In memoriam: Kovács Sándor

 

***

G Y Á S Z H Í R

Fájdalommal, de Isten döntésével megbékélve, akaratában megnyugodva tudatjuk,
hogy Kovács Sándor testvérünk gyülekezetünk hűséges tagja,
és szolgáló presbitere, 2025. július 14-én 58 éves korában hazatért Teremtőjéhez.
Súlyos betegségét Istenben bízva mindvégig méltóságban, hitben hordozta.
Gyülekezetünk tagjai a legnagyobb tisztelettel emlékeznek Rá és hálásak a közöttünk végzett önzetlen szolgálataiért. Áldott emlékét őrizve búcsúzunk tőle mindannyian, akik őt ismerhettük és szerettük.

A temetési szertartás 2025. augusztus 9-én volt a templomunkban.
Őszinte részvéttel osztozunk a gyászolók fájdalmában.
A mi Istenünk Igéje adjon békességet, erőt, reménységet
és vigasztalást a gyászolóknak.

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban." (2Korinthus 1,3-4)

"Elmúlik nemsokára a földi vándorút, és az örök hazába, ki hű volt mind bejut. Ott vár angyalsereg, ott várnak mind a szentek, s az Atyánál pihentek, megfáradt gyermekek!"
Ref. énekeskönyv 455.dicséret

***

 

 

Gyászoló Testvérek!

Hallgassátok meg Istenünk áldott Igéit a vígasztalás szavait a Szent Bibliából.

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az Úr maga mondja ezt. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad." (Ézsiás 40, 1-5-8)
***
„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban." (2Korinthus 1,3-4)

***

Együtt kérünk vigasztalást most az Úrtól, mert mindannyian mennyei vígasztalásra szorulunk. Itt most kevés minden emberi, itt mennyeire van szükségünk.

Fájdalommal, de Isten döntésével megbékélve, akaratában megnyugodva fogadjuk el Istenünk megmásíthatatlan végzését, hogy Kovács Sándor testvérünket elszólította közülünk. Haza hívta őt ebből a földi világból. Őszinte részvéttel osztozunk a gyászolók fájdalmában.
A mi Istenünk Igéje adjon békességet, erőt, reménységet és vigasztalást a gyászoló testvéreinknek.

***

Kovács Sándor testvérünk Székelyföldön, konkrétan Székelyudvarhelyen született, 1967. május 17 -én. Ketten voltak testvérek.   Telekfalván élt a családja. Édesanyját korán veszítette el.
Édesapja igen közel állt hozzá. Sándor nagyon sokat segített édesapjának.
Telekfalván élt családjával, ott járt iskolába is.

Házasságot Zetelakán kötött, Felesége Márton Katalin.
Isten, házasságukat két lánygyermekkel áldotta meg: (Beáta és Dóra)
A család a rendszerváltás idején telepedett át Erdélyből. Budapesten találtak békés otthonra.

***

Mennyi minden kapott Istentől? Először is kapott szép családot:
Tudjuk, hogy nem szűnt meg imádkozni szeretteiért.
Nagyon szerette családját, feleségét, gyermekeit.  Mindvégig szívén viselte sorsukat és imádkozott értük.
A kórházban utolsó szavai családjához szóltak: SZERETLEK TITEKET.
***
De kapott Istentől lelki családot is, lelki testvéreket: egyházat, gyülekezetet, közösséget, és ezzel együtt gyülekezeti feladatokat.  Sándor édesapjával együtt gyülekezetünk hűséges tagjai és presbiterei voltak.
Mindketten köztiszteletben álltak közösségében.
Amíg tehették, együtt jártak templomba.  Itt volt a helyük templomunkban.
Sándort körünkben még az a megtiszteltetés is érte, hogy a presbitérium őt kérte fel, hogy legyen a gyülekezetünk számvizsgáló bizottságának egyik tagja. Ő ezt Isten iránti hálaadással vállalta és hűségesen mindvégig végezte is.

Apának és fiának a szó legszorosabb értelmében szívügyük volt gyülekezetünk, templomunk.
Együtt végezték önzetlen szolgálatukat is. Az édesapja kiváló tehetségű fafaragó volt.
Maradandó munkái, a szép faragványok Istenünk dicsőségét hirdetik a mi templomunkban.
Bárki láthatja a templom előtt a Sztárai Mihály emlékoszlopot,
a szépen faragott hirdetőtáblát, vagy itt a szószéken a református címert és a szép Bibliatartót.

***

Sándor édesapja tavaly márciusban hunyt el 87 éves korában.
Hamvai itt vannak elhelyezve az altemplomunkban, ahova most fia hamvai is kerülnek.
Az Ézsaiás könyvéből azt olvastuk, hogy „Vígasztaljátok népemet." Ezt tesszük most is, mert nincs más vígasztalónk, mint az Úr.

***

Kovács Sándor testvérünkre gyülekezetünk tagjai a legnagyobb tisztelettel emlékeznek.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy ismerhettük őt.
Úgy ismertük őt, mint tisztelettudó és tiszteletadó ember, akinek mindenkihez volt kedves szava.
19 éve ismertem őt. Én valószínünek tartom, hogy nincs itt senki, akit ő megbántott vagy sértegetett volna.
Úgy marad meg emlékezetünkben, mint aki bármikor halk és szelíd szóval, udvariasan tudott megnyílvánulni.

És a vendégszeretet.

Én is elmondhatom, hogy számomra mindig emlékezetes marad, amikor családlátogatás alkalmából a legnagyobb figyelmességgel szó szerint SZERETETTEL vettek körül.
(Ilyet nem minden nap tapasztal az ember.) Így fogadtak ő és kedves felesége, Katika, és ott volt édesapja is. Így szép és rendezett otthonukban - ott a Fazekas sori lakásukban- nekem is részem lehetett és ízelitöt kaphattam a hamisítatlan Székely-Magyar mentalitásból, a legendás vendégszeretetből.

 

Nagyon szerette Istent, egyházát, felekezetét, gyülekezetét, lelki testvéreit, lelki otthonát, ezt a templomot.
Valóban lelki otthona volt neki ez a templom.  Amikor csak tehette, itt volt közöttünk.
E közösségben Ő is megtapasztalhatta, érezhette a gyülekezeti tagok szeretetét, tiszteletét, megbecsülését azt, hogy igen sokan szívünkbe zártuk Őt.
Nagyon szerette Megváltóját, az Úr Jézust.
Ez a szeretet meghatározó volt életében, nemcsak ismerte, hanem tudta értékelni is.
Így csak az tud szeretni, akinek az életében, szívében már: „Megjelent az Úr."
Ő tisztában volt azzal, hitte és vallotta, hogy az Úr Jézus Krisztus nélkül nincs lelki békesség, nincs gyógyulás. Nélküle nincs megoldása az életnek.
Ő tudta, ismerte, tapasztalta azt a békességet, amit az Úr Jézus ad, amely minden értelmet felülhalad. Ő tudta, hogy minden elmúlik, „de Isten Igéje örökre megmarad."

***

Ő is hittel vallotta, hogy Isten egész életében különösképpen gondot viselt róla.
Tudta azt is, hogy a sok próbatételben, amelyben része volt, mindig Isten segítette meg.
Így volt ez 12 évvel ezelőtt is, amikor súlyos betegségéből Istennek hála, még felgyógyulhatott.
Mindannyian imádkoztunk érte akkor is és most is.
Ő tisztában volt azzal, hogy minden nap, amit itt tölt a földön, családja körében az KEGYELEM és AJÁNDÉK.
Most is, nagyon súlyos betegségét Istenben bízva mindvégig méltóságban, hitben hordozta.

2025. június 1-én vasárnap hajnalban lett rosszul és kórházba került.
Itt elhúzódó vizsgálatok várták.  Sajnos állapota tovább súlyosbodott.
Mi itt a templomban vasárnapról vasárnapra imádkoztunk érte.
Családja, felesége, gyermekei, szerettei hűségesen és példamutatóan mindvégig mellette lehettek.
Ez nagyon sokat jelentett számára. Körülvették szeretetükkel, megtették azt, amit megtehettek, úgyhogy semmiben nem szenvedett hiányt.
A halála előtt négy nappal a Városmajori Szívklinikán nagyon súlyos műtéten esett át.
Sajnos ezután már végig kritikus állapotban volt. Csöndesen hunyt el a 2025. július 14-én hajnalban. "Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve." (Jób 1,21)

***

„Az igaznak emlékezete áldott."

(Példabeszédek könyve 10,7)

***

Legyen áldott az emlékezete!

***