Lekció: Kolossé 4: 7-18

Textus: Kolossé 4: 2-6

„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát - amely miatt most fogoly is vagyok -, hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."

I. Az imádkozásban kitartóak éberek ne szűnjetek meg hálát adni

Sok ember imádsága a templomiaknál be is fejeződik.

Mások a kötött imádságokat mondják a legtöbbet.

Vannak általános imádságaink, melyek szeretteinkért, egészségünkért, nemzetünkért, vezetőinkért szólnak. Illetve általában a betegekért, gyászolókért, szegényekért.

Vannak fontos ügyeinkért szóló imádságaink.

Vannak a napi aktualitásainkért való imádságaink.

Kitartóan tudjuk-e kérni Istent a szeretteinkért pl.?

Kitartóan tudjuk-e a hosszú ideig tartó fontos ügyeket Isten elé vinni?

Kitartóan tudunk-e általános dolgokért imádkozni?

A napi aktualitásokra van-e kitartásunk, hogy az éppen szóban forgó ügy intézése közben imádkozni is jusson idő?

Előhozzuk-e az imádságainkat újból és újból?

Van-e figyelmünk a hálaadásra?

Észrevesszük-e, miért lehet hálát adni?

Belefáradunk-e, a hálánk kifejezésébe?

A rendkívüli és a hétköznapi jó dolgokat megköszönjük-e Istennek?

Az emberek között is fontos dolog a köszönet, és Isten felé is az.

Nem kell hosszú körmondatokban imádkozni.

De minden fontos dolog kerüljön Isten elé.

Az imádkozásban legyünk kitartóak.

III. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt

Az imádság és az igehirdetés után a viselkedés következik.

A Krisztus követők serege egy táborba tartozik. A kívül valókkal másképp kell szólni.

Ha van egy ötletem, nem törekszem rögtön a pontos megfogalmazásra. Először elég az ötlet lényegét, akár pontatlanul is elmondani. Persze nem akárkinek. Annak, aki nem belekötni, hanem építeni akar a gondolataimra.

Otthon házi ruhában lehetünk, de ki már utcaiban megyünk.

A gondolatainkat is átpucoljuk, ha idegenekkel, vagy felebarátokkal osztjuk meg.

Ami elnézhető testvéri körben, az bosszantó lehet az idegeneknek. Elképzelhető, hogy a lazaságunkkal, pontatlanságunkkal elijeszthetünk olyanokat, akik egyébként érdeklődnének a hit iránt.

Se mi ne nyújtsunk támadási felületet, se a mi szavunkat ne érezzék támadásnak.

Ha lehet lássuk bennük a jövendő testvért, de ha úgy kell, esetleg a támadásra leső ellenfelet.

Adjon Isten bölcsességet nekünk, hogy miközben a támadásokat elhárítjuk, közben a szívek kinyitásával a megtérésre való lehetőséget teremtsük meg.

Advent és Karácsony idején több ilyen alkalom lehet, használjuk ki azokat!

Ámen!