkezett, amikor Pippin a Quierzy-szerződéssel a pápát saját világi területtel ajándékozta meg.
II. István pápa és Pippin, frank király megkötötték a Quierzy-szerződést. Amikor István pápa 754-ben segítségre szorult, nem a bizánci császárhoz fordult segítségért, hanem a germán-frank Pippinhez! A szerződés tartalma az volt, hogy a frank király a pápának katonai segítséget ígér, a pápa viszont a királyt ünnepélyesen beiktatja; a pápa saját világi területet is kapott: Rómát és környékét Pippin ''szent Péternek" adományozta (patrimonium Petrí).
Ez utóbbi kikötés azért érdekes pontja a szerződésnek, mert ez a terület nem is volt a frankoké, s ezért nekik többszöri hadjáratot kellett indítaniuk, hogy a területet meghódítsák a pápának.
Valószínű, hogy a pápa hivatkozott
az ún. Donatio Constantini-re,
amely a világ egyik LEGHÍRHEDTEBB KOHOLMÁNYA.
Az egész későbbi egyházjogi és egyházpolitikai fejlődést végzetesen befolyásolta, mert hamisított voltát csak a XV. században, a humanista Laurentius Valla derítette ki.
Ennek tartalma az, hogy Nagy Constantinus császár I. Sylvester pápának ajándékozza az egyházi főségen kívül a lateráni császári palotát, Róma városát és egyéb jelentős területeket, mert I. Sylvester megtérítette és a bélpoklosságból a keresztelés által meggyógyította.
A király majdnem papi minőséget nyert és a királyság sákramentomi tisztséget jelentett; a pápa viszont földbirtokos lett. így az egy birodalomnak két feje lett; a két vezetőnek szüksége volt egymásra: a császárnak kellett a vallásos tekintély, a pápának pedig a földi hatalom.
Ettől kezdve elválaszthatatlan lett egymástól a Frank Birodalomban az egyházi-pápai hatalom és a világi hatalom. A birodalom magát tekintette a Római Birodalom utódjának és az egyetemes keresztyénség képviselőjének...
I. (Nagy) Ottó császár 962-ben még nagyobbá tette az egyházi államot.
1809-ben Napóleon megszüntette azt. de 1814-ben újra létrejött, míg 1870-ben véglegesen meg nem szűnt és be nem tagolódott a kialakuló olasz államba.
A pápa ezért nem ismerte el az új Olaszországot és meg is tiltotta a túlnyomó többségükben katolikus olaszoknak, hogy foglalkozzanak a politikával.
1929-ben Mussolini 4 milliárd líráért visszaállította az egyházi államot, a Vatikánt a lateráni szerződések értelmében, amely kb. 1000 lakosával és 0,44 km2 nagyságú területével a világ legkisebb országa, s ahol természetesen a pápa az abszolút egyeduralkodó...
XI. Pius pápa (1922 -1939) idején Nyugat-Európában fasiszta államok keletkeztek, amelyeknek vezetőit a római katolikus egyházban keresztelték meg, így:
az olasz Mussolinit, a
német Hitlert,
és a spanyol Francot is.
Pius több állammal konkordátumot kötött (ezért lett a csúfneve a „konkordátum pápa" ). Ezen az úton próbálta a római katolikus egyház szabadságát biztosítani a különböző diktatórikus államokban. Ehhez messze menő kompromisszumokat is kötött, amelyért sokan keményen kritizálták. Különösen botrányos volt, amikor Mussolini 1936-37-ben meghódította Etiópiát, s a pápa szerint ez a lépés egyrészt „misszió" volt, másrészt pedig állította, hogy Mussolini ezzel a háborúval a világbékét akarta elősegíteni. De végül Mussolini volt az, aki az egyházi államot visszaállította!
...
A Római Katolikus Egyház teológiailag a skolasztikához, kegyességben pedig a XIX. századi romantikus restaurációhoz igazodik.
A jellegzetes az egyház tradíciója és a pápaság kontinuitása.
Feltűnő, hogy a reformációnak a "sola scriptura" volt a jelszava: felszámolta azokat a tanításokat és egyházi hagyományokat, amelyek nincsenek a Bibliában.
A római katolikus egyház azonban a Biblia mellett még mindig az óegyházi gyakorlatra és hagyományra hivatkozott. A Trienti Zsinat hivatalosan is kimondta, hogy a Biblia mellett "a szóbeli apostoli tradíció" is a tanítás "forrásának'' számít. Hogy mit értettek az apostoli hagyományon, az nem volt egyértelmű. A XIX - XX. században a római katolikus egyház három új dogmát fogalmazott meg, amely sem a Bibliában, sem az óegyházi tradícióban nem található:
Mária szeplőtelen fogantatása (1854);
a pápa csalhatatlansága (1870)
és Mária mennybemenetele (1950).
A római katolikus egyház ezzel megtörte azt a folyamatosságot, amelyre a protestánsokkal szemben mindig hivatkozott. A Biblia, a tanítás és a hagyomány helyett az egyház aktuális véleménye vette át a döntő szerepet.
Az új katolikus kegyesség babonasággal és rajongással párosult.
A jezsuiták Mária-tiszteletre buzdítottak,
az egyház pedig arra ösztökélte híveit, hogy imádják a mise jegyeit (hiszen ezek a transsubstantiatio tana szerint átváltoznak Krisztus testévé és vérévé; így a jegyekben magát Krisztust lehet imádni).
...
A II. Vatikáni Zsinat aláhúzta és megerősítette azt a tanítást, amely messzemenő párhuzamot látunk Mária és Krisztus között:
• Krisztus szent fogantatása és születése és Mária szeplőtelen fogantatása;
• Krisztus ártatlan élete és a Máriáé;
• Krisztus a fájdalmak férfia, Mária a fájdalmak anyja;
• Krisztus áldozatul adta életét az övéiért, Mária szeretetteljesen megengedte ezt az áldozatot;
• Krisztus legyőzte a halált és ezért feltámadásában megdicsőült; Mária harca szent testének
megdicsőítésével koronáztatott meg;
• Krisztus a királyok Királya, Övé minden hatalom mennyen és földön; Mária lett a menny és a
föld királynője;
• Krisztus folytatja munkáját mint Közbenjáró az Atyánál; Mária is folytatja üdvszerző munkáját
a mennyben;
• Krisztus a mi Pártfogónk az Atyánál; Máriát is imádják mint pártfogót!
A Mária-tisztelet a római katolikus egyházban 1987-1988-ban érte el újabb csúcspontját, amikor II. János Pál pápa ismét meghirdette a Mária-évet. Mária - Jézus mellett - a legtökéletesebb példája eljövendő megszabadulásunknak, amely az egész kozmoszra is vonatkozik. Szerinte a Máriatisztelet elősegítheti a szétválasztott keresztyénség összegyűjtését.
Reformátori szempontból éppen a Mária-tisztelet az egyik legnagyobb gátja a Róma és a reformáció népe közötti közeledésnek.
Hiába állítja a római katolikus egyház, hogy Mária teremtmény maradt, mert ahogy valaki
mondta, "itt a teremtmény istenítéséről", a "humanitas glorifikálásáról" van szó!
(Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet)
...
Az Úr Jézus Krisztus mondja:
„Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!" (Máté 24,24)
***
***
„Ma a nagy szellemi keverések idejét éljük. Nagyon ébereknek kell lennünk, hogy el ne tévelyedjünk.
A pluralizmus, tolerancia, a hamis ökumenizmus hamis jelszavai (egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk stb.) sokakat megtévesztenek.
Miközben minden embertársunkat egyaránt szeretjük, s mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tartjuk, azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalunk közösséget."
(Cseri Kálmán)
***
Az Úr Jézus Krisztus mondja:
„Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!" (Máté 24,24)
Ha valaki eddig nem tudta volna. . . .
KÖZÖS BIBLIÁNK VAN?
Sola Scriptura = Egyedül a Szentírás
Sokan azt gondolják, hogy a protestánsok és a római katolikusok Bibliája ugyanaz.
Ez egyáltalán nincs így!
A római katolikus egyház elutasítja a Sola Scriptura elvet.
Róma számára a Szenthagyomány több mint a Biblia, mert szerintük a Biblia is a Szenthagyomány része. A katolikus Biblia héttel több könyvet tartalmaz. (Ezek: Tóbiás, Judit, Makkabeusok 1-2., Bölcsesség könyve, Sirák, Báruk.) Ezek az apokrif iratok soha nem tartoztak bele a héber kánonba.
A Tridenti Zsinaton (1545-63), a római egyház azért vette fel a bibliai kánonba a 7 apokrifus könyvet, hogy saját tanításait védelmezni tudja a reformátori tanítással szemben!
A római egyház kijelenti, hogy számára nem elég a Szent Biblia, hanem a hit- és erkölcs dolgokban a Szenthagyomány is ugyanolyan isteni ihletettséggel bír, mégpedig úgy ahogyan a tévedhetetlen Római Katolikus Tanítóhivatal értelmezi.
A protestánsok szerint viszont egyedül a Szentírás az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása és alapja, mely meghatározó a hit és erkölcsi kérdésekben. Az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Szent Bibliával.
***
Ha valaki eddig nem tudta volna. . . .
***
A Szent Bibliában a Mennyei Atyáról így olvasunk:
ÖRÖKKÉVALÓ ATYA, SZENT ATYA, MI ATYÁNK.
Az ATYA megtisztelő cím és a dicsőség csak Istent illeti!
"Én vagyok az Úr, ez a nevem,
és dicsőségemet másnak nem adom." (Ézsaiás 42,8)
„ATYÁM vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!" (Zsoltár 89,27)
„Hamisan tulajdonítják az embereknek az ATYAI megtisztelő címet, ha az elhomályosítja Isten dicsőségét." (Kálvin János)
***
Az Úr Jézus Krisztus mondja:
„Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert EGY A TI ATYÁTOK, aki a MENNYBEN van." (Máté 23,9)
„Ti azért így imádkozzatok: Mi ATYÁNK." (Máté 6,9)
„Én pedig Tehozzád megyek. SZENT ATYÁM, tartsd meg őket a te nevedben." (János 17,11)
„Én és az ATYA egy vagyunk." (János 10,30)
,,Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.
Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
ÖRÖKKÉVALÓ ATYA,
Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége." (Ézsaiás 9,5-6)
"A mi Urunk Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Halála áldozat volt: helyettünk halt meg, mert halála a mi bűneink büntetése volt, és mivel értünk hozott áldozatát Isten elfogadta, megszabadította azokat, akikért életét áldozatul adta... Ő az „ÖRÖKKÉVALÓ ATYA." (C. H. Spurgeon)
***
***
***
JEZSUITÁKRÓL
...
A JEZSUITÁKRÓL
A hírhedt szerzetesrend a jezsuita rend (Societas Jesu), alapítója a spanyol (baszk) Ignatius de Loyola volt 1534-ben.
A szervezetről:
A választott GENERALIS (rendfőnök, a "fekete pápa") abszolut katonai hatalommal irányítja a rendtartományt és a rendházakat. Oldalán az ADMONITOR (figyelmeztető) áll, kötelessége: az állandó BÍRÁLAT.
Ennek a rendnek tagjai elszánt, jól képzett emberek, akik a végsőkig kiállnak a pápaság mellett. Eredeti céljuk a protestánsok által veszélybe került területeken a római egyház pozíciójának megerősítése és a reformáció által "meghódolt" területek visszacsatolása a római katolikus egyházhoz.
A három általános szerzetesi fogadalom mellett (engedelmesség, szüzesség és szegénység) még egy negyediket is tesznek. (A vakfegyelmet letevő "professi" a bevált koadjutorokból egészül ki.) Teljes engedelmességet fogadnak a római pápa iránt, mindenhová elmennek, ahová a pápa küldi őket (missziói út, pogányok elleni harc, stb.).
A rend katonai jellegéből következik, hogy a rendfőnöknek abszolút hatalma van alattvalói felett.
A Jezsuita rend szellemiségét és arculatát a Loyola által bevezetett Exercitia spiritualia, azaz a "lelkigyakorlatok" formálják. Ezek szisztematikus meditációk, amelyekkel abszolút engedelmességre nevelik a szerzeteseket, hogy azok teljes mértékben az egyház szolgálatában álljanak. Ehhez hozzátartozik az önvizsgálat, a pokollal való fenyegetés, a Sátánnal vívott harc, hogy a végén a szerzetes tudatosan döntsön az egyházban végzendő szolgálat mellett.
...
...
A reformáció áldásait, a nagy lelki ébredést, Isten igéjének szabad hirdetését a Római Katolikus Egyház nem nézte jó szemmel.
1545-63-ig Zsinatot tartott Tridentben, ahol hitbeli és teológiai döntéseket hoztak és egyértelműen elvetették, sőt átokkal sújtották a reformáció Isten által adott csodálatos hittételeit.
Ezen a zsinaton az evangéliumi hitet valló protestánsokat átokkal sújtották: 33 pontban kimondták az anatémát (átkot) azokra, akik az evangéliumot képviselték.
Ezzel elkezdődött az ellenreformáció, a visszakatolizálás, csellel, ravaszsággal, tűzzel-vassal.
Fontos tudni, hogy ezeket a tridenti zsinati átkokat mindmáig nem vonták vissza. Sőt, ma is ezekre a tridenti zsinati határozatokra kell esküt tenni a római katolikus bíborosoknak.
...
a reformáció idején a magyar 1523. évi országgyűlés kimondta, hogy: „A király... valamennyi lutheránust... fejvétellel és jószágvesztéssel büntesse", az 1524. és 1525. évin pedig, hogy „az összes lutheránusok kiirtassanak... és akárhol találtatnak... megégettessenek".
Ez a törvény alkalmazást nyert a gyakorlatban is, de érvénye mindössze másfél, illetőleg egy évig tartott, mivel már az 1526-i országgyűlés eltörölte.
A protestánsok kegyetlen és gyilkos üldözése folytatódott a római katolikusok által az ellenreformáció idején is.
Kollonich Lipót a római katolikus egyház feje, esztergomi érsek, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja kijelentette, hogy „Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá teszem".
Hirhedtté vált a jezsuita ún. ''reservatio mentalis" elve is (titkos hátsógondolat) : a cél érdekében szabad volt HAMIS ígéreteket vagy fogadalmakat tenni, ami különösen a protestáns "eretnekekkel" szemben lett bevett gyakorlat.
...
Finis sanctificat média.
(A cél szentesíti az eszközöket.)
A jezsuitáknak tulajdonított tétel.
...
BLIKTRI. Blictri.
A XVIII. században egy CASNEDI nevű francia jezsuita új módját találta ki annak, hogy AZ EMBER NE HAZUDJÉK, HA AZ IGAZSÁGNAK AZ ELLENKEZŐJÉT MONDJA IS.
Ez a rendszer a puszta «anyagin beszéd; vagyis hogy az ember a szavakat úgy ejtse ki, mintha semmi ertelmök nern volna; «úgy, ahogy én ezt a szót kiejtem: Blictri.»
(Paul Bért idézi ha morale des yésuits könyvében, Guizy és Lebien j
https://mek.oszk.hu/05600/05621/05621.pdf
...
A nem egyértelmű beszédet a „dodonai" jelzővel illetik.
Dodona a hajdani Épeiroszban, a molosszoszok földjén álló település volt. Zeusz-templomáról, az egyik legrégibb görög jósszentélyről ismert. A jósszentély jóslatainak kétértelműségéről, homályosságáról volt híres. Innen ered az, hogy nem egyértelmű beszédet a „dodonai" jelzővel illetik.
A legismertebb irat-e tekintetben
Merániai János esztergomi érsek
híres levele, amelyet a főpap miután két tűz közé került, dodonai kétértelműséggel írt.
REGINAM OCCIDERE NOLITE TIMERE BONUM EST SI OMNES CONSENTIUNT EGO NON CONTRADICO
A szöveg kétértelműségét a megfogalmazás módja, és az írásjelek hiánya okozza:
A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
A szöveg kétféle, egymással ellentétes értelme csupán a vesszők alkalmazásával áll elő:
· A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.
(Reginam occidere bonum est timere, nolite. Et si omnes consenserint, ego non. Contradico.)
· A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.
(Reginam occidere bonum est, timere nolite, et si omnes consenserint, ego non contradico.)
...
II. András (1176 - 1235. szept. 21.) magyar király halicsi hadjárata alatt egy udvari vadászat alkalmával, merényletet követtek el Gertrudis királyné ellen. A merénylet történetét Katona József Bánk bán drámája és Erkel Ferenc azonos című operája dolgozta fel. Amikor a "kétértelmű" levél szerzőjét, Merániai János esztergomi érseket beidézték a gyilkossági kísérletben való részvétel vádjával, ő az ellenző olvasatot hozta fel mentségéül, vagyis:
„A királynét megölni nem kell - félnetek jó lesz; ha mindenki egyetért - én nem - ellenzem."
Ezt megerősítve, III. Ince pápa felmentette a gyilkosságban való részvétel vádja alól, és a király sem sújtotta büntetéssel.
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 66, összesen: 588312