Lekció: Lukács evangéliuma 13:10-17

Textus: Lukács evangéliuma 14:1-6

 

I. Figyelték Őt

A hivatalból való megfigyelés teljesen természetes.

Megfigyelik a játékost az érdeklődő klubok képviselői, megfigyelik - időnként a facebook fiókjukat is - a munkára jelentkezőket a munkáltatók. Megfigyeli a magánnyomozó a férjet, vagy a feleséget, nem hűtlen-e?

A gyülekezetünket valószínűleg 2005 decemberében figyeltek meg, vajon mit mondunk a kettős állampolgársággal kapcsolatos választásról?

Ezekben az a közös, hogy nincs bennük szeretet, csak kötelezettség.

Érdekes, hogy amikor a lelkész választáskor megy el a presbitérium a lehetséges jelölteket megfigyelni, abban ott a szeretet.

Jézust meghívták ebédre, hogy megfigyelhessék Őt.

Lehetett Rá szeretettel is figyelni, de ez hivatalból való gépies megfigyelés volt.

Nem azért hívták, hogy szeretettel teli asztalközösségük legyen, hanem hogyha lehet, csapdába csalják.

Aki szeretettel figyel, az tanul és szeretet kap.

Aki ellenőriz, az könnyen kívül marad, még ha fontos dolgokat is lát.

Jó, ha a Krisztus követők közösségében lehetünk.

A mi megfigyelésünk inkább az evangélium leíróinak megfigyelésére emlékeztessen.

Azért figyeljünk, hogy aztán tovább adhassuk.

II. Szabad-e gyógyítani?

Szabad-e gyógyítani, szabad-e jót tenni? És szombaton?

Jót tenni, gyógyítani szabad. A szombat - nekünk a vasárnap, Jézus feltámadására emlékezve - nem lehet akadálya ennek.

Vannak közömbös dolgok, amiket szabad tenni, csak nem mindegy mikor és mennyit tesszük.

A TV nézés alapvetően közömbös, de ha elmulasztjuk a segítség adást pl. egy sorozat miatt az nagy baj.

A netezés közömbös, de ha ezzel megy el a nap az felelőtlenség.

A jó tetteknek is van határa?

Ilyenkor nem szabad életet menteni, jó tanácsot adni, fontos dologért imádkozni?

Néhány napja égett a halászcsárda pizzériája, jó, hogy a tűzoltók akkor is kijöhettek.

Mégis van, amikor udvariatlanság valami jót megtenni, ha máskor is megtehetné az ember. Pl. tanácsadás, vagy imádkozás.

De vajon találkozhatott-e máskor a vízkórossal Jézus?

Vagy helyes lett volna-e még egy nappal meghosszabbítani a szenvedését?

Általában roppant egyszerű a dolog, hogyan tervezzük viselkedésünket:

Rosszat ne tegyünk.

Közömbös dolgot akkor és annyit, amikor és amennyi nem árt.

Jót pedig minél többször.

Mit tegyünk, amikor mindez nem átlagos módon kerül elénk? Pl. nem tudjuk igazat mondjunk-e, amikor az árt a másiknak - pedig a hazugság rossz.

Vagy a jót esetleg rossz helyen tennénk.

Akkor döntsön Isten szeretete.

Hasznos-e amit tennénk és Isten előtti elszámolással mernénk-e mondani, hogy szeretetből lenne?

Máskor pedig maradjon a bevált út, a bajban lévők kapjanak segítséget, a betegek gyógyuljanak.

A magát hívőnek tartó reformátusok kb. 90 %-a nincs itt az istentiszteleten Battáról, vajon mind ilyen jó ügy miatt van távol?

Az elszámolás Isten előtt történik majd és így igyekszünk figyelni.

III. Meggyógyította - nem tudtak erre mit felelni.

A magyar nyelv a vásárokról nevezte el a feltámadás emlék és örömnapját a vasárnapot. Ezek után várható volt, hogy erőtlen próbálkozás, a vasárnapi zárva tartása a vásároknak, bocsánat üzleteknek.

Az, hogy vasárnap lehet-e üzletelni az megkérdőjelezhető, hogy gyógyítani szabad-e, az viszont nem.

Jézus viszont gyógyított. Nem merték azt mondani, hogy ne tegye. Nem merték ezt a beteg előtt vállalni. Az nem lett volna népszerű. De támogatni se akarták Jézust.

Ezért inkább hallgattak. A gyógyítás előtt és után is.

Amit mondaniuk kellett volna, az gonoszság lett volna, azt nem mondhatták, mást meg nem akartak mondani.

Ha a szívünkben szeretet van, akkor nem akarunk gonoszságot, akkor tudunk felelni - még Isten ügyében is.

Akkor egy hullámhosszon vagyunk Jézussal és még ha kétségünk, kérdésünk, van is, akkor is békességben szólhatunk (és lehetünk).

Segítsen minket arra, hogy a hit kérdései egyértelműek legyenek a számunkra és mindig jól tudjunk tenni és szólni - úgy ahogy Jézus mutatott példát.

Ámen!

 

Imádság a Pócsmegyer-leányfalui gyülekezettel:

 

Hálaadással gondolunk négy nyári táborunkra (hittantábor Balatongyörökön, angol nyelvű napközis tábor, családi hétvége Mátraházán, erdélyi körút az ifjakkal).

Kérjük Istent, hogy ezeknek gyümölcsei mutatkozzanak meg maradandóan a résztvevők és a gyülekezet életében.

 

Hálát adunk a pócsmegyeri református templomtorony építésének 200. évfordulójáért! Maga a templom 230 éves. Könyörgünk, hogy a kerek évforduló hozzon a megújulást gyülekezet életében. Legyen áldás a szeptember 30-i hálaadó istentiszteleten!

 

Köszönjük, hogy mód nyílik a leányfalui templom tetőzetének megújítására! Isten áldja meg az építők munkáját!

 

Könyörgünk a gyülekezeti hittanos, gyermek-  és ifjúsági munkáért. Isten vezérelje és segítse a szolgálattevőket!